Szerintem nem ártott volna egy kis kitűző, mert nekem fogalmam se volt hogy a sok ismeretlen emberből ki honnan van, kérdezősködni meg nem akartam... :-)
Egyébként jó összefoglalás, szinte mindenben egyetértek veled!
Aha, akkor veled beszéltem. :-) Igen, még mondtad is, hogy érdemes oda ülni hogy a kezét is látni lehessen, de én maradtam az első félidőben bevált pozíciómnál.
Na akkor bár én már írtam a másik topikba róla, de talán írok még egy picit bővebben.
A helyszínen a felvétel előtt viszonylag sok információ elhangzott a felvételről, a helyszínről, a különleges hangszerről, ezeket nem fogom részletesen mind elsorolni. Illetve természetesen lehetett külön beszélgetni Borbély Lászlóval is. Mint látható a felvétel egy viszonylag csillapított kisebb teremben volt. Az egész stúdió amúgy tényleg úgy nézett ki mint a filmeken: külön keverőszoba, hatalmas üvegablakkal ahol átlátni a művészekre, stb. A felvétel után is lehetett a művésszel beszélgetni, nekem ez a lehetőség volt az este egyik legnagyobb értéke (nyilván az előadás után).
A felvételnél a szokásos helyen, a 15. variáció után volt egy hosszabb szünet, amikor (a nagyon fülledt levegő miatt) többen átmentek a keverőszobába, én maradtam a zongora mellett, mert az első félidő nagyon tetszett és mondván ha már egyszer ott vagyok akkor élőben hallgatom. Egyébként valóban szinte karnyújtásnyira lehetett a zongorától ülni. Felvétel közben mindkét félidőnél egyszer volt egy rövid technikai szünet míg a szalagot kicserélték.
A zongora nem zengő térben volt, de nekem élőben így is nagyon tetszett a produkció. Borbély László játékos, élénk, de az emberi oldalt megmutatva mégis valahogy időtlen előadást nyújtott. Nehéz ezt így megfogalmazni, egyáltalán nem volt korhű, (modern zongora ugyebár), inkább romantikus felfogású, de előhozva a transzcendens oldalát is. Tetszettek az improvizált díszítései is. Engem teljes mértékben meggyőzött. Ráadásul az egész hangulata olyan volt mintha csak visszakerültünk volna a régi időkbe, amikor az emberek összeültek egy kis házi zenélésre, ilyet hangversenyen tényleg nem érezni, ez az intimitás nekem nagyon tetszett. Egyébként szerencsére jó hosszú volt, minden ismétlést eljátszott, illetve ha úgy gondolta hogy nem sikerült valami akkor simán újrakezdte a variációt, bár ilyen csak 2-3 eset volt a teljes felvétel folyamán (ahogy Aszpirin írta), de ez is az emberközeli élményt erősítette. Nyilván nem voltak olyan szélsőséges dinamikai kilengések mint egy romantikus zongoradarabnál, nekem a zongora hangereje ott abban a helyzetben tökéletesen megfelelt. Otthon ennek csak a töredékével hallgatom, pedig nem hallgatom általában halkan.
Miután vége lett, belehallgattunk a nyers PCM felvételbe a keverőszobában. A zongora hangja egész jól átjött a bazi nagy Dynaudio stúdiómonitorokon, a súlyában, a jelenlétérzetben és talán egy pici fényességben éreztem hiányt az élőhöz képest. Ami viszont mellbevágó volt, hogy az odaát pár perce érzékelt "aura" teljesen hiányzik. Nehéz megmagyarázni, de olyan lett a zene mint egy gombostűre tűzött lepke. De tény, hogy csak pár percig hallgattuk. Aztán még egy rövid részletet hallgattunk az analóg szalagos felvételből is. Nekem ott ismét egyértelművé vált a digitális hangrögzítés előnye: a zaj teljes hiánya mellett a szalaghoz képest sokkal tisztább is volt a hangja, jobban emlékeztetett az igazi zongorára. Az aura meg a szalagról is hiányzott. (De szintén csak pár másodperc hallgatás alapján mondok véleményt!)
Szóval ismét teljesen egyértelmű, hogy az élő élményhez annyi minden járulékos dolog kapcsolódik ami a felvételen nincs még akkor sem ha hangilag egyébként jól visszaadja.
A letölthető mintáról mivel csak 2 perc, max a hangzást lehet véleményezni, nekem kissé dobozhangú, de egyébként telt és kellemes. Mint általában én itt sem hallok semmiféle különbséget a nagyfelbontású és a 44,1/16 bites között. (Egyébként számítógépről hallgattam felhallgatóval, a DSD-t pedig nem tudom lejátszani. Normál hifin biztos teljesen más az élmény, de az nekem most sajnos nem áll rendelkezésre.)
Kíváncsi leszek milyen lesz az utómunka után, de nekem ebből az jött le, hogy az utómunka igenis szükséges, különösen ha ilyen csillapított térben történik a felvétel. A mikrofon teljesen máshogy hall mint az emberi fül, ez egyértelműen kiderült most is és maximális tiszteletem a felvételt készítőknek akik megpróbálják az élő élményt a legjobb tudásuk szerint konzerválni. Nagyon nehéz dolguk van. Mindazonáltal én biztos, hogy megveszem CD-n is ha megjelenik, mert az élmény és az emlék miatt nekem különös kötődésem lesz a felvételhez és nyilván elfogult vagyok, hiszen ott lehettem a születésénél. És talán majd addigra már lesz zenehallgató szobám is, ahol remélem sikerül a felvételt hallgatva valamit visszaidézni annak a kivételes szombat estének az emlékéből.
Ismerős? És a tanulság? Egy ilyen tapasztalat már "audioprófétává" teheti az embert? Sajnos nem. A dolog jóval bonyolultabb. Az egyenletek képlete szinte fülenként/lakásonként egyedi.
De ez nem a leg-költséghatékonyabb megoldás, és van, ahol nem is működik (pl. belefutottam már olyanba, hogy a bolt csak személyes átvételes megrendelés esetén vett raktárra valamit. De van pl. hangfal, amit már régóta vadászok, de egyelőre csak Németországban bukkan fel itt-ott (főleg jó messze), az ebay-kleinanzeige.de-n, ahol nincs visszavétel ("privatverkauf, keine rücknahme) - ugye ezeket vagy megveszed látatlanban, és vállalod a kockázatot, vagy kiesnek. Stb. 
