Firekiller írta: ↑2019.06.08., szomb. 07:47
No, és mégis miből gondolod, hogy nem voltam közel a tűzhöz?
Elképzelhető, hogy egyike vagy annak a néhány száz embernek, akiknek közvetlen rálátásuk volt a csernobili eseményekre, de hozzászólásomat nem is kizárólag neked címeztem. Az elmúlt hetekben több tucatnyi olyan véleményt olvastam, melyekben a film hitelességét dicsérik. Kétlem, hogy a magyar filmes fórumokon ennyi 60 év feletti atomtudós, szovjet, ukrán párttag, vagy egykor külföldön szolgáló tűzoltó lenne. Valamiért a Whiplash jut eszembe, amit szintén egekbe magasztaltak a hitelessége miatt, miközben a valódi zenészek, akik tényleg jártak zenei konzervatóriumba, tehát van összehasonlítási alapjuk, többnyire röhögtek az egészen.
1956, 1989 velünk történt, rengeteg szemtanú és résztvevő nyilatkozott az eseményekről, amik elég jól dokumentálva is lettek, az iratok nagy része nyilvános. Ez nem feltétlenül igaz a hidegháborús Szovjetunió belső ügyeire, amiknél a szemtanúk többsége munkatáborban, vagy golyóval a fejében végezte, esetleg felakasztotta magát, de biztosan nem szórták tele a médiát, vagy a tudományos sajtót a nyilatkozataikkal. Még a film egyik főszereplője és hőse, Legaszov professzor is hazudott a bécsi atomenergetikai konferencián, ahol megkérdezték a baleset körülményeiről, tehát akkoriban még a "szakma" sem tudhatta, hogy valójában mi történt.
A Chernobyl drámaian lebilincselő módon mutatja be a történéseket és simán lehet, hogy minden pont így történt a valóságban is, a szereplők ezeket tették, gondolták, de erről az átlagembernek nincs információja, így hát a hitelesség furán hangzó dicséret egy ilyen, a világ egyik legerősebben titkolt történetével kapcsolatban. Ám mivel a fél világ érintett volt a sztoriban, nyilván most is megérint minket.