Ámen
De miért ott volt a tárgyalás???

A belinkelt New Yorker-cikk szerzője Oroszország-szakértő, két könyvet is írt: az egyiket Putyin hatalomra jutásáról, a másikat a totalitarianizmus újabb keletű fejleményeiről Oroszországban. Talán tudhat a hatalom természetéről egyet mást. Talán nem annyit és úgy, mint mondjuk Politkovszkaja tudott. De nem kellett sem atomfizikusnak lenni, sem párttagnak a nyolcvanas években, hogy ezekről a kérdésekről elmerengjen az ember. Bár az ismeretek hiteles forrásból történő beszerzése nyilván nem árt. Azt, hogy egy történelmi témát feldolgozó film kapcsán a hitelesség kérdése teljesen irreleváns, szerintem védhetetlen állítás.fapaci írta: ↑2019.06.07., pén. 09:46Talán érdemes lenne végiggondolni, miféle "igazságot" várnak el néhányan. Ha csak a történések mutatnánk be kronológiai sorrendben, abból felvállalható, sajnálható, utálható szereplők, emberi érzelmek nélkül nem lesz film és ahogy írod, néző sem. Nekem természetesen fogalmam sincs, a filmben bemutatott események mennyire valóságosak, pedig már bőven éltem annak idején, de információt persze akkoriban nem kaptunk, internet sem volt, csak kétes pletykákból és ismeretlen eredetű találgatásokból próbáltunk kiszotyolázni valamit az eget kémlelve, aztán pár héttel később már nem foglalkoztunk a témával. Akik most hitelességet emlegetnek a film kapcsán, talán párttagok voltak a 80-as években, vagy éppen atomfizikusok, mert szerintem más nem képes megítélni a hitelességet, így hát lényegtelennek gondolom ilyen dicséreteket/kritikákat. A film elérte céljait, beszédtémává tette az atomenergia erejét és ebből eredő veszélyeit, amiket az emberi gyarlóság négyzetre emelhet, az eddigieknél sokkal több információt szolgáltatva megvilágította életünk egyik legsötétebb történetét, no és persze komoly bevételt is hozott, hiszen a filmgyártás legfőbb célja még mindig a profit, nem a nyers igazság megmutatása.

Talán érdemes lenne végiggondolni, miféle "igazságot" várnak el néhányan. Ha csak a történések mutatnánk be kronológiai sorrendben, abból felvállalható, sajnálható, utálható szereplők, emberi érzelmek nélkül nem lesz film és ahogy írod, néző sem. Nekem természetesen fogalmam sincs, a filmben bemutatott események mennyire valóságosak, pedig már bőven éltem annak idején, de információt persze akkoriban nem kaptunk, internet sem volt, csak kétes pletykákból és ismeretlen eredetű találgatásokból próbáltunk kiszotyolázni valamit az eget kémlelve, aztán pár héttel később már nem foglalkoztunk a témával. Akik most hitelességet emlegetnek a film kapcsán, talán párttagok voltak a 80-as években, vagy éppen atomfizikusok, mert szerintem más nem képes megítélni a hitelességet, így hát lényegtelennek gondolom ilyen dicséreteket/kritikákat. A film elérte céljait, beszédtémává tette az atomenergia erejét és ebből eredő veszélyeit, amiket az emberi gyarlóság négyzetre emelhet, az eddigieknél sokkal több információt szolgáltatva megvilágította életünk egyik legsötétebb történetét, no és persze komoly bevételt is hozott, hiszen a filmgyártás legfőbb célja még mindig a profit, nem a nyers igazság megmutatása.
Igen egy angol nyelvű filmnél mindig nagy szerepe van a dialektusnak, amit a magyar szinkron már nem képes visszaadni.bitrograde írta: ↑2019.06.06., csüt. 15:38De azt is hozzá kell tegyem, hogy amint megszoktam, elkezdtem figyelni arra, hogy hogyan játszottak finoman az akcentusokkal, és azt kell mondjam, rendkívül ízlésesen csinálták.

Az első részt megtaláltam annak idején orosz "szinkronnal" (egy monoton női és egy férfi hang az összes szerepben), de nézhetetlen volt. Náluk olyan a szinkron, amit nálunk a 80-as években a hang alámondásos agyonmásolt VHS kazettákon élvezhettünk.

az orosz trekkeren kellene megnézni, van-e hozzá "szinkron"

A szomorú igazság ( amit írtam, és ez is általánosságban értem nem csak konkrét erröl a minisorozatra) hogy valójában is a rezsim oldaláról ihattérbe szorultak sokan.bitrograde írta: ↑2019.06.06., csüt. 07:48
s némileg háttérbe szorult a rendszer, meg az áldozatok, hozzájuk képest.

Itt ez megtörtént, a feliratok révén a film végén, ld.: Komjuk alakja. Inkább csak azzal van probléma, hogy a történet az nyugati maradt: hősnarratíva, az igazsághoz ragaszkodó, azt kereső tudósokkal, s némileg háttérbe szorult a rendszer, meg az áldozatok, hozzájuk képest. Ezzel együtt is elképesztő alkotásról van szó, persze.TSanyi írta: ↑2019.06.06., csüt. 07:00Szerintem a kritika annyiban érhetné ezeket a fél dokumentum, fél tudományos filmeket hogy annyira jók hogy az ember elhiszi hogy így van, volt. Nem tudatosítják hogy ez részben a képzelet szüleménye, fikció, stb.
Mert mint film rendben van, és az ember kíváncsi ia feldolgozott esemenyekre, dolgokra, csak azt nem tudja hogy valójában mennyi is igaz belőle, mi is igaz belőle, mennyi az alkotói szabadság.

Ebben nagyjából egyet is értünk. Viszont ha a cikk túlzásaival nem is lehet egyetérteni, arra azért rámutat, hogy hogyan esik áldozatul a történet egyfajta hősnarratívának (pl. hogyan sikkad el a tűzoltó feleségének a történe), és hogy mennyire félrevisz helyenként a hatalmi viszonyok ábrázolása szempontjából (ki mindenki nem mondhatta-tehette volna azt, amit a film fikciója szerint).Csak azért linkeltem be a cikket, mert ha valami tetszik, és ha valami ennyire fontos, mint ez a sorozat (hiszen jó eséllyel tölti be a Csernobilról való gondolkodás eddigi űrjét), akkor muszáj rajta el is gondolkodni.Aszpirin írta: ↑2019.06.05., szer. 21:12Elolvastam a cikket, köszi a linket.bitrograde írta: ↑2019.06.05., szer. 20:22Sokat töprengel a Csernobil című sorozaton, és bár alapvetően tetszett, vannak/voltak dolgok vele kapcsolatban, melyek zavartak, és nagyon nehezen fogalmaztam meg őket. Ha valaki hasonló cipőben jár, vagy csak egyszerűen érdekli, mit csinált jól és mit rosszul a sorozat, akkor érdemes elolvasni ezt az angol nyelvű cikket.
Bevallom, irigyellek, hogy - még ha nem is tudtad megfogalmazni, mi az - érzékeltél valamit, ami miatt nem tetszett annyira. A korunk azonos, én viszont Erdélyben, vagyis a szovjethez hasonlítható totalitárius diktatúrában töltöttem életem első 18 évét, és tényleg nem tűnt fel semmi “zavaró” a sorozatban, akárcsak több helyen is, a Szovjetunióban felnőtt emberek “tollából” született kommentek szerzőinek, akik ömlengve méltatják a sorozatot a korhűsége miatt - minden szempontból.
Igen, a cikk írójának minden bizonnyal igaza van, viszont egy kicsit túl sokszor használja a “lie” (hazugság) szót, véleményem szerint inkább filmes csúsztatásokról van szó, és ha jól tudom, ez a játékfilm-minisorozat nem állítja magáról, hogy a százszázalékos dokumentarista igazságot mutatná be. Amit valószínűleg (talan) amúgy is nagyon nehéz megállapítani.
Szerintem még így is elképesztően minőségi teljesítmény ez egy nyugati filmes stábtól, nyugati színészekkel.
(mit mondana pl. ugyanez a szerző az oroszok által készített Szaljut-7-re? Még az összehasonlítás is méltatlan lenne, pedig a Szaljut-7 sem egy rossz film...). “Terribly wrong”? Ez azért talán túlzás. De legyen bármilyen jó egy film, úgyis akadni fog egy-két szakértő, aki lehúzza a sárga földig.

Elolvastam a cikket, köszi a linket.bitrograde írta: ↑2019.06.05., szer. 20:22Sokat töprengel a Csernobil című sorozaton, és bár alapvetően tetszett, vannak/voltak dolgok vele kapcsolatban, melyek zavartak, és nagyon nehezen fogalmaztam meg őket. Ha valaki hasonló cipőben jár, vagy csak egyszerűen érdekli, mit csinált jól és mit rosszul a sorozat, akkor érdemes elolvasni ezt az angol nyelvű cikket.



http://ecolounge.hu/zoldmotor/majak-az-elso-csernobilFirekiller írta: ↑2019.06.04., kedd 17:11Utolsó epizódját tekintettem meg a Csernobil c.sorozatnak, mely megdöbbentő hitelességgel, és szívszorítóan autentikus módon mutatja be az 1986 áprilisában történt atomkatasztrófa minden mozzanatát, és utóéletét. Korhű lenyomata az akkori korszaknak, az impotens politikai vezetésnek, valamint az elhibázott döntéseknek, mely a sok millió ember életét érintő és megpecsételő vonatkozásban mutatja be a történeti szál segítségével, hogy milyen intő jelként emlékezzünk vissza.
Megdöbbentő, súlyos, helyenként gyomorba vágó. Nincsenek szavak, csak néma csend, és torkomat fojtogató gombóc...
