Ez tökéletesen igaz. Az unipivot elnevezés valóban az egy ponton alátámasztott karok elnevezése.PgSpa írta: ↑2019.01.27., vas. 17:13Nem akadékoskodni akarok, sőt rosszindulatúnak sem akarok tűnni, de az unipivot kar az egy tengely körül elforduló karok egy speciális formája, amely csak egy, a tér minden irányába forduló csapágyat tartalmaz, lásd az egykori HFM által favorizált Hadcock. A hagyományos kivitel, mint pl. a Rega, pedig olyan, mint egy kardánkereszt...
Az egy tengely körül elfordulóak a pivot karok, amik függőleges forgástengelye a pivot (forgásponton) ponton megy át.
Az unipivot karok (néhány Clearaudio, VPI, Kuzma....) súrlódási ellenállása szinte nulla, így rendkívül kis erővel mozgathatók minden irányban. A hibáik is ebből adódnak. Vagyis nem csak vízszintes és függőleges mozgásra képesek, mint a többcsapágyas karok, amiknek kötött függőleges és vízszintes mozgáslehetőségük van. A kar szára saját tengelye körül nem tud elfordulni ellentétben az unipivot karokkal. Az előny mellett hátrány is ez a mozgékonyság. Ha a lemez felülete nem teljesen sík, sokszor önálló életre kelnek és így a tű is kóvályog a barázdában. Ez pedig torzítást okoz. Ennek a mozgásnak a csillapítására sokszor szilikon ágyat alkalmaznak, ami viszont a mozgást is korlátozza.
Az ideális megoldás a tangenciális kar lenne, aminek nincs vízszintes szöghibája, nincs scating erő. Viszont van sajnos más egyéb probléma. A tangenciális kar mozgatott tömege vízszintes és függőleges irányban rendkívül eltérő. Így, ha a lemez nem teljesen koncentrikus, akkor sajnos a hangszedőnek igen nagy tömeget kell mozgatnia vízszintes irányban, a teljes tömegét a karnak. És sajnos itt az sem segít, hogy légcsapágyas a kar, mert az csak a súrlódási erőt csökkenti. A kar tömegéből eredő tehetetlenségét nem. Ez erősen megviseli a hangszedő felfüggesztését, csillapítását. És sajnos van bőven olyan lemez, ami nem teljesen koncentrikus. A tangenciális karok hossza sokszor igen rövid (pl. Clearaudio). Így erőteljesebben jelentkezik a lemez hullámosságból, eltérő lemezvastagságból eredő függőleges szöghiba (VTA), annak folyamatos ingadozása. Ez is torzítást okoz. A vezérelt mozgatású tangenciális karok ( Goldmund/Audiomeca Pierre Lurne) pedig egy fűrészfogszerű mozgást végeznek, így azok vízszintes szöghibája is hasonlóan változik. Ezeknél optikai érzékelők figyelik a kar pozícióját és ha a kart a barázda befelé húzza egy mértéken túl, az érzékelő jelet ad a karmozgató motornak, ami a kart utána húzza a barázdának, majd az egész kezdődik elölről. Ezek nagyon pici mozgások, de állandóan rángatják a kart és a hangszedőt.
Szóval nincs optimális megoldás, csupán kompromisszumok sokasága.
Az a szép az egészben, hogy mindezek ellenére csodás karok léteznek mindegyik felépítési elv szerint építve.





