Az almát a körtével nemigen lehet összevetni.
A sakkozó olyan szellemi képességeket csiszol, amit egy focista sosem , egy focista pedig olyan izmokat dolgoztat meg és olyan mozgáskordinációt fejleszt, amit egy sakkozó sohasem.
Az is érdekes, persze, hogy a focistákról a közvélekedés azt tartja, hogy általában elég ostobák (az úszokról meg hogy okosak), a sakkozókról pedig, hogy csúnya, kövér, szemüveges okostojások.
Valószínűleg egyik sztereotípia sem igaz.
Ugyanakkor, a sakk abból a szempontból felsőbbrendű, hogy (a versenysakkhoz mindenképpen) jóval több szellemi képesség szükségeltetik mint a focihoz.
Az embert az állattól a kognitív képességi különböztetik meg, emelik ki.
Minden olyan emberi tevékenység, amihez több ész mint fizikai képesség kell, szükségszerűen magasabb rendű.
Aki ezt nem így gondolja, az is nézzen magába - SZERINTEM.
(Félre értés ne essék, NEM vitatom, hogy sporthoz, különösen versenyporthoz rengeteg kvalitás, fizikai mellett szellemi képesség és készülés kell, ha nem is sokat, de magam is sportoltam valamennyit.)
Így nem az a kérdés, hogy "művészfilm" vagy "közönségfilm".
Nem hiszek a "komoly" és "könnyű" zene megkülönböztetésben sem - egyetértek azzal, amit korábban fapaci fórumtárs írt.
Egyszerűen vannak jó és rossz filmek, jó és rossz zenék.
(Az meg már ízlés kérdése, hogy kinek mi tetszik.
Pl. én nem szeretem az operát, nem becsülöm sokra a hangszálait kikészítő operaénekeseket sem, akik éve(tized)ekig arra készülnek, hogy egy perverz, emberi teljesítőképesség határait keresgélő zeneszerző agymenését elénekelhessék - azt meg kifejezetten infantilisnek tartom, amikor valakit ledöfnek a színen, majd felpattan még egyet áriázni.
De az emberibb, dallamosabb barokk operákat szívesen elhallgatom.
Általában nem szeretem a "tucc-tucc" zenét sem, de ezen irányból, ha olyan hangulatban vagyok, némi nosztalgiával hallgatok Scootert, Robert Milest vagy Rammsteint.)
Csak sajnos megint nem arról szól amit szívesen olvasnék.
