Régen jelentkeztem az Enigma-sztorival, de most eljött az ideje a folytatásnak a második, egyben befejező résszel. Még egy epilógus talán jön valamikor, de most úgy érzem körbe értem, és a végére kicsit meg is untam.
Ami a lényeg, hogy kipróbáltam, amit terveztem, sőt még az ellenpróbákra is maradt a lendületből, ami sok esetben bizonyult tanulságosnak, sőt volt ami az ellenpróba után visszakerült eredeti állapotába.
Egyik kedvenc Hofi poénomat idézve: Elindultam, megérkeztem, nem ott voltam …
Ott hagytam abba, hogy a túlfeszvédős Belden elosztót kicseréltem két mezei, egymásba dugott T-elosztóra. Mivel a látvány még a szekrény mögött „virtuálisan” is bántotta a szememet, ezért már akkor elhatároztam, hogy kicserélem egy sokkal tetszetősebb, praktikusabb és minőségibb megoldásra, erre:
http://www.allocacoc.com/Home/Home/Prod ... duct_id/62
Ez eredetileg dizájn termék, ami két fő célból nőtt ki. Az egyik, hogy a kábelkígyók rendezettebb látványt nyújtsanak, a másik (fontosabb) hogy a különféle töltők és egyéb kütyük ne akadjanak össze. A kocka oldallapjain az aljzatokat ügyes rend szerint elforgatva a mellettük lévőhöz képest elérték, hogy a testesebb töltők házai is jól megférnek egymással. Aki próbált már hosszúkás elosztó egymás utáni aljzataiba bedugni két bumszli töltőt, az tudja mekkora okosság ez!
Naszóval örültem, hogy ez szép is lesz meg jó is, lévén láthatóan (sőt tapinthatóan) igencsak minőségi anyagból van az egész – meglepetésemre sajnos nem vált be!
Nem szedtem szét, és a leírásban sem találtam rá utalást, de arra tippelek, mégis van benne valamilyen védelmi áramkör, mert a hangra gyakorolt hatása erre enged következtetni. Pontosan olyan irányba vitte el a hangzást, mint a divatos hifi tápszűrők: „audiofilesen” sima lett hang, nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak tűnt, kivasalta a magasakat, amitől többnek éreztem a mélyeket – de az egész hangkép édeskésen színezetté vált. Tudom, ezt a hangot rengetegen szeretik, sokan biztosan benne is hagyták volna a rendszerben, de nálam azonnal diszkvalifikálta magát. Az még hagyján, hogy a dinamikát és vele kicsit a zene lendületét összenyomta – izgágább zenéken még akár jól is jöhet néha. Csakhogy az egész hangzás annyira hazug lett tőle, amit nem lehet tolerálni. A hangszerek egyszerűen nem ÍGY szólnak, sőt volt olyan énekes (Zorán) akinek elsőre nem ismertem meg a hangját.
Nem ragozom, maradtak a T-elosztók, csúnyának csúnya, de „sosem lódít, az igazat mondja, nem csak a valódit…”
Ha már a szekrény mögött bujkáltam, az egyeres tápkábel helyére visszatettem a közönséges (de jól bejáratott) komputerzsinórt. A különbség végig jól hallható maradt, a hangzásbeli különbség a tipikus egyeres vs. sodrott karakter mentén mozgott. Hol ez tetszett jobban, hol az ... Hosszas tanakodás után maradt az egyeres, az előfok fenekébe dugva, de be kell valljam, a pc kábel is remekül hallgatható. Azaz ismét megerősítettem a korábbi tapasztalatomat, a Heed ugyan kábelezhető, de sok energiát (pláne pénzt) nem érdemes beleölni!
A következő lépés a biwire bekötés kipróbálása. Mivel még nem jutottam el Ear kollégához (aki ígért nekem kábelt a füleléshez), így egyelőre a meglévő AQ Type2 négy eréből csináltam kettős bekötést. Meglepetten tapasztaltam, hogy a négy belső ér nem egyforma vastagságú, két vastagabb ér fut a mélyhez és két (még) vékonyabb a magasakhoz.
A biwire bekötés is egyből hallható eredményt hozott, nyíltabb, szellősebb hang, pontosabb mélyek, még kevesebb döngés (ez amúgy is folyamatosan javul, de erről majd később) transzparensebb lett az egész. Igen ám, de egy dologgal nem számoltam: az eddig összesodort ereket szétválasztva szétosztottam a kábelvastagságot is. Sajnos így egyértelműen kevés lett az átmérő, a basszus azért nem döng, mert egy része elfogyott, a hangzás balansza így felfelé billent. A hatás tehát jó, de ehhez az Type2 túl vékony. Talán egy Type4 vagy az utolsó szériás, négy vezetős DNM Reson jó lehet, de az nincs a kezem ügyében. A legjobb volna egy Siren Evidence II, de azt rég eladtam. Anno még a Creek Destiny és az előző Jungson LS3/5 közé kötve rengeteget játszottam vele, lévén az 6 eres kábel. Ha jól emlékszem, legjobban úgy szólt biwire bekötésben, ha a magas és mély port (-) pontjaihoz kötöttem a dupla szálat, és a (+) portokhoz a szimplát. Rég volt, egy másik fórum másik szerverén talán fellelhető az egész anyag, megismételni már biztosan nem fogom, öreg vagyok már hozzá és lusta
Végül visszakötöttem eredeti állapotába a kábelt, bedugtam az alsó portba, a felsőbe visszakerültek a DNM jumperek – ezzel visszabillent a hangzás, most így hallgatom, tetszik.
Ezzel együtt jó iránynak tartom a biwire bekötést, Enigma tulajoknak azt tudom mondani, tessék bátran kísérletezni!
A végére hagytam a sluszpoént (ja, az pont oda való

) mi az a trükk, ami a legtöbbet hozta hangban, amióta nálam vannak az Enigmák?
Egyszerű a válasz és még trükk sincs: a járatás.
Ez az a dolog, amit nem szabad elspórolni, és nem lehet megúszni!
Tehát kedves Enigma tulajdonosok, türelem rózsát terem, és a végén már csak egy dolgot tehetek hozzá:
FORGET HIFI, REMEMBER MUSIC!