Igaza lehet, még akkor is, ha nincs. Egyrészt a zene és a tánc a történetbe szervesül, de a legtöbb esetben a zene pl. "extradiegetikus", vagyis nem a színen húzza a banda, és még csak arra sem veszik a fáradtságot, hogy valami hangforrást helyezzenek el a jelenetben. "Ének az esőben", hát persze. Nyilván lehet ellenpéldát mondani, de a legtöbb esetben jelentős különbség van a "szerves" és a "szervesül" között. A jó filmzenét, ugye, meg sem hallani, mert észrevétlenül simul bele a cselekménybe, mégis azon "kívülről" jön. De a jó filmzene lehet önálló zenei alkotás is, stb.Csutka írta: ↑2018.07.10., kedd 10:15Azt hiszem, hogy autentikusabb személy nincs a fórumon, mint Tibikecsoki.
Nála jobban nem tudom megfogalmazni:
"Az én megfogalmazásomban a musical zenés színdarab,ahol a zene és a tánc igen is a cselekmény szerves része,annak indulati ,emocionális fokozására szolgál,növelve a darab élvezeti értékét."
Te (tibikecsokival együtt) a műfajjal kapcsolatos elvárásokról beszélsz, én meg a technikai/formai részről. A kettőnek különböző elegyei létezhetnek egyes filmek esetében, de talán tényleg nem árt szétválasztani őket, hogy tudjuk, mi az, amit látunk/hallunk, és az honnan jön, illetve hogy milyen hatást fejt ki.
Hogy ne teljesen elméleti és OFF legyek, nézzétek meg a Táncos a sötétben-t. Ott elég szépen kijön a különbség, amiről beszélek. Az ám a musical. Persze, csak erős idegzetű, felnőtt nézőinknek.




