Filmajánlók,sorozatok,vélemények,csevegő...

28 perce, lehoako írta:

Luc Besson az utolsó "-Ennyi!"-ig művészet az első csapótól kezdve. Lévén francia rendező, természetesen nem vagyok elfogult. :-)

Luc Besson-t én is nagyon szeretem, de meg rudod fogalmazni, mi teszi számodra a “Nagy kékség”-et művészfilmmé? (én pl. inkább a “Nagy kékség” melléktermékét, az “Atlantisz”-t tartom annak). Vagy pl. “Az ötödik elem”-et?

Azt hiszem fapacival kell egyetértenem, ez a címke tényleg sokkal inkább szól a nézőről, mint magáról a filmről. És - magamból kiindulva - tényleg nem tudjuk, mit takar pontosan ez a kategória. Azért is kérdezek annyit, higy kinek mi művészfilm konkrétan, és miért...

7 minutes ago, Lemmy9 said:

Öööööööööööööööööööööööööööööööööööööööööööööööööööö 10/10?

Tehát életed egyik legjobb filmje?

Aha

Természetesen nem, de tegnap este tökéletesen kikapcsolt, elégedetten, jókedvűen mentem ki a moziból, nem találtam és nem is kerestem benne hibát. Így számomra 10/10.

Sok ilyen kikapcsolódást szeretnék.

40 minutes ago, Aszpirin said:

Nagyon egyetértek, és közben remélem, hogy nem találtál lenézésre utaló nyomokat a hozzászólásomban, mert ha igen, akkor még jobban oda kell figyeljek, hogyan írom le a mondandómat (így is tipikusan akar kétszer-háromszor is átszerkesztem/javítgatom a hozzászólásaimat, miutál elpostoltam...), tőlem ugyanis nagyon távol áll bárki lenézése a világképe, véleményei vagy akár politikai nézete alapján...

nem persze de nem is konkrétan neked szólt a válasz hanem inkább a te kérdésed volt a gondolat indíttató(m)

3 minutes ago, lehoako said:

... vastagon művészfilm, mert ÚJ HŐSTÍPUST DEFINIÁL...

E logikával élve a Teletubbies némelyik epizódja is mélyművész alkotás, számomra legalábbis újszerű hősöket definiál. Gondolom egyértelmű az elmúlt 1-2 nap párbeszédéből, hogy fogalmunk sincs, mit jelent a művészfilm kategória. Én konkrétan rühellem ezt a címkét, ami ráadásul sokkal inkább szól a nézőről, mint magáról a filmről, tehát még félre is vezet.

14 hours ago, -KP- said:

Én azért nem nézem az ilyen filmeket, mert elég jól bele tudom / szoktam élni magam egy filmbe. Megpróbálom átélni, beleképzelni magam a helyzetbe, én hogy reagálnék, nekem hogy esne stb. De nem azért nézek filmeket, hogy utána felvágjam az ereim, képletesen fogalmazva. A meghalt egy hozzátartozóm, gyógyíthatlan beteg stb típusú filmekkel is pont ez a bajom. Az is igaz valóban, ahogy írod, hogy sokszor tényleg rém unalmasak az ilyen filmek. A hétköznapi problémákkal pedig találkozunk nap mint nap. Ki a franc akar még ilyen témájú filmet nézni? Valami pergőset szeretnék nézni, valami vicceset, vagy valamit, ami megmozgatja a fantáziám.

Nem is tudom melyik volt az a művészfilm ami legutóbb tetszett. Nem is nagyon nézek ilyet. Talán a Nagy Kékség? Bár az talán nem művészfilm.

Luc Besson az utolsó "-Ennyi!"-ig művészet az első csapótól kezdve. Lévén tökéletes francia rendező, természetesen nem vagyok elfogult. :-)

A Metrót látta valaki innen? Eric Serrával (szerepel is benne!!!), Reno, Galabru, Adjani, sztárparádé. Ebben szerintem nagyon jó a fiatal Christopher Lambert (jellemzően olyan csikó-korú, mint a Kifulladásigban Belmondo vagy a Postás mindig kétszer csengetben Jack Nicholson). Nekem adja magát a párhuzam, hogy ide kéredzkedik a csikókorú Arnold Schwarzenegger a Terminátorból és a T2-ből, ami szvsz vastagon művészfilm, mert ÚJ HŐSTÍPUST DEFINIÁL. Bessonnál is az új hőstípus-definíció sodor, az Ötödik Elem is egy ebbe oltott szerelem története, ahol a csók menti meg konkrétan a világot, mert az az egyesülés a legyőzhetetlen teljességgel, az Ötödik Elemmel. Na, ez egy szimbólum vagy egy allegória, kéremszépen, honnan is nézzük...? Ez az egyvalami győzheti csak le a Gonoszt, Gary Oldmannel a második hegedűben (amit előad, az is példás, egyébként egyik kedvenc gonoszom, a mostani Churchilles-meghízósban Oscarosban még nem láttam...) Arbogast az operatőr (igen, ugyanaz az Arbogast, mint a Kusturicás Macskajaj operatőre (igen, művészfilm: Velence, Ezüst Oroszlán, 1998) :-))) ), stb, stb.

Persze, az Ötödik után (sci-fi) már nem új hőstípus a mindennapokban neccesen evickélgető, taxisofőr, de azért még felbukkan Bessonnál a Taxi-ban, egész más jellemmel, mint az idekéredzkedő Scorsese-féle de Niro-jellem, ami meg a mindennapi nyűglődésről szól neo-noirban.

Sokféleképpen lehet definiálni a művészetet is, meg a művészfilmet is, de mindig legalább kétoldalú a dolog, tartalom (üzenet) és fogékonyság (átélés) kérdése. SZVSZ.

Kissé félve írom be az ajánlásomat, visszaolvasva az utolsó oldalak magasröptű beszélgetéseit, de vállalom a máglyára való szerepét

Szóval, Deadpool 2

Tökéletes folytatása az első résznek, nem esik abba a hibába, ami a 2. részeknél szinte mindig előfordul, miszerint sokkal többet akar nyujtani, mint az első. Itt kb. arra lehet számítani, mint az első részben, esetleg több kikacsinással a filmes világ felé, de ez meg nem vált hátrányára.

Látványos akciók, jó zenék, csipetnyi drámaiság, amit mindig megszakítanak egy jó poénnal. Nekem élvezetes kikapcsolódást nyujtott. Ajánlom azoknak, akik az elsőt is szerették, aki magvas gondolatokra és szakmai újításokra vágyik az kerülje el.

Az Elemi ösztönös villantás mindent vitt

10/10

SzVSz

7 perce, lacy írta:

a következő probléma meg abban leledz, ha ezeket az értékeket nem akarja valaki úgy elfogadni, hogy közben ne sértse meg a másikat azzal, hogy a számára értékes dolgot lenézi, és a saját értékrendjét feljebb helyezi.

Ha ezen sikerülne túllépni, sokkal nagyobb boldogság lenne a földön

Nagyon egyetértek, és közben remélem, hogy nem találtál lenézésre utaló nyomokat a hozzászólásomban, mert ha igen, akkor még jobban oda kell figyeljek, hogyan írom le a mondandómat (így is tipikusan akar kétszer-háromszor is átszerkesztem/javítgatom a hozzászólásaimat, miutál elpostoltam...), tőlem ugyanis nagyon távol áll bárki lenézése a világképe, véleményei vagy akár politikai nézete alapján...

9 minutes ago, Aszpirin said:

Az abszurd angol humor mellesleg nem könnyű műfaj... kiváncsi lennék, ez művészetnek számít-e?

Minden művészetnek ható dolog művészet.

A kérdés az, hogy mennyi értéket hordoz.

Ami persze megint igencsak szubjektív, mert én pl egy lyukas fillért nem adnék sem az üvegtigris vagy valami amerika vagy bármely hasonló magyar filmekért, illetve bármely trancsirozós horrorért. Nem az én eseteim.

mások meg imádják.

Akkor nekem nem érték, nekik meg de !

a következő probléma meg abban leledz, ha ezeket az értékeket nem akarja valaki úgy elfogadni, hogy közben ne sértse meg a másikat azzal, hogy a számára értékes dolgot lenézi, és a saját értékrendjét feljebb helyezi.

Ha ezen sikerülne túllépni, sokkal nagyobb boldogság lenne a földön

1 órája, Lemmy9 írta:

Rájöttem, hogy vagy velem vagy sokakkal nem stimmel valami

Jaj istrnem, ez a drámai felismerés

Minden stimmel, pusztán nem tetszik neked / nektek az, ami nekem / másoknak igen.

A Gyalog gaoppot nem véletlenül nem említettem, az például nekem sem jött be. Az Üvegtigris-sel közömbös vagyok, és csak az elsőt láttam. Szórakoztatott, de nem sok maradt meg belőle.

A Brian élete viszont való életből vett gyakori szituációk eltúlzott paródiájának olyan tömör egymásutániságát zúdítja rám, hogy gyakran lehet adott élethelyzetben idézni is (és sokan veszik is a lapot, mert látták, és értik, mire célzok az idézettel), pl. “Mit adtak nekünk a rómaiak?”, vagy “Mit mond? Boldogok a sajtkészítők.”, “Miért éppen a sajtkszítők?”, stb, szinte mindenki tud belőle idézni valamit, aki látta és tetszett neki. Nem mellesleg nagy elismerés a szinkron készítőinek. Sikerült visszaadni az eredeti hangulatát.

Az abszurd angol humor mellesleg nem könnyű műfaj... kiváncsi lennék, ez művészetnek számít-e?

1 hour ago, Lemmy9 said:

A Gyalog galoppot és a Brian életét életem során többször próbáltam külső hatásra magamévá tenni.

Rájöttem, hogy vagy velem vagy sokakkal nem stimmel valami.

Az Üvegtigrissel voltam még így. "Nézd meg szét röhögöd magad" . Sosem tudtam megérteni az ezekre való térdcsapkodásos röhögő visítást.

De ízlésről úriember nem vitatkozik

Fura egy ember lehetsz Te! Korábban a séród volt fura számomra, most meg a sminkedet toltad túl egy kicsit! Így az izléseden sem csodálkozom!

48 perce, Lemmy9 írta:

A Gyalog galoppot és a Brian életét életem során többször próbáltam külső hatásra magamévá tenni.

Rájöttem, hogy vagy velem vagy sokakkal nem stimmel valami.

Az Üvegtigrissel voltam még így. "Nézd meg szét röhögöd magad" . Sosem tudtam megérteni az ezekre való térdcsapkodásos röhögő visítást.

De ízlésről úriember nem vitatkozik

Én, amolyan köztes állapot vagyok.

A Gyalog galoppot, szintén külsö nyomásra, többször láttam, de nem tudok rájönni, hogy mi a jó ebben.

A Brian élete, ha nem is lett kedvenc, de tetszett, szórakoztatónak találtam.

Az Üvegtigris számomra is értelmezhetetlen, az a fajta tahóság, amit ábrázol, taszító, nem pedig vicces.

12 órája, fapaci írta:

Talán másra figyelünk és nem is kell egyetértenünk, de én úgy tapasztaltam, hogy a lenézés ugyanúgy működik oda s vissza művészfilm vs tucatmozi, illetve HiFi vs házimozi témákban. Csak ahányszor én megkaptam itt, hogy felejtsem már el az elavult, divatjamúlt hifista hozzáállásomat... az sem kis szám. No meg ha visszanézzük, kemény jelzőket kaptak itt nem is olyan régen számos szakmai díjat nyert magyar (művész)filmalkotások is. Szóval én nem látok nagy különbséget a táborok viselkedése és toleranciája között, de önmagát mindegyik nagyon elfogadónak gondolja.

A lenézés nagyon megy mindenhol. Szerintem ez egy komoly társadalmi probléma. Jó lenne róla egy film is pl. ... de ha átlag embereknek készülne akkor nem művész film lenne, hanem simán csak dráma, így hát lenézhetnék a művészfilmesek, hogy micsoda gagyi tucatfilm. Készülhetne róla komoly művész film is, és akkor meg mondhatnák rá a tucatfilmesek, hogy nézhetetlen, de legalább bezsebeltek érte egy csomó állami támogatást, aztán díjazták érte egymást.

46 perce, scaurus írta:

Hát, ízlések és pofonok, megint, mert én semmi vicceset nem találok benne.

(Mondjuk, sosem értettem, hogy mi a vicces a hibás nyelvhasználatban, vagy a rossz akcentusban.)

Jim Jarmuschnak nem áll jól a viccesség/vicceskedés, a lassú, néma, dekadens jelenetei viszont tényleg zseniálisak, lásd Éjszaka a földönt vagy a Halott embert.

Igen, ízlések és pofonok... de szerény veleményem szerint nem a lényeget fogtad meg. A hibás nyelvhasználatban, rossz akcentusban lehet, hogy önmagában semmi vicces nincs, bár a karakterhez nagyon hozzátartozik, egy frissen bevándorolt olaszt épp érdekes lett volna tökéletes amerikai akcentussal ábrázolni. Viszont ott van ez a csupaszív, naiv, a rabtársai dumáját alig értő, de Walt Whitmanért rajongó, kedélyét nem veszítő, azonnal megszerethető fickó két vérbeli bűnözővel... akik történetesen totál ártatlanul kerülnek ezúttal börtönbe, es emiatt nemkicsit mogorvák... de öket is megpuhítja... és ott a jelenet 6:45-nél, amikor kiderül, hogy ő viszont konkrétan megölt egy embert... AHOGY azt előadja... igen, fetrengve röhögtünk a haverokkal, amikor kb 25 éve először néztük meg, együtt... és azóta is idézzük, idézem, ehhez fogható módon csak a Brian életén tudtam még röhögni, illetve azt tudom még mai napig fejből így idézni.

Ja, és jó hogy mondod, az Éjszaka a földön meg a Halott ember is nagy kedvenceim... de hát azokban is vannak igen vicces jelenetek, emlékeim szerint...

Ong Bak-t is ajánlom, szinte már balett amit művel benne a főhős.

1 órája, Aszpirin írta:

...

De nézd meg az elsőt. Nem kell benne elmélyülni,gondolom értesz valamennyit angolul, mert ha igen, szarrá röhögöd magad benne... az egész egy k.va nagy összefüggő poén

...

Hát, ízlések és pofonok, megint, mert én semmi vicceset nem találok benne.

(Mondjuk, sosem értettem, hogy mi a vicces a hibás nyelvhasználatban, vagy a rossz akcentusban.)

Jim Jarmuschnak nem áll jól a viccesség/vicceskedés, a lassú, néma, dekadens jelenetei viszont tényleg zseniálisak, lásd Éjszaka a földönt vagy a Halott embert.

11 perce, Lemmy9 írta:

Jó pelda az utolsó, meg művészet meg minden, de ilyen filmeknél keresem pánikszerűen, hogy hol a francba van a távirányító.

De viccet félretéve, meg lehet néha nézni ezeket, de nem vagyok ráfeszülve a művészkedésre. De lehet, hogy tekerni kéne egyet, és úgy elmélyülni ezekben

A másodiknál értem,... De nézd meg az elsőt. Nem kell benne elmélyülni,gondolom értesz valamennyit angolul, mert ha igen, szarrá röhögöd magad benne... az egész egy k.va nagy összefüggő poén... Magyarra sajnos nem szinkronizálták, felirattal meg szart sem ér, mert a poén nagy része pont a nyelvezetben van... mega színészek gesztusaiban.

1 órája, Lemmy9 írta:

Fapacitól szerencsétlen példa volt a művészfilm és az emberi drámák közötti párhuzam. Rá is ugrottatok. De ha belegondoltok, hány "igaz történet alapján" készült emberdrámai nem művészfilm van, akkor szerintem a mérleg nyelve az utóbbi felé billen. Tudatlan suttyó vagyok, de nem lehet, hogy könnyebb ráhúzni a művészfilm köpönyegét egy régebben készült, az idő álltal "megnemesített" (nem megnemesedett) alkotásra?

Jancsó művészfilmeket csinált? Ha igen, melyiket? Miért is? Mi alapján?

Ezek mind jó kérdések és észrevételek szerintem.

Megfordítva a dolgot, lenne nekem is néhány kérdésem: Művészfilm-e a Billy Elliot? Nem ismerek meg olyant aki látta, és ne tetszett volna. Valószínűleg tömegeknek tetszik... nem is nyomorról szól, legalábbis nem siránkozós módon. Ez már megakadályozza hogy művészfilm legyen?

Vagy pl. művészfilmnek számít-e a Törvénytől sújtva (Jim Jarmusch: Down by Law, ha esetleg létezik olyan lélek, aki még nem látta, hát CSAK ajánlani tudom, Roberto Benigni az ebben szerintem sokkal inkább az ebben a filmben nyújtott alakításáért érdemelt volna Oscart, de föszerepben játszik egyik kedvenc énekesem is benne, Tom Waits...), amin helyenként könnyesre röhögöd magad, de mégsem a szó közismert értelmében vett komédia...:

vagy esetleg nem k.vára mindegy, hogy egy film művészfilm vagy sem, ha szórakoztat?

Számomra pl. a filmtörténelem egyik legnagyobb jelenetének számít Tarr Béla filmje, a Werckmeister Harmóniák első tíz perce. Ez mondjuk tuti, hogy művészfilm, mert egyrészt Tarr Béla, tehát, másrészt bár van cselekmény benne, rendesen elgondolkodtat, hogy most mivaaaan? Föleg a vége. De ez a kezdő jelenet, ez egyszerűen tökéletes:

Persze, akinek hejleme van rá, megfigyelheti, hogy ez egy 10 perces, vágás nélküli jelenet, ahol a kamera szereplővé válik, együtt mozog a színészekkel, eszméletlen... (a modern hollywoodi filmekben nagyjábol néhány másodpercenként van vágás, ezzel is fokozzák a pörgés-érzetet...)

Remélem nem voltam túl sok...

Csutka

1 órája, Lemmy9 írta:

Fapacitól szerencsétlen példa volt a művészfilm és az emberi drámák közötti párhuzam. Rá is ugrottatok. De ha belegondoltok, hány "igaz történet alapján" készült emberdrámai nem művészfilm van, akkor szerintem a mérleg nyelve az utóbbi felé billen. Tudatlan suttyó vagyok, de nem lehet, hogy könnyebb ráhúzni a művészfilm köpönyegét egy régebben készült, az idő álltal "megnemesített" (nem megnemesedett) alkotásra?

Jancsó művészfilmeket csinált? Ha igen, melyiket? Miért is? Mi alapján?

Szerinted milyen filmeket csinált Jancsó?

Néhány "művészfilm":

https://www.imdb.com/list/ls070273880/

https://www.imdb.com/list/ls066275009/

https://www.imdb.com/list/ls070273880/

"arthouse" jelentése:

used to refer to films that are of high quality but may not be extremely popular or successful, such as foreign films or ones made by small film companies:

Csutka

1 órája, Aszpirin írta:

Ha már sorozatoknál járunk, látta valaki a “The Man in the High Castle” (magyarul azt hiszem “Az ember a Fellegvárban” vagy valami hasonló) c. sorozatot? Szerintem egészen tűrhető... alternatív történelem, ez külön műfaj, vagy scifi vagy fantasy, vagy egyéb?

Igen, nagyon jó sorozat, bár a 2. évadtól sokkal többet vártam.

Erre is van külön műfaj - "alternatív valóság".

2 hours ago, fapaci said:

Szívesen feltenném a kedvenc kérdésem, hogy mi a művészfilm definíciója, de most megkímélem a topik olvasóit ettől. Én úgy látom, a művészfilm plecsnit általában nem a megvalósítás művészi értéke, hanem a film témája és a karakterek viselkedése alapján osztogatja a tömeg. Van ebben nem kevés furcsaság, mert míg a toronyház nagyságú fémszörnyeket és városnyi méretű űrhajók csatáját simán befogadja a tömeg, egy hétköznapi problémákkal terhelt, szerencsétlen sorsú szereplőkkel megjelenő filmre már legyintenek, hogy mi ez az unalmas művészkedés...

Én azért nem nézem az ilyen filmeket, mert elég jól bele tudom / szoktam élni magam egy filmbe. Megpróbálom átélni, beleképzelni magam a helyzetbe, én hogy reagálnék, nekem hogy esne stb. De nem azért nézek filmeket, hogy utána felvágjam az ereim, képletesen fogalmazva. A meghalt egy hozzátartozóm, gyógyíthatlan beteg stb típusú filmekkel is pont ez a bajom. Az is igaz valóban, ahogy írod, hogy sokszor tényleg rém unalmasak az ilyen filmek. A hétköznapi problémákkal pedig találkozunk nap mint nap. Ki a franc akar még ilyen témájú filmet nézni? Valami pergőset szeretnék nézni, valami vicceset, vagy valamit, ami megmozgatja a fantáziám.

Nem is tudom melyik volt az a művészfilm ami legutóbb tetszett. Nem is nagyon nézek ilyet. Talán a Nagy Kékség? Bár az talán nem művészfilm.

17 hours ago, Dorian said:

A G Astrám is teljesen megfelel nekem, de tisztában vagyok vele, hogy bőven van feljebb, és nem gondolom, hogy mondjuk az autós topikban hülyék, ha igényeik vannak, enyémnél jóval kifinomultabb műszaki megoldásokra.

OFF

Hehe, az autós topikokban mindkét irányban nagyon megy a hülyézés, és a f@rokméregetés, te üdítő kivétel lennél. Összevissza mindenféle ellentét és konfliktusforrás van ott, japán kontra német, benzin kontra dízel, elektromos kontra benzin+dízel, BMW kontra Audi, újautó kontra használtautó, és még sorolhatnám, a másiké mindig “szutyok” vagy ha nem, akkor “ennyi pénzt azért hogy eljuss A-ból B-be” .

Mivel autókérdésben rengetegen bitrokolják abszolút tudást (sokféle abszolút tudást, persze), ezért elég hamar megkapod, finoman, cinikusan, szarkasztikusan vagy épp diplomatikusan, hogy mekkora lúzer vagy ☺︎ Ezt már az AVX-en is érzékelheti az ember, a megfelelő topikban .

OFF OFF

2 hours ago, fapaci said:

Szívesen feltenném a kedvenc kérdésem, hogy mi a művészfilm definíciója, de most megkímélem a topik olvasóit ettől. Én úgy látom, a művészfilm plecsnit általában nem a megvalósítás művészi értéke, hanem a film témája és a karakterek viselkedése alapján osztogatja a tömeg. Van ebben nem kevés furcsaság, mert míg a toronyház nagyságú fémszörnyeket és városnyi méretű űrhajók csatáját simán befogadja a tömeg, egy hétköznapi problémákkal terhelt, szerencsétlen sorsú szereplőkkel megjelenő filmre már legyintenek, hogy mi ez az unalmas művészkedés...

Hétköznapi problémákkal,szerencsétlen sorsokkal tele a padlás,csak körül kell nézni!Ha valakit sz szórakoztat,hogy ilyet néz,hát tegye,de engedje meg másnak,hogy ő meg a fémszörnyeket és egyéb város méretű űrhajókat válassza.Ezen a fórumon azért az utóbbi a hangsúlyosabb.Nem kell a fiú aki villamosnak képzeli magát jellegű alkotásokhoz Atmos rendszer sem.

22 órája, Lemmy9 írta:

Milyen lenne a Te civilizációd? Mi kéne fogyasztani ahhoz hogy maradhassunk? A fenti két figura műveit? Azt én sem fogyasztom.

Ebből következő kérdés, hogy mi lenne, ha a túlnyomó többség Jean-Luc Godard filmjeit ajnározná, blockbusterek lennének, míg mondjuk a Marvel-filmek egy nagyon szűk, a képregényekért is rajongó rétegnek tetszenének csak? Akkor itt lenne a kultúra-kánaán, vagy a szűk réteg a Marvel-filmeket tartaná művészinek, és vetné meg a “Godard”-osokat?

Ha már sorozatoknál járunk, látta valaki a “The Man in the High Castle” (magyarul azt hiszem “Az ember a Fellegvárban” vagy valami hasonló) c. sorozatot? Szerintem egészen tűrhető... alternatív történelem, ez külön műfaj, vagy scifi vagy fantasy, vagy egyéb?

1 hour ago, Dorian said:

Azt gondolja, hogy a sci-fi az "űrhajós-lövöldözős"

A fantasy meg a "kardozós-ba..ós"..

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.