Lemezjátszó

Tegnapi élményem: Micro Seiki RX5000/RY5500/HS-80/MAX282 üzembe helyezés.
A hangja fenomenális. Végtelen nyugalom, csend, stabilitás, dinamika.... Nincsenek szavak rá.
Gyönyörű masina! Milyen hangszedő van benne?

Tegnapi élményem: Micro Seiki RX5000/RY5500/HS-80/MAX282 üzembe helyezés.
A hangja fenomenális. Végtelen nyugalom, csend, stabilitás, dinamika.... Nincsenek szavak rá.

Nem ez csak eddigi tapasztalat.Nem is a Decca lemezezek mellett szól.
Azt nem én írtam hogy az 1958-63 közti Decca lemezezek kiemelkedők.
De azt én,hogy egy 1953-as Traviata (Warner) és egy 1962-es Aida (Decca) felvétel között jelentős különbség van.
Szerintem az ez utáni hanglemezek között már nincs akkora különbség.
Arra gondoltam,hogy az énekhang felvételi minőségjavulása hozta ezt .
Mert pl. egy 1940-es csak hangszeres komolyzene,jobb minőségben lett rögzítve,mint egy opera,jazz,vagy swing,persze itt volt énekes.

Így már érthetőbb! Igen, az 56-58- as felvételek már jól szólnak. Előtte kiadottak még elég archívasok. Meg lehet békélni velük , de jobban szeretem a későbbieket. Utána már inkább csak mások lettek a hangok mint jobbak.

teac · Hozzászólás Szerző: **teac** » 2018.03.04., vas. 14:13

A lemezek felvételi minősége ugrás szerű javulását az erősítő technika erőteljes változása ( fejlődése) hozta meg, párhuzamosan a mikrofonok, és magnetofonok, valamint a szalagok minőségének javulásának köszönhetően. A határ valahol 1956-58, onnan ugrásszerű a javulás. Mondjuk a lemezvágási technológiák szintén nem kicsit fejlődnek ez idő tájt. Stb.,stb.

Akkor ne vegyél Decca lemezeket! Csakis mai jazz felvételeket.
( itt valami nagy gond lesz...)

Nem ez csak eddigi tapasztalat.Nem is a Decca lemezezek mellett szól.
Azt nem én írtam hogy az 1958-63 közti Decca lemezezek kiemelkedők.
De azt én,hogy egy 1953-as Traviata (Warner) és egy 1962-es Aida (Decca) felvétel között jelentős különbség van.
Szerintem az ez utáni hanglemezek között már nincs akkora különbség.
Arra gondoltam,hogy az énekhang felvételi minőségjavulása hozta ezt .
Mert pl. egy 1940-es csak hangszeres komolyzene,jobb minőségben lett rögzítve,mint egy opera,jazz,vagy swing,persze itt volt énekes.

Karácsonykor volt az lp, CD vita. Ott szinte csak komolyzenei példák voltak. Azt tapasztaltam, hogy a 60-as évek előtti opera és jazz felvételek, rosszabbak voltak a versenymuveknel. Lehet az énekhang felvétele miatt.
De a jazz mostanra jelentősen sokat javult.

Akkor ne vegyél Decca lemezeket! Csakis mai jazz felvételeket.
( itt valami nagy gond lesz...)

Hú, ezt gondold át még egyszer. Bár, nincs egyforma fülünk.

Karácsonykor volt az lp, CD vita. Ott szinte csak komolyzenei példák voltak. Azt tapasztaltam, hogy a 60-as évek előtti opera és jazz felvételek, rosszabbak voltak a versenymuveknel. Lehet az énekhang felvétele miatt.
De a jazz mostanra jelentősen sokat javult.

Engem egyenlőre a kiváncsiság vezérel,a jobb kiadók irányában.A jazz lemezeket nem tudom megfizetni,csak a komolyzenei lemezeket.
A régebbi pl.Nat King Cole columbia lemez elég "réginek"is hallatszik,de pl.cd-n hallottam már jobban szólni.

Na itt kezdődnek a bajok !

Engem egyenlőre a kiváncsiság vezérel,a jobb kiadók irányában.A jazz lemezeket nem tudom megfizetni,csak a komolyzenei lemezeket.
A régebbi pl.Nat King Cole columbia lemez elég "réginek"is hallatszik,de pl.cd-n hallottam már jobban szólni.

azért meg lehet, főleg ha jó nevű kiadók lemezeit veszi meg az ember (de erről írtam lejjebb), többször vannak akcióban, van újranyomás és első kiadás is lp-n, pl. concorde lemezek, 3.000.- környékén.

...mondom, hogy szívesen meghallgatnám, elbeszélgetnék..., hogy Kit, mi vezérel...

Nevesitsd a célszemélyeket, talán úgy könnyebb lesz.

...mondom, hogy szívesen meghallgatnám, elbeszélgetnék..., hogy Kit, mi vezérel...

Nevesitsd a célszemélyeket, talán úgy könnyebb lesz.

Engem egyenlőre a kiváncsiság vezérel,a jobb kiadók irányában.A jazz lemezeket nem tudom megfizetni,csak a komolyzenei lemezeket.
A régebbi pl.Nat King Cole columbia lemez elég "réginek"is hallatszik,de pl.cd-n hallottam már jobban szólni.

...mondom, hogy szívesen meghallgatnám, elbeszélgetnék..., hogy Kit, mi vezérel...Alább már pontosítottam. Az Oscar Peterson lemezekre is kíváncsi vagyok.

Nem hinném.
Az idézet eredetileg így "szólt":
"Részben off: olyan szívesen meghallgatnám azon topik társak rendszereit, elbeszélgetnék velük, megismerném a preferenciáikat, akik a saját tapasztalásaimnak homlokegyenest ellenkező megállapításokat közölnek! "
Amit Te beidéztél az már Karbantartó ezen írására ismétlődött:
"...egy hungaroton lemez nm állapotban,jobban szólt,mint egy emi,vegy dg lemez ex állapotban"
Ráadásul ebben van egy kis zavar is. Most akkor állapot, vagy hangminőség? Miről is beszélünk?

Szóval nekem akkor lenne "könnyebb", ha el tudnék menni, meg tudnám hallgatni a rendszerüket, elbeszélgethetnék velük, mit miért szeretnek benne, mit "keresnek" a zenében, mit változtatnának, stb... Így könnyen megfelelő kontextusba tudnám helyezni a mondandójukat.
Igazán nem személyekre szólt a megjegyzés, csak olyan elméleti volt, de ettől függetlenül szívesen meg is valósítanám mikor egy-egy "hitvita" kapcsán elhangzanak az én tapasztalásaimba nem illő vélemények. Gondolok itt az LP vs. CD, CD vs. számítógép (médialejátszó) vitákra, de akár a Teka 1210 (DD) vs. többi lemezjátszó, csak a Kondo VZ vs. többi kábel, s hasonló merev meggyőződéses hozzászólásokra. Sajnos a távolság-időhiány nem egyszerűsíti ezt. Természetesen senkit sem akarnék meggyőzni a saját álláspontomról, én sem akarnék "megtérni", csak komolyan érdekelne mások hozzáállása, elképzelése, értékrendje a témában. Pl.: jár-e olyan koncertre az illető amilyen zenét hallgat? Vagy csak határozott elképzelése van róla mit szeretne, de az nem is közelít a valósághoz? Vagy neki nem is fontos a valóság, fontosabb, hogy egy ideál szerint szóljon a rendszere?
Gondolt el, mikor ezek a különböző emberek, a különböző elvárásaikkal (ugyan merő jóindulattal, segítő szándékkal) tanácsot adnak a kérdező "kezdő" hifistának...biztos jó sül ki belőle?
"Gyakorlott" zenehallgatónak gondolom magam. Rendszeresen járok koncertekre, ismerem az akusztikus hangszerek hangját, ifjú koromban még zenélni is tanultam. Persze az én rendszerem sem tökéletes, de tudni kell kompromisszumokat kötni, Tudom mit szeretnék hallani, s ebből hol tudok engedni, hogy nekem jó legyen, mikor valaki(k) teljesen mást fogalmaz meg, mint amit én tapasztaltam-tapasztalok, ráadásul néha ellentmondást nem tűrően, "szent meggyőződéssel", na akkor felmerül bennem a nyitó gondolat.

Én nem vagyok messze. Szívesen látlak egy kis hallgatózásra. (képzavar )

...mondom, hogy szívesen meghallgatnám, elbeszélgetnék..., hogy Kit, mi vezérel...

Nevesitsd a célszemélyeket, talán úgy könnyebb lesz.

Nem hinném.
Az idézet eredetileg így "szólt":
"Részben off: olyan szívesen meghallgatnám azon topik társak rendszereit, elbeszélgetnék velük, megismerném a preferenciáikat, akik a saját tapasztalásaimnak homlokegyenest ellenkező megállapításokat közölnek! "
Amit Te beidéztél az már Karbantartó ezen írására ismétlődött:
"...egy hungaroton lemez nm állapotban,jobban szólt,mint egy emi,vegy dg lemez ex állapotban"
Ráadásul ebben van egy kis zavar is. Most akkor állapot, vagy hangminőség? Miről is beszélünk?

Szóval nekem akkor lenne "könnyebb", ha el tudnék menni, meg tudnám hallgatni a rendszerüket, elbeszélgethetnék velük, mit miért szeretnek benne, mit "keresnek" a zenében, mit változtatnának, stb... Így könnyen megfelelő kontextusba tudnám helyezni a mondandójukat.
Igazán nem személyekre szólt a megjegyzés, csak olyan elméleti volt, de ettől függetlenül szívesen meg is valósítanám mikor egy-egy "hitvita" kapcsán elhangzanak az én tapasztalásaimba nem illő vélemények. Gondolok itt az LP vs. CD, CD vs. számítógép (médialejátszó) vitákra, de akár a Teka 1210 (DD) vs. többi lemezjátszó, csak a Kondo VZ vs. többi kábel, s hasonló merev meggyőződéses hozzászólásokra. Sajnos a távolság-időhiány nem egyszerűsíti ezt. Természetesen senkit sem akarnék meggyőzni a saját álláspontomról, én sem akarnék "megtérni", csak komolyan érdekelne mások hozzáállása, elképzelése, értékrendje a témában. Pl.: jár-e olyan koncertre az illető amilyen zenét hallgat? Vagy csak határozott elképzelése van róla mit szeretne, de az nem is közelít a valósághoz? Vagy neki nem is fontos a valóság, fontosabb, hogy egy ideál szerint szóljon a rendszere?
Gondolt el, mikor ezek a különböző emberek, a különböző elvárásaikkal (ugyan merő jóindulattal, segítő szándékkal) tanácsot adnak a kérdező "kezdő" hifistának...biztos jó sül ki belőle?
"Gyakorlott" zenehallgatónak gondolom magam. Rendszeresen járok koncertekre, ismerem az akusztikus hangszerek hangját, ifjú koromban még zenélni is tanultam. Persze az én rendszerem sem tökéletes, de tudni kell kompromisszumokat kötni, Tudom mit szeretnék hallani, s ebből hol tudok engedni, hogy nekem jó legyen, mikor valaki(k) teljesen mást fogalmaz meg, mint amit én tapasztaltam-tapasztalok, ráadásul néha ellentmondást nem tűrően, "szent meggyőződéssel", na akkor felmerül bennem a nyitó gondolat.

...mondom, hogy szívesen meghallgatnám, elbeszélgetnék..., hogy Kit, mi vezérel...

Nevesitsd a célszemélyeket, talán úgy könnyebb lesz.

Nekem az ominózus Mozart lemez Hungaroton nyomata jobban tetszik, mint az Emi. Az állapota ezek szerint nem számít. Amúgy az lp a jobb jelenlét érzete miatt tetszett meg.
A Columbia, Cbs lemezeket, még vennék. Ezek milyen árban vannak?

Vannak azért ott is kivételek, igaz, kevesebben. Konkrétan ez a lemez nagyon-nagyon jó minőségű. Igaz, nekem mintes álapotban van meg. A jugoszláv lemezek alapanyagával voltak leginkább gondok, nagyon gyorsan elkopnak, főleg ha valami ócskaságon játszották le.

107563567.jpg

Ez nekem Vertigo nyomásban van meg, nagyon jó.

Vannak azért ott is kivételek, igaz, kevesebben. Konkrétan ez a lemez nagyon-nagyon jó minőségű. Igaz, nekem mintes álapotban van meg. A jugoszláv lemezek alapanyagával voltak leginkább gondok, nagyon gyorsan elkopnak, főleg ha valami ócskaságon játszották le.

107563567.jpg

nekem is van pár darab jugó jazz lemezem és meglepően jól szólnak, jó a minősége. ki lehet fogni azért, de több a gyenge, mint a jó minőség.

Amit viszomt már kerülök azok a Jugoszláv nyomású(jugoton, sokoj) lemezek.

Vannak azért ott is kivételek, igaz, kevesebben. Konkrétan ez a lemez nagyon-nagyon jó minőségű. Igaz, nekem mintes álapotban van meg. A jugoszláv lemezek alapanyagával voltak leginkább gondok, nagyon gyorsan elkopnak, főleg ha valami ócskaságon játszották le.

Akkor rosszul írod, másra gondolsz! Az, hogy jobban szól, illetve az állapot, két különböző dolog! Valamint az EX (ha jól van besorolva) abszolút vállalható állapot, igaz a CD zajtalanságát ne várd el, még egy vadonat új LP-től se!
Szóval egy hangminőségileg kiváló, de EX-es állapotú lemez sokkal élvezhetőbb, mint egy makulátlan, de középszerű (vagy rosszabb) hangminőségű. Ha máshogy gondolod, akkor az LP nem Neked való médium. (vagy nagyon szűkös, és-vagy drága lesz a gyűjteményed)

...mondom, hogy szívesen meghallgatnám, elbeszélgetnék..., hogy Kit, mi vezérel...

Engem inkább a zene vezérel, mint a kiadók. A rajta lévő zene miatt veszek meg egy lemezt, nem a kiadója miatt. Ez nem azt jelenti, hogy a kiadót figyelmen kívül hagyom, de nem prioritás.
Az álltalad említett kiadókkak(CBS,Columbia, stb.) nekem is jó a tapasztalatom, úgy álltalában a német és holland kiadású lemezekkel jók a tapasztalataim, bármikor bátran megveszem, mindíg jó minőségű nyomások.
Úgy gondolom, ez azért van, mert kis számú sorozatokat nyomtak egy-egy présszerszámmal.
A magyarokról, azt mondom változó. Hungaroton nem rosz, de van néhány ami bosszantóan rossz. Van olyan lemez amit már három példányban is megszereztem hátha..., de sajnos nem.
A Hungaroton Krém kiadások(pl. Pege Aladár, Babos Gyula, stb.) Jók.
Az egyéb magyar kiadások, pl. Pepita, gong, favorit, stb. nagyon változó, nagyon nagyok a kilengések, de inkább középszerűek.
A Csehszlovák Supraphon lemezekkel elégedett vagyok, sok ilyen kiadású Jazz lemezem van, és kivétel nélkűl jó minőségűek, különösen a fényes bordó, és sötétkék cimkések.
Amit viszomt már kerülök azok a Jugoszláv nyomású(jugoton, sokoj) lemezek.
Silány minőségűek, talán ha 10-15% ami elfogadgató, csak akkor veszem meg, ha valami nagyon régóta keresett zene van rajta, és ha bele tudok hallgatni.
Az állapot más kérdés, a nagyon karcos lemezeket kihagyom bármi is az. A kopott(sérült vagy rosszúl beállított tűvel tönkretett) lemezeket ránézésre nemigen lehet felismerni, futottam is már bele pár "szétjátszott" lemezbe.
Persze mindez a saját véleményem...

Lehet ide assziszociálni a hifista hozzáállást,én csak arra utaltam.hogy egy Mozart,hogy egy hungaroton lemez nm állapotban,jobban szólt,mint egy emi,vegy dg lemez ex állapotban.Mert számomra ez egy buktató,hogy megtetszik a lemez,de az állapota nem olyan jó,mint a hungaroton lemezemé.Az hogy érdeklődöm,a jobb kiadók után,már más lapra tartozik.De az is kérdés,milyen kopott.
Akkor rosszul írod, másra gondolsz! Az, hogy jobban szól, illetve az állapot, két különböző dolog! Valamint az EX (ha jól van besorolva) abszolút vállalható állapot, igaz a CD zajtalanságát ne várd el, még egy vadonat új LP-től se!
Szóval egy hangminőségileg kiváló, de EX-es állapotú lemez sokkal élvezhetőbb, mint egy makulátlan, de középszerű (vagy rosszabb) hangminőségű. Ha máshogy gondolod, akkor az LP nem Neked való médium. (vagy nagyon szűkös, és-vagy drága lesz a gyűjteményed)

...mondom, hogy szívesen meghallgatnám, elbeszélgetnék..., hogy Kit, mi vezérel...

. . . járok rendszeresen koncertekre . . .

opel123

Hát én nem tudom,egy nagyzenekari verseny műben, milyen trackkek vannak.
versenyműben általában 3 tétel van...lehet akár tracknek hívni....de nem ez volt a mondanivaló

Mondjuk az a 3-4 tétel amiből felépül.
Amúgy egyet értek Mishow-val, tényleg furcsán állsz hozzá a témához. Nem minden a kiadó, főleg, hogy kiadónként is eltérő minőségűek lehetnek a kiadások (a DECCA-nal is!)
Amúgy DECCA tényleg nagyon jó általában (és eredeti angol kiadásban!), átlag feletti minőséggel, de jók nagyon a különböző társ kiadói is: ARGO, LONDON, Ace of Diamond...
Szintén nagyon jók a Philips-ek, De vállalható, egyenletes minőségűek, egy két kiemelkedővel a DG, CBS, Columbia, Fontana, stb.
Nekem a Hungarotonnal rosszabb a tapasztalatom, sokkal hullámzóbb a minőségük. Vannak jó kiadásaik, de vannak siralmasak is.
Mindez a teljesség igénye nélkül, szigorúan a hangminőség felől megközelítve, és szigorúan szvsz! Az "audiophile" kiadók direkt kihagyva, azokra nem szabad rendszert építeni, nem az az átlag valóság!
Viszont sokkal fontosabb,hogy tetszen a mű és az előadás!
Pl.: a napokban hallgattam a Kék rapszódiát több verzióban, s pont a DECCA kiadás nem tetszett, részben a hangminősége is hagyott bőven kívánni valót maga után, de az előadás annyira távol állt tőlem, hogy fél perc után levettem a lemezt! Szóval ne kergesd a kiadókat, s a DECCA-t mindenek felett, mert ez nem vezet jóra, ráadásul sok kiváló felvételből kizárod magad.

Részben off: olyan szívesen meghallgatnám azon topik társak rendszereit, elbeszélgetnék velük, megismerném a preferenciáikat, akik a saját tapasztalásaimnak homlokegyenest ellenkező megállapításokat közölnek! Én járok rendszeresen koncertekre (igaz csak jazz, komolyzene) és ezen élményeimhez próbálom igazítani az elvárásaimat, bár tudom nem lehet minden tekintetben.

Lehet ide assziszociálni a hifista hozzáállást,én csak arra utaltam.hogy egy Mozart,hogy egy hungaroton lemez nm állapotban,jobban szólt,mint egy emi,vegy dg lemez ex állapotban.Mert számomra ez egy buktató,hogy megtetszik a lemez,de az állapota nem olyan jó,mint a hungaroton lemezemé.Az hogy érdeklődöm,a jobb kiadók után,már más lapra tartozik.De az is kérdés,milyen kopott.

Hát én nem tudom,egy nagyzenekari verseny műben, milyen trackkek vannak.
Mondjuk az a 3-4 tétel amiből felépül.
Amúgy egyet értek Mishow-val, tényleg furcsán állsz hozzá a témához. Nem minden a kiadó, főleg, hogy kiadónként is eltérő minőségűek lehetnek a kiadások (a DECCA-nal is!)
Amúgy DECCA tényleg nagyon jó általában (és eredeti angol kiadásban!), átlag feletti minőséggel, de jók nagyon a különböző társ kiadói is: ARGO, LONDON, Ace of Diamond...
Szintén nagyon jók a Philips-ek, De vállalható, egyenletes minőségűek, egy két kiemelkedővel a DG, CBS, Columbia, Fontana, stb.
Nekem a Hungarotonnal rosszabb a tapasztalatom, sokkal hullámzóbb a minőségük. Vannak jó kiadásaik, de vannak siralmasak is.
Mindez a teljesség igénye nélkül, szigorúan a hangminőség felől megközelítve, és szigorúan szvsz! Az "audiophile" kiadók direkt kihagyva, azokra nem szabad rendszert építeni, nem az az átlag valóság!
Viszont sokkal fontosabb,hogy tetszen a mű és az előadás!
Pl.: a napokban hallgattam a Kék rapszódiát több verzióban, s pont a DECCA kiadás nem tetszett, részben a hangminősége is hagyott bőven kívánni valót maga után, de az előadás annyira távol állt tőlem, hogy fél perc után levettem a lemezt! Szóval ne kergesd a kiadókat, s a DECCA-t mindenek felett, mert ez nem vezet jóra, ráadásul sok kiváló felvételből kizárod magad.

Részben off: olyan szívesen meghallgatnám azon topik társak rendszereit, elbeszélgetnék velük, megismerném a preferenciáikat, akik a saját tapasztalásaimnak homlokegyenest ellenkező megállapításokat közölnek! Én járok rendszeresen koncertekre (igaz csak jazz, komolyzene) és ezen élményeimhez próbálom igazítani az elvárásaimat, bár tudom nem lehet minden tekintetben.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.