Lemezjátszó

Ezzel vagyunk így egypáran.

Sok az eretnek.

Üdv mindenkinek!
Akad a lemezeim között jugoton meg india is,hallom is természetesen,hogy nem az igazi,viszont még mindig inkább azokat teszem fel mint ugyan azon albumokat cd-n. Számomra nem tud elég gyík lenni egy lemez nyomása ahhoz,hogy cd t válasszak helyette,ha megvan lp-n is.

Ezzel vagyunk így egypáran.

Figyelem a témában a hozzászólásokat, de egy körülményt senki sem említett:

A lemezek présgépben készülnek, nagy nyomáson és magas hőmérsékleten. Az un. "présmatrica" ami a barázdát, vagyis a zenét belenyomja és beleégeti a vinyl pogácsába, kb 500 lemez után kopik/deformálódik annyit, hogy az már a nyomatok minőségén is hallható. Ezért aztán az igényes lemezgyárak matricákat 500 példányonként cserélték. Bár az 500. lemez is még szabványon belüli volt, de lehet gondolkodni, vajon ugyanazon gyár ugyanazon lemezének 1. és 500. darabja közt van-e különbség?

De mondom tovább. Az LP hőskorában az a legenda járta, hogy amikor a nyugati lemezgyárak cserélték az 500-as présmatricákat, akkor azok nem a kukába kerültek, hanem a Yugoton vagy a nálunk is jól ismert Dum-Dum India présgépeibe, ahol a pletykák szerint még további 500-1500 példány készült belőle. Na, az utolsó példányok hangjára tipp?

Állítólag a Melogyijánál még ennyire sem voltak szívbajosak, eleve 2000 db volt a norma/présmatrica, ehhez vegyük hozzá, hogy a vinyl minősége is erősen ingadozott, attól függően, hogy épp milyen volt raktáron ...
Hát ezért van, hogy egyes Melogyija lemezek brutálisan jól szólnak, mások meg pocsékul.
És ez - ha nem is ilyen szórással - szerintem mindenhol jellemző volt, és a technológiai szórás megvan ma is.

(Most szólok, a fenti számokért nem vállalok felelősséget, meg az is lehet, hogy az információk egy része urban legend, dejazé' na ... nem zörög a haraszt!)

Amikor újra elkezdtem LP-t hallgatni, vettem pár régi magyar lemezt a korai '70-es évekből - egészen egyszerűen érdekelt ez a korszak, mert kisiskolásként akkoriban a magyar pop-rock nemigen foglalkoztatott.
Van két lemezem, sima százforintos-turkálósak: az egyik egy Zalatnay lemez 1971-ből (amit a Frenreisz féle ős LGT-vel csináltak) és a Corvina első lemeze 1974-ből, ami mindkettő brutálisan jól szól, keverésre és megszólalásra egyaránt.

Szóval azt gondolom, az LP minősége (is) meglehetősen sokismeretlenes egyenlet, és én személy szerint azokkal értek egyet, hogy az izgalmas zenei tartalom a lényeg, a muzsika úgyis magával ragad, és ilyenkor még egy kis sercegés sem tud érdekelni.
Üdv mindenkinek! Akad a lemezeim között jugoton meg india is,hallom is természetesen,hogy nem az igazi,viszont még mindig inkább azokat teszem fel mint ugyan azon albumokat cd-n. Számomra nem tud elég gyík lenni egy lemez nyomása ahhoz,hogy cd t válasszak helyette,ha megvan lp-n is. Amúgy tök hihető amit írsz.

Ezt azért kifejthetnéd bővebben is, szerintem sokunkat érdekelne, mit is kell látni ezekből a számokból.

Az a gond,hogy minden kiadó más betű illetve számjelzést használ,de például itt van a Pink Floyd lemezek listája:

http://pinkfloydarchives.com/DUKLPPF.htm

Ezért kell figyelni az u.n. mátrix számokat ami a kifutó barázdáknál van.

Ezt azért kifejthetnéd bővebben is, szerintem sokunkat érdekelne, mit is kell látni ezekből a számokból.

Figyelem a témában a hozzászólásokat, de egy körülményt senki sem említett:

A lemezek présgépben készülnek, nagy nyomáson és magas hőmérsékleten. Az un. "présmatrica" ami a barázdát, vagyis a zenét belenyomja és beleégeti a vinyl pogácsába, kb 500 lemez után kopik/deformálódik annyit, hogy az már a nyomatok minőségén is hallható. Ezért aztán az igényes lemezgyárak matricákat 500 példányonként cserélték. Bár az 500. lemez is még szabványon belüli volt, de lehet gondolkodni, vajon ugyanazon gyár ugyanazon lemezének 1. és 500. darabja közt van-e különbség?

Ezért kell figyelni az u.n. mátrix számokat ami a kifutó barázdáknál van.

Figyelem a témában a hozzászólásokat, de egy körülményt senki sem említett:

A lemezek présgépben készülnek, nagy nyomáson és magas hőmérsékleten. Az un. "présmatrica" ami a barázdát, vagyis a zenét belenyomja és beleégeti a vinyl pogácsába, kb 500 lemez után kopik/deformálódik annyit, hogy az már a nyomatok minőségén is hallható. Ezért aztán az igényes lemezgyárak matricákat 500 példányonként cserélték. Bár az 500. lemez is még szabványon belüli volt, de lehet gondolkodni, vajon ugyanazon gyár ugyanazon lemezének 1. és 500. darabja közt van-e különbség?

De mondom tovább. Az LP hőskorában az a legenda járta, hogy amikor a nyugati lemezgyárak cserélték az 500-as présmatricákat, akkor azok nem a kukába kerültek, hanem a Yugoton vagy a nálunk is jól ismert Dum-Dum India présgépeibe, ahol a pletykák szerint még további 500-1500 példány készült belőle. Na, az utolsó példányok hangjára tipp?

Állítólag a Melogyijánál még ennyire sem voltak szívbajosak, eleve 2000 db volt a norma/présmatrica, ehhez vegyük hozzá, hogy a vinyl minősége is erősen ingadozott, attól függően, hogy épp milyen volt raktáron ...
Hát ezért van, hogy egyes Melogyija lemezek brutálisan jól szólnak, mások meg pocsékul.
És ez - ha nem is ilyen szórással - szerintem mindenhol jellemző volt, és a technológiai szórás megvan ma is.

(Most szólok, a fenti számokért nem vállalok felelősséget, meg az is lehet, hogy az információk egy része urban legend, dejazé' na ... nem zörög a haraszt!)

Amikor újra elkezdtem LP-t hallgatni, vettem pár régi magyar lemezt a korai '70-es évekből - egészen egyszerűen érdekelt ez a korszak, mert kisiskolásként akkoriban a magyar pop-rock nemigen foglalkoztatott.
Van két lemezem, sima százforintos-turkálósak: az egyik egy Zalatnay lemez 1971-ből (amit a Frenreisz féle ős LGT-vel csináltak) és a Corvina első lemeze 1974-ből, ami mindkettő brutálisan jól szól, keverésre és megszólalásra egyaránt.

Szóval azt gondolom, az LP minősége (is) meglehetősen sokismeretlenes egyenlet, és én személy szerint azokkal értek egyet, hogy az izgalmas zenei tartalom a lényeg, a muzsika úgyis magával ragad, és ilyenkor még egy kis sercegés sem tud érdekelni.

Ezt az "500 darabos" történetet én is így tudom, szerintem hihető.
Több helyről is hallottam, és még senki nem cáfolta meg. De lehet mindjárt jön valaki aki megcáfolja.
Talán ebből adódik, hogy alig hallottam Jugoton lemezt jól szólni. Vagy csörömpölö, torz, mélyhiányos, vagy dinamikátlan, fedett, szinte már tompa.

Figyelem a témában a hozzászólásokat, de egy körülményt senki sem említett:

A lemezek présgépben készülnek, nagy nyomáson és magas hőmérsékleten. Az un. "présmatrica" ami a barázdát, vagyis a zenét belenyomja és beleégeti a vinyl pogácsába, kb 500 lemez után kopik/deformálódik annyit, hogy az már a nyomatok minőségén is hallható. Ezért aztán az igényes lemezgyárak matricákat 500 példányonként cserélték. Bár az 500. lemez is még szabványon belüli volt, de lehet gondolkodni, vajon ugyanazon gyár ugyanazon lemezének 1. és 500. darabja közt van-e különbség?

De mondom tovább. Az LP hőskorában az a legenda járta, hogy amikor a nyugati lemezgyárak cserélték az 500-as présmatricákat, akkor azok nem a kukába kerültek, hanem a Yugoton vagy a nálunk is jól ismert Dum-Dum India présgépeibe, ahol a pletykák szerint még további 500-1500 példány készült belőle. Na, az utolsó példányok hangjára tipp?

Állítólag a Melogyijánál még ennyire sem voltak szívbajosak, eleve 2000 db volt a norma/présmatrica, ehhez vegyük hozzá, hogy a vinyl minősége is erősen ingadozott, attól függően, hogy épp milyen volt raktáron ...
Hát ezért van, hogy egyes Melogyija lemezek brutálisan jól szólnak, mások meg pocsékul.
És ez - ha nem is ilyen szórással - szerintem mindenhol jellemző volt, és a technológiai szórás megvan ma is.

(Most szólok, a fenti számokért nem vállalok felelősséget, meg az is lehet, hogy az információk egy része urban legend, dejazé' na ... nem zörög a haraszt!)

Amikor újra elkezdtem LP-t hallgatni, vettem pár régi magyar lemezt a korai '70-es évekből - egészen egyszerűen érdekelt ez a korszak, mert kisiskolásként akkoriban a magyar pop-rock nemigen foglalkoztatott.
Van két lemezem, sima százforintos-turkálósak: az egyik egy Zalatnay lemez 1971-ből (amit a Frenreisz féle ős LGT-vel csináltak) és a Corvina első lemeze 1974-ből, ami mindkettő brutálisan jól szól, keverésre és megszólalásra egyaránt.

Szóval azt gondolom, az LP minősége (is) meglehetősen sokismeretlenes egyenlet, és én személy szerint azokkal értek egyet, hogy az izgalmas zenei tartalom a lényeg, a muzsika úgyis magával ragad, és ilyenkor még egy kis sercegés sem tud érdekelni.

Vannak minőségi nyomások, pl az Impex AAA Yamamoto Trio Midnight Sugar 45-ösben hozza egy eredeti 3 vakegeres kiadás szintjét.

Szóval vannak minőségi nyomások, de sajnos áruk is van. A hivatkozott Impex Yamamoto 60 font volt, ami még mindég olcsóbb,mint az eredeti 3 vakegeres verzió,amit úgy 60-500 dollár között kínálnak(VG-SS)

Talán rosszúl fejeztem ki magam, a saját új kiadású lemezeimre hivatkozva állapítottam meg.
Az ilyen drága lemezek beszerzését nem eröltetem, nálam 10 ezer Ft a felső határ , szimpla lemezeknél.

SoundMania

Lehet az Operát, mint műfajt kihagyom, maradok Beethovennél, Dvoraknál.
Pedig nagyon jó operák vannak!

SoundMania

Erre semmi szükségem,kétlem,hogy nálad mást,vagy nekem tetszőbbet hallanék,annál is inkább,mert,habár igen sok helyen voltam,még nem találkoztam olyan rendszerrel,ami megközelítette volna a saját tapasztalatom alapján felépített saját rendszeremet!
(Nekem is van egyébként pár száz általad említett lemez.)
Üdv. Gyuri

Csak azon csodálkozom, hogy az ecm meg a harmonia mundi annyira tetszik a DG meg csapnivaló.

Általában a hifiről topicban a decca 58-62 közötti lemezeit mondták legjobbnak. Ezek hol találhatók vásárolhatók?Lehet az Operát, mint műfajt kihagyom, maradok Beethovennél, Dvoraknál.

Srácok, ne hozzuk már be minden topicba a f@rok méregetést, ne már!

Nálam hallgathatsz jól szóló magyar lemezeket. Meg Melogyiát. Meg DG- ket is.
Szerintem felül kellene vizsgálnod otthon valamit.

Erre semmi szükségem,kétlem,hogy nálad mást,vagy nekem tetszőbbet hallanék,annál is inkább,mert,habár igen sok helyen voltam,még nem találkoztam olyan rendszerrel,ami megközelítette volna a saját tapasztalatom alapján felépített saját rendszeremet!
(Nekem is van egyébként pár száz általad említett lemez.)
Üdv. Gyuri

Jazzben: Verve, Blue-note, Pacific, Contemporary (zöld label jobb egy kicsivel, mint az okker-label), de csak eredeti USA. De itt sem igaz mindre, hogy kiváló hangzásúak. Az OJC után nyomottak főleg a japánok, meg egyszerűen katasztrófálisak.

SoundMania

Háát!
Ez így nagyon nem igaz!
Mivel azért a zene a lényeg,ilyen szempontból mindegy!
Ha csak hifi minőségileg nézzük,akkor ez így nagyon nem igaz!
Magyar komolyzenei lemezek maximum közepesek,népzenei és jazz kiadványok között vannak nagyon jók.
Az ECM-ek kiválóak,a Harmonia Mundi-k szintén, CBS,Columbia változó,a Melogyia közepes, a Deutsce Grammophon katasztrófa,a többi általad felsoroltat nem ismerem.
Régebben valahol találkoztam egy részletes minőségi leírást a lemezkiadókról,de már nem tudom,hogy hol.
Gyuri

Nálam hallgathatsz jól szóló magyar lemezeket. Meg Melogyiát. Meg DG- ket is.
Szerintem felül kellene vizsgálnod otthon valamit.

Vannak minőségi nyomások, pl az Impex AAA Yamamoto Trio Midnight Sugar 45-ösben hozza egy eredeti 3 vakegeres kiadás szintjét.

Szóval vannak minőségi nyomások, de sajnos áruk is van. A hivatkozott Impex Yamamoto 60 font volt, ami még mindég olcsóbb,mint az eredeti 3 vakegeres verzió,amit úgy 60-500 dollár között kínálnak(VG-SS)
Ez az album még mp3-ban is jó.

A mai új nyomású lemezek nem túl lelkesítőek, kb mintha CD-t hallgatnék...
Vannak minőségi nyomások, pl az Impex AAA Yamamoto Trio Midnight Sugar 45-ösben hozza egy eredeti 3 vakegeres kiadás szintjét.

Szóval vannak minőségi nyomások, de sajnos áruk is van. A hivatkozott Impex Yamamoto 60 font volt, ami még mindég olcsóbb,mint az eredeti 3 vakegeres verzió,amit úgy 60-500 dollár között kínálnak(VG-SS)

azért nem,és írtam már korábban is: pl. concorde, impulse, pablo stb (nyilván van átfedés a "fő tulajban") ad ki jó nyomású lemezeket, és sok esetben nem újranyomásról beszélek. vettem pl. nem is olyan régen egy sonny rollins lemezt, 1991-es felvétel, és tavalyi nyomás (milestone), a borítón jelezve,hogy előszöt lp-n

Ezt azért örömmel hallom. Az új kiadású lemezeim(25-30db) közűl alig 1-2 ami emlékeztet a régi nyomású lemezek hangzására. Lehet, csak nem volt szerencsém.

A király utca ment át a dürerbe.

Persze van némi kockázat, de ha megbízható helyről tudsz rendelni, akkor olyan lemezekhez is hozzájuthatsz, amikhez nálunk, nem, vagy csak nehezen. Jövő hét vasárnap pl. lesz börze Pesten a Dürer kertben, ott minden hónapban van
A Király utcában már nincs?

A mai új nyomású lemezek nem túl lelkesítőek, kb mintha CD-t hallgatnék...

azért nem,és írtam már korábban is: pl. concorde, impulse, pablo stb (nyilván van átfedés a "fő tulajban") ad ki jó nyomású lemezeket, és sok esetben nem újranyomásról beszélek. vettem pl. nem is olyan régen egy sonny rollins lemezt, 1991-es felvétel, és tavalyi nyomás (milestone), a borítón jelezve,hogy előszöt lp-n

A mai új nyomású lemezek nem túl lelkesítőek, kb mintha CD-t hallgatnék...
Azért van ott jó minőség is....

Van még itt egy “DE”. A jó vagy ismert lemezkiadó neve sem mindig garancia a jó hangra. El kell döntened, zenét akarsz hallgatni vagy hangokat/rendszert analizálni. Attól még, hogy a kedvenc előadómat nem nem a legjobb felvételeken hallgatom, még attól mindig élvezetes hallgatni. A zene adta információ van előnyben, nem a hangok.
Ez teljesen igaz,mondjuk én is igy indultam neki.

Külföldi oldalról nem rendelek.
Börzék, hol vannak Pesten?
Néztem még a Laci bácsi lemezboltot, de ott nagyon változó minőségű lemezek voltak.
Budapesten jónéhány lemezbolt található, pl. azon a környéken, ahol a Laci bácsi lemezboltja van, vagy 4-5 lemezboltot ismerek a közelben. Ajánlott környék. De kb. Tíz boltot ismerek szerte a városban.Persze vannak silány állapotú lemezek is de egyáltalán nem ez a jellemző, ezek a boltok azért nem bolhapiaci színvonal. Meg kell válogatni mit vesz meg az ember.
A kiadókról: A CBS, Merkury, Philips lemezekkel jó tapasztalataim vannak, és úgy álltalában a holland nyomású lemezek jók.
A volt keleti blokkból származó lemezek közűl, igen jó minőségű Lengyel kiadású jazz lemezim vannak, valamint a Csehszlovák supraphon lemezek is jó nyomások, különösen a fényespiros cimkések. A magyar lemezekkel én személy szerint elégedett vagyok, akad 1-2 félresikerült nyomás, de nem ez a jellemző.
Viszont a jugoszláv kiadású, pl. Jugoton lemezeket inkább kerülöm. Sokkal több a silány minőségű nyomás mint a jó.
A mai új nyomású lemezek nem túl lelkesítőek, kb mintha CD-t hallgatnék...

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.