Általában a hifiről

RIEC

Én inkább úgy látom (és megpróbálom én is ezt követni), hogy az idézett ritkaságok többnyire illusztrálnak valamit, bizonyos dolgok megtapasztaltatására alkalmasak, vagy egyszerűen annyira tetszenek, hogy szívesen megosztanánk Veletek az élményt!

De nem kérnek belőle! Mi ezen annyira érthetetlen?

A komolyzene kedvelőinek van saját topikjuk. Örvendetes volna ha oda értekeznének és nem itt árulnák a portékájukat mint egy porszívó ügynök. Ja, hogy azt alig látogatják? Pech.

Ez egy nagyon jó kérdés. Feleségem szokta mondani, hogy azok a nők, akik a sokat beszélnek főzésről, azoknak a férje főz általában. És ez így is van. Valahol innét lehet ezt a kérdést is megfogni, aki valóban nagyon szereti a komolyzenét és sokat is hallgatja, az nem beszél róla, mert természetes neki. Itt a topikban tényleg érezni néhány beírásból, hogy villogás jelleggel kerülnek szóba ritkaságok, amiknek a hallgatása rangot ad az illetőnek. Ő legalább is így gondolja.

Az én véleményem az, hogy a komoly zene csodálatos világ, de idő és megfelelő lelki állapot (nyugalom) kell a befogadásához. A mai élet sajnos nem erről szól.
Esténként, a nap végén kábel készítő asztalkámtól felállva le szoktam ülni a TV elé és kiráz a hideg a zenei csatornákon látható klippektől. Nulla zene, érthetetlen képsorok, minél megdöbbentőbb vizuális ingerek rettenetes... ez a ma és a jövő zenéje?

Biztos vagy benne, hogy a zenei ritkaságokat említő valamennyi fórumtárs fejébe belelátsz? Nem lehet, hogy az a rosszindulat, amit sokak fő tulajdonságának nyilvánítasz, inkább benned van jelen? Néhány hete egy filmklub összejövetelen vettem részt, ahol Forman Amadeusa volt a fő fogás (nagy kedvencem), a vetítés után pedig egy több órás beszélgetés alakult ki zeneszerzőkről, a korabeli életmódról, zenész sorsokról, hangszerekről és természetesen a zenéről. A definíciód szerint a jelenlévők nem hallgatnak komolyzenét. Talán tévedsz, mert igen tájékozottnak és kiműveltnek tűntek a kérdésben.

Nem igazán értem, hogy ha számodra elfogadhatatlan a TV műsor (ezt már számtalanszor leírtad), akkor miért kapcsolod be a készüléket esténként. De persze nem ez az egyetlen, amit nem értek.

Valahol innét lehet ezt a kérdést is megfogni, aki valóban nagyon szereti a komolyzenét és sokat is hallgatja, az nem beszél róla, mert természetes neki. Itt a topikban tényleg érezni néhány beírásból, hogy villogás jelleggel kerülnek szóba ritkaságok, amiknek a hallgatása rangot ad az illetőnek. Ő legalább is így gondolja.

Én inkább úgy látom (és megpróbálom én is ezt követni), hogy az idézett ritkaságok többnyire illusztrálnak valamit, bizonyos dolgok megtapasztaltatására alkalmasak, vagy egyszerűen annyira tetszenek, hogy szívesen megosztanánk Veletek az élményt!

Az én véleményem az, hogy a komoly zene csodálatos világ, de idő és megfelelő lelki állapot (nyugalom) kell a befogadásához. A mai élet sajnos nem erről szól.
Esténként, a nap végén kábel készítő asztalkámtól felállva le szoktam ülni a TV elé és kiráz a hideg a zenei csatornákon látható klippektől. Nulla zene, érthetetlen képsorok, minél megdöbbentőbb vizuális ingerek rettenetes... ez a ma és a jövő zenéje?

Miféle demagóg álkérdés ez?

Ez nem kérdés, ez Rudi bácsi legújabb marketing stratégiája.

Esténként, a nap végén kábel készítő asztalkámtól felállva le szoktam ülni a TV elé és kiráz a hideg a zenei csatornákon látható klippektől. Nulla zene, érthetetlen képsorok, minél megdöbbentőbb vizuális ingerek rettenetes... ez a ma és a jövő zenéje?
Miféle demagóg álkérdés ez? Minden korszak párhuzamos síkokon fut. Azért, mert te - felteszem - komolyzenei oldalról jössz, a következő generációk tagjainak mindegyike már igénytelen mainstream-faló? Komolyzenén nevelkedtem, játszottam jazz bandában, a pult mögött rendre tech- és jungletechno jön ki belőlem, mindegyik én vagyok. Én mit mossak össze nyugodt szívvel, mi az ismeretlen átellen? Ne használjuk fel a korszakos, kiragadott (szub)jellemzőket saját, elmúlt fiatalságunk siratására.

Hol olvastál te az én beírásomban Chord-ról? A te lelked rosszindulatból van kikövezve.

Ez egy nagyon jó kérdés. Feleségem szokta mondani, hogy azok a nők, akik a sokat beszélnek főzésről, azoknak a férje főz általában. És ez így is van.

Valahol innét lehet ezt a kérdést is megfogni, aki valóban nagyon szereti a komolyzenét és sokat is hallgatja, az nem beszél róla, mert természetes neki. Itt a topikban tényleg érezni néhány beírásból, hogy villogás jelleggel kerülnek szóba ritkaságok, amiknek a hallgatása rangot ad az illetőnek. Ő legalább is így gondolja.

Az én véleményem az, hogy a komoly zene csodálatos világ, de idő és megfelelő lelki állapot (nyugalom) kell a befogadásához. A mai élet sajnos nem erről szól.
Esténként, a nap végén kábel készítő asztalkámtól felállva le szoktam ülni a TV elé és kiráz a hideg a zenei csatornákon látható klippektől. Nulla zene, érthetetlen képsorok, minél megdöbbentőbb vizuális ingerek rettenetes... ez a ma és a jövő zenéje?

Hát mester (hát neme lehet mondat elől, pedig ez most a hátad) ezzel akkora baromságot biggyesztettél ide hogy beleremeg talán még Zuckerberg kutyája is.
Szerinted, ezek szerint Chord barátod csak beszél és posztol, meg blogol, meg tovább ajánlgatja a különleges és ritkaság zenéket, többségében régizenéket?? és nem is hallgatja?? Nofene.

/Nejed főzésről beszélő példáját is zavarosan veted ide, miszerint nejed általában, te meg ez így is így van egyértelműséggel definiálod, mint ahogy szoktad a saját kábeleid áramvezető összefüggéseit előadni. Nejem és két önálló lányom sokat és jól főznek, egymásközt is megbeszélik, bújják tanulják is a szakácskönyveket, én meg jóízűen fogadom a változatosságot. Akkor mi is az általános a főzésről beszélés és csinálásban? .. jaj nekem!!/

Lehet hogy napi szinten nem tudom megmagyarázni a világ működését a zenén keresztül, de ma kb. háromszor táncra perdültem teljesen szárazon, kávészünetben itthon munka közben, 120 kilósan bőven ötven felett.

Azért erről rakhatnál be szelfit, ránk fér egy kis vidámság!

Az én kérdésem az: Kinek mennyi a sznobság, és a valódi élvezet a komolyzene hallgatásában?

Ez egy nagyon jó kérdés. Feleségem szokta mondani, hogy azok a nők, akik a sokat beszélnek főzésről, azoknak a férje főz általában. És ez így is van.

Valahol innét lehet ezt a kérdést is megfogni, aki valóban nagyon szereti a komolyzenét és sokat is hallgatja, az nem beszél róla, mert természetes neki. Itt a topikban tényleg érezni néhány beírásból, hogy villogás jelleggel kerülnek szóba ritkaságok, amiknek a hallgatása rangot ad az illetőnek. Ő legalább is így gondolja.

Az én véleményem az, hogy a komoly zene csodálatos világ, de idő és megfelelő lelki állapot (nyugalom) kell a befogadásához. A mai élet sajnos nem erről szól.
Esténként, a nap végén kábel készítő asztalkámtól felállva le szoktam ülni a TV elé és kiráz a hideg a zenei csatornákon látható klippektől. Nulla zene, érthetetlen képsorok, minél megdöbbentőbb vizuális ingerek rettenetes... ez a ma és a jövő zenéje?

Az én kérdésem az: Kinek mennyi a sznobság, és a valódi élvezet a komolyzene hallgatásában?

és most majd tömegesen jelentkeznek, hogy énis énis sznob vagyok? ) vagy visszakérdeznek, hogy kinek mennyi a műveletlenség, alkohol és/vagy drogfüggőség abban ha technót, metált rockot vagy egyebet hallgat? Szerintem nem jó irány, tiszteljük a másik ízlését és legyen az ő dolga, hogy mit és miért hallgat.

Én sem hallgatok komolyzenét, kb. egy kezemen meg tudom számolni mi az amit valóban élvezettel hallgatok meg néha, mondjuk egy Bolerot, Habanera&carmen fantáziát vagy a négy évszak egyes részeit vagy volt pl. Abba filharmonikus feldolgozásban, stb. Szerintem amúgy félreértésben vannak azok, akik nem értik miért nem "szeretjük" a komolyzenét. Védik a zenekart, a színpadot, a hangszereket - pedig ezekkel semmi "bajunk", szuperek, szeretjük, csak az eljátszott zene nem tetszik... De ez megvan a többi műfajnál is, egy csomó pop,rock,stb. szintúgy nem tetszik, csak ott nem "sértődik" meg rajta senki:))

Gondolkodtam, de nem megy. Ehhez sajnos kevés vagyok. Meg a jazz-t szeretem, persze nem értem.Ha szereted, akkor érted is (azért szereted). Érzelmi intelligenciával való értésről beszélek. Kivéve, ha sznobságból állítod a szeretést, de ezt nyilván kizárhatjuk. Úgy érzem sztereotípiákkal harcolsz, önérzeti indíttatásból. Ez nem jó, inkább lazulj valami épp kedvedre valóval. A sznobok egyébként boldogtalan lények: kívülről ugatják a lekváros bödönt, de még a kívülnyaláshoz sem lenne érzékük. Az igyekezet tragédiája ez a boldogság felé. Valljuk be, érthető törekvés. Az meg jó út, ha trendfüggetlenül zeneélvezel és keresed a jót, nincs miért izgulnod.

És még egy....
Ok. Megértettem, igazad van.

Csak egy-két oldalnyi...
És még egy....

Ez bizony megítélés. Mi a bajod vele?
A párom erre azt mondta, hogy lehet hogy hülyén halunk meg, de legalább élvezzük. Azaz kizárólag olyan zenét hallgatunk, amit élvezünk. Én pld. John Lee Hooker -t azelőtt is nagyon szerettem, mielőtt elolvastam róla hogy speciális virtuóz gitárjátéka van, vagy hogy a speciális énekstílusa a dadogásából adódik, vagy hogy a tizenegyedik gyerek volt a családban, így érhetően nem járt a zeneakadémiára, mint ahogyan én sem... Most elárulom egyik legsötétebb titkomat, egyik legnagyobb rajongója vagyok a két horvát csellós srácnak. Biztos hogy sokak számára legalább annyira perverz, mintha legalább pedofil lennék, de nagyon tetszenek, és nagyon élvezem ahogyan játszanak. Aztán a lenézett agyoncsépelt kommersz zenék, mint pld. Armand Amar Home zenéje. Én nagyon-nagyon szeretem. Ennek az utánérzett Havasi cuccait nem. Nagyon szeretem a négy évszakot, annak is az átiratait, sokfélét hallgattam, mindig meghat. De ebből a műfajból válogatok. Sok minden van, ami szeretek a komoly zenéből, sok mindent nem. Viszont soha sem tudományos szempontból közelítek. Fingom sincs az aktuális trendekről vagy divatokról, azt hallgatom ami tetszik. Viszont engedtessék meg nekem: Ha hazaérve mondjuk a Sonny boy Williamson-t akarom hallgatni, akit nagyon-nagyon szeretek, vagy Vaughan-t, aki nálam a csúcs senki ne próbálja azt megmagyarázni, hogy ennek milyen tudományos alapja van.
Lehet hogy napi szinten nem tudom megmagyarázni a világ működését a zenén keresztül, de ma kb. háromszor táncra perdültem teljesen szárazon, kávészünetben itthon munka közben, 120 kilósan bőven ötven felett.

Az én kérdésem az: Kinek mennyi a sznobság, és a valódi élvezet a komolyzene hallgatásában?

Gondolkodtam, de nem megy. Ehhez sajnos kevés vagyok. Meg a jazz-t szeretem, persze nem értem.
Abszolút nem feltétele a zene élvezetének, annak megértése teljes mélységében. Szerintem a zeneszerzők, előadók se azzal a céllal írják, játszák, hogy mindenki értse. Az lehet egy plusz, ha valakinek erre igénye van.
Hifisek, főleg egy bizonyos szegmens, szereti elhitetni másokkal, hogy mindenhez is ért, legyen az az élet bármely területe, ott vitának helye nincs, majd ő jobban tudja.

Ezt a komolyzene-parát zongorázzátok le jazzel is, azzal is fincsi.
Gondolkodtam, de nem megy. Ehhez sajnos kevés vagyok. Meg a jazz-t szeretem, persze nem értem.

Ezt a komolyzene-parát zongorázzátok le jazzel is, azzal is fincsi.

bitrograde

Ez kiraly volt! Nincs ilyen zenei ajanalo topik? Annyira szeretek uj zeneket talalni.
Csak egy-két oldalnyi...

https://m.youtube.com/watch?v=32kYH6XZrIo

Bocsánat de teóról nem tudom másképp beilleszteni
Nagy kedvencem.
Agnes Obel

Hát az elég szomorú, hogy Fórumtársak kezdik kényelmetlenül érezni magukat zenei ízlésük miatt!
Szóval egy szenvedélyes komolyzene-kedvelő ajánlásával:

Ez kiraly volt! Nincs ilyen zenei ajanalo topik? Annyira szeretek uj zeneket talalni.

Lehet hogy tényleg ez van. Lehet hogy a komolyzenéhez nagyon értők mindent jobban meg tudnak ítélni, az is lehet, hogy nagyobb biztonsággal kiválogatják a zene javát minden létező stílusból. Tényleg elhiszem. De akkor is! Mi ez ha nem megítélés?
Ez bizony megítélés. Mi a bajod vele?

Szerintem erőltetni nem lehet és nem is kell semminek a megkedvelését!
A klasszikus zenével kapcsolatban, és úgy általában is, ez az állítás nem helyes.

Igen igazad van:)
Autózás közben nem néztem utána pontosan..
De a lényeg benne volt!!

Nekem a sakáltotálmetáltól jön ki a rég meggyógyult pszoriázisom a könyökömön!

Klasszikustol idezni csak pontosan lehet :-)

"Zuzuval társalogni olyan volt, mint sajtreszelővel rejszolni. Enyhén szórakoztató, de leginkább fájdalmas."

Igen igazad van:)
Autózás közben nem néztem utána pontosan..
De a lényeg benne volt!!

Ez hogy Ford Farlainet idézzem:
Olyan mint sajtreszelővel rejszolni,nagyon érdekes de leginkább fájdalmas

Klasszikustol idezni csak pontosan lehet :-)

"Zuzuval társalogni olyan volt, mint sajtreszelővel rejszolni. Enyhén szórakoztató, de leginkább fájdalmas."

RIEC · Hozzászólás Szerző: **RIEC** » 2018.01.16., kedd 14:20

Szerintem erőltetni nem lehet és nem is kell semminek a megkedvelését! Már hogy ne lenne élet komolyzenén túl is, sokszor kapom magam azon, hogy komolyzene után, előtt közvetlenül örömmel hallgatok pl rockot. Őszinteség és hitelesség szempontjából nagyon könnyű jókat találni rock zenében is pl, ráadásul egy Sosztakovics egy Sztravinszkíj nincs is olyan messze pl a progresszív/hard rocktól, mint elsőre tűnne. Meg elképzelhető maníros túljátszott komolyzene (klasszikus zene) is.

Igazad van, van élet a komolyzenén kívül is. De az eszem-iszom, dínom-dánom Bunyós Pityuval meg a jó Laci betyárral azért az nem ugyanaz mint a Tafelmusik mondjuk pl. Telemannal, még akkor sem ha a két zenei ízlés amúgy békésen megfér egymás mellett ugyanabban az agyvelőben.

Mindenki magának választja meg azt a klubbot ahol kedvére hallgathatja imádott előadóit. Senkit sem befolyásolnak egy halántékához szorított fegyverrel. Van aki kikapcsolódásnak a Paripa csárdát választja. Az az ő dolga. Én ha tehetném inkább beülnék a MET egyik előadására. Ez meg az én dolgom.

De abban a pillanatban, ha valaki megtalálna egy mulatós mixxel és el kezdene vele tolakodni akkor nagyon gorombává válnék. Éppen ezért és sem teszem ezt a saját zenéimmel.

Virágozzék minden virág és zárjuk le a témát végre valahára.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.