Komolyzenei ajánló

Vendég

akkor Budapest ennyivel gazdagabb, részben állami pénzből fenn tudnak tartani kettő operaházat is? Igaz, az Erkel színház nem teljesen önálló társulat.
Ha a gazdagságon múlna, akkor egyet se, illetve más állami támogatásokhoz képest még a magyar ktségvetésben is apró tétel...

Vendég

De hogy valami jó is legyen: vannak zenekarok, akiknek nagyon jól megy. És nem csak mert biztos szerződésük van. Nálam ezek közé tartozik a Café Zimmermann, akiknek már dicsértük itt a J.S. Bach-lemezeit, de szerintem ők jegyzik az általam ismert legihletettebb C. P. E.-interpretációt is. Mondom ezt úgy, hogy mostanában szinte mást sem hallgatok. A lemezükön három szimfónia közé van eldugva a 172. jegyzékszámú concerto, az egyik legszebb, a szinte három korszak stíliusjegyeit viselő, mégis a legidősebb Bach-fiúra aláírásszerűen jellemző darab. Mint a második tétel, pl. És ha valakinek ez nem lenne elég bizonyíték arra, milyen remek zenekarral van dolga, akkor hallgassa meg a legújabb Vivaldi-lemezüket.

Vendég

akkor Budapest ennyivel gazdagabb, részben állami pénzből fenn tudnak tartani kettő operaházat is? Igaz, az Erkel színház nem teljesen önálló társulat.
Gondolom, a kérdés költői. Sokan nem szeretik, ha a zene helyett a zenecsinálás körülményeiről van szó, de hát a kettő nem mindig választható el egymástól. És hogy van miről beszélni, arról tanúskodik a Felvilágosodás Zenekarának blogján megjelent írás is, ami az "egyszer fent, egyszer lent" jelige mentén szemezget a zenekarokkal és más intézményekkel kapcsolatos hírekből, beleértve a gaborka8X8 által említettet is.

Egyébként a korábban veszteség szélén táncoló, Blonberg által főtámogatott MET nagyon jó média bevételt csinál ezzel a HD live mozizással, Az USA-ban rengeteg mozi közvetíti, ahogy számoltam 748, és a világ nagyon sok országában is van még közel ennyi, vagy még több.
Szerintem a moziknak is jót tesz az efféle nyitás, ha már egyszer rendelkezésre áll a közvetítéshez szükséges technika ,mert az utóbbi időben a filmek látogatottságára is panaszkodnak, egyre inkább kihasználatlanok a soktermes mozik. De azért messze van még , hogy vidéki városokban is lehessen követni ezeket az előadásokat, mert Pestre azért nem tud mindenki felutazni.

Csődöt jelentett New York második számú operaháza
Bezárt és csődvédelmet kért helyi idő szerint október 1-jén a New York City Opera, az amerikai nagyváros második számú operaháza, amelyet az interneten hirdetett adománygyűjtő kampány sem tudott megmenteni.

Forrás: fidelio.hu

.

akkor Budapest ennyivel gazdagabb, részben állami pénzből fenn tudnak tartani kettő operaházat is? Igaz, az Erkel színház nem teljesen önálló társulat.

Vendég

Egyébként a korábban veszteség szélén táncoló, Blonberg által főtámogatott MET nagyon jó média bevételt csinál ezzel a HD live mozizással

Csődöt jelentett New York második számú operaháza
Bezárt és csődvédelmet kért helyi idő szerint október 1-jén a New York City Opera, az amerikai nagyváros második számú operaháza, amelyet az interneten hirdetett adománygyűjtő kampány sem tudott megmenteni.

Forrás: fidelio.hu

.

Sajnálom, hogy a technikai galibák a minőség rovására mennek. Itthon még nem volt szerencsém ilyen közvetítést látni, 2009 őszén viszont a MET-től pár száz mérföldre ültem már ilyen moziban, és ott nem lehetett panasz semmire.
Mint azt egyébként megtudtam, volt róla szó, hogy Pécsett is legyen helyszín, ahol láthatóak az előadások, de a tárgyalások elakadtak, mert teljes évadot kell közvetíteni ahhoz, hogy egy adott település bekerüljön a hálózatba, és ez itt nem volt megoldható. Talán majd jövőre.

Egyébként a korábban veszteség szélén táncoló, Blonberg által főtámogatott MET nagyon jó média bevételt csinál ezzel a HD live mozizással, Az USA-ban rengeteg mozi közvetíti, ahogy számoltam 748, és a világ nagyon sok országában is van még közel ennyi, vagy még több.

Vendég

Sajnálom, hogy a technikai galibák a minőség rovására mennek. Itthon még nem volt szerencsém ilyen közvetítést látni, 2009 őszén viszont a MET-től pár száz mérföldre ültem már ilyen moziban, és ott nem lehetett panasz semmire.
Mint azt egyébként megtudtam, volt róla szó, hogy Pécsett is legyen helyszín, ahol láthatóak az előadások, de a tárgyalások elakadtak, mert teljes évadot kell közvetíteni ahhoz, hogy egy adott település bekerüljön a hálózatba, és ez itt nem volt megoldható. Talán majd jövőre.

Nem tudom kinek mi a tapasztalata, mi a Kecskeméti Malom moziban néztük több éven át, vettünk több előadásos kedvezményes jegyeket. A jegy ár azért még így is húzós, magasabb mint a legtöbb premier film, de ez még a kisebb baj. A nagyteremben még elfogadható volt a rálátás, de a HD videóvetítőjük annyira gyenge fényerejű, kb mint voltak 45éve a fekete-fehér TV-k tök sötét szobában voltak élvezhetők. Ezenkívül mégis csak zenéről van szó, a vetítő mester a hangerőt tekergeti, hangafalak egy részét alkalom szerűen elfelejti bekapcsolni, aztán az is előfordult, gyakran kimarad a kép több percen át, egy előadás félbe is szakadt vétel hiba miatt.
Tetézte a személyes bajunkat, egyre több vetítést raktak át a kisebb terembe (kevesebb eladott jegy miatt) ahol a böhöm nagy méretű ülések többet takarnak a mögöttes sorok látómezejéből, nejem meg 150cm, a magyar feliratot egyáltalán nem tudta ott olvasni.
Mióta néhány előadás mégis csak letölthető netről, kisebb képernyővel, nem bánya sötétségű szobában jobb képminőséggel lehet nézni (tudom-tudom)
Ezzel szemben a facebookos külföldi ismerőseimből többen évi egy két alkalommal ellátogatnak a MET-be, a világ bármely pontjáról, van egy New-Yorki nyugdíjas anyuka közöttük, aki egy-egy előadást többször is megnéz, valamilyen nyugdíjas bérlettel. Én csak csodálom és irigylem őket.
Hát az adott helyen fellépő technikai hibákról nem a MET tehet. Az elgondolás mégis jó szerintem, a technika fejleszthető, és azért ezzel igazi értékhez juttatják a látogatókat. Az megint más kérdés, hogy a helyszínen lakó nyugdíjas néni milyen feltételekkel tud bemenni az operákra. Nálunk még a pesti Operaház rendszeres látogatása is luxus lenne...

Ha valaki moziban szeretne közvetítéseket nézni a MET-ből, akkor itt nézheti meg, hogy hol teheti. Október 5-én kezdenek Csajkovszkij Anyeginjével, ami talán a legkedvesebb modern operám. Netrebko-rajongóknak pedig kötelező.
Nem tudom kinek mi a tapasztalata, mi a Kecskeméti Malom moziban néztük több éven át, vettünk több előadásos kedvezményes jegyeket. A jegy ár azért még így is húzós, magasabb mint a legtöbb premier film, de ez még a kisebb baj. A nagyteremben még elfogadható volt a rálátás, de a HD videóvetítőjük annyira gyenge fényerejű, kb mint voltak 45éve a fekete-fehér TV-k tök sötét szobában voltak élvezhetők. Ezenkívül mégis csak zenéről van szó, a vetítő mester a hangerőt tekergeti, hangafalak egy részét alkalom szerűen elfelejti bekapcsolni, aztán az is előfordult, gyakran kimarad a kép több percen át, egy előadás félbe is szakadt vétel hiba miatt.

Tetézte a személyes bajunkat, egyre több vetítést raktak át a kisebb terembe (kevesebb eladott jegy miatt) ahol a böhöm nagy méretű ülések többet takarnak a mögöttes sorok látómezejéből, nejem meg 150cm, a magyar feliratot egyáltalán nem tudta ott olvasni.

Mióta néhány előadás mégis csak letölthető netről, kisebb képernyővel, nem bánya sötétségű szobában jobb képminőséggel lehet nézni (tudom-tudom)

Ezzel szemben a facebookos külföldi ismerőseimből többen évi egy két alkalommal ellátogatnak a MET-be, a világ bármely pontjáról, van egy New-Yorki nyugdíjas anyuka közöttük, aki egy-egy előadást többször is megnéz, valamilyen nyugdíjas bérlettel. Én csak csodálom és irigylem őket.

Vendég

Ha valaki moziban szeretne közvetítéseket nézni a MET-ből, akkor itt nézheti meg, hogy hol teheti. Október 5-én kezdenek Csajkovszkij Anyeginjével, ami talán a legkedvesebb modern operám. Netrebko-rajongóknak pedig kötelező.

Üdvözlet!

@chord: Köszönjük a valóban felemelő beszámolót.

Egy időben, elég hosszasan, napi (!) szintű kis áhítat volt nálam esténként, éjszakánként, mindenen túl, bármilyen későn is, az említett két darabot egymás után meghallgatnom (Adoramus te..., Mille regretz (a la des Prés)). Volt, hogy teljesen sötétben, volt, hogy gyertyákkal, mécsesekkel "támogatva", volt, hogy borral, volt, hogy pőrén. Megtisztulás és kivételes élmény volt minden esetben.

Szerencsére ezen a lemezen, több más kincs mellett ott van mindkettő: http://www.alia-vox.com/cataleg.php?id=31

Köszönet még egyszer...

Minden jót!

chord

Ez az Adoramus Te azóta sem megy ki a fejemből, direkt nem néztem utána, melyik lemezen van, és ma rákerült a CD játszóra.
Egészen elképesztő.
És nagyon-nagyon jól szól.

Ezen a dupla lemezen van, első lemez, első szám.

Inkább ezeket a lemezeket szerezzétek meg; a Borgia albumot én részemről, lehet, hogy furcsa, de nem javaslom.

Ezzel én is így vagyok.
Köszönjük Chord.
Nehéz lenne a gyönyörű leíráshoz bármit hozzáfűzni.
Nekem is életem egyik legnagyobb élménye és koncertje volt.

Igen,a fórum bármely részén is olvasom az írásait-mindig tetszenek.

Nem tudom, kinek tűnt fel, de chord nem csak érzi és érti a zenét (ezt eddig is tudtuk), de egyre jobban ír.
Igen,a fórum bármely részén is olvasom az írásait-mindig tetszenek.

chord

Nem tudom, kinek tűnt fel, de chord nem csak érzi és érti a zenét (ezt eddig is tudtuk), de egyre jobban ír.
Igen, tényleg jól ír, akár egy zenei magazinban is olvashatnánk!

Chord, ugye fertőtlenítettél, miután Savallal találkoztál, mert azt mindenki tudja, hogy gambás a lába ...

Tegnap Savall koncert; néhány gondolat.

A Borgia dinasztia

Helyszín. MÜPA.

Most is pláza érzés, de kezdem látni, hogy nem olyan vészes. Jó hangulat odaérni, barátokkal kávézni, turkálni/finnyáskodni a lemezek között, várni a kezdést.
Előtte ’Előhang’, egy beszélgetés Savall –lal.

Közepesen béna kérdések, tolmácsolás enyhén bonyolult, szerintem rendben volt. Ezektől nem szabad sokat várni. Pár információt megtudunk, látjuk, hogy Savall is hús-vér ember, kicsit behelyezkedünk ebbe a Borgia projectbe. Tehát nem hagyományos koncert, lesz egy narrátor, aki a számok közben mond egy-két évszámot, uralkodót, a zeneszámok címeit, szerzőit, meg főként, hogy mi történt az akkori (valamelyik a sok közül) Borgia –val.

Kezdés.
Nagyon-nagyon régi zenék; erős arab befolyás. Gyönyörű hang. És mindvégig ilyen maradt. A MÜPA akusztikája meghökkentő. Nem tudom, jó-e, vagy nem, de ugyanazt hallom, most az 5. sor közepéről, mint a múltkor. Totál csend-háttér; minden szösszenetet hallatszik, szép, kiegyensúlyozott balansz, és egy picit minden fedett.
Az első részben azért enyhe kavarodás-érzet; sírvers után tánc, utána vers, aztán Flecha ’salátáiból’, utána egy régi többszólamú, utána mór dallam, aztán egy szefárd lament, amit négyen énekeltek, egymásnak fordulva, villany le, pici fény csak rajtuk, hát az valami hátborzongató. A versek nincsenek lefordítva, a narráció kicsit megtördeli az íveket, sok az évszám, meg a Borgia dinasztia tette a dolgát, kavartak ezerrel, de úgy tűnik, nagyon erős mecénások voltak, és egy furcsa, olyan’ kultúraráragadást’ hiszünk el Savall –nak, amivel lassan második helyre szorul vissza a méregkeverő/intrikáló státuszuk.

Aztán hirtelen a ’Dindirin’ következik; az a kissé idétlen cím, kb. csengettyűszónak lehetne erőltetni, hát ez valami óriási jó zene!!!, az egész reneszánszon végigmasírozik.
Elöl zenészek, egy sor; mögöttük énekesek, második sor, a híres Capella Reial de Catalunya, a kórus, heten, egy hölgy csak, hátul a fúvósok, középen a dobbal és egy portatív, elképesztő, mit csinálnak.
A Dindirin: ének-zenekar-fúvósok belépése zseniális lépcsőzéssel, a ’tutti’ –nál akkora dinamika, hogy majdnem kiesünk a székből. Ez lemezről is döbbenet.
Savall egy kicsi szoprángambán játszott, mármint tenornak kicsi, szopránnak nagy, nem szólózott, finom elegenciával játszott, és figyelte a csapatot, ahol lehetett, adta az ütemet a vonóval vagy a kezével.

Szünet.

Dumálás az eddigiekről, büfé, újabb ismerősök.

Második rész.
Most nem lesz időrend, mert megbillent az idő odabent; gyakorlatilag rekonstruálhatatlan.
Adoramus Te – régi himnusz a Montecassino daloskönyvből. Döbbenet. Kórus annyira finom, hogy sírni kell. Egyik legszebb dallam a reneszánszból. A közepe táján mintha a levegő megváltozna; a rossz molekulákat darabonként teszi rendbe a zene; a közönség eltátja a száját, egy pisszenés sincs.
Aztán a kórusból szólóznak, ismerős darabok szintén, zseniális hangok.
Millió tanács – így mondja a narrátor; igen, a híres Mille Regretz Narvaez –től, aki Arion –tól tanult, akit a delfinek menekítettek meg.

V. Károly első számú kedvence; értitek?, egy régi, birodalomépítő nagy királyról,

véletlenül pontosan tudjuk, hogy ezzel a zenével kelt meg feküdt, ismerjük, tetszik, de most valami különleges dolog történik. Andrew Lawrence King,

egy különlegesen szép barokk hárfán játszik, a többiek nézik. Terembetöltő, tökéletes tónusú hang; lecsengés pont a kisujjunkig ér, mégis csak jó ez a MÜPA, a dallam annyira, de annyira gyönyörű, hogy még Savall is belefeledkezik, mint egy jó közönség; a vihuelás Xavier szeme hunyva, már ott jár a delfinekkel valahol…hirtelen egy akkordváltás, akkora szépség ömlik be, hogy a nagy hatméteres orgonasípok kicsit behajolnak, nézni, hogy mi ez?, az idő leáll, az elektronok elfelejtenek keringeni… tökéletes szupravezetés.….a végén úgy ébredünk, mint valami hibernálásból…mindenki pislog, szipogás, férfiak diszkrét köhintéssel nyelik a könnyeiket, mert ugye nem sírtunk…
Másik zene, törik a varázslat: két török/arab zenész, laud, ill. valami furcsa fúvós, rekonquista, a mórok kiűzése, a laud –os akármennyire mesterien játszik, most ez egy másik világ; tesznek egy félkört a széksorok mellett, kimennek, úgy ténylegiből.
Megint vers-féle, a szöveg katalán vagy spanyol, nem értjük, de alatta a hárfás és a vihuelás elkezd egy gyönyörűséges folia –t, nagyon erős harmónia, elkezdenek kicsit bonyolultabban rögtönözni, sajna véget ér a szöveg, jön a narrátor megint.
Végén egy nagyon szép Cabanilles mise részlete, a gambák hangja elbűvölő.

Nagy taps, ráadás, kétszer is; a második igazi, úgy kell megbeszélniük a színpadon, mi is legyen; mexikói/átszármazott régi zenék; ritmus, csörgő, dob, lendület, vidámság, a rezes akkorákat fúj be, hogy szinte beletapsolnak, a közönség eszi, tényleg remek.
Savall mindenkit kiküld meghajolni, őt szinte úgy kell kiráncigálni; finom mosoly, végtelen lelki elegancia, nagyon szerény, de mi tudjuk, hogy a zsinórpadláson nála futnak össze a szálak…

Dedikálás, a Cabanilles CD –m, ami a legelső AliaVox, kapott egy szép kacskaringós fekete aláírást, kívülre, mi pedig valami fontosat, oda belülre.

Hát ez nem semmi........nagy kedvet kaptam a CD meghallgatásához.Gratula!!!

Bravo, bravo, bravissimo!

Vendég

Nem tudom, kinek tűnt fel, de chord nem csak érzi és érti a zenét (ezt eddig is tudtuk), de egyre jobban ír.

chord

Tegnap Savall koncert; néhány gondolat.

A Borgia dinasztia

Helyszín. MÜPA.

Most is pláza érzés, de kezdem látni, hogy nem olyan vészes. Jó hangulat odaérni, barátokkal kávézni, turkálni/finnyáskodni a lemezek között, várni a kezdést.
Előtte ’Előhang’, egy beszélgetés Savall –lal.

Közepesen béna kérdések, tolmácsolás enyhén bonyolult, szerintem rendben volt. Ezektől nem szabad sokat várni. Pár információt megtudunk, látjuk, hogy Savall is hús-vér ember, kicsit behelyezkedünk ebbe a Borgia projectbe. Tehát nem hagyományos koncert, lesz egy narrátor, aki a számok közben mond egy-két évszámot, uralkodót, a zeneszámok címeit, szerzőit, meg főként, hogy mi történt az akkori (valamelyik a sok közül) Borgia –val.

Kezdés.
Nagyon-nagyon régi zenék; erős arab befolyás. Gyönyörű hang. És mindvégig ilyen maradt. A MÜPA akusztikája meghökkentő. Nem tudom, jó-e, vagy nem, de ugyanazt hallom, most az 5. sor közepéről, mint a múltkor. Totál csend-háttér; minden szösszenetet hallatszik, szép, kiegyensúlyozott balansz, és egy picit minden fedett.
Az első részben azért enyhe kavarodás-érzet; sírvers után tánc, utána vers, aztán Flecha ’salátáiból’, utána egy régi többszólamú, utána mór dallam, aztán egy szefárd lament, amit négyen énekeltek, egymásnak fordulva, villany le, pici fény csak rajtuk, hát az valami hátborzongató. A versek nincsenek lefordítva, a narráció kicsit megtördeli az íveket, sok az évszám, meg a Borgia dinasztia tette a dolgát, kavartak ezerrel, de úgy tűnik, nagyon erős mecénások voltak, és egy furcsa, olyan’ kultúraráragadást’ hiszünk el Savall –nak, amivel lassan második helyre szorul vissza a méregkeverő/intrikáló státuszuk.

Aztán hirtelen a ’Dindirin’ következik; az a kissé idétlen cím, kb. csengettyűszónak lehetne erőltetni, hát ez valami óriási jó zene!!!, az egész reneszánszon végigmasírozik.
Elöl zenészek, egy sor; mögöttük énekesek, második sor, a híres Capella Reial de Catalunya, a kórus, heten, egy hölgy csak, hátul a fúvósok, középen a dobbal és egy portatív, elképesztő, mit csinálnak.
A Dindirin: ének-zenekar-fúvósok belépése zseniális lépcsőzéssel, a ’tutti’ –nál akkora dinamika, hogy majdnem kiesünk a székből. Ez lemezről is döbbenet.
Savall egy kicsi szoprángambán játszott, mármint tenornak kicsi, szopránnak nagy, nem szólózott, finom elegenciával játszott, és figyelte a csapatot, ahol lehetett, adta az ütemet a vonóval vagy a kezével.

Szünet.

Dumálás az eddigiekről, büfé, újabb ismerősök.

Második rész.
Most nem lesz időrend, mert megbillent az idő odabent; gyakorlatilag rekonstruálhatatlan.
Adoramus Te – régi himnusz a Montecassino daloskönyvből. Döbbenet. Kórus annyira finom, hogy sírni kell. Egyik legszebb dallam a reneszánszból. A közepe táján mintha a levegő megváltozna; a rossz molekulákat darabonként teszi rendbe a zene; a közönség eltátja a száját, egy pisszenés sincs.
Aztán a kórusból szólóznak, ismerős darabok szintén, zseniális hangok.
Millió tanács – így mondja a narrátor; igen, a híres Mille Regretz Narvaez –től, aki Arion –tól tanult, akit a delfinek menekítettek meg.

V. Károly első számú kedvence; értitek?, egy régi, birodalomépítő nagy királyról,

véletlenül pontosan tudjuk, hogy ezzel a zenével kelt meg feküdt, ismerjük, tetszik, de most valami különleges dolog történik. Andrew Lawrence King,

egy különlegesen szép barokk hárfán játszik, a többiek nézik. Terembetöltő, tökéletes tónusú hang; lecsengés pont a kisujjunkig ér, mégis csak jó ez a MÜPA, a dallam annyira, de annyira gyönyörű, hogy még Savall is belefeledkezik, mint egy jó közönség; a vihuelás Xavier szeme hunyva, már ott jár a delfinekkel valahol…hirtelen egy akkordváltás, akkora szépség ömlik be, hogy a nagy hatméteres orgonasípok kicsit behajolnak, nézni, hogy mi ez?, az idő leáll, az elektronok elfelejtenek keringeni… tökéletes szupravezetés.….a végén úgy ébredünk, mint valami hibernálásból…mindenki pislog, szipogás, férfiak diszkrét köhintéssel nyelik a könnyeiket, mert ugye nem sírtunk…
Másik zene, törik a varázslat: két török/arab zenész, laud, ill. valami furcsa fúvós, rekonquista, a mórok kiűzése, a laud –os akármennyire mesterien játszik, most ez egy másik világ; tesznek egy félkört a széksorok mellett, kimennek, úgy ténylegiből.
Megint vers-féle, a szöveg katalán vagy spanyol, nem értjük, de alatta a hárfás és a vihuelás elkezd egy gyönyörűséges folia –t, nagyon erős harmónia, elkezdenek kicsit bonyolultabban rögtönözni, sajna véget ér a szöveg, jön a narrátor megint.
Végén egy nagyon szép Cabanilles mise részlete, a gambák hangja elbűvölő.

Nagy taps, ráadás, kétszer is; a második igazi, úgy kell megbeszélniük a színpadon, mi is legyen; mexikói/átszármazott régi zenék; ritmus, csörgő, dob, lendület, vidámság, a rezes akkorákat fúj be, hogy szinte beletapsolnak, a közönség eszi, tényleg remek.
Savall mindenkit kiküld meghajolni, őt szinte úgy kell kiráncigálni; finom mosoly, végtelen lelki elegancia, nagyon szerény, de mi tudjuk, hogy a zsinórpadláson nála futnak össze a szálak…

Dedikálás, a Cabanilles CD –m, ami a legelső AliaVox, kapott egy szép kacskaringós fekete aláírást, kívülre, mi pedig valami fontosat, oda belülre.

OFF...vagy egy linuxos sat beltéri...

Kedves szigetországban tengődő honfitársaim!
Remélem, hogy nézitek, beszámoltok róla, veszitek, osztjátok ezt itten, és nem hagyjátok, hogy egyen minket a sárga irigység.
Üdvözlettel itthonról, hívetek:
Salaca

Azt tedd hozzá, hogy Sky előfizetésük is kell, hogy legyen... kár, hogy nem a BBC sugározza!

Vendég

Kedves szigetországban tengődő honfitársaim!
Remélem, hogy nézitek, beszámoltok róla, veszitek, osztjátok ezt itten, és nem hagyjátok, hogy egyen minket a sárga irigység.
Üdvözlettel itthonról, hívetek:
Salaca

Sosem mondtam, hogy nem attraktív, még így 40 körül is. Szakmai berkekben azt mondják, hogy az énekeseknek a teljes kiteljedéshez szükségük van " corpus"-ra, tehát összefügg az érett hang és a testalkat. Én a magyar szoprán-sztár Lukács Gyöngyivel jártam együtt konziba, kifejezetten vékony csaj volt. Mára már ő sem olyan nádszál. Wiedemann Betti volt a másik, mára szintén befutott énekesnő, bár ő már lánykának sem volt filigrán...
azért ez sem törvényszerű minden énekesre, szopránra, jellemző kivétel Marai Callas, pályafutása során végig sovány, olykor a mostani modellekre jellemző csontsovány volt, és mégis erőteljes "corpus" hangja volt.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.