Kábelezzünk

Ez szerintem nem így van! A nagyon jó rendszer éppenséggel könyörtelenül kimutatja a felvételek hibáit. És nagyon kevés az igazán jól felvett CD. Pl.a mélyhangok nagyon sok CD-ről egyszerűen hiányoznak!

Ha vissza olvasol itt pár oldalt, akkor többünk véleménye alapján mondható, hogy te még csak a hifistációk közepe felénél tartasz .. majd fog ez változni

A jó rendszer ismérve, hogy őszintén megmutatja a felvételek közötti különbségeket, de úgy, hogy mindegyiket megemeli, ezáltal a kevésbé jók is élvezhetőek lesznek.

Ez szerintem nem így van! A nagyon jó rendszer éppenséggel könyörtelenül kimutatja a felvételek hibáit. És nagyon kevés az igazán jól felvett CD. Pl.a mélyhangok nagyon sok CD-ről egyszerűen hiányoznak!

Szerintem, meg ez az "ennyi" a legtöbb ami a zenével kapcsolatban elvárható, vagy a zenétől kapható.

Mindenesetre, én nem vagyok túl, és nekem az az "ennyi" az éppen elég, mint ahogy fura módon a legtöbb zenésznek, énekesnek, zenekritikusnak, zenerajongónak is.

.

Kedves Gábor! Köszönöm a magam és talán mások nevében is, hogy megosztotta velünk ezt. Mármint, hogy a zene érdekli és aféle elnézhető, de kissé érthetetlen technikai hobbinak tartja az audio technikát.

Ehhez képest sok beírása van itt. Képzelem mennyi lenne, ha érdekelné is ez a technika! hobbi

Szerintem, meg ez az "ennyi" a legtöbb ami a zenével kapcsolatban elvárható, vagy a zenétől kapható.
Habár rögtön eszembe jut egy korábban itt megjelent, azóta sokszor -és nem csak általam idézett mondás, miszerint ".... mert a zenén már sokan túl vagyunk ....".
Mindenesetre, én nem vagyok túl, és nekem az az "ennyi" az éppen elég, mint ahogy fura módon a legtöbb zenésznek, énekesnek, zenekritikusnak, zenerajongónak is. És erre mi sem jobb példa, mint hogy a különböző zenei fórumokon (pl. momus.hu, fidelio.hu, komolyportal.tk) az ott zenéről beszélgető szakemberek vagy csak a zenében komolyabban elmélyedő műértők nagy részét egyáltalán nem érdekli a Hi-Fi, nem is érti miről beszél az a pár ember, akinek van némi affinitása ez iránt a technikai hobbi iránt.
(Ilyenkor mindig sajnálom, hogy pl. vidor2009 fórumtársunk, mint a MÁO énekese nem osztja meg velünk személyes tapasztalatit ebben a kérdésben. Nem meséli el, hogy a patinás intézmény vajon hány tagjának van az övéhez fogható rendszere otthon, egyáltalán hánynak lenne rá igénye, vagy hogy hány mutat valamiféle érdeklődést a komolyabb Hi-Fi iránt.)

Igen közkeletű, ám fura mód, csak a Hi-Fi-sek által hangoztatott tévedés pl., hogy "a zene ránk gyakorolt hatása függ a hangminőségtől", vagy hogy "ugyanazon felvétel jobb láncon meghallgatva közelebb visz az adott zene lényegéhez" (mondanivaló/szépség). Elég csak arra gondolni, hogy a zeneiskolákban sokszor milyen, számunkra ócskának tűnő, hordozható gagyi CD-s "rádiómagnókon" mutatják be a növendékeknek a zeneműveket, illetve azok különböző előadók/karmesterek általi interpretációját, és az ifjú zenészpalánták mégis megérték a lényegét, átélik a mondanivalóját, és nagy valószínűséggel soha nem lesz belőlük Hi-Fi-s, hiába hallgatják meg ugyanazt a felvételt annál jobb készülékeken. A legtöbbször fel sem tűnik nekik a különbség zenehallgatás közben. És nem azért, mert nincs fülük hozzá, hanem azért, mert számukra ennek nincs jelentősége a zene szempontjából.
.

Gábor, azért a zeneiskolai példád így nem reális. A realitás az hogy a zeneiskola hatalmas erőfeszítéseket tesz azért valahogy biztosítson hangszereket a tanulóknak, nem mindenkitől szokás elvárni hogy saját hangszere legyen, a demonstráló minihifi meg kényszerűség, nem futja nekik komolyabb felszerelésre. Egyébként a tanárnak a hangszeren kell tudni közvetlenül bemutatni bizonyos zenei megoldásokat, vagy a diákkal játszatja le, szóval a gépzene a zeneiskolában tényleg nem a fontos dolgok közé tartozik.

Viszont fontos lenne itt a városomban az 50éve működő zeneiskola ne zárjon be, mert a mostani és városi politikusoknak 50-ed rendű a létezésük, ha dicsekedni kell a város iskola/kultúra színvonalával addig nagyon érdekes, de a működési költségeket kell előteremteni na akkor jön a taktikázás, összevonás, egyszerűsítés ... minden más fontosabb egy eladósodott önkormányzatnál. Ja, ez a vidéki zeneiskola soha nem lehet önfenntartó, egy ilyen kisvárosban ahol egyre több munkahely szűnik meg. /Ez utóbbi napi politikának nagyon nem kéne behallatszani a zeneoktatásba/

Vendég

Elég csak arra gondolni, hogy a zeneiskolákban sokszor milyen, számunkra ócskának tűnő, hordozható gagyi CD-s "rádiómagnókon" mutatják be a növendékeknek a zeneműveket, illetve azok különböző előadók/karmesterek általi interpretációját, és az ifjú zenészpalánták mégis megérték...
Oda nem ilyen botfülek járnak ám, mint mi...)))
A "megérti a lényeget" olyan kulcsmondat, ahol érdemes kicsit elidőzni. Mennyire fontos a megértés? Ez lenne a cél? Avagy ...? Mi célból hallgatunk zenét? Miért hallgatjuk meg ugyanazt századszor, ötszázadszor, miközben mégse válik elcsépeltté, unalmassá - holott "megértettük a lényeget"? Kérdezd meg az ifjú zenészpalántákat, milyen ötletnek tartanák Wagner Ring ciklusának végighallgatását, boomboxon... Rendben, tudjuk (akarom mondani, az élő eladás alapján sejtjük!) hogyan, milyen arányokkal kell megszólalnia a következő tételnek.... de ne komplkáljuk túl, vegyünk példának egy hegedű-zongora szonátát. Ha a szólóhegedű a tétel 70%-ában túlvisítja a zongorát, továbbá nehéz elhinni, hogy a hangszórókból kevesebb, mint 3 vagy 4 hangszer szól, akkor milyen eséllyel fog közel kerülni a megszólaló műhöz a zenei antitálentum hallgató? Sok ilyen kellemetlen élmény után mekkora eséllyel fogja még a műfajt is kerülni?

Vendég

.........Más dolog a zene szépségére/mondanivalójára figyelni (elégedett lehet aki ennyivel beéri), .............

Szerintem, meg ez az "ennyi" a legtöbb ami a zenével kapcsolatban elvárható, vagy a zenétől kapható.
Habár rögtön eszembe jut egy korábban itt megjelent, azóta sokszor -és nem csak általam idézett mondás, miszerint ".... mert a zenén már sokan túl vagyunk ....".
Mindenesetre, én nem vagyok túl, és nekem az az "ennyi" az éppen elég, mint ahogy fura módon a legtöbb zenésznek, énekesnek, zenekritikusnak, zenerajongónak is. És erre mi sem jobb példa, mint hogy a különböző zenei fórumokon (pl. momus.hu, fidelio.hu, komolyportal.tk) az ott zenéről beszélgető szakemberek vagy csak a zenében komolyabban elmélyedő műértők nagy részét egyáltalán nem érdekli a Hi-Fi, nem is érti miről beszél az a pár ember, akinek van némi affinitása ez iránt a technikai hobbi iránt.
(Ilyenkor mindig sajnálom, hogy pl. vidor2009 fórumtársunk, mint a MÁO énekese nem osztja meg velünk személyes tapasztalatit ebben a kérdésben. Nem meséli el, hogy a patinás intézmény vajon hány tagjának van az övéhez fogható rendszere otthon, egyáltalán hánynak lenne rá igénye, vagy hogy hány mutat valamiféle érdeklődést a komolyabb Hi-Fi iránt.)

Igen közkeletű, ám fura mód, csak a Hi-Fi-sek által hangoztatott tévedés pl., hogy "a zene ránk gyakorolt hatása függ a hangminőségtől", vagy hogy "ugyanazon felvétel jobb láncon meghallgatva közelebb visz az adott zene lényegéhez" (mondanivaló/szépség). Elég csak arra gondolni, hogy a zeneiskolákban sokszor milyen, számunkra ócskának tűnő, hordozható gagyi CD-s "rádiómagnókon" mutatják be a növendékeknek a zeneműveket, illetve azok különböző előadók/karmesterek általi interpretációját, és az ifjú zenészpalánták mégis megérték a lényegét, átélik a mondanivalóját, és nagy valószínűséggel soha nem lesz belőlük Hi-Fi-s, hiába hallgatják meg ugyanazt a felvételt annál jobb készülékeken. A legtöbbször fel sem tűnik nekik a különbség zenehallgatás közben. És nem azért, mert nincs fülük hozzá, hanem azért, mert számukra ennek nincs jelentősége a zene szempontjából.

.

A 'hallgathatóak lettek' gondolom nem jelenti azt, hogy high end minőségben szólalnak meg. (Tényleg, mit értünk high end alatt, ha audio rendszerekről esik szó? )
A témához hozzászólók java részt nem csupán a hallgatható, hanem a magas élvezeti értékű megszólalásról próbálnak információt közzé tenni. Többségünk ezért hifizik/fejleszt. Nem elégszünk meg a csupán 'hallgatható' kategóriával, legalábbis a maximalisták nem.
Gondolom azért a te minőségi rendszered is érzékelteti a különbséget a felvételek között. Ha nem, akkor kérlek tedd közé mi a titkod.
Más dolog a zene szépségére/mondanivalójára figyelni (elégedett lehet aki ennyivel beéri) , és más dolog/élmény közben az élethűhöz közeli megszólalást is keresni. Ez utóbbi szvsz nem tud létrejönni, csak nívós rendszeren/jó akusztikai körülmények között, ahol a hitvány felvétel - szépíthetjük a dolgot - bizony hitványul is fog szólni, talán hallgatható lesz, de nem leszünk tőle 'libabőrősek', hacsak nem a felvétel hibái miatt.

A jó rendszer ismérve, hogy őszintén megmutatja a felvételek közötti különbségeket, de úgy, hogy mindegyiket megemeli, ezáltal a kevésbé jók is élvezhetőek lesznek.

A többivel kapcsolatban sajnos két malomban őrlünk. Számodra - ha jól értettem - a zene élvezetéhez szükségeltetik a High End (?) megszólalási minőség, számomra nem. Két különböző üzemmód a zenehallgatás és a hifizés. Utóbbinál a szokványos hifista jellemzőkre figyelek, tesztelek, elemzek, de zenehallgatás közben nem érdekelnek ezek a dolgok. Ezért tudok az autómban, vagy éppen egy mezei mobil lejátszóval és fülhallgatóval is nagy élvezettel zenét hallgatni, néha akár még libabőrösen is. És gondolom számodra is elfogadható, hogy a zeneszeretők többsége így van ezzel, én legalábbis biztos vagyok benne, hogy nem csak High End rendszerek tulajdonosai lehetnek elégedett zenehallgatók, sőt én pont abban a csapatban keresném legkevésbé őket.

Van a zenészek között egy mondás, miszerint a muzsikus egy habverővel is képes zenélni, az amatőr kezébe meg hiába adsz milliós mesterhangszert, abból nem lesz muzsika. Azt gondolom, ez a zenehallgatással és még nagyon sok más dologgal is így van, mert az érték utat tör magának.

Vendég

Bizonyára mindkettő. Szokványos pályát jártam be, tehát voltak fiatal korom szeretett felvételei, amik az első hifizős lépések után egyszerűen hallgathatatlanná váltak. Aztán sok év munkájával ismét hallgathatóak lettek.

Át. Egyébként érdekes, hogy a kábeles témák mindig elkanyarodnak. Ebből is látszik, mennyire kevés konkrétum áll rendelkezésünkre, nincs miről beszélni.

Konkrétum nincs, csak tapasztalás. illetve Kábeltípus specialista lelki pásztorok.

Szokványos pályát jártam be, tehát voltak fiatal korom szeretett felvételei, amik az első hifizős lépések után egyszerűen hallgathatatlanná váltak. Aztán sok év munkájával ismét hallgathatóak lettek.

A 'hallgathatóak lettek' gondolom nem jelenti azt, hogy high end minőségben szólalnak meg. (Tényleg, mit értünk high end alatt, ha audio rendszerekről esik szó? )
A témához hozzászólók java részt nem csupán a hallgatható, hanem a magas élvezeti értékű megszólalásról próbálnak információt közzé tenni. Többségünk ezért hifizik/fejleszt. Nem elégszünk meg a csupán 'hallgatható' kategóriával, legalábbis a maximalisták nem.
Gondolom azért a te minőségi rendszered is érzékelteti a különbséget a felvételek között. Ha nem, akkor kérlek tedd közé mi a titkod.
Más dolog a zene szépségére/mondanivalójára figyelni (elégedett lehet aki ennyivel beéri) , és más dolog/élmény közben az élethűhöz közeli megszólalást is keresni. Ez utóbbi szvsz nem tud létrejönni, csak nívós rendszeren/jó akusztikai körülmények között, ahol a hitvány felvétel - szépíthetjük a dolgot - bizony hitványul is fog szólni, talán hallgatható lesz, de nem leszünk tőle 'libabőrősek', hacsak nem a felvétel hibái miatt.

Szerintem meg bár jó dolog a hifi(zés), de a jó zene az jó zene, és pl. egy laptop másfél centis hangszóróján hallgatva is az marad. Én legalábbis szívesen meghallgatok így egy nekem tetsző zenét, mint egy nem tetszőt akármilyen hájend berendezésen, szuper minőségben. Persze az a legjobb, ha mindkét dolog teljesül, de azért nem szabad abba a hibába esnünk, hogy a rendszerünk (vagy a felfogásunk) határozza meg a milyen zenéket/felvételeket hallgatunk.

Kellemes Karácsonyt mindenkinek!

Teccikelem.

Ebben én érzek egy kis ellentmondást. Vagy mégsem? A porosodó lemezen ami tartósan hallgathatatlannak bizonyult egyszer csak megjelent a művészet és a muzsika vagy egyszerűen a fejlesztés elért arra a szintre, hogy a gyengébbnek hitt felvétel is megnyílt? Vagy te változtál és szívesebben hallgatod most már?...
Bizonyára mindkettő. Szokványos pályát jártam be, tehát voltak fiatal korom szeretett felvételei, amik az első hifizős lépések után egyszerűen hallgathatatlanná váltak. Aztán sok év munkájával ismét hallgathatóak lettek.

Lassan át kéne települni innen egy másik topikba...

Át. Egyébként érdekes, hogy a kábeles témák mindig elkanyarodnak. Ebből is látszik, mennyire kevés konkrétum áll rendelkezésünkre, nincs miről beszélni.

opel123

Hogy kissé visszakanyarodjunk a HiFi-hez... vallom, hogy a rosszabb felvételek is élvezettel hallgathatóak, mert bennük van a muzsika. A jó lejátszó lánc (és kábelezés) tulajdonsága, hogy nem csak a szuper anyagokat tudja élvezhetően tolmácsolni. Az elmúlt időszak legnagyobb hifista sikere számomra az, hogy a sok éven át fiókban porosodó, tartósan hallgathatatlannak gondolt felvételeimet is örömmel tudom hallgatni otthon.

Ebben én érzek egy kis ellentmondást. Vagy mégsem? A porosodó lemezen ami tartósan hallgathatatlannak bizonyult egyszer csak megjelent a művészet és a muzsika vagy egyszerűen a fejlesztés elért arra a szintre, hogy a gyengébbnek hitt felvétel is megnyílt? Vagy te változtál és szívesebben hallgatod most már? Ha az utóbbi akkor az nem hifista siker, hanem az ízlés természetes változása. Vagy a "muzsika" addig is ott volt csak a megfelelő tálalásban és a jó technika tolmácsolásában könnyebben ért el hozzád. Vagy egy olyan napod volt amikor megragadott benne valami.

Nagyon nehéz felfogni bármelyikünknek is, hogy mi az ami megragad minket, ha megszólal a zenei és azonnal tetszik. Kora gyermekkorban ment a rádióban és tudat alatt ott volt? Majd amikor a rádióban hallom azonnal bekattan a dolog. Vagy valami más? A fene tudja.

Igen a laptopon és az ótvar autóhangszórón át is tudjuk értékelni a szép muzsikát. Aztán megvesszük a CD-t akár több előadóval is, hogy keressük azt benne ami szerintünk ott van csak nehezen nyílik meg. Nem véletlen, hogy CD-n sokszor megvettem Beethoven hetediket. Valahol a Ferencsik féle méltóságteljes előadást keresem bennük ami a Hungarotonos lemezen ott van csak a rossz felvétel miatt kevésbé élvezetes. Eddig nem sikerült és sok más zeneművel is így vagyok.....érdekesen működik az agy.

Lassan át kéne települni innen egy másik topikba...

már aki tényleg kábelt készít, mert az innen onnan titkos forrásból beszerezett huzalokat húzogatom különféle harisnyába, szigetelő valamibe, meg dugót teszek a végeire azt én nem igazán tartom kábel fejlesztésnek, gyártásnak. A kábel komplex technológiáját sokkal kevesebben tartják a kezükben, fejlesztenek mint ahány márkanév forog a piacon.

Viszont van annyira misztikus a kábel viselkedés és olyan könnyű azt dugdosni, cserélni, haverokkal körbehallgattatni és ezért jó piaca van ennek a kábelszerelő üzletágnak is, és most nem akarom megsérteni az itteni kábelszerelős embereket ezzel az állásponttal..

Jogos a felvetésed, nem is szabad túlértékelni a kábelesek tevékenységét. Ámbátor - ha már ez a hasonlat került elő - a szakács sem feltétlenül a saját kertjében megtermett alapanyagokat használja fel a maga által nevelt állatok húsának ízesítéséhez, mégis az ő neve alatt fut a recept. Azt is sokan tudjuk, hogy a hírneves kábelgyárak többsége is mások által fejlesztett anyagokat használ. Nem látok ebben problémát, elektronikáink is "idegen" alkatrészekből állnak össze. Valamiért nem találunk kivetni valót abban, ha valaki a saját (márka)neve alatt hoz ki egy bárki által beszerezhető alkatrészekből összeállított erősítőt. Akkor a kábeleknél ez miért bűn?

Aztán hogy a kábelforrasztgatás helyett miért nem az erősítő, vagy a hangdoboz fejlesztés lett a divat? Gondolom azért, mert azokhoz sokkal alaposabb háttértudás és anyagi befektetés szükséges.

éppen ide passzol, az oroszoknál van egy jó szokás, a hangmérnököket a zeneakadémián képzik (főleg), ahol valószínűleg sokkal nagyobb súllyal okítják a hangzást, hangszer ismeretet, zeneműveket, műfajokat mint a technika központú pl magyar hangménök képzésben.

-Музыкальная звукорежиссура

http://www.edu-all.r...ent=1025&Type=4

Az oktatásban nincs nagy különbség. Nálunk az egyetlen hivatalos hangmesteri képzés a Színművészeti Egyetemen folyik nemzetközileg elismert igényességgel, de ott a technikai képzés alacsonyabb szintű, mint a művészeti. Mellette működik néhány technikai magániskola változó színvonallal, de egyik sem ad(hat) felsőfokú képesítést. Hosszú téma ez, nem akarok itt belemenni.

A környékünkön nagyjából 100x több emberke dolgozik "hangmérnökként", mint ahányan ilyen képességekkel rendelkeznek. Magyarországon évente átlagosan 3-4 db hangmesteri diplomát adnak át (valójában nem is indul minden évben a szak), de csak Budapesten minimum 2000 hangmérnöki állás van (amiknek többsége persze mezei technikusi feladat, csak az kevésbé hangzik jól). Félreértés ne essék, nem vagyok munkaügyi ellenőr, nem kötném papírhoz a tevékenységet, de a legtöbb kolléga zenei és kreatív képességei egyáltalán nem jobbak, mint az utcán bárkinek, tehát szomorú lenne, ha a zenehallgatási élvezetem teljes mértékben tőlük függne. Szerencsére nincs így, mivel a hangfelvétel technikai tevékenység, ahol a szoftverhez hasonló jelentősége van a hardvernek is. Egy magas színvonalú technikai háttér már fél siker. Ha ehhez egy alázatos és kevésbé egoista hangmérnök társul, ott már nagy hibát nem lehet véteni. Ellenben egy leharcolt, gagyi technikával senki nem tud jó felvételt készíteni.

Hogy kissé visszakanyarodjunk a HiFi-hez... vallom, hogy a rosszabb felvételek is élvezettel hallgathatóak, mert bennük van a muzsika. A jó lejátszó lánc (és kábelezés) tulajdonsága, hogy nem csak a szuper anyagokat tudja élvezhetően tolmácsolni. Az elmúlt időszak legnagyobb hifista sikere számomra az, hogy a sok éven át fiókban porosodó, tartósan hallgathatatlannak gondolt felvételeimet is örömmel tudom hallgatni otthon.

Egy hangdoboz bekerülési és fejlesztési költségei azért nem igazán említhetőek egyazon lapon a kábelekével.

Hifisajtó? Én már azt sem tudom, az mi. Évek óta nem olvasok ilyesmit és gyanítom, sokan leszoktunk erről már rég.

már aki tényleg kábelt készít, mert az innen onnan titkos forrásból beszerezett huzalokat húzogatom különféle harisnyába, szigetelő valamibe, meg dugót teszek a végeire azt én nem igazán tartom kábel fejlesztésnek, gyártásnak. A kábel komplex technológiáját sokkal kevesebben tartják a kezükben, fejlesztenek mint ahány márkanév forog a piacon.

Viszont van annyira misztikus a kábel viselkedés és olyan könnyű azt dugdosni, cserélni, haverokkal körbehallgattatni és ezért jó piaca van ennek a kábelszerelő üzletágnak is, és most nem akarom megsérteni az itteni kábelszerelős embereket ezzel az állásponttal..

Mért? van egyáltalán hifi sajtó ma Magyarországon? sőt akár Európában?
Már ami nem reklám és támogatott formában valóban pártatlan és kivülállóként próbál megítélni hifi dolgokat?

Amúgy meg ez a kábellezzünk topictól elég távolódó utóbbi néhány gondolat inkább az általában a hifi-ről topicba való lenne (ha van olyan most lusta vagyok keresni )

Vendég

gondoskodjunk megfelelő világításról
A világítás szinnházban és mozgóképen is tudatosan használt művészi kifejezőeszköz. Ehhez hasonlóan a "tálalás, megvilágítás" akár mélyebben is érintheti a zenét, mint elsőre gondolnánk. (Feltéve, hogy zeneművészetről beszélünk.)

A túlértékelés a hifiben nem tegnap kezdődött (mennyivel jobb az úgymond túlértékelt kábelnél a másfél millás, borzasztó hangú hangdobozpár?!), továbbá nem hiszek a fórumtársak felelősségében. A valódi okot a hifisajtó ömlengő, nemritkán szuperlatívuszokban fogalmazó kábeltesztjei környékén kellene keresgélni.

Egy hangdoboz bekerülési és fejlesztési költségei azért nem igazán említhetőek egyazon lapon a kábelekével.

Hifisajtó? Én már azt sem tudom, az mi. Évek óta nem olvasok ilyesmit és gyanítom, sokan leszoktunk erről már rég.

Nem a kérdésre válaszoltál, de sebaj.

Érdekes megvilágítás... El tudom fogadni, bár az én logikám kissé más. Leginkább abban térünk el, hogy részemről a felvétel műszaki tartalma hangmérnököstül, keverésestül kevésbé lényeges része az anyagnak, nem ér fel a muzsika valódi tartalmához. Ez bizonyára onnan fakad, hogy a legtöbb zenész sokkal felkészültebb és kreatívabb, mint a legtöbb hangmérnök. Nem véletlen, hogy manapság már sok zenész inkább maga végzi a keverést, mint hogy egy hangmérnökkel szenvedjen (és sok pénzt fizessen a stúdióért). Ezzel szemben manapság hány hangmérnök játszik komoly szinten valamilyen hangszeren? Ez régebben elvárás volt, ma már nem az, pedig teljesen más hozzáállást ad a szakember kezébe. Elkurvult ez a szakma, nem kétséges. Mondom ezt úgy, hogy volt szerencsém életem során a hangpult mindkét oldalán állni.

éppen ide passzol, az oroszoknál van egy jó szokás, a hangmérnököket a zeneakadémián képzik (főleg), ahol valószínűleg sokkal nagyobb súllyal okítják a hangzást, hangszer ismeretet, zeneműveket, műfajokat mint a technika központú pl magyar hangménök képzésben.

-Музыкальная звукорежиссура

http://www.edu-all.ru/VC_Scripts/selInf ... 025&Type=4

Vendég

A kábelek amúgy is nagyon túl vannak mostanában értékelve, "hála" néhány fórumtárs kijelentéseinek.
A túlértékelés a hifiben nem tegnap kezdődött (mennyivel jobb az úgymond túlértékelt kábelnél a másfél millás, borzasztó hangú hangdobozpár?!), továbbá nem hiszek a fórumtársak felelősségében. A valódi okot a hifisajtó ömlengő, nemritkán szuperlatívuszokban fogalmazó kábeltesztjei környékén kellene keresgélni.

Nálam mindenképpen, de nekem ez nem rendszer, hanem keverés/masterelés függő!
Ha egy szakács megfőz egy finom ételt amit szeretünk, éppenséggel a lábasból is kikanalazhatjuk, de szépen feltálalva lesz tökéletes az élmény.
A főzés folyamata a zenészeken és a hangmérnökökön múlik, a tálalás pedig a rendszerünkön.
Nincs annál nagyobb élmény, mikor egy általunk kedvelt zene, tökéletes összhangban, az ízlésünknek megfelelő módon szólal meg, és azt hiszem nem nehéz bevallani, hogy ez van rám igazán hatással.
Ami minket illet, a "tálalásért" megtehetünk mindent, de az ételt készen kapjuk. Én rossz ízű ételt pedig nem szeretek se lábasból, se szépen feltálalt megterített asztalról megenni. Még tovább tekerve, hiába jók a zenészek és jó a zene, ha a hangmérnöki munka csapnivaló, az étel nem lesz jó ízű, és nem akarom megenni! Persze ez lehet hogy csak velem van így.

Nem a kérdésre válaszoltál, de sebaj.

Érdekes megvilágítás... El tudom fogadni, bár az én logikám kissé más. Leginkább abban térünk el, hogy részemről a felvétel műszaki tartalma hangmérnököstül, keverésestül kevésbé lényeges része az anyagnak, nem ér fel a muzsika valódi tartalmához. Ez bizonyára onnan fakad, hogy a legtöbb zenész sokkal felkészültebb és kreatívabb, mint a legtöbb hangmérnök. Nem véletlen, hogy manapság már sok zenész inkább maga végzi a keverést, mint hogy egy hangmérnökkel szenvedjen (és sok pénzt fizessen a stúdióért). Ezzel szemben manapság hány hangmérnök játszik komoly szinten valamilyen hangszeren? Ez régebben elvárás volt, ma már nem az, pedig teljesen más hozzáállást ad a szakember kezébe. Elkurvult ez a szakma, nem kétséges. Mondom ezt úgy, hogy volt szerencsém életem során a hangpult mindkét oldalán állni.

A szakács és a hangmérnök szerepe számomra eltérő, így ezt a hasonlatot nem tartom túl szerencsésnek a kérdésben. Ha egy hangmérnök répának és felső combnak tekinti a zongora futamot és a ritmus szekciót, ott szerintem már nagy baj van. Ő maximum kukta lehet, aki legjobb tudása szerint megvalósítja a zenész/producer/zenei rendező elképzeléseit.

"...ízlésünknek megfelelő módon szólal meg"

Eszembe jut a festészet. Mit szólnánk hozzá, ha egy jómódú műkedvelő otthon belepiszkálna egy hírneves festménybe, csak mert az ő ízlésének jobban tetsző, ha kicsit több piros van a képen? Biztos, hogy ennyire a saját képünkre kell teremteni a világot? A tálalás természetesen fontos. Tegyük a képet megfelelő keretbe, a lakás hangsúlyos részére, gondoskodjunk megfelelő világításról, de a képhez semmiképpen ne nyúljunk hozzá! ...már ha van bennünk némi tisztelet a festő irányában. A HiFi részemről erről szól.

Vendég

Aztán van a "vak hit", ami mögött már semmi meggyőződés nincs, párosul a tények teljes figyelmen kívül hagyásával.
A "meggyőződés" is eléggé veszélyes tud lenni:)
Hitvita vagy meggyőződés-vita? Alig van köztük különbség.

hiába jók a zenészek és jó a zene, ha a hangmérnöki munka csapnivaló...

Ez az az eset, amikor inkább csak a kocsi kommersz csipogóin, vagy a "B" házimozi rendszeren hallgatja meg az ember a muzsikát, ahol még talán a hangszínszabályzó bevetése is megtörténik, és úgy a háttérben "zenélve" megpróbáljuk élvezni a siralmas hangmérnöki, de amúgy remek zenét.
Lehet szépíteni a dolgokat, de az az igazság, hogy aki komolyan veszi a hifizést, és nagyobb élményre vágyik a Media Markt sorai közül kihallatszó dühögésnél, annak szüksége van igényes hangmérnöki munkával készült lemezekre is, sőt jól teszi, ha elkezdi gyűjteni őket, mivel egyéb esetben a nem kis pénzért begyűjtött elektronikák és a sok-sok otthoni fejlesztés kiaknázatlan marad. (Itt nem a 'teszt' lemezekre gondolok)
A zenehallgatás megfelelő feltételeinek a megteremtéséhez...(lásd aláírásom ), bizony elfogadható forrásanyagok is szükségesek. Egyébként csorbul a befogadás élménye. / Akár mennyire is szeretnénk, sz@rból nem lehet várat építeni

Szerintem meg bár jó dolog a hifi(zés), de a jó zene az jó zene, és pl. egy laptop másfél centis hangszóróján hallgatva is az marad. Én legalábbis szívesen meghallgatok így egy nekem tetsző zenét, mint egy nem tetszőt akármilyen hájend berendezésen, szuper minőségben. Persze az a legjobb, ha mindkét dolog teljesül, de azért nem szabad abba a hibába esnünk, hogy a rendszerünk (vagy a felfogásunk) határozza meg a milyen zenéket/felvételeket hallgatunk.

Kellemes Karácsonyt mindenkinek!

....a hangminőség függ-e a zene ránk gyakorolt hatásától?

Nálam mindenképpen, de nekem ez nem rendszer, hanem keverés/masterelés függő!
Ha egy szakács megfőz egy finom ételt amit szeretünk, éppenséggel a lábasból is kikanalazhatjuk, de szépen feltálalva lesz tökéletes az élmény.
A főzés folyamata a zenészeken és a hangmérnökökön múlik, a tálalás pedig a rendszerünkön.
Nincs annál nagyobb élmény, mikor egy általunk kedvelt zene, tökéletes összhangban, az ízlésünknek megfelelő módon szólal meg, és azt hiszem nem nehéz bevallani, hogy ez van rám igazán hatással.
Ami minket illet, a "tálalásért" megtehetünk mindent, de az ételt készen kapjuk. Én rossz ízű ételt pedig nem szeretek se lábasból, se szépen feltálalt megterített asztalról megenni. Még tovább tekerve, hiába jók a zenészek és jó a zene, ha a hangmérnöki munka csapnivaló, az étel nem lesz jó ízű, és nem akarom megenni! Persze ez lehet hogy csak velem van így.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.