Sztereó erősítők

[tollact]

Célszerűnek tartom különválasztani a HiFi-t és a zenehallgatást.
 
Ezzel nagyon egyetértek.


Én pedig inkább így fogalmaznék: külön kell választani a "hifizést" és a zenehallgatást

[Vendég]

De hidd el, a mai csúcs termékekben olyan megoldások találhatók, amit ha évekig nézel, se érted meg, hogy mi és miért van ott.
Pl.?
Alább egyébként nagyon nem a csúcskategóriáról folyt a vita...

[Pointe]

Nézel baseball meccset úgy, hogy nem ismered a szabályait? Ugye nem?


 

[Vendég]

A "tanulási időszak" a 80-as évekre szerintem gyakorlatilag befejeződött, habár mindig voltak későn érő nebulók;)
A 80-as évek közepétől (a használtként viszonylag olcsón, mégis jó műszaki állapotban megvehető "oldhifi" javát ebben az időszakban vagy utána gyártották!) nem látok jelentős újdonságot az erősítők kapcsolástechnikájában. A félvezetők időközben valóban fejlődtek, viszont inkább olyan paraméterekben, melyeknek nagyfrekis alkalmazásban van komoly jelentősége.


bta!
 
Minden tiszteletem a Tied, de nagy valószínűséggel nincs rálátásod a mai konstrukciókra, nem hallottál még valóban csúcs berendezést, amit az utóbbi években terveztek. Nem az átlag hifiről beszélek, mert abban igazad van. Talán még a highendnek becézett termékek zöméről sem. Azok valóban alapkapcsolásokon alapszanak. De hidd el, a mai csúcs termékekben olyan megoldások találhatók, amit ha évekig nézel, se érted meg, hogy mi és miért van ott. Más dolog, hogy ezek rajzait sem teszik nyilvánossá a neten. A félvezetők sebessége nem a nagyfrekis alkalmazások miatt fontos. Addig is javaslom a Cyrill Hammerrel folytatott beszélgetés elolvasását itt. Mindez csak azért tartozik a témához, mert pontosan a Solution elektronikáit hallottam eddig az egyik legjobbnak. De említhetném a Halcro, Ayre, Linn, Levinson mai elektronikáinak a megoldásait is. És nem utolsó sorban a hangjukat.

[csoma]

A zenehallgatók túlnyomó többségének évtizedekkel és évszázadokkal ezelőtt sem volt zenei képzettége. Jól is néznénk ki, ha ez lenne a műélvezet feltétele...


 
Természetesen a zenei képzettség esetében nem egyetemi szintű zeneelméleti és összhangzattani problémák mérlegelesére kell gondolni.
Nézel baseball meccset úgy, hogy nem ismered a szabályait? Ugye nem?

[Pointe]

No és azt hova sorolnád, aki a készülékeit is és a lemezeit is szereti?


 
Az "hifista" -- a szó jó értelmében. Ha eleget gyakorolja a szerelmét, ebből lesz a bölcs high-endes. (Aki ezeket a fórumokat nem is nagyon érti.)
 

Vagy azokat, akik komoly zenei ízléssel és gyűjteménnyel rendelkeznek, de nagyjából mindegy nekik, min szólalnak meg? Apósom 40 éve karmester, 40 éves Tesla lemezjátszója és leharcolt hangdoboza van valahol a zenei szakkönyvek és partitúrák halma alatt, no és esze ágában sincs másikat, pláne újat venni.


 
Az sima zenerajongó. A fórum szempontjából úgyszólván közömbös, mint egy állatmentő. Az állatmentés is nemes, elismerésre méltó tevékenység, de a hifihez nincs sok köze.
 
Na, szerintem ugorgyunk :-)

[Pointe]

Mi az az értékrend, ami mentén el kell ítélni a hifistákat? Feltételezhető, hogy minden hifista zenekedvelő is egyben, de a komoly készülékek tulajdonlása még nem feltétlenül jár együtt kifinomult zenei ízléssel. Nem látok ebben semmi problémát, vagy leszólni valót.


 
 
A zenei ízlésről nem érdemes újabb vitafrontot nyitni.
 
Viszont akinek nincs lemeze, annak minek az értékes hifi?
 
És az ilyen embereknek nem is nagyon érdekel a véleménye sem a hifiről. Mert hiába vannak jó készülékeik, hiába cserélgetik a készülékeiket folyton, igazából sejtésük sincs a dolog lényegéről.
 

 

Ilyenkor eszembe jut az a jómódú vállalkozó, akinek karbantartottam a nagyjából 40 milliós rendszerét és 6 (azaz hat) db CD árválkodott a polcán


 
Őt én is ismerem :-) de már egy későbbi korszakából, amikor maga is rájött, hogy unalmas mindig ugyanazt a hat lemezt hallgatni, és egyszer bement a Múzeum körúti zenei antikváriumba, és megvett két polc lemezt.
 
(Nem két polcnyi lemezt, hanem két teljes polcot, függetlenül attól, hogy mi volt rajtuk.)

[Luxor Audio]

Aki a készülékeibe szerelmes, annak a lemez csak arra való, hogy ne tátogjon némán az a sok szép vas. Na, ez a "hifista."
 
Aki a lemezeibe szerelmes, az tulajdonképpen csak a lemezeit akarja egyre jobb minőségben hallgatni, és a hifi rendszer csak eszköz a számára. Ő nem tudja elválasztani a zenét a hifitől.


 
No és azt hova sorolnád, aki a készülékeit is és a lemezeit is szereti? Vagy azokat, akik komoly zenei ízléssel és gyűjteménnyel rendelkeznek, de nagyjából mindegy nekik, min szólalnak meg? Apósom 40 éve karmester, 40 éves Tesla lemezjátszója és leharcolt hangdoboza van valahol a zenei szakkönyvek és partitúrák halma alatt, no és esze ágában sincs másikat, pláne újat venni.

[Pointe]

Ezt hogy érted?
Az első mondat ugyanis idézet volt, csak elfelejtettem kitenni az idézőjelet.


 
Aki a készülékeibe szerelmes, annak a lemez csak arra való, hogy ne tátogjon némán az a sok szép vas. Na, ez a "hifista."
 
Aki a lemezeibe szerelmes, az tulajdonképpen csak a lemezeit akarja egyre jobb minőségben hallgatni, és a hifi rendszer csak eszköz a számára. Ő nem tudja elválasztani a zenét a hifitől.

[Luxor Audio]

Akit nem a zenei kíváncsiság vezet el az első saját rendszeréhez, majd az egyre jobb készülékekhez, az tényleg "hifista."
 
A szó rossz értelmében.


 
Mi az az értékrend, ami mentén el kell ítélni a hifistákat? Feltételezhető, hogy minden hifista zenekedvelő is egyben, de a komoly készülékek tulajdonlása még nem feltétlenül jár együtt kifinomult zenei ízléssel. Nem látok ebben semmi problémát, vagy leszólni valót.
 
Ilyenkor eszembe jut az a jómódú vállalkozó, akinek karbantartottam a nagyjából 40 milliós rendszerét és 6 (azaz hat) db CD árválkodott a polcán, azok sem éppen a zenei kultúra csúcspéldányai voltak. No de ez talán tényleg ritka eset.

[Vendég]

A hifisták világában az audiofil ma már kizárólag hifista képességekkel bír, amikhez a zenei képzettség nem feltétel. Nem volt ez mindig így, most így van.
A zenehallgatók túlnyomó többségének évtizedekkel és évszázadokkal ezelőtt sem volt zenei képzettége. Jól is néznénk ki, ha ez lenne a műélvezet feltétele...

[nandi28]

Lehet, rossz készülékekkel próbálkoztál.
Nekem sok -mondjuk 10 éven belül készült- neves, audiofilnak mondott párszázezres termékkel volt rossz tapasztalatom.
 


 
Látom menyét fórumtárs ezen a két mondatodon lovagol.
Lehet venni nem csak audiofilnek nevezett hanem állítólag High End-nek nevezettek között is siralmasat. Nem csak 100-200 e ért!
 
Ugyan ettől még nem változik meg a véleményem.

[AVX]

Nem akartam komolyabb fejtegetésbe belebonyolódni, de igaz a dolog.


 
Egyetértek

[ANDS]

Lehet, rossz készülékekkel próbálkoztál.
 
Nekem meg az a tapasztalatom, hogy jól megválasztott vintage erősítők, hangfalak bizony sok mai audiofil készüléket maguk mögé utasítanak. Nekem sok -mondjuk 10 éven belül készült- neves, audiofilnak mondott párszázezres termékkel volt rossz tapasztalatom.
 
.......

Nekem is ez a véleményem. Mindjárt megyek is a fülészetre.

[Vendég]

Ennek köszönhető a 70-es, 80-as évek félvezetős elektronikáinak szinte hallgathatatlan hangminősége. El kellett 20-30 évnek telnie ahhoz, hogy a tervezők megtanulják, hogyan kell jó félvezetős áramköröket tervezni.
A "tanulási időszak" a 80-as évekre szerintem gyakorlatilag befejeződött, habár mindig voltak későn érő nebulók;)
A 80-as évek közepétől (a használtként viszonylag olcsón, mégis jó műszaki állapotban megvehető "oldhifi" javát ebben az időszakban vagy utána gyártották!) nem látok jelentős újdonságot az erősítők kapcsolástechnikájában. A félvezetők időközben valóban fejlődtek, viszont inkább olyan paraméterekben, melyeknek nagyfrekis alkalmazásban van komoly jelentősége.

[csoma]

Akit nem a zenei kíváncsiság vezet el az első saját rendszeréhez, majd az egyre jobb készülékekhez, az tényleg "hifista."
 
A szó rossz értelmében.


 
Ezt hogy érted?
Az első mondat ugyanis idézet volt, csak elfelejtettem kitenni az idézőjelet.

[Vendég]

Ez egy újabb bizonyíték lehet a süketségemre?


Szó sincs erről, csak nem ugyanarról beszélünk.

[Pointe]

Célszerűnek tartom különválasztani a HiFi-t és a zenehallgatást.
Ezzel nagyon egyetértek.


 
Akit nem a zenei kíváncsiság vezet el az első saját rendszeréhez, majd az egyre jobb készülékekhez, az tényleg "hifista."
 
A szó rossz értelmében.

[Pointe]

 
Egy biztos, egy kerekedőnek sem jó, ha a kis pénzű vásárló vintage készülékekben találja meg aprópénzért az örömét, ahelyett hogy új, jóval drágább cuccot venne, pl. hitelre (mert megérdemlem).


 
Szerintem a kereskedő egészen pontosan fel tudja mérni, hogy ki a potenciális ügyfél, és ki nem az.
 
Engem például soha nem bosszantott, hogy sem a családomban, sem a saját baráti körömben soha nem tudtam egy készüléket sem eladni.
 
(Pedig apámnak komoly lemezgyűjteménye van, és rendszeresen jár hangversenyre, mégis megvan azzal a rendszerrel, amit az én 10 éves koromban vettek, egy DD Akai lemezjátszó, Orion erősítő, Videoton tuner, csak az "eredeti" Akai hangszedő és a gyorsan elhalálozott HS400-as hangfalak lettek lecserélve, persze az is minimál büdzséből.)

[nandi28]

Szerintem alapvetően igaza volt ennek az eladónak, legalábbis érteni vélem, mire gondolt.
 
Az úgy tényleg nem megy, hogy egy akármilyen rendszerhez hozzácsapunk egy mélynyomót, és akkor majd jó lesz.
 
A mélynyomós rendszereket építése külön művészet. Akkor van szükség mélynyomóra, amikor valaki beleszeret a minimonitorok hangzásvilágába, a (normális készülékek esetén) gyors, légies és teres hangzásba, viszont hiányolja azt a teljes spektrumú hangzást, amire a minimonitorok csak korlátozottan képesek.
 
Ilyenkor érdemes szubládában gondolkozni, de azt rögtön tudni kell, hogy a vállalkozás nem egyszerű. Jó eredményt biztosan csak sok pénzzel és rengeteg munkával (kísérletezéssel) lehet elérni.
 
Viszont el lehet érni :-)


Kicsit pongyolán fogalmaztam.
 
Csak maga a kijelentés az eladó vagy kereskedő részéről. Természetesen nem egyszerű dolog beintegrálni 2 subot a stereo rendszere és nem is olcsó ez tény.
Igen kettő, miért? Mert stereo rendszerről beszélünk, de ez most épp nem ide való úgyhogy nem is feszegetem tovább e témát.

[Vendég]

Elhiszem, nincs ezzel gond.
Az a baj hogy párszor jól meg is szívtam velük. Tehát drágább lett a leves mint a hús.


Én is jártam sajnos így egy erősítővel, aminek a hangját egyébként nagyon szerettem. Sajnos a "permanens" válság miatt egyre kevesebben engedhetnek meg maguknak új készülékeket (még ha egyébként szeretnék is), erre viszont nagyon komoly nyugaton lomizó, nálunk nepperkedő réteg települt rá. Vintage készülékek vásárlásánál nagyon óvatosnak kell lenni, ez tény.

[nandi28]

Rossz készülékekkel próbálkoztál.
Viccen kívül, kinek a pap, kinek a papné. Én ugyanezt el tudom mondani a mai készülékekről (persze csak anyagi lehetőségeimnek megfelelően).
Egy biztos, egy kerekedőnek sem jó, ha a kis pénzű vásárló vintage készülékekben találja meg aprópénzért az örömét, ahelyett hogy új, jóval drágább cuccot venne, pl. hitelre (mert megérdemlem).
 
Szerk.: esküszöm, hogy Kimberrel nem beszéltünk össze.


Elhiszem, nincs ezzel gond.
Az a baj hogy párszor jól meg is szívtam velük. Tehát drágább lett a leves mint a hús.

[csoma]

"Egy hosszú hétvégés wellness pihenés árából már egész jó hangfalkábelt lehet például venni :-) "
 
Ez mindent üt!!!!!!!!!!!!!!!

[nandi28]

Lehet, rossz készülékekkel próbálkoztál.
 
Nekem meg az a tapasztalatom, hogy jól megválasztott vintage erősítők, hangfalak bizony sok mai audiofil készüléket maguk mögé utasítanak. Nekem sok -mondjuk 10 éven belül készült- neves, audiofilnak mondott párszázezres termékkel volt rossz tapasztalatom.
 
AA HG véleményét is értem, ő nem ebben a ligában játszik, az általa favorizált készülékek minden bizonnyal jobbak, de sokunk számára ezek elérhetetlenek. Ha ma rendelkezésemre állna mondjuk 300.000,-Ft egy erősítőre, még mindig inkább vennék egy 20-30 éves McIntosht, M. Levinsont, vagy valami komolyabb HK Citationt, mint egy mai Naim, M Fidelity, vagy társaik kategóriájú új, vagy alig pár éves erősítőt. Ha pedig még ennyi pénzem sem lenne, -ahogy nincs is-, akkor maradok a Crown, JBL, Sansui, HK vonalon.


Ajjájáj....
200-300e ? Ez már nagyon nem az a kategória amit amiről itt most éppen folyik a társalgás.
Sajnos ezeket is meghallgattam hosszabb rövidebb ideig együtt élhettem velük, de nem voltam elragadtatva egyiktől sem.
Annak ellenére hogy most is studió végfokot használok, de ez is csak 2 éves. Az egyik tábor a felsoroltak közül számomra csak prüntyögés volt a másik tábor pedig színes és felnagyított megszólalással rendelkezett.
Nem beszélve arról hogy egy 20-30 éves McIntosh-t is erősen át kell nézni és felújítani, ami szintén nem 2 forint.
Akkor most már mennyinél is járunk?

[csoma]

Célszerűnek tartom különválasztani a HiFi-t és a zenehallgatást.
 
Ezzel nagyon egyetértek.