Sztereó erősítők

[Pointe]

Régebben nem használtak spéci megoldásokat, olyan alkatrészekből építkeztek, amit szinte bármelyik boltban meg tudtál venni.


 
Ez már az olyan alapfokú, de igényes készülékekre sem igaz, mint a NAD 3020.
 
Sőt, talán még emlékszel az Orion minitorony erősítőjére, bizonyos SE 1025 nevűre. Ennek is volt egy B változata, mert az eredeti végfok trafókat nem lehetett többé beszerezni, a B pedig egy másfajta tranzisztort jelentett. Ezek az 1025B készülékek másképp szóltak, az akkor tesztek szerint "rosszabbul."

[AVX]

Lehetnék most erősen elfogult és írhatnám, hogy a most éppen reneszánszukat élő és 50-80e forintért beszerezhető régi Crown végfokok mindegyike megeszi uzsonnára a mai belépő szintű (azaz 200e Ft alatti) erősítőket. No és bizonyára még sok példát lehetne mondani, mint akár az említett Sansui, vagy más Denon, Marantz, Luxman példányok.


 
Jövőhéten kipróbáljuk.
A csúcs Rotel végfokom sajnos nem ette meg még a Jungsont sem.
Gyorsan visszapakoltuk a polcra,pedig azt hittem,hogy lényegesen jobb lesz több hangsugárzóhoz is,de nem így lett.A JBL-hez sem lett jobb,sőt...
Ez a Rotel 1995-ben a csúcskészülék volt.Akkor fizettem érte 600000 Ft-ot.
 
Rotel RHB-10

[Luxor Audio]

Szerintem ha egy 30 éves Sansui készülékben kimegy a végfok tranzisztor, olyat sehol a földön nem fogsz találni. Azt is "meg lehet javítani," persze, de már soha nem lesz olyan, mint volt...


 
Nem egészen van ez így. Régebben nem használtak spéci megoldásokat, olyan alkatrészekből építkeztek, amit szinte bármelyik boltban meg tudtál venni. Ezek túlnyomó többségét ma is be lehet szerezni és bármelyik közepesen képzett műszerész ki tudja cserélni őket. Ha annak idején bevittél egy bármit a Gelkába, igen komoly esélye volt, hogy megjavítják. A mai készülékek többségénél ez nagyon másként van, mivel a gyártási technológia teljesen megváltozott, az integrálás és a speciális alkatrészek eredményeként dedikált szakszerviz szükséges minden beavatkozáshoz, ami általában komplett panelek cseréjéből áll, mivel így olcsóbb és egyszerűbb. Gyanítom, 10-15 év múlva ezek a panelek kb semennyire nem lesznek beszerezhetőek (mivel a világ egyetlen pontján készülnek egy ideig, aztán semennyire), ellenben a 80-as évek végtranzisztoraival, vagy helyettesítő típusaival (amiket több száz gyárban készítenek).
 
Persze nem garantálható egy régi készülék javíthatósága sem, ez csupán egy szempont a sok éves használt versus új készülékek kérdésében, a mérleg pedig itt a régiek felé billen. A döntésnél figyelembe kell venni a hangzásvilágot, szolgáltatásokat és az árat is természetesen. Én továbbra is azt gondolom, 200e Ft alatt nagyon nehéz olyan új készüléket vásárolni, ami hangzásában felér egy töredék áron elérhető 20-30 évvel ezelőtti komoly masinával. Írhatok csúcsmodellt is, hiszen 50-100e Ft környékén nagyon komoly darabokat lehet találni. Lehetnék most erősen elfogult és írhatnám, hogy a most éppen reneszánszukat élő és 50-80e forintért beszerezhető régi Crown végfokok mindegyike megeszi uzsonnára a mai belépő szintű (azaz 200e Ft alatti) erősítőket. No és bizonyára még sok példát lehetne mondani, mint akár az említett Sansui, vagy más Denon, Marantz, Luxman példányok.

[opel123]

Szerintem ha egy 30 éves Sansui készülékben kimegy a végfok tranzisztor, olyat sehol a földön nem fogsz találni. Azt is "meg lehet javítani," persze, de már soha nem lesz olyan, mint volt...


 
Ja, régebben a szervízelhetőség tervezéskor figyelembe volt véve, ma nem számít. Egyszerű alkatrészek cseréje a modulrendszerű cserebere helyett. A múlt hónapban cserélték ki a laptopomban az alaplapot garanciában mert a wifi kapcsoló egyik SMD lába lepattant a panelról Hát nem röhej? A szervíztechnikusok páka nélkül mennek ki a helyszínre........

[opel123]

A hálószobában pont egy Sansui R7-es szól. Vaterán vettem, egyik oldal nem ment. Végfok tranzisztor csere és szól, plusz egy izzó pótlás és olyan szép mint újkorában. Takinál van egy halom régi bontott készülék, majdnem mindent ki tud szedni ezekből. Ma ha a kijelző nem jó egy mai készüléken, nem biztos, hogy meg lehet javítani olcsón. Azt nem tudom, hogy úgy szól-e, mint régen, de a két oldal között nem hallok különbséget. De ez egy 5000 Ft-os vétel volt nem is foglalkozom a tuningjával, mert nem az a kategória, újan sem volt nagyon jó csak egy-két érdekes megoldás ragadott meg benne. Felváltva hallgatom egy Tandberg receiverrel. Na ennek már sokkal szebb a hangja, a 60-as évek végéről származik és éppúgy könnyedén szervízelhető.
 
A Pointe-m is lassan nagykorú lesz, ha az eredeti gyártási dátumra gondolok és nagyon jó tuningalap, a javítása meg egy hozzáértőnek gyerekjáték. Elég "egzotikus" alkatrészekkel raktuk most tele és a hangja hát nem éppen halott. Most a finomhangolás megy, pár hét és kész a végleges felállás, de ezt majd a DIY-ban boncolgatom...
Üdv,
NL

[Pointe]

Meg a javíthatóság. Egy régi készülék az esetek 99%-ában javítható és MEG IS ÉRI javítani, mert az alkatrészek elérhetők, beszerezhetők és nem drágák.


 
Szerintem ha egy 30 éves Sansui készülékben kimegy a végfok tranzisztor, olyat sehol a földön nem fogsz találni. Azt is "meg lehet javítani," persze, de már soha nem lesz olyan, mint volt...

[Pointe]

Szerintem amit 20-30 éve összetettek hangzást,azt most is összeteszik,csak már nem azokkal az alkatrészekkel, ami elég tartós volt! A lényeg,minél olcsóbban jöjjön ki,viszont ennek egy kára van, a tartósság.


 
Ha erősítőkről beszélünk, elég nehéz értelmezni a "tartós alkatrészek" fogalmát. A tartósság elsősorban a mozgó alkatrészeknél számít, potméterek, kapcsolók, mikrokapcsolók, de a hangerő poti kivételével egy hifi-üzemmódban használt erősítőnél a többi mozgó alkatrész nem kritikus. Egy bemenetválasztó mikrokapcsoló évente naponta 1-2 alkalomnál többször nincs megnyomva, ilyen használat mellett pedig 20-30 évet simán kibír a legegyszerűbb alkatrész is.
 
A passzív alkatrészek alapvetően "jobbak" lettek az elmúlt évtizedekben, úgy tűnik, szűkebbek a tűrésmezők.
 
Szerintem a zenehallgatási célra készített sztereó erősítők tartóssága vagy nem változott, vagy egyenesen jobb lett az elmúlt 20-30 évben.*
 
Az alacsony árkategóriákban a hangminőség is jobb lett. Pontosabban egy adott hangminőségű készüléket olcsóbban is el lehet készíteni, mint mondjuk a nyolcvanas évek elején, mert a ma rendelkezésre álló gyártástechnológiák és logisztikai megoldások költséghatékonyabbak.
 
*ahol valóban jelentkeznek a megbízhatósági problémák, azok a komplikált, mikroprocesszorokkal vezérelt elektronikák (pl. integrált DSP áramkörök, vagy egyszerűen csak nagykijelzős, menüvezérelt készülékek stb), de ezek a normál sztereó zenehallgatáson kívül esnek.

[opel123]

Nekem volt egy Pioneer a 303 r erősítőm,a 90-es évekből,és volt még egy egy Onkyo 9155-is, az idén tavasszal teszteltem egyszerre őket,semmi eltérő hangzást nem hallottam! Kb ez a két erősítő egy kategória. Szerintem amit 20-30 éve összetettek hangzást,azt most is összeteszik,csak már nem azokkal az alkatrészekkel, ami elég tartós volt! A lényeg,minél olcsóbban jöjjön ki,viszont ennek egy kára van, a tartósság. Szerintem más nem.


 
Meg a javíthatóság. Egy régi készülék az esetek 99%-ában javítható és MEG IS ÉRI javítani, mert az alkatrészek elérhetők, beszerezhetők és nem drágák. Egy mait már nem biztos. Ugyanígy van a TV-kel. Egy CRT-t hacsak a képcsöve nem ritka, szinte mindig meg lehet javítani. A mai plazmák és LCD-k legalább harmada pattan le azzal, hogy nem éri meg javítani vagy elérhetetlen az alkatrész 4-5 évesen. A szervízek nem értenek hozzá, nem is foglalkoznak vele garanciaidőn túl, vagy elijesztik a kuncsaftot egy horribilis ajánlattal.

[4you]

Nekem volt egy Pioneer a 303 r erősítőm,a 90-es évekből,és volt még egy egy Onkyo 9155-is, az idén tavasszal teszteltem egyszerre őket,semmi eltérő hangzást nem hallottam! Kb ez a két erősítő egy kategória. Szerintem amit 20-30 éve összetettek hangzást,azt most is összeteszik,csak már nem azokkal az alkatrészekkel, ami elég tartós volt! A lényeg,minél olcsóbban jöjjön ki,viszont ennek egy kára van, a tartósság. Szerintem más nem.

[Indy]

Az az MF amit hallgatsz sem mai darab (90 körüli gyártás), de a ha jól sejtem a lemezjátszód is túl van a "nagykorúságon", és nem csak nézegetni szoktad.


 
Abban a szövegkörnyezetben a japán oldhifiről beszéltem. Azok közül is azokról, amelyekhez szerencsém volt. A lényeg az egységnyi pénzért megkapható minőség. És a Teac meg az MF árcédulája is hármassal kezdődött.:-)

[Rooibos]

egy jó állapotú, működőképes 20-30 éves erősítővel nincs versenyben egy azonos árú új készülék.


 
Szerintem ezt soha senki nem vitatta.

[tunerman]

Látom megindult a topik...
 
Véleményem szerint egy jó állapotú, működőképes 20-30 éves erősítővel nincs versenyben egy azonos árú új készülék.
Példa? http://www.thevintageknob.org/yamaha-A-1.html

[elektrorudi]

Írtam egy cikket a jugoszláv audio kultúráról:
 
http://ear.hu/?p=2837
 


 
Nagyon jó kis cikk.
Az első sorok után, többször megnéztem a cikk írásának dátumát, de aztán minden világos lett. :-)
Kb. 30 éve nem jártam Belgrádban, de most késztetést érzek, hogy ellátogassak 1-2 napra. No nem most, hanem inkább tavasszal-nyáron.

[Pointe]

jó állapotú 20-30 éves csúcsmodell, amit manapság megkapsz 50-70e Ft környékén


 
Szerintem 20-30 éves csúcsmodelleket nehéz ennyiért megkapni.
 
Bár kérdés az, mit nevezünk "csúcsmodellnek."

[Pointe]

Én nagyon nem hiszem, hogy egy jó állapotú 20-30 éves csúcsmodell, amit manapság megkapsz 50-70e Ft környékén, hangzásban ne haladná meg egy mai modern 100-200 ezres erősítő produkcióját.


 
 
Eddig a 3020-as NAD-ról volt szó, kis Denonról és Orionról.

[Luxor Audio]

Szerintem ez csak a "bezzeg régen minden jobb volt" című nosztalgiaműsor legfrissebb kiadása :-)
 
Én azt tartom szomorúnak, hogy a mai magyar hifi piacon ezek az oldtimer készülékek nem lelkes gyűjtőkhöz kerülnek, hanem nagyon is mindennapi használatra szánják őket. Olyan emberek, akik nyilvánvalóan igényesek, és érdeklődőek -- hiszen megtalálták ezt a fórumot, és írnak is bele.
 
Viszont aki teheti, és tényleg zenét akar hallgatni, annak nem érdemes itt megállni, hanem tényleg inkább a 100-200 ezres kategóriában nézelődni.


 
Semmi okom nincs nosztalgiázni, tehát téves ez a feltételezésed, egyszerűen a tapasztalataimból indulok ki.
 
Miért tartod szomorúnak, ha egy használati eszközt eszközként használnak és nem a vitrinben tárolják?
 
Valamiért nagyon másként látjuk a piacot. Én nagyon nem hiszem, hogy egy jó állapotú 20-30 éves csúcsmodell, amit manapság megkapsz 50-70e Ft környékén, hangzásban ne haladná meg egy mai modern 100-200 ezres erősítő produkcióját. Ezeknek az öreg masináknak inkább 300e Ft környékén vannak mai vetélytársaik, ha csak a hangjukat tekintjük és ez bizony már akkora árkülönbség, amit nehéz figyelmen kívül hagyni.

[Pointe]

A régi készülékeknél még nem szóltak bele annyira, akkor még a minőség, megbízhatóság volt az elsődleges cél.


 
Megmondom őszintén, a tömegtermelt hifi gyártástechnológiájához nem értek.
 
Viszont életemnek egy számomra kedves szakaszában az autóiparban dolgoztam, méghozzá éppen CEM témakörben (Customer Experience Manegement, Ügyfélélmény menedzsment), és a helyzet az, hogy a közvélekedéssel ellentétben az autóiparban nagyon is számít az alkatrészek minősége és megbízhatósága.
 
Bár egy autómárka imidzse sokkal értékesebb dolog, mint egy hifimárkáé, mégsem nem gondolom, hogy a hifi cégeknél túl sok kompromisszumot kötnének a megbízhatóság terén. (Persze nekem is van P*sonic gyártmányú elég drága asztali DVD-íróm, ami a vásárlás utáni 366-ik napon krepált be gyakorlatilag javíthatatlanul.)
 
 

Ezért eshet meg az a csúfság, hogy ha előveszünk egy nevesebb gyártó sikeres X készülékét, és mellétesszük a fejlesztéseken átesett MKII, MK... típusokat, a fedél alatt spórólással is találkozhatunk, és nem a feljavított széria tartalmazza a megbízhatóbb alkatrészeket.


 
 
Szerencsére a Te MkII Sima erősítőd kivétel, az speciel sokkal jobb kimenőtrafókat kapott, mint az első széria.
 
:-)))))))))))
 
 

Másrészt jónevű gyártók készülékeiben is előfordulnak gyengébb minőségű alkatrészek, amiket a presztizs miatt nem is gondolnánk.


 
 
Nem árt azért vigyázni azzal, hogy mi a "jobb" és a "gyengébb" minőségű alkatrész, ha passzív alkatrészekről beszélünk, és minőség alatt a hangminőséget értjük. Az alkatrészeknél ugyanúgy vannak Best Buy-ok, mint minden más termék esetében.
 
Nekem már olyan élményem is volt, hogy egy nagy sorozatban készülő, bevált erősítőt megépítettek csupa egzotikus alkatrészből, körülbelül négyszeres áron.
 
Elég furcsán, élettelenül és sterilen szólt.
 

A régebbi készüléket megbízhatósága, jó hangminősége az nagyfokú integráltság hiányával is magyarázható, mert nem tömték tele a készülékeket azokkal.


 
 
Pedig lenne rá igény :-)
 
Nálunk az a visszatérő igény, hogy az Amplifica legyen távirányítós.

[toti71]

Kimber fórumtársnak igaza van, mert akik nem csak hobbi miatt keresnek huszonharmincezer körül hallgatható készüléket, azoknál lehet hogy "jobb helye" is lenne a hifire szánt összeg (és már lehet így spóroltak rá), azoknak illene segíteni itt, ha tanácsot kérnek.
Azok akik rákényszerülnek, hogy az erdőben szerezzék be a tüzelőt, nem jólevegő és a mozgás miatt mennek oda.

[toti71]

A hifi ipar nagyon átalakult, egy csomó márkanév mindenféle üzletemberek ("pénzügyi befektetők") birtokába került, akik aprópénzre váltják a márkanevet. (A TEAC speciel pont nem.)
 
De mindig vannak új gyártók, új elképzelések, kiváló ár-érték arányú készülékek.
 
Ha elmész egy igazi NAGY high-end kiállításra, mondjuk Münchenbe, a jelenlévő márkák háromnegyedéről még csak nem is hallottál.
 
Arról nem beszélve, hogy a sztereó hifi tőlünk keletre éli az igazi reneszánszát.
 
 


 
A nagynevű gyártóknál is a "végső termék" úgy kerül gyártásba, hogy előtte a pénzügyi/gazdasági "szakik" átnézik, hogy hol lehetne költséget csökkenteni, ami nem jelenti sajnos a tervező mérnökök által megcélzott minőséget.
A régi készülékeknél még nem szóltak bele annyira, akkor még a minőség, megbízhatóság volt az elsődleges cél. Ezért eshet meg az a csúfság, hogy ha előveszünk egy nevesebb gyártó sikeres X készülékét, és mellétesszük a fejlesztéseken átesett MKII, MK... típusokat, a fedél alatt spórólással is találkozhatunk, és nem a feljavított széria tartalmazza a megbízhatóbb alkatrészeket.
Másrészt jónevű gyártók készülékeiben is előfordulnak gyengébb minőségű alkatrészek, amiket a presztizs miatt nem is gondolnánk.
A régebbi készüléket megbízhatósága, jó hangminősége az nagyfokú integráltság hiányával is magyarázható, mert nem tömték tele a készülékeket azokkal. Megépítési minőségük, miatt ma is megállják a helyüket, az alkatrészek jórészt egyszerűen pótolhatók.
pl van egy 26 év körüli CD lejátszóm, ami mindent le játszik gond nélkül, a mostani pár éves készülékekről ez sajnos nem mindegyikről mondható el.

[toti71]

... Ennek ellenére is szeretem az öreghifit, bár leginkább csak nézegetni.


 
Az az MF amit hallgatsz sem mai darab (90 körüli gyártás), de a ha jól sejtem a lemezjátszód is túl van a "nagykorúságon", és nem csak nézegetni szoktad.

[4you]

Leginkább azért, mert más elvek mentén születtek. Akkoriban fontos szempont volt a tartósság, ami manapság szinte már hátránynak számít a gyártók szempontjából. Továbbá mert már bizonyítottak. Meg lehet tippelni, a mai készülékek mekkora hányada fog üzemelni 30 év múlva és milyen áron cserélnek majd gazdát.


Teljesen igazad van,de ez nem csak a hifi-re igaz!

[Pointe]

Hihetetlen, hogy a jónevű márkák gyártói milyen kutyaütő hangú cuccokat engednek ki az üzletek polcaira.


 
A hifi ipar nagyon átalakult, egy csomó márkanév mindenféle üzletemberek ("pénzügyi befektetők") birtokába került, akik aprópénzre váltják a márkanevet. (A TEAC speciel pont nem.)
 
De mindig vannak új gyártók, új elképzelések, kiváló ár-érték arányú készülékek.
 
Ha elmész egy igazi NAGY high-end kiállításra, mondjuk Münchenbe, a jelenlévő márkák háromnegyedéről még csak nem is hallottál.
 
Arról nem beszélve, hogy a sztereó hifi tőlünk keletre éli az igazi reneszánszát.
 
Írtam egy cikket a jugoszláv audio kultúráról:
 
http://ear.hu/?p=2837
 
(Nem én vagyok EAR, csak nála láttam jónak publikálni.)
 
Ez nyilván nem arról szól, hogy akkor most mindenki rohanjon Bračinac Audio vagy szintén szerb Trafomatic készülékeket vásárolni (bár ez utóbbinak van magyar forgalmazója), de azért arra pont jó, hogy rácsodálkozzunk, milyen izgalmas dolgok történnek a világban... A maga idejében a HFM hatalmas szám volt, de az idő nem áll meg, ami 1979 és 1992 között a hifi fősodra volt, az igazából egy icike-picike szeletkéje a mai audio valóságnak.

[ANDS]

Vagy éppen jobbat. Nézd meg csak, miféle vackokat árulnak manapság 100eFt alatt. Amin persze -az eltelt 25 év inflációját is beleszámolva- nincs mit csodálkozni.


Ezt érdemes lenne megnézni. Van egy DUAL erősítőm 1977- ből, meg még egy-két régebbi darab. Kíváncsi lennék, a maiak közül milyen márkák mekkora értékű erősítői verik meg.
 
Amikor 2009-ben az MM-ben vettem egy új TEAC-ot, és hazavittem, valahogy nem tetszett a hangja. Bekötöttem az 1977-es Dualt, jobb volt a hangja, a tere. No, ekkor megdöbbentem.
 
Hihetetlen, hogy a jónevű márkák gyártói milyen kutyaütő hangú cuccokat engednek ki az üzletek polcaira.

[Vendég]

Tökéletesen működik, amikor néha-néha bekapcsolom.
Helytelenül használod;)

[ANDS]

................
 
Én azt tartom szomorúnak, hogy a mai magyar hifi piacon ezek az oldtimer készülékek nem lelkes gyűjtőkhöz kerülnek, hanem nagyon is mindennapi használatra szánják őket. Olyan emberek, akik nyilvánvalóan igényesek, és érdeklődőek -- hiszen megtalálták ezt a fórumot, és írnak is bele.
 
Nekik igazából minden szempontból jobb választás lenne egy mai belépő készülék, csakhogy azok már nagyjából 100 körül kezdődnek, ezek a newtimer készülékek pedig negyed-ötöd áron elérhetőek.
 


Majd szívesen látunk egy tesztelésre. Bugával, Kimberrel pár meglepetésen már túl vagyunk.
A kereskedőknek valóban jobb lenne, de a vevőnek, ha a hang számít, nem az életérzés, hogy új, meg garanciás, akkor a régiek többet adnak hangban, töredék árért, szerintem.
 
 
 
 
 

 
Ha valaki huszonharmincezerért keres erősítőt, és tényleg nincs több a bukszában, akkor az ember nem tud mást tenni, mint egy tűrhető állapotú Menő Manót ajánlani, de nem azért, mert ez aztán űűűűberfasza, hanem mert ennyi pénzből még ez lehet a legjobb kompromisszum...


 
A márkás cuccok helyett vehet egy kisebb presztízsűt. Például a Xivox castor 80 ezer forint volt újonna, de a tesztelgetés során 250-300 ezer forintos erősítőkkel lépést tartott. 350 ezresre már azt mondtuk, mindenben jobb nála. Ez háromszoros, négyszeres ár.
És van hozzá garancia is. Szóval, DIY vagy kisebb presztízsű cuccokkal is lehet jó hangot előállítani, nemcsak a nagynevűekkel.
 
 

 
Viszont aki teheti, és tényleg zenét akar hallgatni, annak nem érdemes itt megállni, hanem tényleg inkább a 100-200 ezres kategóriában nézelődni.
 


 
Ez igaz. És minden kategóriában igaznak érzem a használtat töredékárért elvet is.
De ezzel sincs semmi gond, mindenki olyat vesz, amilyet akar. van akinek a presztízs számít, van akit meg csak a hang érdekel. És van, akinek mindkettő fontos, ők veszik a drága, új készülékeket. Na, nekik nem szabad elmenni ilyen tesztelésekre, mert a végén nagyon mérgesek lesznek, hogy pofátlanul jó hangot lehet kihozni sokkal kevesebb pénzből.
 
Az autós hasonlatodhoz: nekem is volt 25 éves kocsim, sajnos eladtam. Valóban sokat fogyaszt, és nincs presztízse, de van benne egy karburátor, meg egy megszakító a mostaniban meg 20-30 számítógép kommunikál egymással. Annak ritkábban volt gondja, 10 év alatt nem költöttem rá annyit, mint a mostanira egy év alatt.