Komolyzenei ajánló

chord

Veszprém – gyönyörű.

Virág virág hátán. Óváros térről – egyik legszebb Európában – séta fel a várba. Veretes macskakövek; autók zéró, finom madárhangok. Már itt kezdődik az ilyen koncert, elhihetitek.
Dubniczai-palota. Brutál sok EU pénzből úgy felújítva, hogy nem lehet belekötni.
Barátok, ismerősök; már jó a hangulat.
Beülünk a terembe; a képen látszik négy egybenyíló szoba, mi az egyik középsőben vagyunk. Boltíves mennyezet, keményfa parkett viaszolva, min. 1m –es falak, kb 6×9 méter nagyság, huszonpár szék, pont teli.
Színpad nincs, csak két szék, meg két kottatartó elöl. Semmi lámpa vagy egyéb elektromos sz@r.

Idő van; zenészek sehol, hangszerek sehol.
Furcsa.
Hirtelen valahonnan – a szomszéd szobából? megszólal két gamba. Távoli, de rejtélyesen erős hang. Lassú pár akkord; nagyon régi spanyol zene, Bölcs Alfonz egyik cantiga –ja. Hull az égből a gyönyörűség; a hatás erős; mindenki szó szerint ledermed, annyira szép.
Jobb-középen ülök, akárhogy tekergetem a fülem, nem tudom eldönteni, melyik szobában játszanak Végül arra gondolok, nyilván a jobb oldaliban, mindenképp együtt, mert nyilvánvaló, hogy kell egymást figyelni, pedig mekkora poén lenne, ha kétfelől tudnának játszani.
Aztán bevonulnak, gambával, ártatlan mosollyal – kétfelől.
Ez annyira hihetetlen, hogy akaratlanul is tovább erőlködöm, hogy biztosan egyikük átszaladt…pedig nem.
Na, ennyi év hifizés, tessék az eredmény.
Valami akusztikai trükk. Soha nem fogom beismerni, hogy én vagyok a béna…

Ortíz következik, spanyol reneszánsz szintén.
Ez a zene személyes űber-kedvencem. Annyira szépen játsszák, hogy jó lenne felállni, és kicsit megölelgetni őket. (Főleg a Nórit.. )
Aztán Locke, Hume, Sainte-Colombe. Egyik nagyszerűbb, mint a másik.
Mindegyiket már nyomtam itt nektek.
Pár szó mindegyikről, felváltva Nóri - Sándor beszél; ügyesen, érdekesen röviden; látszik, hogy komolyan szeretik ezt a zenét.
Odavagyok. Annyira jó a hang is, hogy – később megbeszéltük – messze-messze a legjobb akusztika, ahol valaha játszottak.
Nóri gambája 7 húros, a Sándoré hat; kicsit eltér a színezet, mindkettő tetszik . Együtt valami egészen különleges a hatás. Szólam – kíséret pár, aztán csere, aztán két szólam.
Számok között hangolnak. Együtt, akkordonként – húronként – még ez is annyira jól szól, hogy szinte várom.

Na, az utolsó harmad.
Couperin. Határeset.
Schenk. Meg Telemann.
Szörnyű zene. Akrobatikus – a zenészek ujját már rég nem látni – de üres. Bepréselve valami idióta szonátaformába mindkettő. Na, még csak egy Bach hiányozna…
És k…a hosszú. Ötszáz tétel. Sose lesz vége? Próbálok a hangra figyelni. Még szép, de a gambák is kínlódnak, Nóriék hihetetlen ügyesek, és lenyűgözően, elegánsan vérprofik. Semmi kapkodás. És atompontosak. Én csak Savall –t láttam így játszani.

Ők mintha élveznék…egy kicsit.

Vége, nagy taps, mosoly, harmónia.

Utána beszélgetés, aztán páran folytatjuk lenn a téren, faggatjuk/kérdezgetjük Nórit; sok érdekes dolgot mond. És jön szólóesttel szombaton!!!
A vacsora finom, a sör hideg, a nyáreste káprázatos.
Szép dolog ez az egész, azt hiszem.

PS.
Ízléseink eltérnek – az egyik hölgy-közönség szerint az utolsó harmad volt a legjobb. Kétszer is rákérdeztem. Egyik barátom szerint: (egyetértek vele) pár szerző sok művét, pl. Telemann, az összes kópiát, be kellene zárni egy k..a nagy páncélszekrénybe, elvinni az óceán közepére, aztán beledobni. Elnézést mindenkitől, senkit sem akartam ízlésében megbántani – a fentiek az saját vélemény, de természetesen tartom a hátam érte

Kérhetünk majd egy rövid, de ha lehet inkább hosszú élménybeszámolót..?

nori.jpg

Veszprémben holnap egy különlegesség.
Az ország két legjobb gambása.
A palota:

Belül:

Vendég

Hiába, a nyár a koncertek ideje. Ha valaki Rómában jár (ahogy egy barátom éppen), akkor ezeket az ingyenes templomi koncerteket, eddig nem publikált és hangfelvételen nem játszott darabokból ne hagyja ki. A Corelli (Op. V-2.) állítólag fantasztikus volt. Még a gyóntatószékben is ültek.

Grazioso Kamarazenei napok Szentbékkállán : 2013. június 28 (péntek) - 29 (szombat) 18:30
                                                                                                               és 30 (vasárnap) délelőtt 11 órai kezdettel

Templom.jpg         Műsoron: W.A. Mozart, J.S. Bach, Weiner Leó, Bartók Béla és Liszt Ferenc művei.
                                                                   Részletes műsor itt megtalálható.

Közreműködő művészek:
Devich Gábor - klarinét
Papp Dániel, Miczki Rita és Detvay M. Marcella - hegedű
Balogh Enikő és Kertész Sándor – brácsa
Zsoldos János – gordonka
Sztankov Iván – nagybőgő

Helyszín:
Szentbékkálla, Római katolikus templom
Templomdomb

Elírtam, elnézést!

chord

Veszprémben holnap egy különlegesség.
Az ország két legjobb gambása.
A palota:

Belül:

Grazioso Kamarazenei napok Szentbékkállán : 2013. június 28 (péntek) - 29 (szombat) 18:30
                                                                                                               és 30 (vasárnap) délelőtt 11 órai kezdettel

         Műsoron: W.A. Mozart, J.S. Bach, Weiner Leó, Bartók Béla művei és Liszt Ferenc.
                                                                   Részletes műsor itt megtalálható.

Közreműködő művészek:
Devich Gábor - klarinétPapp Dániel, Miczki Rita és Detvay M. Marcella - hegedűBalogh Enikő és Kertész Sándor – brácsaZsoldos János – gordonkaSztankov Iván – nagybőgő

Helyszín:Szentbékkálla, Római katolikus templom                                           Templomdomb

chord

Ha még fennáll a kívánság, keress.
A T. törzstagokhoz: ha valakinek fel van töltve valami szerverre, küldje el neki; nekem feltölteni rendkívül macerás.
A link, amin nekem küldték anno, az lejárt.

A zene csodas, az eloadas pedig valami egeszen elkepeszto...
Mille grazie

tudna valaki segiteni a "megszerzeseben" ? köszönöm

Feltűnik néha olyan lemez, amely mellett egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni.
Már volt ajánlatként említve, most még egyszer.

A Napkirályról, XIV. Lajosról, és zenei köreiről már esett sok szó.

Antoine de Forqueray – róla kevesebb. Marais mellett; kettőjükről szól a lemez.
Ő volt Marais ’ördögi’ ellentéte/kiegészítője; szintén zseniális szerző és előadóművész.
Párizsban született, zenészcsaládban, és már 17 évesen a királyi zenekarba került.
„Szeszélyes és kissé bolond” – írták róla akkoriban. Gambajátéka annyira virtuóz volt, hogy úgy emlegették az udvarban, mint amire mi azt mondjuk, hogy ’az ördög hegedűse’.
A lemezen furcsa módon gyönyörű és harmonikus ellenpontban alakul Marais kései lament-szerű tiszta polifóniája, és Forqueray brutális, mérgezett zenéje, ami mint egy lángoló kard, vagdalkozik. (Aqhai)
De gyönyörűen.
Amúgy erősen excentrikus volt; a kottakiadást egyenesen lesz@rta, műveit csak azért ismerjük, mert később fia intézte a nyomtatást.

La Montigni

Szóval Fény és Árnyék.
Hogy melyik melyik, kiderül a lemezről.
Illetve inkább az, hogy két zenehallgatás is lehet annyira különböző, hogy cserélődnek az érzetek.

Az előadásmód, ahogyan Alqhai játszik, ill. összetartja a rendszert – egyenesen elképesztő. Csak figyeljétek. Friss ütemek, virtuozitás felsőfokon, nagyon élő, és nagyon-nagyon furcsán ’megsíratja’ a gambát, valami újszerű vonófogással, és úgy fogja le a hangokat, hogy egyenesen a disszonancia határán egyensúlyoz.

A hangminőség remek. Pont, amit szeretek. Elsőre – semmi különös, egyszerűen jó. Aztán, kicsit jobban belemerülve, felsejlik valami hihetetlen felbontás, és akkora mély alap, mint egy kontinentális-talapzat.
De csak diszkréten, alig észrevehetően.

Feltétlen ajánlott.

Ismét üdvözlet mindenkinek e klubban! Tudom, hogy nem borító alapján ítélünk, de ez a borító nekem vizuálisan is legalább annyira megkapó, mint a beszámoló.

Köszönet a sok igényes ajánlatért, ez nagyságrendekkel emeli az árvízi hangulatot és a védekezési morált! Állítólag holnap már tetőzik. Addig üvölt itthon a Lacrimosa és d-mollban aggódunk.

chord

Feltűnik néha olyan lemez, amely mellett egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni.
Már volt ajánlatként említve, most még egyszer.

A Napkirályról, XIV. Lajosról, és zenei köreiről már esett sok szó.

Antoine de Forqueray – róla kevesebb. Marais mellett; kettőjükről szól a lemez.
Ő volt Marais ’ördögi’ ellentéte/kiegészítője; szintén zseniális szerző és előadóművész.
Párizsban született, zenészcsaládban, és már 17 évesen a királyi zenekarba került.
„Szeszélyes és kissé bolond” – írták róla akkoriban. Gambajátéka annyira virtuóz volt, hogy úgy emlegették az udvarban, mint amire mi azt mondjuk, hogy ’az ördög hegedűse’.
A lemezen furcsa módon gyönyörű és harmonikus ellenpontban alakul Marais kései lament-szerű tiszta polifóniája, és Forqueray brutális, mérgezett zenéje, ami mint egy lángoló kard, vagdalkozik. (Aqhai)
De gyönyörűen.
Amúgy erősen excentrikus volt; a kottakiadást egyenesen lesz@rta, műveit csak azért ismerjük, mert később fia intézte a nyomtatást.

Szóval Fény és Árnyék.
Hogy melyik melyik, kiderül a lemezről.
Illetve inkább az, hogy két zenehallgatás is lehet annyira különböző, hogy cserélődnek az érzetek.

Az előadásmód, ahogyan Alqhai játszik, ill. összetartja a rendszert – egyenesen elképesztő. Csak figyeljétek. Friss ütemek, virtuozitás felsőfokon, nagyon élő, és nagyon-nagyon furcsán ’megsíratja’ a gambát, valami újszerű vonófogással, és úgy fogja le a hangokat, hogy egyenesen a disszonancia határán egyensúlyoz.

A hangminőség remek. Pont, amit szeretek. Elsőre – semmi különös, egyszerűen jó. Aztán, kicsit jobban belemerülve, felsejlik valami hihetetlen felbontás, és akkora mély alap, mint egy kontinentális-talapzat.
De csak diszkréten, alig észrevehetően.

Feltétlen ajánlott.

Capitanio

Felhívom a figyelmeteket, hogy a budapesti Deák téren ma kezdődik az idei Bach hét!

A műsor itt megtalálható:

http://www.deakter.hu/
http://www.deakter.hu/sites/default/fil ... rogram.pdf

http://www.youtube.com/watch?v=2tfmm87iJDc

Hallgassátok meg.
Mindig elvarázsol Mozart géniusza.
Ez a két lemez - tudom jól ismert és elismert - de nagyon ajánlom.
Szerintem csodásan adják elő Savallék.
És még egy kis Nachtmusik.

Viva la Naim !

A hangszerhang.
Rendkívül nehéz feladat a hifi rendszereknek. A tét nem kicsi, éppen csak annyi, hogy hallgatunk-e csembalót, vagy sem.
Szerintem: hallgassunk csembalót. Megéri. Olyan lemezek vannak, hogy lehidaltok.
Ha valami nem stimmel, drótozni/alátétezni/cserélni/szétborítani/forrasztani/kavarni/A oszt.-ból digitálisra/SE –ről PP –re/tranzisztorosból-csövesre/egyutasból ötutasra, stb és mindennek a fordítottjai, addig, amíg meg nem szólal igazából szépen, hasonlóan, mint az igazi..

chord

A Rückers dinasztia – egyik legnagyobb cápa a csembalóépítők között; az Antwerpen –i iskola zászlaja alatt több generáció során rengeteg gyönyörűséges hangszert építettek.
A lemez ezekből mutat be néhányat.
A belinkelt részlet egy Couchet –féle virginál, ’muselaar-rendszerű’, négy rövid oktávval, 1650 –ből. Mai korú első megszólalása 1970., Leonhardt játszott rajta.
Mert a régi billentyűsök többnyire múzeumokban figyelnek, szépek, de használhatatlanok, mert a vázszerkezet, a húrmechanizmus egyszerűen nem bír ki ennyi időt, behangolni már lehetetlen őket. Restaurálásuk, ha igazán szakszerű, többszöröse az új hangszer árának. (Ezek az ’új’ hangszerek, amik a legtöbb lemezen hallhatóak, általában remek utánépítések, gyakorlatilag tökéletes kópiák.)
Itt most a kivételek szólalnak meg, vagyis a restaurált régiek.

A zene a régi spanyoltól a kései franciáig ível, még Bach is van, nagyon igényes válogatás.
Ez a részlet a ’La Gamba’ néven jegyzett glosada, vagyis variáció egy ősrégi portugál ’Folia’ dallamra. Ismert, sokan játsszák/játszották, nagyon jó zene.

A hangszerhang.
Kevés számú kifejezetten audiofil lemezeim egyike, a NorthWest korrekten felsorolja, hogy Nagra-D, meg dCS904 DSD, meg Sonodore mic., stb…nekem lényegtelen, nektek lehet, hogy lefátyolosodik a szemetek ettől, az nem baj, sőt!, de most itt a hang ezért vagy ennek ellenére kimondottan jó, úgy is mondhatnánk, hogy k…jó.
A virginál hangja finom, fedett, halk, 15 milliószor több felhang, mint a kései utódokban; a mechanika hangja diszkréten hallatszik, és egészen, de egészen pazar mélytartománnyal nyűgöz le ez a kisasztal méretű hangszercsoda.
A csembalók hangja telve lélekkel, finom visszhangokkal és csengésekkel; levegős, szabad, cseppet sem bántó megszólalások. A különbségek, mint amikor igazán jó borokat kóstolgat az ember.

Rendkívül nehéz feladat a hifi rendszereknek. A tét nem kicsi, éppen csak annyi, hogy hallgatunk-e csembalót, vagy sem.
Szerintem: hallgassunk csembalót. Megéri. Olyan lemezek vannak, hogy lehidaltok.
Ha valami nem stimmel, drótozni/alátétezni/cserélni/szétborítani/forrasztani/kavarni/A oszt.-ból digitálisra/SE –ről PP –re/tranzisztorosból-csövesre/egyutasból ötutasra, stb és mindennek a fordítottjai, addig, amíg meg nem szólal igazából szépen, hasonlóan, mint az igazi..

2 napja egy aranyos viccet hallottam a Bartók Rádióban:
Bősze Ádám műsorvezető elmondta, hogy mikor Akadémista volt, akkor a gyermekének zenei nevet szeretett volna: Kund.

chord

9. szám; variciók a 'Las Vacas' régi spanyol táncra.
Kicsit megküldtem a 250 -est; mondhatni úgy rendesen...
Olyan basszus, és olyan gyorsan, hogy elképesztő.

Az SBL az attack után:

chord

Szerintem óriási.

Igaz nem ajánló, de ma lenne Wagner 200 éves...

Hasonlóan látom ezt a kérdést, de az élő koncert élménye miatt mégis elmegyek.
Üdv
Nem tudtam átrágni magam a Borgiákon, lehet, hogy csak késő volt, de nem kötött le. Van sok jó dal a 3CD-n, de összeségében nem tudnám végigülni csak azért mert Savall.

chord

Szerintem leinflálja a zenét egy ilyen mega-album...
Gyakorlatilag mindegyiket ismerjük a régebbi lemezekről; én maradok azoknál.

Koncert téren viszont talán sokkal jobb lesz. Mert most nem a szefárd zsidóság zenéjével nyúznak minket, vagy Dimitri török/arab zenéivel, hanem sokfélével; a Folia -től Lully -ig.
Talán.

Nem tudtam átrágni magam a Borgiákon, lehet, hogy csak késő volt, de nem kötött le. Van sok jó dal a 3CD-n, de összeségében nem tudnám végigülni csak azért mert Savall.

RÉGI ZENE – A MÚLT IDENTITÁSA

Jordi Savall, La Capella Reial de Calatunya, Hespèrion XXI / szeptember 22.
Joyce DiDonato és a Complesso Barocco / november 9.
Telemann és Bach – Collegium Musicum 90 / december 20.
J. S. Bach: Máté-passió / április 16.

Még odébb van egy kicsit . de nem árt nem elfelejteni a régizene kedvelőinek

Ligeti György:
Le Grand Macabre
"A legjelentősebb XX. században írt XXI. századi Opera"
http://zsoltaudio.blogspot.hu/2011/03/h ... l?q=Ligeti

Holnap - 05.21.-én - beszélgetés, holnapután - 05.22. - a teljes mű hallható a Bartók Rádión 19 órakor.

chord

Kalandos módon beérkezett egy lemez, ami
DÖBBENET.

Kivételesen a hangminőséggel kezdeném. A Glossa –t rég ismerjük, finom spanyol kiadó, számos régizenét is útjára engedett. A hangminőség eddig is remek volt; szép balansz, nagy tér, kiváló sávszélek, bla…bla…hifis ömlengés.
Az ’artwork’ különleges, a Tresminutos stúdió készíti nekik, pár embert enyhén néha kiakaszt, szerintem zseniális.

A múltkor kaptam meg az új Pandolfo lemezt, és – most hifizünk –a hangminőségen teljesen leültem.

Olyan csembaló continuo van rajta, hogy egy halk, finom csengés – a test-rezonancia – végig hallható, ott ül a hangon; én eddig ilyet csak koncerten hallottam, ott sem mindig. Meg egy-két szerencsés szólócsembaló-lemezen.
Most megint egy új Glossa, és megint felkaptam a fejem a hangra. Valamit ott változtattak, és nagyon jó irányba.
Rendkívüli valóságérzet; nem kemény, nem selymes, nem tiszta, nem hifis. Igazi. A dinamika akkora, hogy eleddig csak jó LP –ken hallottam. A mélyek teljesen korlát nélküliek lefelé; az SBL lehetőségei nem csekélyek, de azt hallom, hogy beleveszik a hang egy mély szub-birodalomba, csak a levegő mozog, már a szoba mérete adja a korlátot. Egyszóval valami k… mély. Amikor már elszédülünk, egy beütés, ami megint egy oktávval mélyebb…őrület.
És csak ott, ahol kell.
Az énekesnél a tér olyan, hogy meghökkenünk: mert egyszerűen, minden különösebb bejelentés nélkül belép a szobába… mint amikor a Csillagok háborújában Leila megjelent R2 hologram-üzenetén…
Most kicsit a zenéről.

Spanyol együttes, a tagok némelyike látható itt-ott videókon, koncerteken, lemezük is van pár, eddig nem ismertük őket. Az Ibériai Reneszánsz ’slágereit' játsszák. Nekem ez erős kedvenc terület; a tracklistát nézve mindent ismerünk, némelyiket az unalomig szétjátszották.
Meghallgatva egyszerűen beleragadunk a székbe. Komolyan. Pedig sznobok meg szakértők vagyunk, de kezünk a léptetőgombon; van ezer lemezünk, tudjuk, mi a szisztéma, hisztizünk fontos dolgokon, amikor az előadás vagy a lemez egyszerűen sz@r, de hisztizünk apróságokon, hogy ezt mér’ így?, ezt a Savall jobban játssza, ez itt túl nyálas, ez itt túl kemény, ez meg honnan jött…?, ezt most miért így keverték, stb…
Itt mindezek elfelejtve. ’A zene rabul ejt’. Nagy közhely, de így van.

Amit itt a continuo művel a háttérben, az annyira jó, szinte perverz..Olyan ritmust adnak, hogy lehetetlen nem figyelni, vagy megúnni; a gambás nagyon érdekesen kezeli a vonót, néha sír a hangszer, igazából, a díszítések pedig, szerintem ez itt egy új iskola. .
Bázelben tanult, aztán Szíriában. A sivatagban felszívott egy kis ragyogást, valami belső tüzet, nem tudom.
Emlékeztek még a Voix Humaines –re?, na itt van egy olyan szám, hogy Anduleza és a szoprán gamba hangja annyira egyforma, hogy mintha két nő énekelne; vagy amikor csak a befejezéskor derül ki, hogy volt egy gamba kíséretnek, vagyis kilép az ének, de a tónus folytatódik tovább, minta ő dúdolna.
Szinte félelmetes, annyira együtt vannak.
Az egész lemezt belengi egy hangulat: könnyedség, levegősség, finomság. Valami varázslat folyamatosan árad belőle.

A portugál barátom, aki küldte, kocsiban hallgatta legelőször, az egyik számnál leakadt, egyszerűen le kellett, hogy álljon, és ott, az út szélén ötször meghallgatta egymás után.
Én nem mondom meg, ma mennyit ment ez a lemez…

Szerintem: hallgassátok meg.

chord

Jegyek már alig vannak jó helyre.

RÉGI ZENE – A MÚLT IDENTITÁSA

Jordi Savall, La Capella Reial de Calatunya, Hespèrion XXI / szeptember 22.
Joyce DiDonato és a Complesso Barocco / november 9.
Telemann és Bach – Collegium Musicum 90 / december 20.
J. S. Bach: Máté-passió / április 16.

Még odébb van egy kicsit . de nem árt nem elfelejteni a régizene kedvelőinek

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.