Progresszív Rock

[dörmögi]

Az egyik a Brand X, akiket amikor meghallottam nagyon megtetszett a zenéjük, Phil Collins-t új oldaláról ismertem meg benne. Egyik kedven albumom tőlük az Unortodox Behaviour. A másik pedig a német Eloy. Az ő zenéjüknél az az érzésem, hogy visszarepít a 70-es évekbe, holott mint írtam még nem is éltem.
A Brand X-szel kapcsolatban annyit, hogy a korai Genesisen kívül ez az egyetlen olyan csapat, amelyikben Collinst el tudom viselni (beleértve a szólókarrierjét is). Az Unorthodox Behaviour tényleg remek lemez. Az Eloyhoz több mondanivalóm lenne, lévén ők a kedvenc német együttesem. Gimis korunkban a barátaimmal a Power and the Passion volt az etalonlemez számunkra, aztán megismertük a Dawn és az Ocean albumokat, amelyek aztán átvették a prímet. Zenész szemmel nézve ez a két lemez változatlanul a legjobb az Eloy kínálatából, Klaus Peter Matziol a fretless Fenderével és Jürgen Rosenthal zseniális dobjátékával nagyon ott volt a szeren. Manapság ugyan szívesebben hallgatom a Planets vagy a Time to Turn c. albumot, ahol inkább a kompozíciók vannak előtérben, de azért a korábbiakat is kedvelem. A Performance és a Metromania c. lemezekkel és ezek után szerintem már nem volt az igazi a banda, de az 1998-as Ocean 2 - The Answer ismét a régi időket idézi.

[dörmögi]

No folytatnám is, ha már ennyire ráérek. 
Nekem a Mirage című albumuk van meg, ha jól tudom izraeli nyomás (PAX) de nem biztos. Hát valami félelmetesen jó album, igyekszek a többivel is megismerkedni.

Az első, a Mirage, a Snow Goose, a Live Record, a Moonmadness és a Rain Dances szerintem mind zseniális lemezek. Az ezután következők sem rosszak (Breathless, I can See Your House From Here, Nude, The Single Factor, Stationary Traveller), amelyek közül szerintem a Breathless a legjobb, de zeneileg elmaradnak a klasszikus daraboktól. Aztán, mint oly sok más banda esetében, 1991-ben jött a visszatérés a gyökerekhez a Dust and Dreams albummal, ami ugyan egész jó, de még mindig elmarad az 1996-os Harbour of Tears-hez képest. És az egész dolog koronájaként 1999-ben megjelent a Rajaz c. albumuk, ami szerintem minden idők egyik legjobb prog rock lemeze. Az ezt követő és egyben utolsó Camel stúdiólemez, a Nod and a Wink már nem tudta ezt a színvonalat hozni, de azért jó anyag. Röviddel a Rajaz megjelenése után, 2000-ben volt szerencsém a kaliforniai Carlsbadban (néhány mérföldre északra San Diegotól) egy klubban találkozni az együttessel (Andy Latimer akkor már régóta Kaliforniában élt), remek este volt. (A Shark Bite sört sem fogom soha elfelejteni. )

[oriza triznyák]

marillion, cairo, gazpacho, magellan
pár név, hogy keressetek utánuk

[LaurensHammond]

Hamarosan eddig kiadatlan dupla Syrius CD lát napvilágot!!!
 
Ez év végén lesz 40 éve, hogy megalakult minden idők legjobb Magyar együttese a SYRIUS !
 
December közepétől, a tervek szerint már kapható/megrendelhető lesz egy dupla SYRIUS CD, amely alkalomhoz illően nagyon igényes kivitelével és zenéjével (eddig meg nem jelent felvételekkel) gazdagítja majd lemezgyüjteményünket.
 
Budapesten, hogy hol lesz kapható? Arról a Syrius honlapon lesz részletes info! www.syriusegyuttes.hu
Mindenesetre nálunk előrendelés már most leadható, és elsők között fogod garantáltan megkapni a CD-t!
www.victoraudio.hu
 
Ráduly Misi találkozásunk alkalmával elmondta, hogy a hamarosan megjelenő dupla CD milyen unikum lesz, nem csak a zenei anyagát illetően, hanem megjelenésében is különlegességet fog nyújtani: vastag papírtokos kiadványként (2CD) kb 50 oldalas könyvvel, ahol korabeli 1970-1973 közti klub és koncertekről készült felvételek, fotók (zenekarról, közönségről) megtalálhatók lesznek!
 
Mint tudjuk, a Syrius együttesnek az itthon 1972-ben Pepita álltal kiadott lemezén a Devil's Masquerade: Ördög állarcosbálján kívűl szinte sajnos semmi nem jelent meg. Természetesen a nagy felállásról beszélünk: Jackie Orszáczky Miklós, Ráduly Mihály, Veszelinov András, Pataki László és Baronits Zsolt.
 
http://victoraudio.hu/node/4919

[violin]

Ismeri vki az Adabsurdum-ot...... ...

[pali923]

A topic nyitásért örök hála!
A 80-as években még klubot is próbáltunk ilyet nyitni Debrecenben több-(inkább) kevesebb sikerrel. Most egy kicsit más a helyzet, méltatlanul elfelejtett vagy meg sem ismert zenekarok ezek. Szerencsére ma már sokkal könnyebb hozzájutni a lemezeikhez, mit anno. Örülök, hogy akadunk még páran ilyen ízléssel.
A Camel valóban az egyik legjobb, mindenképpen érdemes felfedezni. Az Eloy is jöhet, és ha már német: Abarax (Crying of the whales).
Nekem az egyik kedvencem egy mexikói pszichedelikus banda: La revolucion de Emiliano Zapata
Remélem, folytatása következik. Addig is utánajárok a Brand X-nek. Köszi.

[gyuszmo]

No folytatnám is, ha már ennyire ráérek.
Nekem a Mirage című albumuk van meg, ha jól tudom izraeli nyomás (PAX) de nem biztos. Hát valami félelmetesen jó album, igyekszek a többivel is megismerkedni.

[gyuszmo]

Akkor én is beszállok, és köszi Dörmögi a topicot. A nagy befutott zenekarok mellett (Pink Floyd, Genesis, stb.) 2 viszonylag kevesebbszer említett zenekart írnék, hozzátéve, hogy ebbe a kategóriába szerintem a kevésbé ismertek is nagyot alkottak (nagy szavakat írok arról az időről amikor még meg se születtem, mindegy ). Az egyik a Brand X, akiket amikor meghallottam nagyon megtetszett a zenéjük, Phil Collins-t új oldaláról ismertem meg benne. Egyik kedven albumom tőlük az Unortodox Behaviour. A másik pedig a német Eloy. Az ő zenéjüknél az az érzésem, hogy visszarepít a 70-es évekbe, holott mint írtam még nem is éltem. Mindenesetre nagyon tetszik a zenéjük. Nehéz lesz ebbe a Topicba írni, mert nagyon sokan alkottak nagyon jót, és kiemelni belőlük nem könnyű, marad a tetszési index szerinti említés részemről.

[dörmögi]

No folytatnám is, ha már ennyire ráérek. A Camel szerintem az egyik legjelentősebb, bár a nagyágyúkhoz képest viszonylag kevéssé ismert zenekar. Ez az első lemezük 1973-ból, három különböző japán kiadásban.

[dörmögi]

És ez van a dobozban:

[dörmögi]

Gondoltam, ha már a metál megérdemel egy külön topikot, akkor a prog rock is kaphat egyet. Meg is nyitom mindjárt a sort egy régi-új kiadvánnyal: A Jethro Tull Aqualung című klasszikusát most adta ki a Classic Records 4 db 45-ös vinilen. A vinilnek kissé szokatlan, kékes-áttetsző színe van, az a Classic Records új formulája.