Nyúzószett

Vendég

Hát, nagyon érdekes beszélgetés lett ebből, legalábbis számomra. Azt nagyjából én is úgy gondolom, hogy a hangzás egyre inkább a zene része lett, de nem csak a huszadik századtól kezdődően, hanem ez így lehetett már korábban is. Az jut eszembe, hogy a barokk zene hogyan szól például romantikus nagyzenekari interpretációban: az ember elalszik rajta. Míg ha régizene feldolgozást hall, csupa izgalom, és majd kiugrik a bőréből. (Kamasz metálosból így lettem barokk régizene őrült:-) Ha nem számítana a hangzás, akkor én is úgy lennék ezzel, mint az egyik karmester, akinek elfelejtettem a nevét, de azt, amit mondott, soha: hogy ő bizony nem hallgat zenét, koncertre se jár, csak kottát olvas. (Persze, nincs választási lehetőségem, nem tudok kottát olvasni, és szerintem a pasas "füllentett":-)
Ami a hűséget illeti: szerintem is ember/fül legyen a talpán, aki megmondja/meghallja, mi van/lehet egy mesterszalagon, arról nem is beszélve, hogy azt is erősen befolyásolja a technika. Vannak például zenekarok, akik mind a mai napig analógban veszik fel a ritmusszekciót, és azt keverik bele a digitális anyagba, mert az bizony jobban szól. A keverést pedig ma már szerintem úgy végzik, hogy lehetőleg minden rendszeren szóljon valahogy az a zene: ne verje szét a basszus, ne cincogják szét a magasak, és érteni lehessen a szöveget, a zenekarban vagy a bandában mindenki ott legyen a helyén, stb. Ezért kell a stúdióba, no nem a semlegesség, hanem a kiegyensúlyozott hangkép. Így nem lehet sok ez vagy az, mert akkor csak szétkenődik az egész. Így én nem nagyon hiszek ebben az "eredetiségben".
Ha van mérce, akkor az nekem személyes: az adott hangzóanyag az adott cuccon mennyire képes felerősíteni a mániás állapotaimat vagy elmélyíteni a depressziósat, és hogy ebben zavar-e az a hangzás, ami éppen ott és akkor születik. Van az úgy, hogy nem jön a borzongás egy zenénél akkor sem, ha máskor, más rendszeren pedig igen. Youtube előtt is jöhet, persze, meg milliós rendszer előtt se, de a produkciónak és a hangnak (ennek a fizikai valaminek) akkor is van köze hozzá. Szóval benn vagyunk az erdőben.
Nemrég egy kis Celestion DL6-ost kaptam kölcsön meghallgatni, és nagyon kedves hangja volt (persze az árához képest is), de hiányzott belőle (illetve az általa keltett zenéből) a dinamika, meg az éteri magasak. Az én hangfalamhoz képest szebb volt a részletezése, és hallottam a Morcheeba énekesnőjének az akcentusát is, de valahogy a libabőrök csak nem akartak végigszaladni a karomon. Azt gondoltam, hogy nem rossz kis hangfal, de nekem nem kéne. Azt, amit én kerestem hanghatásban, egyszerűen nem volt benne a dobozban. Biztos más is tud hasonló példát mondani, és nem csak abban a kategóriában, amiben én játszom.
My 2 cents, ahogy a német mondja.

A PF rajongók nem hinném, hogy pont bta véleményét tekintenék mérvadónak a zene tartalmának tekintetében.

ajaj ..nem kell misztifikáni azt a PF-et,vannak olyan vélemények is hogy egy King Crimson 5 percben elmesél vlmit amire esetleg a PF-nek 40-45 percre van szüksége és hogy a DSOTM-töl csak tengi lengi van+kutyaugatás a hifisták számára :lol!:

:kiraly:

Szvsz, ha valaki ráérzett a szóba hozott modern szerzők műveire, hamar rájön, hogy a gyengébb hangminőség miatt nem igazán szenved több hátrányt, mint például Stravinsky...
Hát akkor lehet, hogy még nem éreztem igazán rá.

"Milliós rendszer", mint hangminőség kategória?

Hát ha én elmegyek valahová ahol drága rendszert hallgatnak (még ha nem is pont milliós), sosem úgy mutatják be, hogy igaz rosszul szól, de legalább drága. Aztán hogy szerintem rossz vagy jó azt nem szoktam elárulni.

Őket azért, a zenei tartalmat tekintve, mégse tenném egy lapra biggrin.gif (PF rajongók: bocs!))

Szerintem semmi gond nincs ezzel. A PF rajongók nem hinném, hogy pont bta véleményét tekintenék mérvadónak a zene tartalmának tekintetében. :lol!:

Vendég

kérdés: amit hallunk az pontos legyen, hű valamihez, egy referenciához, akár egy objektív vagy szubjektív hangmérnöki teljesítményhez, azaz pusztán a *masterszalaghoz*?!
A kérdés kétségkivül logíkusnak tűnik, de amennyiben High Endről beszélünk, rejt magában néhány csapdát:->

- Kizárólag front-endek minősitésére alkalmas
- Különböző kiadású lemezek nagyon másként szólhatnak, ami nem kevesebbet jelent, minthogy az Ideális Lemezjátszóról kapott hang nem kicsit kell, hogy eltérjen a mesterszalagtól (tudjuk egyáltán, mit kergetünk?)
- Stúdiómagnó ide vagy oda, jelentősen megváltozhat a hangzás, ha a mesterszalagot nem olyan típuson hallgatjuk vissza, mint amilyenen készült.

Vendég

milliós rendszerek előtt unottan ülök
"Milliós rendszer", mint hangminőség kategória?

Vendég

Az opera például nagyon sok készüléken tényleg élvezhetetlen (pláne annak, aki még életében nem volt operaelőadáson), szerintem kell hozzá egy (technikai) szint, hogy az ember rájöjjön, milyen értékeket tartalmaz.
Ajaj... ahhoz a mai értelemben vett hifi vagy hígend, illetve a "magas technikai szint" annyira kevés, mint mackósajtban a brummogás:) A rossz hifi (ha már PF:) magasabb, erősebb falakat emelhet e műfaj és a hallgató közé, mint egy régi asztali rádió.

Vendég

például Varése Ionisation-je, vagy John Cage, Penderecki művei, de itt van a Pink Floyd és Waters
Őket azért, a zenei tartalmat tekintve, mégse tenném egy lapra (PF rajongók: bocs!)) Szvsz, ha valaki ráérzett a szóba hozott modern szerzők műveire, hamar rájön, hogy a gyengébb hangminőség miatt nem igazán szenved több hátrányt, mint például Stravinsky... Dubrovayn azonban már lehetne vitatkozni.

Én Ezt ennyire kategorikusan nem jelenteném ki.
Persze, mint a kategorikus kijelentések általában, ez is sántít így. Különösen azért, mert nagyon sokféle zene van és különösen a XX. század második felében , a "modern zene" szerzői minden korábbinál jobban építettek a hangzásra. Ezek a művek (például Varése Ionisation-je, vagy John Cage, Penderecki művei, de itt van a Pink Floyd és Waters is és még sorolhatnám) nem érthetőek meg igazán csak akkor, ha megfelelő minőségben lehet őket meghallgatni! (Sokaknak még akkor sem, de az más kérdés.) Erről egyszer Csontos István (RIP) beszélgetését hallgattam és ebben a témában maximálisan igazat adok neki, nagyon jó meglátásai voltak. A hangzás sokkal inkább a zene elsődleges összetevőjévé vált, mint bármikor korábban. Ugyanakkor én azt mondom, a klasszikus művekkel is érdemes korszerű hangzás által megismerkedni és azután meghallgatni a század első felének nagy előadásait. Az opera például nagyon sok készüléken tényleg élvezhetetlen (pláne annak, aki még életében nem volt operaelőadáson), szerintem kell hozzá egy (technikai) szint, hogy az ember rájöjjön, milyen értékeket tartalmaz. És mivel ezt az egész kultúrát ma már elsődlegesen a hifi közvetíti bizony tényleg nem választható el egymástól a kettő.

Ki hol állapodik, azaz békül meg?!

Erről írok már amióta a topik indult. És mindezeket figyelembe véve mégis azt mondom, általában sokkal kisebb a hifi befolyása, mint amennyire azt hiszik. Én erre akkor jöttem rá, amikor bevallottam magamnak, hogy a youtube-ról piaci fülhallgatón megnézett előadás hatására borsózik a hátam és a torkom elszorul, máshol meg a milliós rendszerek előtt unottan ülök! Mert szerintem ez a lényeg, vagyis az érzelmi befolyás, különben mi másért lenne érdemes zenét hallgatni? És ezt a hatást befolyásoló tényezők között a hifi hangminősége bizony szerintem nem az első helyen áll. Rengeteg egyéb dolog befolyásolja a befogadóképességünket.

Én mindent összevetve a *pontosság* nevű ’szónál’, azaz tkp. a benne foglalt mögöttes tartalommal állapodtam meg.

Ez a te utad, amivel nincs is baj, csak azzal, ha valaki ezt egyedül üdvözítőnek adja elő.

az Én elképzelésem egy majd' *tökéletes rendszerről* mindig a rendszer abbéli képességével kezdődik, hogy az menyire tud semleges maradni, és hogy a kapott hang olyan hű legyen a masterszalagokhoz amennyire csak lehetséges; ettől a ponttól pedig már egyénenként szabadon lehet a személyes preferenciáink szerint szabni a rendszerünk hangját.

Mintha csak Salvatore-t olvasnám.

Nem állítom, hogy egészében az én nézetemmel azonos de nagyon korrekt megfogalmazás NJ részéről! Kevés ilyet olvastam aki ennyire tisztán le tudja írni, hogy tkp. mit is akar a hifitől!

Ettől még persze lehet, hogy én speciel egészen mást.

Valóban, de így már a HiFi is értelmét veszíti. Egyre inkább azt gondolom, a zene szeretetének, élvezetének és a HiFinek kevés köze van egymáshoz.
Ez szerintem is pontosan így van.

"...szerintem nincs az a jó zene-rossz felvétel probléma, amin 2 pohár vörösbor ne segítene!"

univerzális segédeszköz, és nemcsak az audiophiliában! :lol!:

"Egyre inkább azt gondolom, a zene szeretetének, élvezetének és a HiFinek kevés köze van egymáshoz."

Én Ezt ennyire kategorikusan nem jelenteném ki. Elég csak jómagamból kiindulni, és máris megvan az ellenpélda, de egyes egyedül persze nem (vagyok) elég reprezentatív. És ez nem is igaz, mert kapásból majd' száz hasonló zenehallgatói mentalitású, szokású és elkötelezettségű egyént ismerek;

Nálam ugyanis nem válik el a Zene és a Hi-Fi, hanem komplementer módon kiegészítik egymást.

az egésszel az a baj, hogy olyan (örökzöld) téma ez mint képletesen a DNS alfa-helix béta-spirálja. Mindig és minden fórumon, annak fogékony topicjaiban, ugyanabban a formában és ugyanazon kérdésekkel és válaszokkal, azaz dilemákkal szembesülünk, hasonlóan a mindig ugyanazon aminosavakból álló páros szekvenciákhoz, és mint a genetikai genotípus és fenotípus mintájára, mindig hasonló kettős konklúzió születik. Az egyik a genotípus a zene maga, a másik a fenotípus, azaz annak a megjelénési formája, profánul a hangzás, és annak megannyi diverzifikánsa.

kérdés: amit hallunk az pontos legyen, hű valamihez, egy referenciához, akár egy objektív vagy szubjektív hangmérnöki teljesítményhez, azaz pusztán a *masterszalaghoz*?! Vagy csak muzikális legyen, azaz elég ha bármilyen érzelmi befolyással bír?!
válasz: egy újabb kérdés, ami tkp. a válasz maga, minden nehézségével, és újabb kérdések özönével:
Ki hol állapodik, azaz békül meg?!

Én mindent összevetve a *pontosság* nevű ’szónál’, azaz tkp. a benne foglalt mögöttes tartalommal állapodtam meg.

az Én elképzelésem egy majd' *tökéletes rendszerről* mindig a rendszer abbéli képességével kezdődik, hogy az menyire tud semleges maradni, és hogy a kapott hang olyan hű legyen a masterszalagokhoz amennyire csak lehetséges; ettől a ponttól pedig már egyénenként szabadon lehet a személyes preferenciáink szerint szabni a rendszerünk hangját.

Én úgy látom, hogy a többségnek a hangreprodukció egy olyan hobbi, ahol a cső-cserebere, a kábel cserélgetés, az izolációs eszközök tesztelése és hasonló 'mizéria' igen mókás és izgalmas dolgok, de Nekem ez (mármint a hangreprodukció) nem csak egy „performance art”, inkább bizonyos értelemben tudomány, amelyben arra törekszem, hogy mindennap a realizmus talaján maradjak a mastering/recording-technikákra, fizikára, akusztikára, psycho-akusztikára és elektronikára vonatkozó ismereteim felhasználásán keresztül.

Valóban, de így már a HiFi is értelmét veszíti. Egyre inkább azt gondolom, a zene szeretetének, élvezetének és a HiFinek kevés köze van egymáshoz.
Ez szerintem is pontosan így van.

De, szerintem nincs az a jó zene-rossz felvétel probléma, amin 2 pohár vörösbor ne segítene! : )
Valóban, de így már a HiFi is értelmét veszíti. Egyre inkább azt gondolom, a zene szeretetének, élvezetének és a HiFinek kevés köze van egymáshoz.

Ott a pont!

De, szerintem nincs az a jó zene-rossz felvétel probléma, amin 2 pohár vörösbor ne segítene! : )
Valóban, de így már a HiFi is értelmét veszíti. Egyre inkább azt gondolom, a zene szeretetének, élvezetének és a HiFinek kevés köze van egymáshoz.

tkp. Nálam Ez úgy működik, hogy kifejezetten törekszem arra, hogy minden, -Számomra - fontos előadótól a legjobb minőségű forrás-felvételt (is) megszerezzem.
Mégis van bennünk közös.

Ez a törekvés szerintem természetes, de azt is jelenti, hogy ha egy bizonyos áhított zenéből csak MP3 érhető el, azt is meghallgatom. A másik vége meg az, hogy gyűjteményem kedvenc darabjait lassan lecserélem HD formátumra.

Igen. Ez a kecske és káposzta elv.
De, szerintem nincs az a jó zene-rossz felvétel probléma, amin 2 pohár vörösbor ne segítene! : )

tkp. Nálam Ez úgy működik, hogy kifejezetten törekszem arra, hogy minden, -Számomra - fontos előadótól a legjobb minőségű forrás-felvételt (is) megszerezzem.
Mégis van bennünk közös.

Ez a törekvés szerintem természetes, de azt is jelenti, hogy ha egy bizonyos áhított zenéből csak MP3 érhető el, azt is meghallgatom. A másik vége meg az, hogy gyűjteményem kedvenc darabjait lassan lecserélem HD formátumra.

de azért érthető a történet, nemde?! 36_1_19.gif/
Mondjuk úgy, sejthető, mit szerettél volna írni.

Nem is azért szoktam vinni. Inkább a Reiner által dirigált elképesztő feszültség, a féelmetes kontroll miatt.
Hát az van benne. És Bartók zenéjének az jót is tesz. Ja és ott van még azon a CD-n a Magyar képek, ami szintén fantasztikus. (A Concerto-ból pedig állítólag a korábbi, premier felvétel az igazi, ami Pearl CD-n megjelent, de sajnos eddig még nem tudtam beszerezni.)

De éppen olvasom a prog. rockot, ott is vannak szerencsére érdekes emberek!
Az errefelé egy pár delikvens kivételével gyakorlatilag érdektelen.

Hozzászólás Szerző: **NJ_** » 2010.03.12., pén. 20:07

ami igaz is, de ahhoz amit leírtam, lényegtelen! (azért pl. mert a szonikalitáshoz köthető memória meglehetősen rövidtávú, stb.)
Akkor ha jól értem te ezzel szeretted volna alátámasztani, hogy az a lényeg, hogy a tesztelés idejében mit szeret az ember.

továbbá, Én sem értem amit írsz, mert olyanról Én nem hallottam, hogy valaki elmegy egy jó hangú rendszert venni anélkül, hogy legalább saját magának őszintén bevallaná, hogy Mit vagy Miket szeret. Onnantól pedig újra ott tart, hogy definíció(k)ra van szüksége a hallott jóság megítélésében.

Hát pedig én úgy vélem, nem mindenki egyformán viszonyul a zenéhez, sokféle hozzáállás lehetséges, van akit kevésbé érdekel ez az egész témakör, van, akit jobban. Sőt nekem úgy tűnik, a hifistáknak igazából a technika a lényeg, nem a zene. A tesztelgetés, az építgetés öröme. Nekem például eszembe nem jutna, hogy pusztán a "jól szólás" miatt vegyek meg egy lemezt, másoknak meg pont ez a lényeges szempont. (Én elsősorban zene és előadó alapján választok, és csak ez után próbálom meg a lehetőségek közül a legjobb minőségűt kiválasztani bizonyos határok között. De soha nem adnék egy 24K gold kiadásért - amiket látok néha ez eBay-en - 5-6-szoros árat, ha sokkal kevesebbért is megvehető eredeti kiadás.)

"...az a lényeg, hogy a tesztelés idejében mit szeret az ember."
ÍGY VAN!

"...nekem úgy tűnik, a hifistáknak igazából a technika a lényeg, nem a zene. A tesztelgetés, az építgetés öröme. Nekem például eszembe nem jutna, hogy pusztán a "jól szólás" miatt vegyek meg egy lemezt, másoknak meg pont ez a lényeges szempont."
NEKEM MIND A KETTŐ SZEMPONT LÉNYEGES!

tkp. Nálam Ez úgy működik, hogy kifejezetten törekszem arra, hogy minden, -Számomra - fontos előadótól a legjobb minőségű forrás-felvételt (is) megszerezzem.

Hozzászólás Szerző: **NJ_** » 2010.03.12., pén. 19:57

... a szonikalitáshoz köthető memória meglehetősen rövidtávú
Ezt a szót még a Google sem ismeri. :lol!:

sonicality … ilyen szó nincs az angolban??

szonikális élmény … ilyen szóösszetételt nem használ a magyar??

szonikalitás … ilyen szót valóban nem ismer a google, ergó ott a pont!

/de azért érthető a történet, nemde?! :kiraly:/

Nem rég rá voltam kényszeritve egy pár lemezjátszótesztelére,ezeket cipeltem magammal,nem került mind mindig bevetésre,de kb ezek voltak:
Donald Fagen "The Nightfly"
Johnny Hodges&Billy Strayhorn Orch.
Boz Scaggs "Bozz Scaggs"
Ry Cooder "Jazz"
Traffic "Mr.Fantasy"
Steely Dan "Pretzel Logic"
Tom Waits "Sworfishtrombones"
Bob Dylan "Highway 61 Revisited"
Muddy Waters "Folk singer"
John Lee Hooker "The Real Folk Blues"
Bob Marley&Wailers "Natty Dread"
Count Basie "Basie Jam 2"

...a Fagen,Scaggs,Cooder,Waits,Waters,Hooker gyakorlatilag mindig be volt dobva a játékba :kiraly:

Micsoda "beteg" lélek errefelé!
De éppen olvasom a prog. rockot, ott is vannak szerencsére érdekes emberek! :lol!:

Nem rég rá voltam kényszeritve egy pár lemezjátszótesztelére,ezeket cipeltem magammal,nem került mind mindig bevetésre,de kb ezek voltak:

Donald Fagen "The Nightfly"
Johnny Hodges&Billy Strayhorn Orch.
Boz Scaggs "Bozz Scaggs"
Ry Cooder "Jazz"
Traffic "Mr.Fantasy"
Steely Dan "Pretzel Logic"
Tom Waits "Sworfishtrombones"
Bob Dylan "Highway 61 Revisited"
Muddy Waters "Folk singer"
John Lee Hooker "The Real Folk Blues"
Bob Marley&Wailers "Natty Dread"
Count Basie "Basie Jam 2"

...a Fagen,Scaggs,Cooder,Waits,Waters,Hooker gyakorlatilag mindig be volt dobva a játékba

Sőt nekem úgy tűnik, a hifistáknak igazából a technika a lényeg, nem a zene. A tesztelgetés, az építgetés öröme.
Sok szempontból a HiFi egy technikai sport.

... a szonikalitáshoz köthető memória meglehetősen rövidtávú
Ezt a szót még a Google sem ismeri.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.