Kedvenc zenei felvételeim

Rockzenében ilyen pl. Bob Rock, aki szinte az összes ütős lemez (Mötley Crüe, Metallica, Bon Jovi, Cult, Aerosmith) készítésében részt vett az elmúlt 20 évben.
Tönkre is tette a Metallica-t:( Állítólag ő vittel el őket a "lightos" irányba(Black album-tól, St.Anger-ig). Az új album legalább jobb az új producerrel. Bár kétségtelen, hogy két Metallica tábor van. Az egyik a középső Load-ot, Reload-ot szereti nagyon, a másik, mint jó magam is a régieket és az újat.

levee

Nemrég töltöttem le a Tears for Fears - Songs from a Big Chair c. lemezének néhány évvel ezelőtti digitális újrakeverését. Eléggé meglepő az eredmény, mert bár például a billentyűk teljesen új hangzást nyertek el, cserébe hirtelen ez a nyolcvanas évek végén tökéletesen megkevert lemez kapott +15db-t.
Ha egyszerűen csak hangosabb lett, az miért baj?

Elnézést, hogy laikusként beleszólok, de ha tudtak 15 dB-t emelni rajta, az azt jelenti, hogy az eredeti felvétel legmagasabb jelszintje -15 dB volt?
Ha meg nem ennyivel volt halkabb, akkor meg keverésnél nem clippelt be?
Ott azért már romolhat a minőség. Nem?

Nem tudom pontosan mennyit emeltek rajta, igazából csak saccoltam, úgyhogy direkt most meg is néztem pontosan:

Tears for Fears - Head Over Heels (túl nagy a kép ide).

(Ja, mielőtt még: azért hosszabb az originál waveformája, mert a remastereltre másként vágták a számokat, és ezért az 20mp-vel rövidebb, de ha ránéz az ember azért lehet látni, hogy ugyanarról van szó).

Nemrég töltöttem le a Tears for Fears - Songs from a Big Chair c. lemezének néhány évvel ezelőtti digitális újrakeverését. Eléggé meglepő az eredmény, mert bár például a billentyűk teljesen új hangzást nyertek el, cserébe hirtelen ez a nyolcvanas évek végén tökéletesen megkevert lemez kapott +15db-t.
Ha egyszerűen csak hangosabb lett, az miért baj?

Elnézést, hogy laikusként beleszólok, de ha tudtak 15 dB-t emelni rajta, az azt jelenti, hogy az eredeti felvétel legmagasabb jelszintje -15 dB volt?
Ha meg nem ennyivel volt halkabb, akkor meg keverésnél nem clippelt be?
Ott azért már romolhat a minőség. Nem?

Jól szétOFFoltuk a zenei topicot.... :kiraly:
Megyek is mert elkésem, búcsúzóul egy jó kis magyar jazz-t teszek fel ide (ami jól is szól!) :foto:

Nemrég töltöttem le a Tears for Fears - Songs from a Big Chair c. lemezének néhány évvel ezelőtti digitális újrakeverését. Eléggé meglepő az eredmény, mert bár például a billentyűk teljesen új hangzást nyertek el, cserébe hirtelen ez a nyolcvanas évek végén tökéletesen megkevert lemez kapott +15db-t.
Ha egyszerűen csak hangosabb lett, az miért baj?

levee

A legborzasztóbb az, hogy ha az ember régi különlegességekkel szeretné bővíteni a gyűjteményét, szinte kizárólag "Digitaly Remastered" kiadványokat talál - amelyeknek nagyrésze többnyire hallgathatatlan. :foto:
Ne is mondd, mert én ezektől képes vagyok idegbajt kapni.

Nemrég töltöttem le a Tears for Fears - Songs from a Big Chair c. lemezének néhány évvel ezelőtti digitális újrakeverését. Eléggé meglepő az eredmény, mert bár például a billentyűk teljesen új hangzást nyertek el, cserébe hirtelen ez a nyolcvanas évek végén tökéletesen megkevert lemez kapott +15db-t. A Red Hot Chili Peppers harmadik albumát is kipróbáltam (Mothers Milk), ott a digitális újrakeverés szimplán annyit jelentett, hogy kompresszoroztak, és a Living Colour Vividjével is így jártam. Most talán egyetlen olyan kiadvány jut az eszembe, ahol igenis jól sikerült az újramaszter, és az a Metallica Master of Puppets albuma, amit a Dunhill Compact Classics adott ki 1999-ben Steve Hoffman munkájában (24k Gold disc). Az eredeti CD-vel igazából nem lenne sok gond, csak akkor készült, amikor még a digitális transzferek igényessége és minősége eléggé eltérő volt, ennek megfelelően pedig ez a thrash metál lemez nem tudott úgy megszólalni, ahogyan az tőle elvárható lett volna. Egyszer egy külföldi fórumon olvastam, hogy ezekkel a lemezekkel mi lesz majd egy picit audiofilebb korban? Megjelenik a re-remasterje? :kiraly:

Nekem csak azzal van bajom, hogy a "marketing-gépezet" mindezt megpróbálja úgy eladni nekem, hogy még örüljek is neki, miközben eleget forgolódom az üzleti életben vagy 20 éve ahhoz, hogy lássam a valós érdekeket is.....
Értelek én, egyet is értünk, de én még nem hallottam olyan marketinges szöveget, hogy nekünk milyen jó, ha hangosabbak a lemezek. Nem is kell nyomatniuk ezt, hiszen a dolog magától is működik, mint fizikai jelenség. Háttérként szolgáló zenehallgatásnál a szűkebb dinamika élvezhetőbbé teszi a muzsikát, akár tetszik nekünk, akár nem.

Egyébként a valóságshow, vetélkedő a legdrágább TV-s műfaj (hatalmas stáb és technikai rendszer kell hozzá), tehát nem a költségek csökkentése miatt jöttek létre ezek. Ellenben nagy bevételt hoznak, tehát még így is megtérülnek.
Vannak producer barátaim, tudom miről beszélsz, sőt ismerek pár megdöbbentő számadatot is.... :foto: Én nem is a gyártás hanem a tartalom igénytelenségéről beszéltem.

Örökzöld kérdés, hogy a tömeg igénytelensége magából fakad-e, vagy egyszerűen csak azt eszi, amit eléje tesznek.

Igazad van, ez már kőkeményen egy másik téma és más szakterület (pszichológia, szociológia, marketing, stb), szerintem se másszunk bele! :kiraly:

Bizonyára egyetértünk gondolatban, de fura dolog kategórikusan rossznak nevezni egy munkafolyamatot, ami a piac 98 %-ának igényeit szolgálja ki. Jót tett-e a természetnek a robbanómotoros autók megjelenése, döbbenetes mértékű elterjedése? Nem. Ettől még igen kevesen tartják rossz dolognak az autózást.
Félreértesz, én tökéletesen egyetértek az eddig leírtakkal, sőt egy korábbi vitánk ellenére ma már egyre inkább a számítógép alapú zenehallgatást "kóstogatom" magam is.
De attól még ha valami számomra fülsértő, azt nem tudom hallgatni. Ennek ellenére a gyerekeimet se érdekli, hogy kedvenc zenéjük hogyan szól (hiába demonstráltam, hogy egyébként hogyan tudna MÉG szólni) lényeg hogy a kis hordozható ketyerére minél több férjen rá....
Sőt, még MP3 ellenes sem vagyok: ezt is többször leírtam már, nálam ha itthon vagyok és nem "lemezezek" akkor a radioswissjazz.ch megy állandóan. MP3/128kbps :foto: Viszont megdöbbentően jól szól a "nagy" rendszeremen is (pedig annak eléggé "kíméletlenül" analitikus hangja van) a YouTube-ról meg szívesen vadászok le csemegéket, és egyáltalában nem érdekel, hogyan szól ha a tartalom izgalmas.

Nekem csak azzal van bajom, hogy a "marketing-gépezet" mindezt megpróbálja úgy eladni nekem, hogy még örüljek is neki, miközben eleget forgolódom az üzleti életben vagy 20 éve ahhoz, hogy lássam a valós érdekeket is.....

Hangsúlyozom, mi ugyanarról beszélünk, legfeljebb neked mint profi hangmérnöknek nyilván szintén meg vannak a saját szempontjaid - amiket megértek és elfogadok! :kiraly: Ennyi....

Igen, sajnos én is azt gondolom, itt van a kutya elásva! A tömeg azt kapja, amit a marketingesek kitalálnak neki, és közben még jól el is magyarázzák nekünk, hogy ez a "tömegigény" (l.még: bulvársajtó, valóságshow-k, szappanoperák, stb) - pedig ez hazugság, valójában CSAK üzleti érdekek állnak mögötte: (bocs a kifejezésért) sz@rt a legolcsóbb csinálni és nagy tömegben megetetni a "néppel" .....
Örökzöld kérdés, hogy a tömeg igénytelensége magából fakad-e, vagy egyszerűen csak azt eszi, amit eléje tesznek.

Egyébként a valóságshow, vetélkedő a legdrágább TV-s műfaj (hatalmas stáb és technikai rendszer kell hozzá), tehát nem a költségek csökkentése miatt jöttek létre ezek. Ellenben nagy bevételt hoznak, tehát még így is megtérülnek.

A CD-korszak (és úgy általában a digitális hangrögzítés) "hajnalán" a hangmérnökök egy része úgy gondolta, hogy az új formátumhoz más stílusban is kell keverni a zenéket. Nem hibáztatom Őket, hiszen egyrészt akkor ismerkedtek az új technikával, másrészt - aki koránál fogva emlékezhet rá az tudja - a digitális korszaktól a zeneipar forradalmasítását várták, és ennek eufóriájával álltak az egész ügyhöz.
Életem első CD beszerző túráján megvettem Mozart Requiemjét Ferencsik vezényletével Hungaroton kiadásban. No az egy olyan felvétel, amit azóta is emlegetek, mutogatok. Gyakorlatilag felismerhetetlen a mű rajta, annyira meg van bolondítva. Szerintem még fázishiba is van rajta egyes hangszercsoportoknál.

Üdítő kivételként viszont megjelentek a piacon - a maroknyi igényes hifistának készülő - olyan lemezek, amelyekbe egyáltalában "nem nyúltak bele" . Sajnos a komikus az (csak nevetni nincs kedvünk rajta...) hogy ezek iszonyú drágák - úgy látszik, ennyibe kerül az, ha egyszerűen csak NEM végez el valaki egy rossz munkát!
Bizonyára egyetértünk gondolatban, de fura dolog kategórikusan rossznak nevezni egy munkafolyamatot, ami a piac 98 %-ának igényeit szolgálja ki. Jót tett-e a természetnek a robbanómotoros autók megjelenése, döbbenetes mértékű elterjedése? Nem. Ettől még igen kevesen tartják rossz dolognak az autózást.

Erről az LP-stílusú kiadványról beszéltem

Én nem látom ennyire romantikusan. Ez egy iparág, ami megpróbálja eltartani magát.
Néhány zenei stílusban (hard rock, heavy metal, pop) nagyon fontos a megszólalás, nagyjából annyira, mint a hangszeres tudás. Másoknál (jazz, blues, folk) meg - leszámítva a bolond hifistákat - a fene sem foglalkozik a hangzással és nem is számít az eladási adatoknál.

Igen, sajnos én is azt gondolom, itt van a kutya elásva! A tömeg azt kapja, amit a marketingesek kitalálnak neki, és közben még jól el is magyarázzák nekünk, hogy ez a "tömegigény" (l.még: bulvársajtó, valóságshow-k, szappanoperák, stb) - pedig ez hazugság, valójában CSAK üzleti érdekek állnak mögötte: (bocs a kifejezésért) sz@rt a legolcsóbb csinálni és nagy tömegben megetetni a "néppel" .....

A jazz, blues, folk lemezek ezek szerint így tudnak olyan jól szólni.
Az egyik kedvenc Goran Bregovic lemezem pl olyan, mintha "csak úgy" egyszerűen felvették volna, több audiofül ismerősöm nem is nagyon szereti, erőszakosnak tartja a hangját (tény hogy szerintem is túlvezérelt) pedig aki hallott már térzenét meg lagziban igazi cigánymuzsikát ....

Ez érdekes, mert az általam ismert, nem hifisták, de zenerajongók nagy része sajnos nem ismeri fel az agyon-kompresszorozott zenét, egy még nagyobb halmazuk pedig megelégszik a rossz minőségre konvertált mp3-mal is.
Ezért is írtam, hogy ez egy iparág, ami kiszolgálja a nagyközönség igényeit. Hogy ez egy nagyon pici arányt képező hifista csapatnak nem tetszik, nem sokat számít.

Sajnos így van!

Üdítő kivételként viszont megjelentek a piacon - a maroknyi igényes hifistának készülő - olyan lemezek, amelyekbe egyáltalában "nem nyúltak bele" .
Sajnos a komikus az (csak nevetni nincs kedvünk rajta...) hogy ezek iszonyú drágák - úgy látszik, ennyibe kerül az, ha egyszerűen csak NEM végez el valaki egy rossz munkát! Hadd fizessen az a megszállott **** ha már úgyis ilyen drága hobby-t választott magának, hát nem??? :kiraly:

Ezek részben a nagynevű Verve kiadó papírtokos CD-i, melyeken az '50-'60-as évek előadóinak lemezeit jelentetik meg. Nyilván ezekben is van digitális stúdió munka, de közben dícséretes módon vigyáznak az eredeti hang minél hívebb megőrzésére - ismétlem, sajnos aranyáron.
A másik ilyen sorozat (még az előzőnél is drágább) amelyekben a CD-k az eredeti LP-vel tökléletesen megyegyező (nyilván arányosan kicsinyített) borítóban jelennek meg, még CD is egy külön kis a belső tasakban van, ugyanúgy, mint valamikor az LP-k, ezek többnyire japán kiadványok, és egészen megdöbbentően jól szólnak. Nekem van jazz (Oscar Peterson, Ray Brown) rock (Hendrix, Beggards Opera) is ebből a sorozatból - komoly zenét érdekes módon nem nagyon láttam...

Renaud Garcia-Fons Entremundo

Egyébként tegnap még épp azt szerettem volna hozzáfűzni, hogy érdekes módon a komolyzenei hanghordozók között nincs, vagy csak elvétve található "elbarbárkodott" kiadvány.
Ehhez azért engedj/etek meg egy - inkább érdekességnek, semmint vitának szánt - megjegyzést:

A CD-korszak (és úgy általában a digitális hangrögzítés) "hajnalán" a hangmérnökök egy része úgy gondolta, hogy az új formátumhoz más stílusban is kell keverni a zenéket. Nem hibáztatom Őket, hiszen egyrészt akkor ismerkedtek az új technikával, másrészt - aki koránál fogva emlékezhet rá az tudja - a digitális korszaktól a zeneipar forradalmasítását várták, és ennek eufóriájával álltak az egész ügyhöz. (A "forradalom" persze később be is következett, de egyáltalában nem úgy, ahogyan akkor várták: nem a hang minőségének általános javulását, hanem a zene soha nem látott méretű konzumálódását hozta maga után, pontosan úgy, ahogyan páran le is írtátok ebben a topicban alább - és nem a legjobb szájízzel...)

De hogy a postom eredeti tárgyához visszatérjek: valahol egy másik topicban írtam, hogy az első lejátszómat 1989-ben vettem, és vannak korai CD-im a '80-as évek közepéről - komolyzenei kiadványok is. Állíthatom (és szívesen meg is mutatom) hogy ekkoriban bizony született jó néhány olyan korai "DDD" azaz tisztán digtális technikával készített lemez, ami meglehetősen borzalmasan szól.
Mentségükre legyen mondva, ennek az oka leginkább az útkeresés és az új technika nem kellő (sok esetben félre- ) ismerete volt.

Ez a dolog természetesen nem tévesztendő össze a mai digitális "manipulációkkal" amikről lentebb többen is bírálólag írtatok, és amelyek nyilvánvalóan már tudatosan a zene eladhatóságát és nem a minőségét hivatott "szolgálni".... :foto:

A legborzasztóbb az, hogy ha az ember régi különlegességekkel szeretné bővíteni a gyűjteményét, szinte kizárólag "Digitaly Remastered" kiadványokat talál - amelyeknek nagyrésze többnyire hallgathatatlan. :kiraly:

Ez érdekes, mert az általam ismert, nem hifisták, de zenerajongók nagy része sajnos nem ismeri fel az agyon-kompresszorozott zenét, egy még nagyobb halmazuk pedig megelégszik a rossz minőségre konvertált mp3-mal is.
Ezért is írtam, hogy ez egy iparág, ami kiszolgálja a nagyközönség igényeit. Hogy ez egy nagyon pici arányt képező hifista csapatnak nem tetszik, nem sokat számít.

Talán érzik, hogy valami nem stimmel, de nem tudják megmondani, hogy mi az, amit rossznak hallanak.
Jó jel :kiraly: !
Egyébként tegnap még épp azt szerettem volna hozzáfűzni, hogy érdekes módon a komolyzenei hanghordozók között nincs, vagy csak elvétve található "elbarbárkodott" kiadvány. Pedig ez a műfaj a zenei piac kis részét fedi csak le.

levee

Ezért írtam, hogy minden tiszteletem azoké, akik megtehetik, hogy nemet tudnak mondani erre a mai trendre :kiraly: , és emiatt nem kerülnek lapátra.Arra mindenkinek igénye van, hogy jó minőségben hallgathassa a megvásárolt lemezt. Egy laikusnak is ugyanúgy bántja a fülét az elbaltázott kiadvány, mint egy "hifistának". Talán ez is egy kis százalékban szerepet játszik abban, hogy egyre többen elpártolnak a hanghordozók vásárlásától.

Ez érdekes, mert az általam ismert, nem hifisták, de zenerajongók nagy része sajnos nem ismeri fel az agyon-kompresszorozott zenét, egy még nagyobb halmazuk pedig megelégszik a rossz minőségre konvertált mp3-mal is. Talán érzik, hogy valami nem stimmel, de nem tudják megmondani, hogy mi az, amit rossznak hallanak. Én a magam részéről ellenzem a hangerősségi háborút, bár az az igazság, hogy például a hazai zenét annyira nem fertőzte még át, mint a nagyobb, nemzetközi lemezipart. Persze itthon is eléggé zajosak tudnak lenni bizonyos felvételek, de az igényesebb zenészek, zenekarok, a keményebb piaci verseny hiányának következtében, annyira nincsenek rákényszerítve erre. Egy normálisabb hangmérnököt pedig rá lehet azért beszélni, hogy a minimális mértéket ne lépje túl. Én zenészként ezt tenném legalábbis, persze az USA-ban már nyilván megint más lehet a helyzet.

Zenehallgatás tekintetében megpróbálok minél nagyobb felbontású és minél megbízhatóbb hitelességű felvételeket beszerezni. A Mobile Fidelity Sound Lab teljes katalógusát gondolom nem kell bemutatnom, itt jó pár klasszikus (és nem klasszikus) is helyet kapott, a Pink Floyd-tól kezdve a Beatlesen át a Faith No More-ig, de meg lehet találni a The Who lemezeit, Nirvanát, Jethro Tullt, a CD-s katalógusuk valami 700 darab lemezből áll. Lényegében azt csinálják, hogy beszerzik az eredeti felvételek maszter szalagjait, és azt keverik ki a lehető legkevesebb zajjal, úgy, hogy az minél részletesebb hangképet eredményezzen. Néha megnyitom a fájlokat valamilyen vágó programmal, és meg vagyok lepve, hogy mennyire tisztán, üvöltés nélkül, dinamikusan vannak megkeverve. Na, ez az ami hiányzik a piacról.

Egyébként nem meglepő a jelenség, ismerek én olyanokat is, akiknek kifejezetten kell az, hogy üvöltsön az mp3-mas lejátszón a zene. Ha valami halk, kétségbeesetten feltekerik a hangerőt, de igazából azt szeretik, ha már állítani sem kell rajta, szerintük ekkor szól igazán jól a felvétel. Egyre elfogadottabbá válik a hangosítás, főleg annak köszönhetően, hogy a kompresszorozással egyidőben a zenei eszköztár is romlani kezdett, a popzene primitívebb részein túl sokat rontani már nem lehet. Engem igazából azok a felvételek zavarnak, ahol látszik, hogy a stúdiómunka kiváló volt, de ezt a lemezipar érdekében egy gombnyomásra tönkretették. (Red Hot Chili Peppers Californication c. albuma kiváló példa, vagy a Stadium Arcadium lemezük, amit a bakelitre más maszterelt, mint a CD-re. Hallatszik is a különbség, az előbbi a nagyközönségnek, az utóbbi audiofileknek készült).

A komoly- illetve popzenét rögzítő hangmérnökök munkája csak látszólag ugyanaz.
Ez így van. Komolyzenében sok évtizeden át kialakult normák vannak, attól büntetlenül eltérni csak kis mértékben lehet. Ellenben a könnyűzene rögzítési és felvételi technikája folyamatosan változik, "fejlődik".

Vendég

a hangmérnök státusz ugyanis nem egy kreatív művészet. A művészet az szubjektív, de a mérnök státusz az objektív.
A hangmérnök sokkal inkább technikus, a munkája legkevésbé sem objektív. Legfőbb munkaeszköze a füle, az ízlése és a művészet iránti fogékonysága. Utóbbinak hiánya sajnos nem kevés komolyzenei felvételen hallatszik... A komoly- illetve popzenét rögzítő hangmérnökök munkája csak látszólag ugyanaz. Ahogy a műfajok között, úgy éles felfogásbeli különbség kell legyen köztük is! A könnyűzenében változó mértékben, de van helye a kreativitásának*, míg komolyzenében nincs. Ott "pusztán" szolgálnia kell a művészetet. Remélhetőleg fapaci nem sértődik meg, dehát nyilvánvaló, hogy az "átlag" hangmérnök művészi kvalitása nem mérhető még közepes előadókéhoz se, a technika fogyatékosságai, a rendelkezésre álló idő szűkössége pedig komoly korlátot jelentenek még a legjobbak számára is. Legjobban teszi hát, ha félreértelmezett művészkedés helyett a "szükséges minimumra" szorítja a technika szerepét, kezdve a mikrofonozással.

* Könnyen magára maradhat kreativitásával, akiknek teljesen eltérő elképzelése van a helyes hangzásról, arányokról... az eredményről néha inkább jobb nem is beszélni.

Egy fórumon egy aktív stúdiómonitorokkal foglalkozó topikban olvastam hogy egy producer/hangmérnök sopánkodott hogy nem akar "fényes" (bright) hangú hangfalat (Adam-okról volt szó) mert akkor "laposabbra" (dull) fogja keverni a cuccot és a júzerek iPodjain meg gagyi hangszóróin nem lesz jó. Ezek szerint manapság nemcsak kompresszálnak, hanem kicsit "fényesítenek" a keverésnél hogy a sávhatárolt gagyikon is jól szóljon a cöccöcő cöccöcő?
Én ebből inkább azt olvasom ki, hogy az önbecsapás elkerülésével egyensúlyban szeretné tartani az általa kevert anyagokat. Nem véletlenül költenek sokat a kontroll rendszerre a stúdiókban. Ha az hibázik, megvezetheti az egész stábot.

Egy fórumon egy aktív stúdiómonitorokkal foglalkozó topikban olvastam hogy egy producer/hangmérnök sopánkodott hogy nem akar "fényes" (bright) hangú hangfalat (Adam-okról volt szó) mert akkor "laposabbra" (dull) fogja keverni a cuccot és a júzerek iPodjain meg gagyi hangszóróin nem lesz jó. Ezek szerint manapság nemcsak kompresszálnak, hanem kicsit "fényesítenek" a keverésnél hogy a sávhatárolt gagyikon is jól szóljon a cöccöcő cöccöcő?

Ezért írtam, hogy minden tiszteletem azoké, akik megtehetik, hogy nemet tudnak mondani erre a mai trendre :kiraly: , és emiatt nem kerülnek lapátra.
Arra mindenkinek igénye van, hogy jó minőségben hallgathassa a megvásárolt lemezt. Egy laikusnak is ugyanúgy bántja a fülét az elbaltázott kiadvány, mint egy "hifistának". Talán ez is egy kis százalékban szerepet játszik abban, hogy egyre többen elpártolnak a hanghordozók vásárlásától.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.