A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük!
...felteszi azt a kérdést, amelyet én is rendre felteszek magamban, amikor átpörgetem az ajánlóitokat. "Hogy tudsz erről így áradozni b@zmeg"?
Valójában, ha picit visszapörgeted a topikot, láthatod, hogy már praktikusan kiölted innen az "áradozást"!
Én sem áradoztam egy ideje, az Amadeus Vonósnégyes Smetana felvételével kapcsolatban is csak megjegyeztem, hogy épp hallgattam, egyébként egy közelmúltbéli koncert élményét felidézve. És betettem egy Youtube videót illusztrációként, amit viszont nem hallgattam meg.
A darabra szerettem volna felhívni elsősorban a figyelmet, mert engem mélyen megérintett, a CD-ről nekem nem tűnt fel, hogy az előadás "bántóan hamis" lenne, nyilván van benne pontatlanság, de Te csak ezt hallottad meg benne. Borzasztóan tudlak sajnálni érte!
Gyakran nézem a Speedzone adásait. Bárcsak komolyzenei témában is lenne egy hasonló minőségű Youtube csatorna! 30:30-nál Pista felteszi azt a kérdést, amelyet én is rendre felteszek magamban, amikor átpörgetem az ajánlóitokat. "Hogy tudsz erről így áradozni b@zmeg"?
Hát igen , van némi szépség többlet Carmignola játékában. Gyönyörű a zene es a Stradivarius hangja is. Koncerten jópár éve valahogy többet vártunk tőle igy csalódás volt, bár lehet csak rossz napja volt, látszólag nem tette oda magát …
- Te miért nem tanítasz a ZAK-on?
- Se DLA, se PhD fokozat.
- De hát te szólamvezető voltál a MET-ben, a Chicago SO-ban, a San Francisco SO-ban...
- A bostoniakat és a philadelphiaiakat kihagytad. Ja. De akkor sem lehet. Nincs doktori képesítésem. Ilyen egyszerű a képlet.
- Nem elég, ha benne vagy a világ tíz legjobbjában és minden jegyzett nemzetközi versenyen te vagy a zsűrielnök?
- Ez ma már kevés a boldoguláshoz. Könyvtárosnak és tudományos kutatónak is lenned kell. Sőt, jelenleg leginkább ezeknek kell lenned. Bölcsésznek. Aztán hogy hangszeren mit tudsz, nagyjából teljesen indifferens. Mármint itthon.
- A fafúvós tanszéken?
- Mindegyiken.
- Ezt ki találta ki?
- Passz.
- Mondjuk az USA-ban is ez a rendszer van...
- És? Tudnak hangot indítani és befejezni a doktori vizsgakoncertjükön? A hajukra kenhetik az összes disszertációjukat ők is!
- Azért csak jelent valamit az a tudományos fokozat, nem?
- Próbajátékon? Vagy amikor Currentzis beint a Csajkovszkij ötödikben és be kell lépni?
- Bizonyára jól végiggondolták ennek a rendszernek a bevezetését. Azért nem mindenki hülye ebben az országban.
- Egyszer kerestek egy vidéki zenekarba egy szólamvezető trombitást. Senki nem felelt meg az elvárásoknak. Aztán valakinek eszébe jutott, hogy ismer egy trombita fenomént, csak nem egyszerű őt megtalálni, mert a MÁV-nál dolgozik, valamelyik mellékvonalon, és a vonatok fékeit kopogtatja a kalapácsával. Valahogy csak megtalálták, nagyon meglepődött a hír hallatán, de amikor látta, hogy komolyan gondolják a dolgot, elment a meghallgatásra és elnyerte a posztot. Másnap felmondott a munkahelyén, és örömében akkorát ütött az egyik vonatkerékre, hogy a visszacsapódó kalapács kiverte a metszőfogait. Pótlásukat követően még szebben szólt a hangszere. Most gondolj bele! Egy ilyen embertől hogyan várható el, hogy ledoktorizzon? Ugyanakkor meg bárkinél jobban fúj.
- OK. De nem csak elméleti dolgokat kell azalatt a két vagy négy év alatt tanulni. Hangszeres órákra is el kell járni, van kamarazene, koncerteket kell adni...
- Több koncertet adok egy évben, mint az összes doktorandusz együttvéve! Arról nem beszélve, hogy nem nekem kellene elmennem tanulni a számomra kijelölt akadémiai hangszeres oktatóhoz, hanem neki hozzám! Van az a vicc, hogy a feleség megkérdezi este a férjét, hogy felvilágosította-e a fiát szexuálisan a megbeszéltek szerint. Mire a férj: 'Igen! És milyen remek tippeket kaptam tőle!" Ez pont ilyen. Talán nyolc ember van Magyarországon, aki világszínvonalú hangon fúj, a többi csak maszatolja a munkát. Viszont most sietek, két óra múlva a reptéren kell lennem, holnaptól egy éven át én helyettesítek a Juilliard School-ban.
- És az itthon maradt gyerekekkel mi lesz? Ki fogja őket addig tanítani?
- Gondolom egy zenéből felmentett zenetudós. Majd megoldják valahogy.
John Ferrillo a Boston SO szólamvezetője. Ő 2024-ben DLA fokozat hiányában nem lehetne tanár a ZAK-ON.
Azt olvastam valahol, hogy a darabot tanítványa jegyezhette le Bach improvizációját hallgatva és annak a másolata került a lent hivatkozott gyűjteménybe. De gondolom, ez is csak egy hipotézis, az igazságot már sohasem tudjuk meg.
A barokk kottagyűjtemények sokszor nélkülözik a szerző nevét. Ennek az az oka, hogy amikor a gyűjteménybe került az anyag, még mindenki számára evidens volt az alkotó személye, tehát értelme nem volt a fedlapra ráírni a nevét, amikor pedig kikopott a művészete a köztudatból, már senki nem emlékezett rá.
A stílus mindig árulkodó. Ez a d-moll toccata és fúga akkor is szép karriert futott volna be, ha nem J.S Bachnak tulajdonítják. Talán még megérjük, hogy egyszer kiveszik a szerzői katalógusból és ráírják, hogy ismeretlen mester szerzeménye olasz stílusban, előjegyzés nélkül.
Azt olvastam valahol, hogy a darabot tanítványa jegyezhette le Bach improvizációját hallgatva és annak a másolata került a lent hivatkozott gyűjteménybe. De gondolom, ez is csak egy hipotézis, az igazságot már sohasem tudjuk meg.
A toccata amúgy nem rossz, kifejezetten jól játssza Koopmann. Viszont a fúga annyira egyszerű és fantáziátlan, hogy ha mégis J.S Bach követte volna el, akkor letagadnám a helyében.
Még soha nem jött itt fel az a kérdés, hogy pontosan miből gondolják a zenészek, hogy nem J.S Bach írta a BVW 565-öt. Pl van a fúgában egy szekvencia, amely - hogy is mondjam, hogy ne legyek bántó, - nem igazán egyeztethető össze J.S Bach zenei felkészültségével és körmönfontságával. Ő ezt rommá innoválta volna pár váratlan akkorddal, vagy megmozgatta volna a bal kéz kíséretet. Egészen biztos, hogy nem hagyta volna ezt a részt így, fantáziátlanul, statikusan, minden változtatás nélkül lefutni. 03:07-től meghallgatható.
Xavér kb 30 évvel ezelőtt jelent meg a hazai zenei kínálatban. Emlékszem, mInden lámpaoszlop az ő "hatalmas" művészi nagyságát hirdette. Akkoriban ez a gátlástalan és hazug gerilla marketing még teljesen ismeretlen dolog volt itthon, az emberek totálisan védtelenek voltak vele szemben, tódultak is rendesen a koncertjeire, mert elhitték neki a mantrát. Nem mondom, hogy rémes a pali játéka, mert igazságtalanság volna, lebeszélni meg végképp nem fogok senkit az élő koncertjeiről. Sokat már amúgy sem fogunk vele itthon találkozni. Szathmáry Zsigmond számomra tetszetősebben játssza a hivatkozott művet.
Bár J.S Bachnak tulajdonítják ezt a d-moll toccata és fúgát, mert a gyűjteményben, amelyben megtalálták (Ringk's manuscrip) ez volt volt a kottára írva, de kizárt, hogy ő szerezte volna. A bachi életmű legismertebb darabja. Mekkora fricska már ez az élettől!
Az orgonistákat könnyű felismerni. Kereszt van a nyakukban. Vallásos érzület nélkül nincs orgonálás. Nincs.
Nem tudom, hogy Xavérban mennyi a vallásos érzület, és tudom, hogy elcsépelt darab, de ezt az előadást számomra még akkor nem tudta még senki felülmúlni. Amikor egy orgonista nemcsak a hangszerrel, de az azt befogadó épülettel is eggyé válik.
Mea maxima culpa.
1400-as évek, Itália.
Padova.
Johannes Ciconia.
Írnám, hogy 'csak haladóknak', de igazából azt sejtem, vagy inkább remélem, hogy minden további nélkül lecsúszik az átlag hallgatóságnak is.
Mert nem könnyű, de van benne valami furcsa szépség, valami szokatlan harmónia, valami, pont ami miatt nem kell elszaladni, amikor az Ars Nova, vagy az Ars Subtilior kerül terítékre.
Az orgonistákat könnyű felismerni. Kereszt van a nyakukban. Vallásos érzület nélkül nincs orgonálás. Nincs. Furcsán is venné ki magát, ha úgy járna be az orgonista nap, mint a nap a munkahelyére, hogy közben vitatja a szentírás sorait!
Az orgonisták furcsa lények. Iskolában nem vegyülnek a poroslábúakkal. Mindössze kétszer lehet velük a tanulmányok során találkozni. Elsőben évnyitókor, és diplomaosztón. Hogy hol és mit csinálnak a a két esemény között, rejtély. Az évfolyam közös óráin nem látni őket, ha kérdik, hogy kihez járnak szolfézsra és összhangzattanra, mindenki csak tanácstalanul széttárja a karját, nem buliznak, az önkormányzati napról is ellógnak, koleszos szobatársakkal nem kommunikálnak, tipikus testhelyzetük a fekvés, fülhallgatóval a fejükön. Mondjuk ők legalább hallgatnak zenét. Kár, hogy kizárólag orgonás felvételeket. A humor nem az erősségük. Komolyak, akár a korboncnokok.
Aztán mindig akad egy kivétel, aki rácáfol a sztereotípiákra. Andrea Marcon is ilyen. A palinak van humora, ez nem kétséges. Elég meghallgatni a 2003-ban megjelent 3 Centuries of Italian Organ Music c. lemezét és egyből világossá válik. Az orgonás lemezek sokszor esnek abba a hibába, hogy túlságosan is komolyan vétetik magukat, s ezzel olyan képzetet keltenek a hallgatókban, mintha kizárólag csak veretes, a lét végső kérdéseivel foglalkozó műveket komponáltak volna a hangszerek királynőjére az elmúlt évszázadok során. A regiszterek szerencsétlen kombinálása sem kedvez ennek a vélekedésnek az oldására, némely orgona beállítása olyan sötét hangulatot áraszt, mintha B52-es bombázók repülnének bevetésre.
Marcon lemeze nem ilyen. Egy ötletesen összeállított műsorral letér a d-moll toccata és fúga és a c-moll passacaglia és fúga által keretezett sztrádáról, és bozótvágó késével új csapásvonalat kialakítva izgalmas intellektuális kalandra invitálja a J.S. Bach művészetétől megcsömörlött zenehallgatókat.
A műsor:
Organo Pietro Nacchini (1750) Chiesa S. Maria dei Batuti
01. Rossi: Toccata VII 04:45
02. Storace: Ricercare 06:33
03. Storace: Balletto 02:06
04. Storace: Ballo della Battaglia 02:46
05. Pasquini: Tre Arie 02:58
Organo Gaetano Callido (1778/9) Chiesa/Tempio di S. Nicolo
06. Scarlatti: Sonata in Sol K.328 05:19
07. Scarlatti: Sonata in Sol K.153 02:12
08. Scarlatti: Sonata in Do K.513 03:20
09. Scarlatti: Sonata in Do K.199 06:53
Organo Gaetano Callido (1787) Chiesa di S. Leonardo
10. Pescetti: Sonata in do minore 03:02
11. Pescetti: Sonata in do minore 02:33
12. Pescetti: Sonata in do minore 03:28
13. Galuppi: Sonata per flauto 02:00
14. Paganelli: Aria II "Sub Elevatione" 01:54
15. Valeri: Sonata III 01:39
Organo Fratelli Serassi (1858) Chiesa di S. Agostino
16. Bergamo: Suonatina in fa magg. 04:02
17. Bergamo: Elevazione in re min. 04:32
18. Bergamo: Elevazione in re min. 04:32
19. Bergamo: Sinfonia col tanto applaudito inno popola 08:52
Bár a felvételen érezni, hogy négy különböző helyszínen rögzítették az anyagot, de ez inkább emeli az album fényét mintsem rontja. Az album nagy időszakot fog át. A mérsékelten komoly zenéktől indulunk, érintjük az operák világát, végül a vásári hangulatú szórakoztatásnál fejezzük be.
Van olyan darab, amelybe kétszer is bele van komponálva a német himnusz! Weber hatása is jócskán érezhető itt-ott, Bergamo bizonyára nagy operarajongó volt. Összességében alig akad olyan szerzemény, amelynek a dallamfoszlányait már ne hallottuk volna másutt is. Azok még más idők voltak! Akkoriban a zeneszerzők kifogyhatatlanok voltak a dallamokból, érdekelte is őket, hogy valaki lenyúlta az ötleteiket. Nem úgy napjaink pop csillagai, akik már algoritmusokkal írják dalaikat és egyből bírósággal fenyegetnek, ha három hangnál több egyezést találnak a riválisnál. Legalább jó zenéket koppintanának...
Ezt a zenét próbáljuk elképzelni bármelyik hazai, orgonával rendelkező templomban! Azonnal elcsapnák a hívek a pléhbánost.
Hát, folytatva a festmény-elemzést, Bartók után a kontraszt kissé riasztó, és nem az igényesség meg a 'szellemi tartalom kiteljesedésének' új, eleddig fel nem fedezett dimenziója által okozott sokk miatt...
Ezt a zenét próbáljuk elképzelni bármelyik hazai, orgonával rendelkező templomban! Azonnal elcsapnák a hívek a pléhbánost.
Hát, folytatva a festmény-elemzést, Bartók után a kontraszt kissé riasztó, és nem az igényesség meg a 'szellemi tartalom kiteljesedésének' új, eleddig fel nem fedezett dimenziója által okozott sokk miatt...
