Most találtam ezt a hozzászólást, illetve személyes "befogadástörténetet" Bachról. Mivel egy teljesen oda nem illő topicban van ezértmégis itt reagálnék rá:
viewtopic.php?f=100&p=2459775#p2458924
Én éppen fordított utat jártam be. Amikor évekig németalföldön éltem, akkor "vallottam" azt a filozófiát, hogy csak kis korhű zenekarok, kevés szép hangú hangszer, és kb a Bachig tartó periódus zenéi horribilis indokolatlan mennyiségben. (Mondjuk nekem Bach akkor is a korszak csúcsa volt.) Valahogy azt gondoltam, hogy volt a Bachig tartó korszak, aminek ő volt a záróköve, aztán elöntötte a zenét valamiféle megalomán nyáladzás, nagy feszültségek és feloldások különféle rendszerei, amíg végül a XX. sz-ban ebből elege lett mindenkinek, de ekkor már csak absztrakt kísérletek jöhettek, arra vonatkozóan, hogy a korábbi rendszerekből, milyen formában lehetne kilépni. Persze ugyanezt úgy is lehet akár látni, hogy Bach meg a korábban még meglevő "egyszerű" "transzcendens szépség" agyonbonyolítása volt csak.
Aztán, ahogyan egyre inkább a zene mint egy organikusan és történetileg fejlődő "kultúrproduktum" kezdett érdekelni, ebből kinőttem: lassan elhagytam a korábbi kvázi vallásos, esztétizáló attitűdöt.
Szal az ilyen személyes jellegű preferenciák OK-k, jöhetnek-mehetnek, ide-oda mindenféle irányban megváltozhatnak, de ha azt nézzük, hogy mi a zene, és ezen belül ki, milyen jelentős dolgot alkotott, ki mit tett hozzá a dolgohoz, függetlenül attól, hogy lelki beállítottságunk és egyéb személyes meghatározottságaink miatt éppen ki a mi kis "kedvencünk", akkor sajnos azt kell mondanunk, hogy Bach talán A zenetörténet legfontosabb alakja. Ezt inkább az alapján mondom, ami az évek során számos zenéhez, összhangzattanhoz stb értő emberrel társalogva alakult ki bennem (mivelén magam nem vagyok ilyen hozzáértő). Aki értett a zenéhez az ezt mondta, függetlenül attól, hogy, szerette e Bachot, vagy nem.
Szal ebből a szempontból nevetséges lenne azt mondani hogy Bach ne lett volna kiemelkedő jelentőségű (mondjuk nem csupán olyan nevekhez képest mint Ortiz, Marais vagy stb, hanem olyanokhoz képest is, mint mondjuk Vivaldi), akár szeretjük, akár nem. Ilyen szempontból irreleváns, hogy a korban elsimert volt-e, később mikor vált elismertté, vayg az, hogy mi, akik nem látjuk és értjük az egész fejlődés részleteit, amatőr zenehallgatóként (vagy amatőr zenészként), mit érzünk, gondolunk, preferálunk. (Az már lényegesebb, hogy az összes utána jövő zeneszerzőre hogyan hatott, hatott e, ismerték e és hát ez Bach esetében nem kérdéses.)
Persze a másik oldalról, a zenehallgató nézőpontjából meg a "szakértői" nézőpont teljesen irreleváns. Ha egyszer a zenekedvelő egyénnek, tömegnek valami túl bonyolult, nyálas, hallgathatatlan, stb, akkor neki tök érdektelen lesz az, hogy zenetörténetileg és elméletileg mi a fontos és mi a lényeges... Ez is OK, ám az a forma, ahogyan megfogalmazzuk (és tényként próbáljuk tálalni) a véleményünket, akkor is árulkodni fog arról, hogy amit magunkról gondolunk, az mennyire helytálló...
:
Részemről - az utóbbi időszakban a topic-kal kapcsolatban eléggé ambivalens érzéseim ellenére (vagy akár azzal együtt) - ez egy invitáció is. Történt már hasonló többünkkel is...
