Az ajánlott zene kitűnő -nem lehetne ezt szurkálások nélkül ajánlani? Muszáj sértegetni, Bachra utalásokat tenni negatív értelemben? Bach műveinek 99%-ba nem lehet belekötni, ha tudjuk, hogy milyen körülmények között, milyen céllal írta. Te csakazértis dafkeseegroß belekötsz,chord írta: ↑2020.01.03., pén. 11:33Idei első ajánlat.
Valami kedves dolog kellene.
Tessék, itt van.:)
Amúgy sem 'követő' az ajánló, tehát közönségigény, az nem lesz most sem, mint ahogyan eddig sem volt, amit mások írásaitól én szintúgy nem várok.
Akkor mi jön?, hát, valami, ami, garantálom, a legtöbbeteknek tortúra lesz, igazi gyötrelem és hangi perverzitás, a sok rossz hifi rendszer összeomlásának robajával fűszerezve... És pusztulás lesz, és átgörgetés, és fejcsóválás, és visszamenekülés lesz valamelyik biztonságos szonáta vagy szimfónia szárnyai alá, de minimum a lipcsei Mester szépenszerkesztett mű-műveihez…
A kevés számú túlélő viszont imádni fogja, ez egészen és teljességgel és valósággal bizonyos.
Középkor.
Ars Subtilior.
Ahol a harmóniaépítkezés teljesen más irányú volt.
Ahol a ritmikai és a polifóniai alkalmazások a végleteket kerülgették. Annyira, hogy 100 évvel később, a többszólamúság mesterei is erősen leegyszerűsített zenei világban találták magukat. A szerzők, Avignon, Foix és Berry udvarainak komponistái, akik simán ledobták magukról a régi skolasztikus karaktert, és mindenfajta akadémiai kötöttséget, tudatában voltak különleges helyzetüknek, minden álszerénységet félretéve, így hívták magukat, ill. a zenéjüket, hogy Ars Subtilitatis, amely célzottan a legjobb művészek által hangolt finomság volt a magas elitnek; a képzetlen közönséget nem is negligálták, hanem egyszerűen átnéztek rajta, levegőnek, semminek, nemlétezőnek tekintették.
A uralkodó, ill. az akkor divatos, de inkább kötelező egyházi módusokból simán kiléptek a kromatikus építkezés szabadságába.
Én azt mondom, hogy egy igazi, teljes és totális zenei avantgarde volt.
A lemez egy nagyon jó Sony felvétel, 1991-ből. Igen-igen jó hanggal.
A Solage-féle Fumeux Fume kapcsán már egyszer szóba került.
Ide az kicsit erős lenne, azt majd otthon, biztonságos körülmények között, szóval, elég most az 5. szám.
youtu.be/7MQoay_RsD8
Ismeretlen lejegyzés, egy izoritmikus micsoda-csoda, óda, vagy motetta, vagy mi, két cantussal. (olyan ima-féle, célzottan Gaston Phoebus politikai sikereit elősegítendő.:)) Mit is jelent ez?, hát, egy egészen meghökkentő dolog: két szólam, két hang, és egyszerre, totálisan különböző szöveggel, egymás alatt, fölött, közben, és, ráadásul, különböző ritmussal, de úgy különböző, hogy nem egymásból képződnek, nem egymás törtjei vagy többszörösei, hanem igazi önmaguk….csak úgy, mennek bele a Világba... azt már alig merem említeni, hogy teli kromatikus oldalazásokkal…
És akkor, ebből, egy hatalmas zagyvaság kerekedik ki?, hát nem, nagyon nem. Egy különleges egész épül fel, nagyon merész ívekkel, és, ami a meglepő, hatalmas-óriási harmóniaérzettel.
Az előadás egyszerűen tökéletes.
Hát a qrva életbe bele, csak ezt tudom mondani. Így, kijelentő módban. Te az egyetemes zene egy keskeny szeletét ismered jól, miért kell piszkálni, amihez nem értesz? Ráadásul amit ajánlasz, abba is bele lehetne kötni elég gyakran, mert süt a zsenge amatőr hozzáállásod, ami a struktúrákat illeti. De nem tesszük, mert a lényeg, hogy érdekes zenéket ajánlasz, ami mellett legtöbbünk simán elsiklana. Semmit nem szólnék, ha csak a blogod hangvételét ismételnéd, de valahogy az avx közönség minden egyes alkalommal kap még egy taslit, hogy tudja, hol a helye, milyen fajankó társaság.
Hát bassza meg a jegesmedve a Horn-fokon, ha értem, hogy miért kell ezt csinálni!
Amúgy meg peace, vagy mia lóf@ß...

ÉS csakazértis Bach:
youtu.be/WljfpY6ymaA