Komolyzenei ajánló

[suprnova]

Vivaldi - Six Violin Concertos for Anna Maria. Most végeztem vele, mondhatnám rá, hogy a szokásos Vivaldi klisé, de nem, ez folyamatosan fent tartotta a figyelmemet. Nagyszerű, végig sodró mű, nem tudok kiemelni egy tételt sem. A minőségről nem írnék sokat 24/176-ban van meg, így dinamikában, tisztaságban és "sebességben" is rendben van a dolog. Nekem néhol bántó a szóló hegedű. Jahh, bocs srácok ebben nem énekelnek
 
OFF: Reméljük egyszer andorra olvtárs is eljut egy ajánlásig, mert ez így parttalan.

[lehoako]

Kb. 40 éve vannak egészen különböző összetételű rendszereim, nincs a kettő között szoros összefüggés. Annyi mindössze, hogy az éppen rendelkezésre álló keretből igyekeztem mindíg a legjobb hangzást kihozni. Legalább annyi, ha nem több szellemi, mint anyagi befektetéssel.
Márminthogy ebben a hozzászólásban. 
 
Végképp nem értem, szted a jó rendszer és az általa reprodukált szépen hangzó zene között nincs összefüggés?
 
Wake up, Neo...

[lehoako]

Többféle megközelítés is lehetséges, ez egyéni adottságok kérdése. Nálam kiesnek azok a felvételek, amelyek nem képviselnek a magas művészi teljesítmény mellett egy bizonyos nagyon jó hangminőséget is egyben. Ez a többségnek nem olyan fontos, nekem igen. Mi ezzel a problémád?
 
Ez alapján nem értem, hogy mire akarsz kilyukadni a mostani hozzászólásodban. 
 
Most milyen rendszered van?

[chord]

Biber.
Ne hagyd ki ezt.
Gyakorlatilag meg lehet őrülni tőle.
Zseniális lemez.
 

[Vendég]

Köszönöm a választ. Ha megengeded válaszolnék az első kérdésedre: Egy szép korszak lezárult az életemben, és egy új korszak vette kezdetét. Az emberek változnak, ahogy változok én is. Ha már változom, azt jó irányba szeretném tenni, értsd igényesség, minőség előtérbe helyezése a mennyiséggel szemben. Úgy érzem, hogy még a bakelit lemez hallgatására nem érettem meg teljesen, de a komolyzene iránt már érzek egyfajta fiatalos kíváncsiságot. A kíváncsiság mögött nem családi, rokoni indíttatás- , és zenei neveltetés áll.
 
Az első pontban írtakhoz annyit tudnék hozzáfűzni, hogy amit pár éve még imádtam (Vanessa Mae) azt a napokban már nem bírtam meghallgatni. Most már számra felesleges volt a hegedű csodálatos hangja mellé kevert mesterséges hangok. Sokkal élvezetesebb lett volna számomra tisztán csak a hegedű hangja. Egy fiókból előkotort ajándékba kapott CD nagyban hozzájárult a gondolkozásmódom megváltozásához. Erről a felvételről van szó: http://www.worldcat.org/title/nouveaute ... /150659020 Kiadó: harmonia mundi

Van azon a lemezen egy Biber-szonáta Manzéval. Én annak is utánajárnék a helyedben. Senkit nem hallottam még úgy, olyan izesen Bibert játszani.

[chord]

Erre gondoltok? http://www.naive.fr/en/work/vivaldi-con ... -la-caccia
Igen.
Mint Örkény mondta az Egypercesekhez: Fontos, hogy a címre figyeljünk .... Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi.
Hogy miért a 'La Caccia' lett a lemez címe?
Hát pont ezért. Mert aki ezt a CD -t megálmodta, kicsit hasonlóan gondolkozhatott; igen fontosnak tartotta ezt a darabot, meg ahogyan itt előadják. A ritmus, a dráma, a feszültség, a megoldás, a hullámzások, a becsempészett majdnem-disszonancia, mint díszítés, stb...És leginkább a szellemiség, amit áraszt.
Nálam bármelyik audiofil CD -tek ellenében simán kiállítom.
 
Track No. 13. a linken a 40.00 -tól.
Jó rendszeren, nagy hangerőn: lehidalsz.
És a napod másképp alakul.
 

[andorra]

Milyen rendszert hallgatsz? Milyen rendszeren kell, hogy nagyon magas színvonalú hangzást nyújtson? 
 
Előre is köszi a választ. 
 
Nálam most pl. Steve Reich - Different trains megy, és valóban nem mindegy a rendszer sem. 

Kb. 40 éve vannak egészen különböző összetételű rendszereim, nincs a kettő között szoros összefüggés. Annyi mindössze, hogy az éppen rendelkezésre álló keretből igyekeztem mindíg a legjobb hangzást kihozni. Legalább annyi, ha nem több szellemi, mint anyagi befektetéssel.

[andorra]

Lehet félreérthető voltam. Én nem audiofil CD-kre gondoltam, mert ha ilyet keresnék, ezt megtalálnám magam is.
Nem értettük félre. Én sem audiofil CD-ket hallgatok, hanem én magam vagyok audiofil.

[lehoako]

Többféle megközelítés is lehetséges, ez egyéni adottságok kérdése. Nálam kiesnek azok a felvételek, amelyek nem képviselnek a magas művészi teljesítmény mellett egy bizonyos nagyon jó hangminőséget is egyben. Ez a többségnek nem olyan fontos, nekem igen. Mi ezzel a problémád?
 
Milyen rendszert hallgatsz? Milyen rendszeren kell, hogy nagyon magas színvonalú hangzást nyújtson? 
 
Előre is köszi a választ. 
 
Nálam most pl. Steve Reich - Different trains megy, és valóban nem mindegy a rendszer sem. 

[andorra]

mi alapján ítéled meg, hogy mi a "magas művészi teljesítmény" ?
tehát akkor meghallgatod a felvételeket, vagy kritikákat elolvadod és (nyilván) a  saját ízlésed alapján szelektálsz ?
 
vagy csak neves és ismert, népszerű előadó(k), zenekarok jöhetnek szóba, audiofil nyomásban?

Ez egy provokatív kérdés, de könnyű rá válaszolni:
A jobb kiadók, pl. azok, amelyeket nem sokkal ezelőtt felsoroltam, általában, neves előadóktól adnak ki felvételeket, tehát ez behatárolja némiképp a választást. Ezen belül azonban, a saját zenei ízlésem szerint válogatok és igen nagy számban vannak kedvenceim. De a kedvenceimet is elvetem, ha egy adott felvétel nem tetszik velük, illetve másokkal ugyanaz a mű, jobban tetszik .

[GTomi]

Többféle megközelítés is lehetséges, ez egyéni adottságok kérdése. Nálam kiesnek azok a felvételek, amelyek nem képviselnek a magas művészi teljesítmény mellett egy bizonyos nagyon jó hangminőséget is egyben. Ez a többségnek nem olyan fontos, nekem igen. Mi ezzel a problémád?
mi alapján ítéled meg, hogy mi a "magas művészi teljesítmény" ?
tehát akkor meghallgatod a felvételeket, vagy kritikákat elolvadod és (nyilván) a  saját ízlésed alapján szelektálsz ?
 
vagy csak neves és ismert, népszerű előadó(k), zenekarok jöhetnek szóba, audiofil nyomásban?

[kaltenpeti]

Andorra a technikai oldalára gondolt, azaz a hangminőségre. Sajnos a kettő, nagyon sokszor, nem jár együtt.
 
Lehet félreérthető voltam. Én nem audiofil CD-kre gondoltam, mert ha ilyet keresnék, ezt megtalálnám magam is.

[andorra]

nem feltétlenül szükséges úgy megközelíteni egy zenét, hogy "jó minőségű" felvétel, mert az is tévútra vezet.
 
az "alap" egy egyszerűbb rendszeren is meghallgatható, támpontot ad(hat), amennyiben erre gondolsz.

Többféle megközelítés is lehetséges, ez egyéni adottságok kérdése. Nálam kiesnek azok a felvételek, amelyek nem képviselnek a magas művészi teljesítmény mellett egy bizonyos nagyon jó hangminőséget is egyben. Ez a többségnek nem olyan fontos, nekem igen. Mi ezzel a problémád?

[blattida]

„...a lényeg, hogy az előadás érzelmekkel töltött legyen...” én ebből a megközelítésből értettem a jó felvételt.
Andorra a technikai oldalára gondolt, azaz a hangminőségre. Sajnos a kettő, nagyon sokszor, nem jár együtt.

[kaltenpeti]

nem feltétlenül szükséges úgy megközelíteni egy zenét, hogy "jó minőségű" felvétel, mert az is tévútra vezet.
 
az "alap" egy egyszerűbb rendszeren is meghallgatható, támpontot ad(hat), amennyiben erre gondolsz.

 
„...a lényeg, hogy az előadás érzelmekkel töltött legyen...” én ebből a megközelítésből értettem a jó felvételt.

[blattida]

Erre gondoltok? http://www.naive.fr/en/work/vivaldi-con ... -la-caccia
Én ugyan eddig nem szóltam, de erre gondoltak/gondolunk.
A Naive ezen teljes sorozata egyébként is erősen ajánlott, már csak a hangminősége miatt is, bár, ezt írhatnám az összes kiadványukra is...

[kaltenpeti]

Nem árt ilyen típusú áttekintést adni persze, de ha valaki segítséget kér, abban segítsünk neki, amiben kéri. Én nem tudok, mert a jó hangminőségről alkotott véleményünk nagyon eltér. Az általatok leírtaktól függetlenül, úgyis olyan zenét fog hallgatni, ami neki tetszik.
 
...de azért iránymutatást adhattok, amit persze szívesen fogadok. Ha már az elején eldöntöttem volna, hogy pontosan mi kell nekem, akkor eleve nem is írok ide. Nem igaz?

[GTomi]

Nem árt ilyen típusú áttekintést adni persze, de ha valaki segítséget kér, abban segítsünk neki, amiben kéri. Én nem tudok, mert a jó hangminőségről alkotott véleményünk nagyon eltér. Az általatok leírtaktól függetlenül, úgyis olyan zenét fog hallgatni, ami neki tetszik.
nem feltétlenül szükséges úgy megközelíteni egy zenét, hogy "jó minőségű" felvétel, mert az is tévútra vezet.
 
az "alap" egy egyszerűbb rendszeren is meghallgatható, támpontot ad(hat), amennyiben erre gondolsz.

[kaltenpeti]

"Tedd az általad példaként hozott művek mellé oda Vivaldi hegedűconcertóit, mondjuk a "La caccia"-t ("Vadászat"), és hallgasd meg a Naive életműkiadásában (ráadásul csodálatos felvétel), aztán dönts, megfontolod-e a tanácsomat."
 
Csatlakozom.
Mert Vivaldi operái megszerettethetik az operát, aztán,  irány akár a nagyromantika meg az 'igazi nagy' operák; versenyművei a kamarazenéhez vihetnek közelebb, innen csak egy lépés a régizene 'programzenéi'; a motettái az egyházi vonalra lehetnek csalétkek.
 
Amúgy nem fog menni a 'rendelésre megszeretem' meg a többiek-leolvadnak-tőle-majd-akkor-én-is, de meglátod, valami nagyon meg fog tetszeni, innentől ne hallgass senkire, szerezd meg, és hallgasd ronggyá. Aztán megy tovább magától.

 
Erre gondoltok? http://www.naive.fr/en/work/vivaldi-con ... -la-caccia

[andorra]

Nem árt ilyen típusú áttekintést adni persze, de ha valaki segítséget kér, abban segítsünk neki, amiben kéri. Én nem tudok, mert a jó hangminőségről alkotott véleményünk nagyon eltér. Az általatok leírtaktól függetlenül, úgyis olyan zenét fog hallgatni, ami neki tetszik.

[kaltenpeti]

Szerintem a posztod nagyon érdekes kérdéseket vet fel.
1. Mi viszi rá az emberfiát, hogy "komolyzenét" hallgasson, ha nem ebben szocializálódott?
2. Ha már egyszer erre adta a fejét, hogyan találja meg a félelmetes méretű komolyzenei irodalom és a talán annál is terjedelmesebb felvételek/interpretációk között a neki tetszőt?
3. Hol és hogyan érdemes keresgélni?
Megpróbálok röviden válaszolni, és közben ajánlani is ezt-azt.
1. Egyáltalán nem egyszerű kérdés. A zenei nevelés gyakorlatilag kikerült az alapfokú oktatásból, és ha nincs családi indíttatás, akkor eleve jó eséllyel kerüli el vele az ember a találkozást. Itt-ott hallani komolyzenei felvételeket, de ami beszüremkedik a hétköznapi zenehallgató hallókörébe, az leginkább néhány "rongyosra" értelmezett, elcsépelt darab, s azoknak is a popularizált, sokszor igen silány változata. Az én elméletem az, hogy aki egyébként fogékony a zene iránt, akkor az egy idő múlva egyszerűen nem lel érzelmi kielégülést a fősodorban fellelhető "zenei" produktumokban. Nem marad más számára, mint a rétegzene, legyen "komoly" vagy "könnyű". Hogy milyen irányban indul el, az egyrészt esetleges körülmények függvénye, másrészt azé, hogy hogyan van "összerakva". Két személyes példa. Huszonéves koromban volt egy rövidebb (majd' három éves) kapcsolatom egy nővel, akire ma is úgy gondolok, hogy alapvetően meghatározza azt, ahogy és amit gondolok a világról. A kapcsolatunk egyszerűen beépült a habitusomba, abba, aki vagyok. Az összes olyan zene, amit együtt hallgattunk, mai napig ott van a polcon, és elő-előkerül néha, s nem csupán nosztalgiából, hanem mert még mindig szól hozzám (pedig nem "komolyzene" :-). A másik: az emberi hangok és bizonyos hangszerek hangja egyszerűen annyira megkapó tud lenni, hogy szinte viszi az embert abba az irányba, hogy erősen elköteleződjön bizonyos darabok, műfajok, stb. iránt. Hogy mi felé, az valószínűleg egyéni adottság, hangoltság kérdése. Chord nemigen lenne meg csemballó nélkül, én alig bírom meghallgatni a hangszerre írott szólókat, de a cselló, a violák, a mezzoszopránok, altok, kontratenorok hangja nélkül nem lenne teljes a világom.
2-3. Mivel a "komolyzene" egy réteg kultúrája, ezért speciális helyeken érdemes utánajárni annak, hogy mit lenne érdemes fülvégre kapni. Itt, a fidelio.hu-n, zenei blogokon (Meeting in Music, Classical Library, stb.) kell olvasgatni, tájékozódni. Aztán persze belehallgatni, összemérni az olvasottakat a hallottakkal. Szerintem itt is érdemes visszaolvasni, belehallgatni a különböző darabokba és előadásaikba a tetubus segítségével, ami mindig ajánlókat is feldob egy-egy videóhoz. Órákat el lehet tölteni a bolyongással, és közben az ember nem csak a különböző darabokat, előadókat fedezi fel, hanem képet kap a saját ízléséről, és egyben formálja azt.
 
Vissza a 2. ponthoz.
Én biztosan nem grandiózus "nagyzenekari" művekkel kezdeném a "komolyzenei" irodalommal való ismerkedést. A "mekkorát szól!" elsőre feldolgozhatatlan élménye szerintem akár meg is gátolhatja azt, hogy az ember továbblépjen. Kisebb falatokkal, kamarazenével, dalokkal kezdeném az ismerkedést, s ha még egyáltalán akarnék azok után, akkor továbblépnék.
Tedd az általad példaként hozott művek mellé oda Vivaldi hegedűconcertóit, mondjuk a "La caccia"-t ("Vadászat"), és hallgasd meg a Naive életműkiadásában (ráadásul csodálatos felvétel), aztán dönts, megfontolod-e a tanácsomat.
 
http://www.youtube.com/watch?v=IMbWAf1M2ZM

 
 
 
Köszönöm a választ. Ha megengeded válaszolnék az első kérdésedre: Egy szép korszak lezárult az életemben, és egy új korszak vette kezdetét. Az emberek változnak, ahogy változok én is. Ha már változom, azt jó irányba szeretném tenni, értsd igényesség, minőség előtérbe helyezése a mennyiséggel szemben. Úgy érzem, hogy még a bakelit lemez hallgatására nem érettem meg teljesen, de a komolyzene iránt már érzek egyfajta fiatalos kíváncsiságot. A kíváncsiság mögött nem családi, rokoni indíttatás- , és zenei neveltetés áll.
 
Az első pontban írtakhoz annyit tudnék hozzáfűzni, hogy amit pár éve még imádtam (Vanessa Mae) azt a napokban már nem bírtam meghallgatni. Most már számra felesleges volt a hegedű csodálatos hangja mellé kevert mesterséges hangok. Sokkal élvezetesebb lett volna számomra tisztán csak a hegedű hangja. Egy fiókból előkotort ajándékba kapott CD nagyban hozzájárult a gondolkozásmódom megváltozásához. Erről a felvételről van szó: http://www.worldcat.org/title/nouveaute ... /150659020 Kiadó: harmonia mundi

[chord]

"Tedd az általad példaként hozott művek mellé oda Vivaldi hegedűconcertóit, mondjuk a "La caccia"-t ("Vadászat"), és hallgasd meg a Naive életműkiadásában (ráadásul csodálatos felvétel), aztán dönts, megfontolod-e a tanácsomat."
 
Csatlakozom.
Mert Vivaldi operái megszerettethetik az operát, aztán,  irány akár a nagyromantika meg az 'igazi nagy' operák; versenyművei a kamarazenéhez vihetnek közelebb, innen csak egy lépés a régizene 'programzenéi'; a motettái az egyházi vonalra lehetnek csalétkek.
 
Amúgy nem fog menni a 'rendelésre megszeretem' meg a többiek-leolvadnak-tőle-majd-akkor-én-is, de meglátod, valami nagyon meg fog tetszeni, innentől ne hallgass senkire, szerezd meg, és hallgasd ronggyá. Aztán megy tovább magától.

[Vendég]

Sziasztok,
eddig az életemből kimaradt a komolyzene, viszont most úgy érzem megérettem rá. Szeretnék megismerkedni vele, és az általa nyújtott zenei élménnyel.
 
Első körben ezeket az előadásokat szemeltem ki magamnak:
 
Claudio Abbado előadásában Beethoven - Overture da Egmont op. 84
 
Arturo Toscanini előadásában Tchaikovsky - Romeo and Juliet
 
Arturo Toscanin VAGY Riccardo Muti VAGY Valery Gergiev Mariinsky előadásában Verdi - La Forza del Destino 'Overture' 
 
Amiben gondolkodom az valami jó minőségű élő felvétel amit CD-n is kiadtak. Tudtok nekem ebben segíteni, vagy esetleg kiadókat ajánlani, mivel a témában teljesen zöldfülű vagyok? Hol érdemes keresgélnem? eBay-ről nem gond vásárolnom.
 
Ha már komolyzenei CD-t vásárolok (tisztában vagyok vele, hogy LP jobb lenne) azt megpróbálnám a legjobb minőségben beszerezni. Előre is köszönöm a segítséget.

 
Szerintem a posztod nagyon érdekes kérdéseket vet fel.
1. Mi viszi rá az emberfiát, hogy "komolyzenét" hallgasson, ha nem ebben szocializálódott?
2. Ha már egyszer erre adta a fejét, hogyan találja meg a félelmetes méretű komolyzenei irodalom és a talán annál is terjedelmesebb felvételek/interpretációk között a neki tetszőt?
3. Hol és hogyan érdemes keresgélni?
Megpróbálok röviden válaszolni, és közben ajánlani is ezt-azt.
1. Egyáltalán nem egyszerű kérdés. A zenei nevelés gyakorlatilag kikerült az alapfokú oktatásból, és ha nincs családi indíttatás, akkor eleve jó eséllyel kerüli el vele az ember a találkozást. Itt-ott hallani komolyzenei felvételeket, de ami beszüremkedik a hétköznapi zenehallgató hallókörébe, az leginkább néhány "rongyosra" értelmezett, elcsépelt darab, s azoknak is a popularizált, sokszor igen silány változata. Az én elméletem az, hogy aki egyébként fogékony a zene iránt, akkor az egy idő múlva egyszerűen nem lel érzelmi kielégülést a fősodorban fellelhető "zenei" produktumokban. Nem marad más számára, mint a rétegzene, legyen "komoly" vagy "könnyű". Hogy milyen irányban indul el, az egyrészt esetleges körülmények függvénye, másrészt azé, hogy hogyan van "összerakva". Két személyes példa. Huszonéves koromban volt egy rövidebb (majd' három éves) kapcsolatom egy nővel, akire ma is úgy gondolok, hogy alapvetően meghatározza azt, ahogy és amit gondolok a világról. A kapcsolatunk egyszerűen beépült a habitusomba, abba, aki vagyok. Az összes olyan zene, amit együtt hallgattunk, mai napig ott van a polcon, és elő-előkerül néha, s nem csupán nosztalgiából, hanem mert még mindig szól hozzám (pedig nem "komolyzene" :-). A másik: az emberi hangok és bizonyos hangszerek hangja egyszerűen annyira megkapó tud lenni, hogy szinte viszi az embert abba az irányba, hogy erősen elköteleződjön bizonyos darabok, műfajok, stb. iránt. Hogy mi felé, az valószínűleg egyéni adottság, hangoltság kérdése. Chord nemigen lenne meg csemballó nélkül, én alig bírom meghallgatni a hangszerre írott szólókat, de a cselló, a violák, a mezzoszopránok, altok, kontratenorok hangja nélkül nem lenne teljes a világom.
2-3. Mivel a "komolyzene" egy réteg kultúrája, ezért speciális helyeken érdemes utánajárni annak, hogy mit lenne érdemes fülvégre kapni. Itt, a fidelio.hu-n, zenei blogokon (Meeting in Music, Classical Library, stb.) kell olvasgatni, tájékozódni. Aztán persze belehallgatni, összemérni az olvasottakat a hallottakkal. Szerintem itt is érdemes visszaolvasni, belehallgatni a különböző darabokba és előadásaikba a tetubus segítségével, ami mindig ajánlókat is feldob egy-egy videóhoz. Órákat el lehet tölteni a bolyongással, és közben az ember nem csak a különböző darabokat, előadókat fedezi fel, hanem képet kap a saját ízléséről, és egyben formálja azt.
 
Vissza a 2. ponthoz.
Én biztosan nem grandiózus "nagyzenekari" művekkel kezdeném a "komolyzenei" irodalommal való ismerkedést. A "mekkorát szól!" elsőre feldolgozhatatlan élménye szerintem akár meg is gátolhatja azt, hogy az ember továbblépjen. Kisebb falatokkal, kamarazenével, dalokkal kezdeném az ismerkedést, s ha még egyáltalán akarnék azok után, akkor továbblépnék.
Tedd az általad példaként hozott művek mellé oda Vivaldi hegedűconcertóit, mondjuk a "La caccia"-t ("Vadászat"), és hallgasd meg a Naive életműkiadásában (ráadásul csodálatos felvétel), aztán dönts, megfontolod-e a tanácsomat.
 
http://www.youtube.com/watch?v=IMbWAf1M2ZM

[andorra]

Annyira más a véleményünk a jó minőségről, hogy én nem fogok tudni ebben segíteni. Koncert felvételeim vannak ugyan, de 1%-nál kevesebb arányban. Ha ilyen igényem lenne, akkor azokat inkább DVD-n, vagy más video formátumban tartanám. 

[kaltenpeti]

Szia,
 
köszönöm a gyors választ. Először is: semmi bajom a monóval. Amikor azt írtam, hogy „ jó minőségű élő felvétel”, akkor nem agyonrakevert felvételre gondoltam, amin egy mellékzörej sem hallható, a lényeg, hogy az előadás érzelmekkel töltött legyen (amennyire a CD lehet az), érezni lehessen azt, hogy maga a zene nem egy mű (nem igazi), stúdióban kevert valami.
 
Tudom, hogy nem komplett lemezek, de olyan különálló CD felvételeket szeretnék amin rajta vannak ezek a részletek is. Pl. ezt néztem ki: http://www.amazon.de/The-Berlin-Album-E ... rlin+Album
 
„Tudok ajánlani jó kiadókat, de az még kevés az üdvösséghez, mert nem fogsz tudni (jól) választani  a nagyon sok verzió közül.” Én pont ebben szeretnék segítséget kérni.