Penna-hírek

Vendég

Nem igazán értem ezt a dolgot.
Vegyünk példának egy 100 db vagy nagyobb érzékenységű hangsugárzót.
Biztosan jobban szól egy 200 W-os erősítő végén, amit max. 1/20-ad hangerőre lehet feltekerni, mint egy 20 W-os erősítővel fél hangerőn?
Nem szükséges, hogy az erősítőnek is lehetősége legyen valamennyire "kifutnia" magát?

Vagy mégis csak nagyon rendszerfüggő az, hogy mekkora teljesítményre van szükség?
És lehet, hogy egy adott rendszerben a nagy teljesítmény nem javít, hanem ront a hangzáson?

Előfordulhat, de ez inkább az illesztés és a kimenőimpedancia miatt van.
Egy biztos, ha egy zenekar erejét és dinamikáját akarod a szobádba, akkor ahhoz kell a nagy kivezérelhetőség, és az amperocskák a kimeneten, legyen akármilyen érzékenységű is a hangfal.
Ha ráadásul érzéketlen is, akkor meg egyenesen esélytelen a dolog.
A kompromisszummentes megoldás a túléretezett megoldás.

Vendég

Számomra is vannak olyan auditív prioritások amelyek elsőbbséget élveznek.Nem szeretem a "mikroszkópszínpadot", a megszólalás legyen grandiózus, elsöprő és monumentális, lendülettel, dinamikával, izzadtsászagtól mentes könnyedséggel.
Hát ehhez tényle nem elég néhány wattocska.

Pedig elég lehet.

Sosem, csak hiszed.
Hallgass meg egy nagyteljesítményű rendszert és mindjárt megérted, hogy amit eddig gondoltál, csak önmeggyőzés volt.
Úgy lesöpri a pár wattos izét, mint lófing a legyet.

S a másik éle a dolognak, hogy a nagyvas ne csak erőfitogtatásból álljon, hanem zenéljhen is. A Naimom kb 40-45 wattos lehet, nálam tithon koncerthangerőre képes a cucc ezzel, a korábbi Sony Esprit se volt jobb teljesítményben, pláne hangban nem, ami 200 watt körüli erősítő volt.

Egyetértek. Vannak tartalmas wattok és vannak olyanok amik csak számok.
Általában az A-osztályú wattok azok amik valóbn megvannak az elsőtől az utolsóig, illetve a csöves wattok nyugodtan beszorozhatók 2-3-al, és akkor megkapjuk a tranyós ugyanolyan képességű cucc értékeit, azaz egy 10W-os csöves hangosságban eléri egy 20-30W-os tranyósét.
De ebből is lehet egy csomó erőtlen vacakot találni, aminek minden erénye abból áll, hogy pislákol a sötétben, legyen az bármilyen drága ezüstkimenőjű izé.
Aztán vannak az odabaszósak, amik letolják a gatyádat a tízvattjukkal.
De ha egy tisztességes 100-200-300W-os monoblokkot izzít be valaki, akkor az egy másik dimenziót tud megnyitni, amolyan csillagkapusan.

Valaki azt mondta, hogy a nagyobb teljesítmény mindíg legyőzi a kissebbet.
Ezt osztom az itt elhangzott kitételekkel.

Vendég

Nem igazán értem ezt a dolgot.

Vegyünk példának egy 100 db vagy nagyobb érzékenységű hangsugárzót.
Biztosan jobban szól egy 200 W-os erősítő végén, amit max. 1/20-ad hangerőre lehet feltekerni, mint egy 20 W-os erősítővel fél hangerőn?
Nem szükséges, hogy az erősítőnek is lehetősége legyen valamennyire "kifutnia" magát?

Vagy mégis csak nagyon rendszerfüggő az, hogy mekkora teljesítményre van szükség?
És lehet, hogy egy adott rendszerben a nagy teljesítmény nem javít, hanem ront a hangzáson?

Számomra is vannak olyan auditív prioritások amelyek elsőbbséget élveznek.Nem szeretem a "mikroszkópszínpadot", a megszólalás legyen grandiózus, elsöprő és monumentális, lendülettel, dinamikával, izzadtsászagtól mentes könnyedséggel.
Hát ehhez tényle nem elég néhány wattocska.

Pedig elég lehet.

Sosem, csak hiszed.
Hallgass meg egy nagyteljesítményű rendszert és mindjárt megérted, hogy amit eddig gondoltál, csak önmeggyőzés volt.
Úgy lesöpri a pár wattos izét, mint lófing a legyet.

S a másik éle a dolognak, hogy a nagyvas ne csak erőfitogtatásból álljon, hanem zenéljhen is. A Naimom kb 40-45 wattos lehet, nálam tithon koncerthangerőre képes a cucc ezzel, a korábbi Sony Esprit se volt jobb teljesítményben, pláne hangban nem, ami 200 watt körüli erősítő volt.

Inkább úgy mondanám, hogy pár wattocska csak kevés installációban lehet jó, megfelelő érzékenységek mellett, de a nagyobb teljesitményü erösitéssel még ott is nagyobb eséllyel érhetö el a grandiózusság és a könnyedség

Vendég

Számomra is vannak olyan auditív prioritások amelyek elsőbbséget élveznek.Nem szeretem a "mikroszkópszínpadot", a megszólalás legyen grandiózus, elsöprő és monumentális, lendülettel, dinamikával, izzadtsászagtól mentes könnyedséggel.
Hát ehhez tényle nem elég néhány wattocska.

Pedig elég lehet.

Sosem, csak hiszed.
Hallgass meg egy nagyteljesítményű rendszert és mindjárt megérted, hogy amit eddig gondoltál, csak önmeggyőzés volt.
Úgy lesöpri a pár wattos izét, mint lófing a legyet.

Na ez az amitől én nagyon ideges tudok lenni, ha ilyen DSP dolgokkal átvernek, hamisítanak. Ez az egyik oka-magyarázata, hogy én miért szeretem az ötvenes-hatvanas évek felvételeit, ott felvételi manipulációt sem analóg, pláne nem digitálisat nem végeztek. Ha most ezeket CD-re átírják, azért a kísértés még mindig ott van a digitalizás során a technikai bravúrkodás csábító bevetésére, de többnyire ezt csak a durva szalaghibák javítása okán teszik.

De miért kellene nekünk elmélyedni a nem szeretem profi utómunka módszerekben? Mert szerinted a tér és felbontás, meg egyéb hanghatás, közte a loudness-szöny, csak DSP-vel kerül látható-hallható szintre egy jónak vélt felvételen. A Naimok meg azért különböznek a többitől, mert ezt a mesterkélt hatást eltüntetik?

István,

a hetvenes évek második fele óta használnak a studiókban digitális zengetőket. Ha valaki LP-t vesz valami ismert kiadótól és az '77-'78 után készült, jó esély van rá, hogy átment valami trükkös digitális zengetőn, akár sávonként is az utómunka során.

A studiótechnikában amióta a közelmikrofonozás elterjedt és ez a 8 sávos magnók megjelenésével kezdődött vagy 40 éve, azóta a zengetés lett az egyik legfontosabb része az utómunkának. A zenei rendezőnek, meg a hangmérnöknek nagyobb szerepe van kis túlzással a felvétel terében, meg felbontásában, mint hogy milyen technológiával lett felvéve.

A DSP-k rettentő sokat fejlődtek az elmúlt években, és ha a legprecízebb 64 bites matematikai precizitású algoritmusokat jó kezekben használják, akkor bizony a segítségükkel sokkal jobb minőségű, nagyobb felbontású kiadványokat lehetne készíteni, mint amik jelenleg nagy általánosságban a boltokba kerülnek.

Az ötvenes - hatvanas évek felvételei azért élvezhetőbbek a moderneknél sokszor (SZVSZ!), mert a trackeket egyben, nem részletekben vették fel. A digitális technikával igen könnyű vágni és igen ritka az, amikor egy track egyben felmegy a felvétel során a háttértárakra. Szét van szabdalva szinte hangjegyekre a felvétel, lehet hogy két egymást követő ütem között két hét is eltelt a felvétel során a studióban. Erre meg valószinűleg elég érzékeny lehet az agyunk, hiszen akármilyen ügyes is a mastering engineer a folyamat végén és bánik varázslóként az eq-val meg a kompresszorral/limiterrel, és érzi a vágást végző mérnök a vágás során a timeline minden apró rezdülését, ezeket az apró tonális és dinamikai különbségeket, amik óhatatlanul meg lesznek, ha két felvétel között napok vagy akár csak órák telnek el, nem lehet eltüntetni.
Ha rajtam múlna, én nem azt tüntetném fel a cd borítóján, hogy ADD, AAD vagy DDD a felvétel, hanem azt, hogy a trackek egyben voltak-e felvéve.

Ha a hangszerek testesek, hihető méretűek, és életszerű a dinamika, na meg kellemes a tonalitás, akkor nem számít a felbontás.
Feri!

Elnézést, hogy reagálok erre a megjegyzésedre, de szerintem nem vagyunk egyformák és nem ugyanazt várjuk el egy reprodukált műsoranyagtól egy reprodukciós lánctól.

Úgy 40 éve tökéletesen élveztük a Magyar Televízió adásait hetente kétszer egy Munkácsy fekete fehér TV-n.
Odaragadtunk a képernyő elé, meg jöttek a szomszédból is és csodáltuk Cicamicát, meg Böbebabát és Morzsakutyát. Hatalmas élményt adott.
25 éve David Attenborough sorozatait csodáltuk egy Videoton színes TV-n.
De ugye azért ezek mégsem egyenértékűek azzal, ha kinyitod az ablakot és kinézel rajta?
Vagy kisétálsz a parkba és megbámulod a galambokat, a sétáló "cicamicákat"?

Dominique kísérlete tökéletes példája annak, hogy hogyan tűnik el az "információ" a különböző felvételi eljárások során.
A kísérlet egzakt, reprodukálható, ellenőrizhető.

LP-DSD-PCM 16/44,1

Ugyanígy tűnik el az információ az egyre szerényebb átvitelű rendszereken.
Van akit ez nem zavar, van akit igen.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy akár MP3-ról ne lehetne élvezni egy zenét.
De ne vessük meg azokat, akik törekszenek a lehető legkevesebb veszteségre.
Rendszerüket igyekszenek ennek fényében kiépíteni.

Hg

HG:

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy akár MP3-ról ne lehetne élvezni egy zenét.De ne vessük meg azokat, akik törekszenek a lehető legkevesebb veszteségre.
Rendszerüket igyekszenek ennek fényében kiépíteni.

Csak jelzem, hogy ez nem az a hely, ahol szokás bárkit is megvetni bármiért is.

A zene több, mint "információ". Nem tudom mit is mutat Dominique példája számodra, számomra ez egy útkeresés egy állomása, ami afelé vezet, hogy valaki megismerje a saját izlését.

Hogy az SACD mennyi információ többlettel rendelkezik a CD-hez képest, az sem egyértelmű.
Az AES szeptemberi kiadványában (Journal of AES) egy cikk pontosan azzal kavart igen nagy hullámokat, hogy szerinte a nagy felbontású formátumok a vaktesztelés alapján nem hordoznak több információ vagy élvezeti értéket, mint a sima 44.1k/16 bit. Pedig ezt a kisérletet kutatást erősen kontrollált körülmények között, hetekig tartó vakteszteléssel hangmérnökök és a zene auditiv hatásaival foglalkozó tudományos kutatók végezték.

Akvapark maga is csinált kisérleteket az Altmann DAC-kal, hogy mi tetszik neki jobban: a Living Stereo SACD felvétel egy SACD lejátszó analóg kimenetén vagy ugyanazon felvétel PCM rétege az Altmann DAC-on keresztül, ugyanarról az SACD lejátszóról lejátszva. Érdemes megkérdezni a véleményét vagy megkeresni az ennek kapcsán az Index Audiolanden írt hozzászólását.

Addig amig valakinek a rendszere nincs egyensúlyban, amíg nem megfelőek a dinamikai arányai, amíg nincs hihető mérete a hangszereknek, nem jön át a zene ritmikája, addig talán nem érdemes az információ visszaadás maximalizálására törekedni - jelentsen ez bármit is. Ha ezek a dolgok megvannak, átjönnek, akkor lehet az információk felé fordulni. Ha... Mert ha valaki ide eljut, akkor általában már nem forognak a gondolatai a felbontás meg az információ körül.

Különben is, mi a zene információ tartalma? Mi a reprodukált zene információ tartalma? Van-e különbség a kettő között és ha van milyen módon érvényesül?

A videós példáid nem jók.

A vizuális ingerek feldolgozása teljesen más módon megy, mint ahogy a zenét feldolgozzuk, ami olyan összetett folyamat, hogy még mindig igen keveset tudunk róla. Amíg a video megjelenítők két dimenziósak és síkban jelenik meg a kép, addig soha nem fogjuk keresni a 3 dimenziós térélményt a filmek nézése közben. Szemben a zenehallgatással, ahol sokak számára 3 dimenziós élmény megjelenése a zene hallgatása közben fontos dolog, de ebbe most nem mennék bele, mert túl messzire vezetne.

Vendég

Számomra is vannak olyan auditív prioritások amelyek elsőbbséget élveznek.
Nem szeretem a "mikroszkópszínpadot", a megszólalás legyen grandiózus, elsöprő és monumentális, lendülettel, dinamikával, izzadtsászagtól mentes könnyedséggel.
Hát ehhez tényle nem elég néhány wattocska.
Ne kelljen nagyítóval keresgélni a dolgokat, ne a hátsó sorba kapjak jegyet.
Fontos az atmoszférikus töltés, az aura, ami felidézi a történés légkörét, a "fíling faktor".
Ez akkor jön létre, ha a térábrázolás, a színpadmélység magától értetődő, de nem valamiféle totális részletgazdagságra törekvés álságos érzetétől terhelt.
Mivel az információk jórésze a magas tartományban van, gyakran a forszírozottság csapdájában vergődik egy rendszer, és csupán sztereo tere lesz, ami egy alacsonyabb hifis szint.
Egy jó rendszer monóban is térélményt és színpadmélységet nyújt, elég sokat mondó így is meghallgatni valamit.
A legfontosabb viszont az érzelmi töltés, mert a lendület magával ragad, de az emóció fogja elmélyíteni az élményt.
Ez pedig inkább a középtartomány zenei szöveteiben rejlik, amelyik rendszer tonálisan erre hajaz, az többnyire jó is ebben.
Az igazi jelenlétérzetet pedig a pregnáns és teres mélyhangok tudják leginkább behozni, mert ezeket egész testünkkel érzékeljük.
Ezeknek a követelményeknek igen kevés rendszer képes maradéktalanul megfelelni, de mégsem mondanám, hogy kizárólag "csilliókért" kaphatunk ilyen élményt.
A fő probléma, hogy sokan nem tudják mit keressenek a hangzásban, de a folyamatos elégedetlenség zsákútcájában elkezdenek kergetőzni a saját farkuk után( képletesen ), nyomják a sok pénzt a kiegészítőkre, de folyvást gyötri őket valamiféle hiányérzet.

Vendég

Mi az a felbontás?
Hogy mi a felbontás, nehezen tudnám megfogalmazni. De mostanság egyre jobban érzékelem. Inkább a hiányát érzem jobban.

De egy példával talán jobban körvonalazhatnám:

Nemrég bedigitalizáltam több hanglemezt is a Korg MR-1000-es recoderrel. Többnyire dupla DSD-be, de volt olyan is, amit "csak" 44,1 kHz/16 bit-ben.

Nos a két felvétel közötti eltérésben éreztem igazán, hogy mi az a felbontás.

PS: azért sejtem, hogy nincs nagyon olyan kütyü, mely hasonló hatással lenne a zenére nálam. Ezért se vettem még CD demagnetizálót, hullámgenerátort, stb. Pedig nagyon is tetszett a hatásuk

Ha a hangszerek testesek, hihető méretűek, és életszerű a dinamika, na meg kellemes a tonalitás, akkor nem számít a felbontás. Meg a tér. Meg talán a voodoo meg a fekete mágia sem. Akkor talán még a szoba akusztika sem annyira érdekes.

Persze azt én sem gondoltam így sokáig. Először akkor ébredtem erre rá, amikor bekapcsoltuk a Naim CDS3 nagy cd játszóját a nagy bemutatótermünkben a ProAc Response 4 dobozokon meg a Paravicini csöves 100W-os monoblokkokon.

Aztán a nagy Naim 552 előfokkal, meg 500-as végfokkal, meg az 555 CD táppal ez csak még tovább fokozódott. Ha lenne valami olyan elektronikai megoldás, DSP processzálás, ami ezt a hatást bármilyen rendszeren és felvételen elő tudja idézni, azért adnék szivesen egy kevés pénzt.

Amig az otthoni hifi rendszer el nem éri a hihetőségnek és természetességnek egy hasonlóan magas szintjét, mint a fenti rendszer, addig a képzeletre kell sokszor hagyatkozni. Az igazán jó rendszerek viszont már képesek talán az agyat mint feldolgozórendszert is kikapcsolni és csak az emócionális vagy zenei tartalom befogadására kell fókuszálni az energiánkat.

Talán ezért is szerettem meg ennyire a Danley, MC2 Audio, Evidence Audio pro vonalat, mert az eszköztelenségük, természetességük nem kényszeríti az agyat munkára, csak a befogadásra meg a kikapcsolódásra.

Ez már valóban nagy tapasztalatra és helyes értelmezésre utal.
Sajnos nagyon ritka, hogy valaki tényleg felismeri a valódi lényeget a hifi útvesztőiben.
Tényleg a legalapvetőbb tévhit a részletazdaság keresése egy rendszer hanjában, miközben elvész az emóció és a mondanivaló.
Úgy igaz, hogy amíg az agyad folyamatosan dolozik és kapkodnod kell a fiyelmedet az egyik hangszer precíz megszólalásától a másikig, addig nem ad számodra többletet a zenehallgatás.
Ellenben mikor elmerülsz az egész történésben és teljesen feleslegesnek érzel minden hókuszpókuszt, és valójában nem is érted, mit keresnek az elektronikák a szobában, akkor megérkeztél, befogadtad a valódi információt és gazdagodtál vele.

Most valószínűleg mindenki felszólal magában, hogy de hisz én éppen ezt élem át zenehallgatáskor, de sokan tudják egyidejűleg azt is, hogy most hazudtak maguknak.

Ez nekem nagyon tetszik, érdekel majd az ára.
majd emailben küldök. küldj egy email címet, azt hiszem nincs meg a címed.

Köszi, ment mail.

Egyszer ki kellene próbálni egy Konnekt 24-et, abban van egy nagyon trükkös DSP zengető és igen tanulságos 64 bites matematikai precizitással zengetni egy kis zenét. Különösen az egyszerűbb zenéken igen-igen meglepő eredményt tud hozni, könnyen megérti az ember, hogy felbontás meg a térérzet milyen csalóka tud lenni. A felvételek egy igen jelentős részénél a prezensz, a jelenlét érzet is processzorok jótékony hatása sajnos...
Ahhoz, hogy az ember megértse, mit is kellene reprodukálni otthon érdemes egy kicsit elmélyülni a profi hangutómunka meg az un sweetening mibenlétében, a masteringről nem is beszélve.

Na ez az amitől én nagyon ideges tudok lenni, ha ilyen DSP dolgokkal átvernek, hamisítanak. Ez az egyik oka-magyarázata, hogy én miért szeretem az ötvenes-hatvanas évek felvételeit, ott felvételi manipulációt sem analóg, pláne nem digitálisat nem végeztek. Ha most ezeket CD-re átírják, azért a kísértés még mindig ott van a digitalizás során a technikai bravúrkodás csábító bevetésére, de többnyire ezt csak a durva szalaghibák javítása okán teszik.

De miért kellene nekünk elmélyedni a nem szeretem profi utómunka módszerekben? Mert szerinted a tér és felbontás, meg egyéb hanghatás, közte a loudness-szöny, csak DSP-vel kerül látható-hallható szintre egy jónak vélt felvételen. A Naimok meg azért különböznek a többitől, mert ezt a mesterkélt hatást eltüntetik?

Hozzászólás Szerző: **H G** » 2008.03.12., szer. 08:48

Ha a hangszerek testesek, hihető méretűek, és életszerű a dinamika, na meg kellemes a tonalitás, akkor nem számít a felbontás.
Feri!

Elnézést, hogy reagálok erre a megjegyzésedre, de szerintem nem vagyunk egyformák és nem ugyanazt várjuk el egy reprodukált műsoranyagtól egy reprodukciós lánctól.

Úgy 40 éve tökéletesen élveztük a Magyar Televízió adásait hetente kétszer egy Munkácsy fekete fehér TV-n.
Odaragadtunk a képernyő elé, meg jöttek a szomszédból is és csodáltuk Cicamicát, meg Böbebabát és Morzsakutyát. Hatalmas élményt adott.
25 éve David Attenborough sorozatait csodáltuk egy Videoton színes TV-n.
De ugye azért ezek mégsem egyenértékűek azzal, ha kinyitod az ablakot és kinézel rajta?
Vagy kisétálsz a parkba és megbámulod a galambokat, a sétáló "cicamicákat"?

Dominique kísérlete tökéletes példája annak, hogy hogyan tűnik el az "információ" a különböző felvételi eljárások során.
A kísérlet egzakt, reprodukálható, ellenőrizhető.

LP-DSD-PCM 16/44,1

Ugyanígy tűnik el az információ az egyre szerényebb átvitelű rendszereken.
Van akit ez nem zavar, van akit igen.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy akár MP3-ról ne lehetne élvezni egy zenét.
De ne vessük meg azokat, akik törekszenek a lehető legkevesebb veszteségre.
Rendszerüket igyekszenek ennek fényében kiépíteni.

Hg

Mi az a felbontás?
Hogy mi a felbontás, nehezen tudnám megfogalmazni. De mostanság egyre jobban érzékelem. Inkább a hiányát érzem jobban.

De egy példával talán jobban körvonalazhatnám:

Nemrég bedigitalizáltam több hanglemezt is a Korg MR-1000-es recoderrel. Többnyire dupla DSD-be, de volt olyan is, amit "csak" 44,1 kHz/16 bit-ben.

Nos a két felvétel közötti eltérésben éreztem igazán, hogy mi az a felbontás.

PS: azért sejtem, hogy nincs nagyon olyan kütyü, mely hasonló hatással lenne a zenére nálam. Ezért se vettem még CD demagnetizálót, hullámgenerátort, stb. Pedig nagyon is tetszett a hatásuk

Ha a hangszerek testesek, hihető méretűek, és életszerű a dinamika, na meg kellemes a tonalitás, akkor nem számít a felbontás. Meg a tér. Meg talán a voodoo meg a fekete mágia sem. Akkor talán még a szoba akusztika sem annyira érdekes.

Persze azt én sem gondoltam így sokáig. Először akkor ébredtem erre rá, amikor bekapcsoltuk a Naim CDS3 nagy cd játszóját a nagy bemutatótermünkben a ProAc Response 4 dobozokon meg a Paravicini csöves 100W-os monoblokkokon.

Aztán a nagy Naim 552 előfokkal, meg 500-as végfokkal, meg az 555 CD táppal ez csak még tovább fokozódott. Ha lenne valami olyan elektronikai megoldás, DSP processzálás, ami ezt a hatást bármilyen rendszeren és felvételen elő tudja idézni, azért adnék szivesen egy kevés pénzt.

Amig az otthoni hifi rendszer el nem éri a hihetőségnek és természetességnek egy hasonlóan magas szintjét, mint a fenti rendszer, addig a képzeletre kell sokszor hagyatkozni. Az igazán jó rendszerek viszont már képesek talán az agyat mint feldolgozórendszert is kikapcsolni és csak az emócionális vagy zenei tartalom befogadására kell fókuszálni az energiánkat.

Talán ezért is szerettem meg ennyire a Danley, MC2 Audio, Evidence Audio pro vonalat, mert az eszköztelenségük, természetességük nem kényszeríti az agyat munkára, csak a befogadásra meg a kikapcsolódásra.

Nálam a Naim rendszer beszerzése oldott meg minden problémát, 2 éve.Azóta csak a zenére tudok fiugyelni, olyan mint sávszélek, tér, felbontás elfelejtve.

Azért írtam feltételes módban, hogy ha már "keresnék", akkor leginkább ilyen kütyüt, mert:
- Igazából nem is keresek, nagyon is elégedett vagyok zenehallgatás közben, előtte és utána
- Szkeptikus vagyok, hogy lenne ilyen, de ha úgy adódik, hogy kvázi véletlenül ölembe esik egy olyan érdekesség, mint pl. a Schumann generátor, akkor nem mondok nemet a kipróbálásra, mert ha mea culpa, gyarló hifista vagyok, vagy mi a pék, de nagyon is tudatos bennem az aláírásomban szereplő idézet

Egyszer ki kellene próbálni egy Konnekt 24-et, abban van egy nagyon trükkös DSP zengető és igen tanulságos 64 bites matematikai precizitással zengetni egy kis zenét. Különösen az egyszerűbb zenéken igen-igen meglepő eredményt tud hozni, könnyen megérti az ember, hogy felbontás meg a térérzet milyen csalóka tud lenni. A felvételek egy igen jelentős részénél a prezensz, a jelenlét érzet is processzorok jótékony hatása sajnos...

Ahhoz, hogy az ember megértse, mit is kellene reprodukálni otthon érdemes egy kicsit elmélyülni a profi hangutómunka meg az un sweetening mibenlétében, a masteringről nem is beszélve.

Nálam a Naim rendszer beszerzése oldott meg minden problémát, 2 éve.Azóta csak a zenére tudok fiugyelni, olyan mint sávszélek, tér, felbontás elfelejtve.

Azért írtam feltételes módban, hogy ha már "keresnék", akkor leginkább ilyen kütyüt, mert:
- Igazából nem is keresek, nagyon is elégedett vagyok zenehallgatás közben, előtte és utána
- Szkeptikus vagyok, hogy lenne ilyen, de ha úgy adódik, hogy kvázi véletlenül ölembe esik egy olyan érdekesség, mint pl. a Schumann generátor, akkor nem mondok nemet a kipróbálásra, mert ha mea culpa, gyarló hifista vagyok, vagy mi a pék, de nagyon is tudatos bennem az aláírásomban szereplő idézet

Mi az a felbontás?
Hogy mi a felbontás, nehezen tudnám megfogalmazni. De mostanság egyre jobban érzékelem. Inkább a hiányát érzem jobban.

De egy példával talán jobban körvonalazhatnám:

Nemrég bedigitalizáltam több hanglemezt is a Korg MR-1000-es recoderrel. Többnyire dupla DSD-be, de volt olyan is, amit "csak" 44,1 kHz/16 bit-ben.

Nos a két felvétel közötti eltérésben éreztem igazán, hogy mi az a felbontás.

PS: azért sejtem, hogy nincs nagyon olyan kütyü, mely hasonló hatással lenne a zenére nálam. Ezért se vettem még CD demagnetizálót, hullámgenerátort, stb. Pedig nagyon is tetszett a hatásuk

Reméljük majd csak érdekel másokat is még rajtad, meg rajtam kívül (na meg fis_5691-en kívül).
Engem is érdekelt
És én is megerősíteném, valóban "selymesebb" lett a zene!
Mondjuk én leginkább olyan kütyüt keresnék, mely növeli a felbontást, vagy legalább is azt a látszatot kelti ("I don�t hear any increase in resolution")

Mi az a felbontás?

Tudod Feri, egy született világtalannak nehéz elmesélni a napfényben gyöngyöző rózsa színpompáját.

De inkább hallgasd meg dominique rendszerét, és talán megbeszélhetnétek mit hiányol dominique. Ismerve ebbéli nézeteidet, a felbontást te lényegtelen, vagy nem létező tényezőnek tartod.

A felvételek nagy százalékánál a "felbontás" a hangmérnök és a zenei producer vágyai szerint kerül bele a felvételbe, virtuálisan és van ehhez pár szava a mastering engineer-nek is. A kevés mikrofonos felvételek, amik természetesek ott az a fajta felbontás meg részletgazdagság általában nem jelenik meg mivel a mikrofonok sokkal messzebb vannak a hangszertől, mint a közel- és sokmikrofonos felvételeknél.

Ezért vagyok egy kicsit szkeptikus az un felbontás kapcsán, de mindenki úgy mulat, ahogy csak kedve tartja

Idézném a hificity-ről hifis hozzászólását, mert nagyon tanulságos, ahogy erről ír, sok megfontolandó gondolattal. Persze ahhoz hogy valaki igazán megértse ismernie kellene az adott topik hozzászólásait, de a lényeg talán érthető lesz így is:

"Re: tisztítás, mosás, hatása 3
Szerzö: hifis (---.nordtelekom.hu)
Dátum: 08-03-09 13:49

Két szálon fut ez a hosszú polémia, ezért nem tudom, melyik vonalon aktuális a mondandóm, mert én a hifis, és nem a személyeskedő részéhez szólnék hozzá. Szerintem a 2-es számú legyen a személyekkel foglalkozó, érzelmi, indulatokat levezető fórumszál, a 3-as a hifit taglaló, "szakmai" oldal.:-)
Az én véleményem szerint a hosszú vita mögött (hangsúlyosan hifis és nem személyi aspektusból) a "jó hang" többféle, nyilván egyéni ízlést követő értelmezése, és ennek megfelelően "előállítása" áll. Szó volt már róla, tehát nem mondok újat, csak most erre hegyezem ki a dolgot: egy dolog a felbontás, a hang tónusa, a frekvenciaátvitel, és egy másik az ütem, a ritmusjátszó képesség, az energia, Sok állandó hifis vita mögött ennek a két vonalnak a jelenléte, hangsúlyozása áll: csöves - tranzisztoros, egyszerű kapcsolás + rövid jelút, bonyolult, mindent tudó elektronika, aktív - passzív előfok stb.
Én úgy fogalmaznék, az első (tehát a tónus, felbontás) a komplex hangban a ruha, a második (az energia) a váz, a test, amit a ruhával öltöztetünk.
Az elsőt szerintem könnyebb kezelni: itt igaz a sztereotípia: minél drágább a hifi, annál "szebb" a hang. Könnyű kihallani az átvitel hibáit, a tónus (tranzisztoros - csöves, analóg - digitális) jellegét.
A második, az energia már egy nehezebb kérdés. Nehéz megmondani, az adott készülék miért szól úgy, hogy beindul a láb, mellbevág a dob stb. Itt már egyáltalán nem biztos, hogy a drágább készülék ebből a szempontból is elől van.
Hogy konkrét is legyek: Tamás rendszerében a felbontás, a megszólaló hang életszerűsége az elsődleges. Számára ez a fontos, eszerint válogatja a komponenseket, ennek megfelelően hegyezi ki hatalmas energiákat (és pénzt) befektetve a részleteket. Én voltam nála, tényleg lenyűgöző, mennyire életszerű, helyes tónusú a hegedű, a trombita, az ének stb. De én azt is éreztem, a csöves erősítő, a passzív előfok, az érdekes akusztika vagy az akármi nem igazán adta a komplex hangnak azt a többletét, ami a ritmusból, az energiából fakad. Gyönyörű volt a ruha, de gyenge volt mögötte a test. Én, aki szintén csöves párti vagyok, pont ettől a hangtól próbálok szabadulni, mert hallottam olyan rendszereket, ahol rengeteg érzelmet, hangulatot, kedvet közvetít az energia, a punch, a ritmus. És itt jön be a topik konkrét témája: szerintem pont a felbontásra kihegyezett, de kevésbé feszes, ritmusos hangok az érzékenyek a modifikálásra. Itt fontosak az alátétek, a mosogatás, mert a kényes egyensúly, a nekem tetsző hang, aminek tehát csak az "élethűsége" az alapja, könnyebben sérül. Talán ez a magyarázata, hogy sokan a ritmus megtalálásával minden probléma nélkül "visszalépnek" a hifi összeállításában, vagy hogy egy jól eltalált táskarádió hang is rengeteget átad a zene valódi tartalmából.
De ha ezt tudjuk, felesleges Tamást azért hibáztatni, mert neki úgy egyenes az út, ahogyan. "

Reméljük majd csak érdekel másokat is még rajtad, meg rajtam kívül (na meg fis_5691-en kívül).
Engem is érdekelt
És én is megerősíteném, valóban "selymesebb" lett a zene!
Mondjuk én leginkább olyan kütyüt keresnék, mely növeli a felbontást, vagy legalább is azt a látszatot kelti ("I don�t hear any increase in resolution")

Mi az a felbontás?

Tudod Feri, egy született világtalannak nehéz elmesélni a napfényben gyöngyöző rózsa színpompáját.

De inkább hallgasd meg dominique rendszerét, és talán megbeszélhetnétek mit hiányol dominique. Ismerve ebbéli nézeteidet, a felbontást te lényegtelen, vagy nem létező tényezőnek tartod.

Reméljük majd csak érdekel másokat is még rajtad, meg rajtam kívül (na meg fis_5691-en kívül).
Engem is érdekelt
És én is megerősíteném, valóban "selymesebb" lett a zene!
Mondjuk én leginkább olyan kütyüt keresnék, mely növeli a felbontást, vagy legalább is azt a látszatot kelti ("I don�t hear any increase in resolution")

Nálam a Naim rendszer beszerzése oldott meg minden problémát, 2 éve.
Azóta csak a zenére tudok fiugyelni, olyan mint sávszélek, tér, felbontás elfelejtve.

Reméljük majd csak érdekel másokat is még rajtad, meg rajtam kívül (na meg fis_5691-en kívül).
Engem is érdekelt
És én is megerősíteném, valóban "selymesebb" lett a zene!
Mondjuk én leginkább olyan kütyüt keresnék, mely növeli a felbontást, vagy legalább is azt a látszatot kelti ("I dont hear any increase in resolution")

Mi az a felbontás?

Reméljük majd csak érdekel másokat is még rajtad, meg rajtam kívül (na meg fis_5691-en kívül).
Engem is érdekelt
És én is megerősíteném, valóban "selymesebb" lett a zene!
Mondjuk én leginkább olyan kütyüt keresnék, mely növeli a felbontást, vagy legalább is azt a látszatot kelti ("I don�t hear any increase in resolution")

Nálam a felbontás jellegű változást a kábelek, golyós alátét, és a 230V tápfeljavítás hozott leginkább. Ezután következtek a hangváltó Mundorf alkatrészei, meg kondenzátor árnyékolás, hangszóró kosárleföldelés, Shakti, meg a készülékek belső ezüst huzaljai.

Azért mondom, mert sejted, miről beszélek. Az RR-77 csak hab a tortán.

Reméljük majd csak érdekel másokat is még rajtad, meg rajtam kívül (na meg fis_5691-en kívül).
Engem is érdekelt
És én is megerősíteném, valóban "selymesebb" lett a zene!
Mondjuk én leginkább olyan kütyüt keresnék, mely növeli a felbontást, vagy legalább is azt a látszatot kelti ("I dont hear any increase in resolution")

Egyre több csodálkozó fórum topic olvasható az RR-77-ről.Egy az audioasylum-ról:
http://www.audioasylum.com/cgi/vt.mpl?f=tweaks&m=153745

A lényeg Quint-től:

Unlike some posters and reviewers, I dont hear any increase in resolution or low end or dynamics. What I do hear, though, is an increased sense of ease, smoothness, and openness. Music is simply easier to listen to. To my ears, the RR-77 needed about 10-15 minutes to come on line. I didnt hear anything, for better or worse, until then.

Ez rosszhír azoknak akik hisznek ezen kiegészítők zene javító hatásában, már mint hogy nehéz elkerülni a beruházást, jó hír a kereskedőnek (pennanak), hogy talán beindul a kereslet iránta.

Ez pontosan egybevág az én tapasztalataimmal is. Reméljük majd csak érdekel másokat is még rajtad, meg rajtam kívül (na meg fis_5691-en kívül).

Egyre több csodálkozó fórum topic olvasható az RR-77-ről.
Egy az audioasylum-ról:
http://www.audioasylum.com/cgi/vt.mpl?f=tweaks&m=153745

A lényeg Quint-től:

Unlike some posters and reviewers, I don’t hear any increase in resolution or low end or dynamics. What I do hear, though, is an increased sense of ease, smoothness, and openness. Music is simply easier to listen to. To my ears, the RR-77 needed about 10-15 minutes to come on line. I didn’t hear anything, for better or worse, until then.

Ez rosszhír azoknak akik hisznek ezen kiegészítők zene javító hatásában, már mint hogy nehéz elkerülni a beruházást, jó hír a kereskedőnek (pennanak), hogy talán beindul a kereslet iránta.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.