Itten lehet csewegni...

[mishow]

Hogy a hazaszeretet sokan keverik a nacionalizmussal az elkeserítő, hogy nacionalista nézeteiket a hazaszeretet szent és magasztos eszméi mögé bújtatják az aljasság
Arra pedig, hogy március 15-én csak jobboldali érzelmű embernek van joga kokárdát tűzni a hajtókájára... Nos, erre pedig az elkeseredettségtől és a döbbent felháborodástól már nem is találok szavakat!

[Vendég]

Azért nem olyan roxx iro Wass Albert. Sokkal roxxabbakkal is találkoztam már és ök még kötelezö olwasmányok is woltak egy idöben.
Lehet, h kissé eröteljesen fogalmaz itt-ott, de benne legalább wan hazaszeretet, ami nálunk walahogy nem "sikk", pedig egéx europában az.
Itt a liberializmus kiirtotta a népekböl ezt az érzést.
Nézd csak meg a mai diákokat! Meghallják whol a himnuszt és közben röhigcsélnek és bexélgetnek.
Ezek nem magyarok már. Soha nem is lesznek azok.
Elkeseritö...

 
 
 
Az, hogy a hazaszeretet érzését, eliminálta az internacionalizmus, az valóban szomorú, hogy a felélesztésének jelentős gátja a globalizmus, az is szomorú, hogy a hazaszeretetről azok papolnak legjobban akik az első adandó alkalommal leléptek önös érdekeik miatt, és valószínűleg most is ezt tennék, ha úgy hozná a helyzet, miközben könnybe lábad a szemük a szózat soraira, hogy „itt élned halnod kell”, az képmutatás és bosszantó. Hogy a hazaszeretet sokan keverik a nacionalizmussal az elkeserítő, hogy nacionalista nézeteiket a hazaszeretet szent és magasztos eszméi mögé bújtatják az aljasság.
 
Lehet, hogy Vass Albert nem annyira rossz író, de hogy a tizenkettő egy tucat kategóriát nem lépi túl az biztos, mint ahogy az is, hogy a téma választás és a magasztos eszmék saját műveikbe integrálása még nem tett senkit irodalmilag zsenivé, mert akkor a legjobb politikai beszédírók lennének a legjobb szépirodalmi írók is. Ez utóbbiról pedig tudjuk, hogy nem így van.

[Vendég]

Ebben teljesen egyetértünk. Bár én azt mondanám inkább, hogy nem kifejezetten jó, nem egy őstehetség.

[pagrus]

Azért nem olyan roxx iro Wass Albert. ...
De.

[Vendég]

És hogy most ne a zene, hanem a művészetek egy más területéről hozzak példát, itt van rögtön Vass Albert költő, akiről minden irodalomkedvelő tudja, hogy nem fog a magyar irodalom örökön fénylő csillagai közé kerülni. Ennek ellenére olyan divatját éljük, egy meghatározott nézeteket valló réteg kampányából eredően, amit a művei színvonala semmiképpen nem indokol.

Azért nem olyan roxx iro Wass Albert. Sokkal roxxabbakkal is találkoztam már és ök még kötelezö olwasmányok is woltak egy idöben.
Lehet, h kissé eröteljesen fogalmaz itt-ott, de benne legalább wan hazaszeretet, ami nálunk walahogy nem "sikk", pedig egéx europában az.
Itt a liberializmus kiirtotta a népekböl ezt az érzést.
Nézd csak meg a mai diákokat! Meghallják whol a himnuszt és közben röhigcsélnek és bexélgetnek.
Ezek nem magyarok már. Soha nem is lesznek azok.
Elkeseritö...

[Vendég]

 
 
Szerintem meg megfelelő PR kampánnyal sok mindenre lehet tömegeket becsalogatni, csak a probléma abban leledzik, hogy a jó PR kampány nagyon drága, és az ismeretlen, de nagyon jó zeneszerzők esetén nagyon kétséges a megtérülése.
 
 
.

itt mondjuk, a "nagyok" kortársaira gondoltam, pl. a klasszikus, romantikus, barokkzene korszakából.
tényleg csak komoly reklám segítene, de még így is kérdéses a hatása az emberek felé.

 
 
 
Én is a klasszikus komolyzene elfeledett szerzőire gondoltam, ellenben egy jól szervezett kampány hatásával kapcsolatban nekem nincsenek kételyeim. Mint láttuk akár botrányokkal is meg lehet a nevét ismertetni egy a nagyközönség számára már feledésbe merült zeneszerzőnek, gondolok itt Benkő Dánielre, aki bevitte a köztudatba Bakfark Bálintot.
De arra is találunk példákat, hogy erősen közepes tehetségű művészeket kezdenek dicsőíteni megfelelő burkolt kampány hatására. És hogy most ne a zene, hanem a művészetek egy más területéről hozzak példát, itt van rögtön Vass Albert költő, akiről minden irodalomkedvelő tudja, hogy nem fog a magyar irodalom örökön fénylő csillagai közé kerülni. Ennek ellenére olyan divatját éljük, egy meghatározott nézeteket valló réteg kampányából eredően, amit a művei színvonala semmiképpen nem indokol.
Na ugye, hogy jó marketinggel mindenre lehet igényt támasztani.
 
A kereslet már egy másik fogalom, éppen ezért írtam, hogy egy jó kampány drága, és a megtérülése kockázatos.

[GTomi]

 
 
Szerintem meg megfelelő PR kampánnyal sok mindenre lehet tömegeket becsalogatni, csak a probléma abban leledzik, hogy a jó PR kampány nagyon drága, és az ismeretlen, de nagyon jó zeneszerzők esetén nagyon kétséges a megtérülése.
 
 
.

itt mondjuk, a "nagyok" kortársaira gondoltam, pl. a klasszikus, romantikus, barokkzene korszakából.
tényleg csak komoly reklám segítene, de még így is kérdéses a hatása az emberek felé.

[GTomi]

 
 
 
Ha Bruce Springsteen úgy jelent volna meg, hogy nem lehetett volna azonnal felismerni, akkor tartok tőle, hogy hasonló lett volna az eredmény.

mondjuk "zenészünket" is csak 1 ember ismerte fel

[Vendég]

 
hiába lenne egy jó repeortár "ismeretlen", de nagyon jó zeneszerzőktől, a kutya se lenne kiváncsi rá, hiába "készítenék" fel a hallgatót szvsz.
 


 
 
 
Szerintem meg megfelelő PR kampánnyal sok mindenre lehet tömegeket becsalogatni, csak a probléma abban leledzik, hogy a jó PR kampány nagyon drága, és az ismeretlen, de nagyon jó zeneszerzők esetén nagyon kétséges a megtérülése.
 
 
 
persze "becsapós" a dolog, hiszen gondolom rengeteg utcazenész van, lehet, akik a "komolyzenével" próbálnak "pénzhez jutni" és ha egy ismert rockzenekar zenélt volna, akusztikus hangszerekkel,  vagy springsteen zenélt volna egy gitárral, ugyanez lett volna a reakció?
 
 
 
Ha Bruce Springsteen úgy jelent volna meg, hogy nem lehetett volna azonnal felismerni, akkor tartok tőle, hogy hasonló lett volna az eredmény.

[GTomi]

 
Én végig olvastam (nem csak átfutottam) a cikket, és meggyőződéssel állítom, nem erről szól, hanem arról, hogy felismerjük-e az értékeket, ha nem vagyunk rá felkészítve, azaz a találkozás előtt nem hívják fel a figyelmünket arra, hogy micsoda kivételes és nagyszerű dologgal lesz randevúnk.
 
Ezt egyébként nem volt túl nehéz megfejteni, mivel ha valaki figyelmesen végig olvasta a cikket, akkor megtalálta benne ezt a kétszeresen megállapított konklúziót, amit a művész Joshua Bell mellett a szerző Gene Weingarten is megfogalmaz.
 
Ha olyanoknak játszik, akik jegyet vásároltak egy koncertre, akkor már eleve tudja azt, hogy aki hallja, annak számára eleve "elismert művész". (Joshua Bell)
 
A másik tanulság (amellett, hogy annyira sietünk, hogy nem vesszük észre a szépet) éppen ez: hogy szükséges a kontextus a művészethez, nemcsak értékeléséhez, hanem a felismeréséhez is. (Gene Weingarten)

figyelmesen, mert érdekelt.
 
akkor úgy fogalmaznék, hogy a kettő együtt, hiszen, ha napi problémák, stressz, megélhetés hajt, nehogy kirúgjanak a munkahelyedről, nem nagyon fogsz a művészi értékkel foglalkozni, akár felkészítenek rá, akár nem, legyen az akármilyen jó...(és ez amerika... mi meg lassan elérjük ezt a szintet...)
 
hiába lenne egy jó repeortár "ismeretlen", de nagyon jó zeneszerzőktől, a kutya se lenne kiváncsi rá, hiába "készítenék" fel a hallgatót szvsz.
 
persze "becsapós" a dolog, hiszen gondolom rengeteg utcazenész van, lehet, akik a "komolyzenével" próbálnak "pénzhez jutni" és ha egy ismert rockzenekar zenélt volna, akusztikus hangszerekkel, vagy springsteen zenélt volna egy gitárral, ugyanez lett volna a reakció?

[Vendég]

a cikk az emberi figyelmetlenségről, a közhelyes "rohanó" világról szól.
 
akit érdekelne egy hifi, vagy egy hegedűművész, úgysem ezen körülményeket választaná.

 
 
 
Én végig olvastam (nem csak átfutottam) a cikket, és meggyőződéssel állítom, nem erről szól, hanem arról, hogy felismerjük-e az értékeket, ha nem vagyunk rá felkészítve, azaz a találkozás előtt nem hívják fel a figyelmünket arra, hogy micsoda kivételes és nagyszerű dologgal lesz randevúnk.
 
Ezt egyébként nem volt túl nehéz megfejteni, mivel ha valaki figyelmesen végig olvasta a cikket, akkor megtalálta benne ezt a kétszeresen megállapított konklúziót, amit a művész Joshua Bell mellett a szerző Gene Weingarten is megfogalmaz.
 
„Ha olyanoknak játszik, akik jegyet vásároltak egy koncertre, akkor már eleve tudja azt, hogy aki hallja, annak számára eleve "elismert művész". „ (Joshua Bell)
 
„A másik tanulság (amellett, hogy annyira sietünk, hogy nem vesszük észre a szépet) éppen ez: hogy szükséges a kontextus a művészethez, nemcsak értékeléséhez, hanem a felismeréséhez is. (Gene Weingarten)

[GTomi]

a hifire arra gondolsz, hogy ellopnák, ha a hegedűs helyett szólna

Nem egéxen.
 
-Arra gondoltam, h hányan állnának meg hallgatni egy hifit, mert jo a hangja.

a cikk az emberi figyelmetlenségről, a közhelyes "rohanó" világról szól.
 
akit érdekelne egy hifi, vagy egy hegedűművész, úgysem ezen körülményeket választaná.

[Vendég]

a hifire arra gondolsz, hogy ellopnák, ha a hegedűs helyett szólna

Nem egéxen.
 
-Arra gondoltam, h hányan állnának meg hallgatni egy hifit, mert jo a hangja.

[GTomi]

Most olwastam egy érdekes cikket.  
És miután elolwastátok, képzeljétek el ezt egy hifitoronnyal...
 


olvastam én is a quarton.
a hifire arra gondolsz, hogy ellopnák, ha a hegedűs helyett szólna ?
 
szerencsére nálunk még megállnak, pl.: akkor is nagyon sokan, mikor Sárközi József, a világhírű üvegzenész játszik.

[shecro]

Maj fejlödsz. Az a zene ami most még nem érint meg, majd idöwel, igen.
Nekem sem jött be csomo fajta zene. De ahogy öregxem, egyre több komolyzenét hallgatok és ezek közül is egyre több operát.


Ezt én is tanúsíthatom. Anno Domini a Boney M-től a speed,trash metalig mindent hallgattam.Aztán szépen letisztult a kép.Minden zenei korszakomból maradt valami,amit ezidáig hallgatok,de sok új stílus is jött menetközben. Pl. az operát,klasszikus zenét kifejezetten nem komáltam,most meg rengeteget hallgatok ilyen zenét.
Szép lassan kialakul az ember ízlése, kiderül,hogy mi az ami fontos a zenében(pl. nálam a szép női-férfi énekhang, gitár. stb.) és így szinte már ezeket a szempontokat keresi,figyeli az ember a zenékben,és így formálódik,alakul át az ízlése.

[Vendég]

Ez is egy érdekes cikk a Figyelöböl:
 
Ki kell törni a munkanélküléség spiráljábol.
 
 
 
Hiába kongatják a közgazdászok évek óta a vészharangot, a kormányzat mintha csak mostanában kezdené igazán komolyan venni azt a tényt, hogy a gazdaság egyik legsúlyosabb alapproblémája a rendkívül alacsony foglalkoztatottság. A helyzet megváltoztatására a rendszerváltás óta mindmáig nem született átfogó stratégia. Az alacsony foglalkoztatottság nem változtatható meg a romák képzettségének emelése és a rokkantnyugdíjasok számának csökkentése nélkül – írja legfrissebb számában a Figyelő.
Hirdetés x
Kapcsolódó írások
CEMI: kitörhet a gazdaság az ördögi körből
A munkát terhelő adók nálunk a legmagasabbak
Mindegy, mennyi a munkanélküliségi ráta
8 százalékon a munkanélküliségi ráta
Bár Magyarországon a 15 és 64 év közötti korosztály tagjai alig 57,3 százalékának van hivatalos munkaviszonya, mégis méltatlanul kevés szó esik arról, hogy a gazdaság legsúlyosabb problémája az Európai Unióban az egyik legalacsonyabbnak számító foglalkoztatás (mögöttünk már csak a sereghajtó Málta található). A helyzet ma még rosszabb, mint a rendszerváltás idején volt – olvasható a Figyelő legfrissebb, csütörtökön utcára kerülő számában.
 
Ha ebben a korosztályban elérnénk a 64 százalékos európai aktivitási átlagot, az azt jelentené, hogy a jelenlegihez képest 550–600 ezer fővel többen dolgoznának bejelentve. Ennek következtében több lenne az állami adóbevétel, kevesebb a szükséges szociális kiadás – azaz lehetőség nyílna például lefaragni az államadósságból.
 
Ördögi kör
 
A magyar kormányzati és közgazdasági gondolkodás mégis az egyensúlyteremtés, versenyképesség-növelés, az infláció letörése, a konvergencia, illetve a fenntartható növekedés szólamait mantrázza. Ezek azonban mind-mind összefüggnek az alacsony foglalkoztatással. Ördögi kör alakult ki: ha kevés a munkavállaló, akkor csak úgy tud elegendő adóbevételt beszedni az állam, amennyiben túladóztatja a legálisan dolgozókat. Ezzel csökken a versenyképesség, és a magas terhek miatt a legális foglalkoztatás még inkább „ráfizetésessé” válik a vállalkozók és a munkavállalók számára egyaránt
 
Ki lehet ugyan emelni egy-egy faktort, mint ahogyan egy időben az ellenzék tette a járulékcsökkentés folyamatos emlegetésével, de egyetlen ponton, kampányszerűen beavatkozva nem lehet a jelenlegi siralmas helyzeten változtatni, miként a kormányzati részprogramok is csak tűzoltásként hathatnak.
 
Pedig hazai és uniós pénzekből 2004 és 2006 között a foglalkoztatás növelésére 261 milliárd forintot, álláskeresők, munkanélküliek támogatására pedig 250,8 milliárd forintot fordítottak. Ám ebből a pénzből mindössze annyit sikerült elérni, hogy a vizsgált időszakban összesen átlagosan 9 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma – ám a legfrissebb adatok szerint tavaly azután több tízezerrel esett vissza.
 
Oktatás, oktatás, oktatás
 
A szakközgazdászok Tony Blair stratégiáját igazolják a leginkább vissza: hosszú távon az oktatásnak meghatározó szerepe van a foglalkoztatási ráta javításában. A hazai oktatással azonban foglalkoztatási szempontból mennyiségi, minőségi és orientációs probléma is van.
 
Azaz az oktatási rendszert túl nagy arányban hagyják ott a diákok már 14 éves korban, ahelyett, hogy legalább 18 éves korukig tanulnának; a tanárképzés színvonala sem megfelelő; végül, de nem utolsósorban a képzés nincs összhangban a munkaerő-piaci igényekkel.
 
A legégetőbb gond az, hogy az iskolarendszerből kilépő, legfeljebb nyolc általánossal rendelkező, leggyengébb 20 százalék egyszerűen nem talál helyet magának a modern munkaerőpiacon. Az összehasonlító adatok szerint Európához képest nem a középiskolai végzettséggel rendelkezők, vagy főleg nem a diplomások aktivitásában vagyunk elmaradva, hanem a képzetleneknél nagy a passzivitás. A funkcionális analfabétáknak értelemszerűen nincs helyük a munkaerőpiaci rendszerben.
 
Külön sajátosság az a szociológiai tény, hogy míg a lakosság egészénél a fiatalabb generációkban csökken a képzetlenek aránya, addig a romák körében nincs változás. Felsőfokú végzettsége továbbra is csak a romák 1–3 ezrelékének van, de a középiskolát is csak néhány százalékuk fejezi be. Ezért is erősödtek fel ismét azok a vélekedések, hogy a családi pótlék csak akkor járjon 18 éves életkorig, ha azt az iskolába járáshoz kötik, így ugyanis sok diákot „el lehetne tolni” az érettségiig.
 
A témával foglalkozó Holtzer Péter szerint, ha a romák foglalkoztatási arányait illetően nem sikerül érdemi javulást elérni, és a jelenlegi demográfiai trendek tartósak maradnak – azaz az általános népességfogyás mellett tovább nő e kisebbség számaránya –, akkor az államháztartás és a nyugdíjrendszer már önmagában ettől egyre nehezebben finanszírozható nyomás alatt marad.
 
Nem éri meg dolgozni?
 
Foglalkoztatási szempontból idehaza Holtzer Péter szerint elsősorban az arbitrázs megszüntetésére lenne szükség, vagyis arra, hogy ne legyen kedvezőbb a munkajövedelmeket céges jövedelemként, tőkejövedelemként felvenni. Ha ugyanis a munkajövedelem helyett sokkal jobban megéri beszámlázni, ráadásul a legtöbb ember környezetében van számlaképes családtag, barát, akkor könnyű akár munkanélküliként, akár rendszeren kívüliként is dolgozni.
 
Helyi sajátosság az is, hogy Magyarországon a minimálbér gyakorlatilag adómentes (a 69 ezer forintos minimálbér után 1 ezer forint a teher), a minimálbér fölött viszont meredeken emelkedik az adóterhelés. Részben ez is a foglalkoztatás ellen hat, de mindenképpen a reális munkabérek ellen. A tényleges jövedelmek után fizetendő közterhek kikerülése pedig megint csak oda vezet, hogy magasan kell tartani az elvonás mértékét.
 
A szociális helyzet legszembetűnőbb sajátossága pedig az, hogy ma Magyarországon mintegy 800 ezernyi rokkantnyugdíjas van.
 
„Olyan a szociális támogatási rendszer, hogy az a munkaerőpiactól való távolmaradásra ösztönöz” – hangsúlyozza a Figyelőnek Barabás Gyula, az OTP ügyvezető igazgatója, a CEMI „agytröszt” komplex államreform-tanulmányának elkészítésében részt vevő közgazdász.
 
Tíz-húsz évi munkaviszony után már sok esetben a bér felét meghaladó rokkantnyugdíjjal lehet kilépni a munkaerőpiacról. Sokan gondolkodnak úgy, hogy ha a korábbi pénz fele megvan, és a teljes munkaidő felszabadul arra, hogy „csináljak ezt-azt” – jellemzően egyéb jövedelemként ellentételezett munkavégzést –, akkor érdemes „lerokkanni”.
 
(A Figyelő legfrissebb számában arról is olvashat, hogy miként látja a helyzetet és annak megoldását Lamperth Mónika szakminiszter, és milyen intézkedéseket javasol a Fidesz a foglalkoztatottság növelésére. A Figyelő és a Szonda Ipsos közös, felsővezetők körében végzett kutatásából pedig az is kiderül, hogy a bérterhek csökkentése mennyiben növelné a foglalkoztatottságot.)

[Vendég]

Mindegy, csak xoljon a zene.
Ez nagyon nemes hozzáállás, kb én is így gondolom. De azért lehetőleg olyan ne szóljon amit nem szeretek, és lehetőleg jó cuccból, hogy ne legyen fárasztó.
 
Ez az egyetemes beszédhez való hasonlítás már nekem is megfordult a fejemben.
Nem lehet véletlen, hisz ősibb a beszédnél. Engem leginkább azok a zenék fognak meg, amiben nincs ének, de ezek közt is vannak olyanok, amikben mintha egy történetet akarna elmondani az előadó úgy, ahogy azt szavakkal nem is lehet kifejezni. Ilyenkor még a kisebb hibák is beleférnek sztem, ezért is szeretem a koncertfelvételeket. Vannak olyan stúdiólemezek, amelyekről számomra nem áll össze a zene.

Maj fejlödsz.
Az a zene ami most még nem érint meg, majd idöwel, igen.
Nekem sem jött be csomo fajta zene. De ahogy öregxem, egyre több komolyzenét hallgatok és ezek közül is egyre több operát.
Wagy ott wan Bartok.
Az ö zenéje nagyon nehéz. Még ma is wan sok olyan müwe ami walahogy nem fog meg. De tom, h csak idö kérdése, és tod az az egéxben a xép, h már wárom, h mikor fog tecceni. Mert nagyon xeretném, h teccen.
Mert nagy zenexerzö. Csak még nem tartok ott, h be tudjam fogadni.
Étöd?

[frankie-]

Mindegy, csak xoljon a zene.
Ez nagyon nemes hozzáállás, kb én is így gondolom. De azért lehetőleg olyan ne szóljon amit nem szeretek, és lehetőleg jó cuccból, hogy ne legyen fárasztó.
 
Ez az egyetemes beszédhez való hasonlítás már nekem is megfordult a fejemben.
Nem lehet véletlen, hisz ősibb a beszédnél. Engem leginkább azok a zenék fognak meg, amiben nincs ének, de ezek közt is vannak olyanok, amikben mintha egy történetet akarna elmondani az előadó úgy, ahogy azt szavakkal nem is lehet kifejezni. Ilyenkor még a kisebb hibák is beleférnek sztem, ezért is szeretem a koncertfelvételeket. Vannak olyan stúdiólemezek, amelyekről számomra nem áll össze a zene.

[Vendég]

 
Kedves egészségére...

Egurut a gyogyxered, wagy belelépté a gereblébe?

Te hova léptél...? ezt itt a nagy kérdés de nehogy megerőltesd magad a gondolkodás terén, mert megárt
Egyébként én is csak úgy viccelek, mint ahogy te szoktál.... semmi extra

Megwan!
 
Megcsokoltad Feldert, oxt igy hatott.
 
Xerintem köpd ki, nem xeressem e stilt töled.

[Bíbor]

 
Kedves egészségére...

Egurut a gyogyxered, wagy belelépté a gereblébe?

Te hova léptél...? ezt itt a nagy kérdés de nehogy megerőltesd magad a gondolkodás terén, mert megárt
Egyébként én is csak úgy viccelek, mint ahogy te szoktál.... semmi extra

[frankie-]

Bigi! Sajnos elvitték a Linnt..pedig rögtön írtam neki..

[Vendég]

 
De ezt a hifis dolgot nem értem..
Ha már itt tartunk: mi az élvezetesebb? A jó zene rossz hifiből, vagy a rossz zene jó hifiből???

Egy másik forumra irtam az imént.
 
"Xámomra a zene nem más, mint játszadozás, amelyben a hangok sokaságából wálik a legnyomatékosabb beszéddé, amely ellenállhatatlanul meghatja szíwünket.
A nyelw gyengének bizonyul ahhoz, h kifejezze ezt az érzést.
Xinte mindegy, h mely földrészre látogatok el és mely népcsoport zenéjét hallgatom, mindnél pontosan tudni, h mit is akar kifejezni, miröl xol, milyen érzéseket wált ki.
A zene egy olyan egyetemes nyelw, amely nem xawakban fejezi ki a történést."
 
Kérdésedre a wálaxom:
 
Mindegy, csak xoljon a zene.

[Vendég]

 
Kedves egészségére...

Egurut a gyogyxered, wagy belelépté a gereblébe?

[frankie-]

Amindenségit! De hosszúra sikeredett..... és mondja má meg kend, hogy elolvassa egyáltalán valaki ezt?
Ezerből 6-7 ember ha elolvasa.. Ááá, ennél biztosan jobb az arány.
 
De ezt a hifis dolgot nem értem..
Ha már itt tartunk: mi az élvezetesebb? A jó zene rossz hifiből, vagy a rossz zene jó hifiből???

[Bíbor]

Most olwastam egy érdekes cikket.  
És miután elolwastátok, képzeljétek el ezt egy hifitoronnyal...
 


Amindenségit! De hosszúra sikeredett..... és mondja má meg kend, hogy elolvassa egyáltalán valaki ezt?
Egyébként is... Mivan megszállta az ihlet? vagy mi a fene.... leszokott a tőmondatokról? Vagy mi franc? Ne szégyenítse má magát kend ilyen érzelmes dolgokkal....inkább én ezt a szöveget ajánlom..... húzzál fel a tetőtérbe vagy az alagsorba... mer biginé ez a módi....
Na, kedves most aztán radírozhat... jó másokon röhögni mi?
 
Kedves egészségére...