EGY KIÁLLÍTÁSON, MIT KELEL, VAGY MIT LEHET HALLANI, AZ ELÉG ABSZTRAKT. EGY RENDSZER MINÉL BONYOLULTABB, ANNÁL NEHEZEBB LESZ 2 NAP ALATT AZT A SETUPOT BELŐNI,AMIT A (capsLocj,bocsi...) szóval azt nehéz lesz 2 nap alatt prudukálni, ami hosszú hetek vagy hónapok eredménye a saját környezetében. Ezek nem kidumálások, egyszerű tények. a A legkisebb difi előidézhet olyan problémát, amivel még soha nem szembesült az adott rendszer, így annak installálója sem, és ott kell megfejteni, egy lényegesen feszültebb mentális állapotban. Ezeket a dolgokat meg kell tanulni (nem kell, de akkor soha nem kapunk relatíve pontos képet egy kiállításon egy rendszer hangjáról) kivonni az egyenletből és így értékelni a hallottakat. viszont innen belátható, minél egyszerűbb egy rendszer, annál könnyebb lesz azt megmutatni. Sőt, minél nagyibb a felbontása (mert van, ha nem is tudjuk megfogni egzakt ezt a jellemzőt) annál könnyebb lesz elbaxni, elég,ha a hangfal az optimálistól el van forgatva 1 mm-el.
Ami kicsit offba kergette a sztorit, abban én is velősen benne voltam. A magyar vitakultúra is hungarikum, ez lehet hatványozottan igaz a hifire. Bár tűnhet úgy, hogy káef-nek nekimegyek,mert, de nem. Vigyorogva köszönök neki, ha találkozunk. Itt és most nekem az keltette fel a figyelmem, a TJ által leírtakat nem megfelelően detektálta és csak addig baxgattam, míg újraértelmezte a leírtakat és mindenki boldog, egyetértés lett, vége, fin,the-end
Amit páran nem értettek, megpróbálom kicsit összegezni.
kb 3 részre tudom osztani egy rendszer megítélésenk fokzatait(?) inerciarendszerét (?) tudja a fene, mi ez.
1- alapvető hifis paraméterek (mély,magas,tér,stb...) Ez belátható,hogy alapvetően még nem ad teljes képet egy rendszerrről
2- zenei paraméterek. pl ritmus, tempó és az a sok földi jó, ami ha megvan (akár az autóban a primitív hifin) máris élvezhető a zene
3- művészi paraméterek. Ezt nehéz megfogni, de ehhez mindenképp kell a megfelelő transzparencia, muzikalitás, kohézió (ne ragozzuk, ezt ki határozza meg, lehet érezni).
a három jellemzőt igyekeztem nehézségi sorrendben feltüntetni és így talán érthető, hogy a konzervzenéből a művészet tűnik el először. Lehet minden teljesül, de a köhézió nem, vagy csak részben alakul ki a zeneművel. Lehet azt vesézni, hogy a harmadiknak, mennyire előfeltétel az előző kettő, és jogos, azok is minél jobban teljesülnek, annál jobban megszólal a zene.
De muzikalitás, művészet létezik úgy is, hogy az első kettő, főleg az első, nem teljesül 100%-ban. Elég kevés rendszer tudja a 20-20kHz-et lesugározni (főleg kevesebb,ami bemegy 20 alá és bőven főlé megy 20K-nak, bár ezt elég olcsó manapság orvosolni egy TakeT Batpure supertweeterrel 25ezerért. aki még nem tettem meg, a rendszere tudásának felét ismeri). Ha példáaént nézünk egy 8 centis egyutast, sok dolog nem történik 60-80Hz alatt,csak konyul lefele, mégis roppant muzikálisan képes megszólalni. De említhetnék egy Quad ESL-t is. Jöhetnek a monitorok is és persze, az olcsón és jól válogatott rendszerek. Teljesül az 1. pont tökéletesen? Nemigazán.
A 2. pont már nyűgösebb, abból, ha valami kimarad, baj van. És elértünk a 3. ponthoz ,ahol a hájend értelmet nyer. Ez az a pont,aminek a "szintjét" tologatjuk kifele, kis változás, nagy befektetés árán. Ki, mennyire tolja ki, az a saját magánügye, ha neki megéri a befektetést, ha aránytalanul drágának is tűnik pl egy kábel, akkor neki megérte.
Feri utolsójára visszakanyarodjak, ezt érdemes tanulni és azt csak úgy lehet, ha tapasztalatot szerzünk. Senki nem születik tudósnak és a készség fejleszthető. Bár, azt látom, érzékenység terén vannak difik. Van aki a bolhát is elefántnak éli meg és van,aki az eleféántot se biztos, hogy hallja, vagy csak még nem tudja, mit kellene figyelni.
A kiállítások erre mennyire alkalmasak? Azt gondolom, kevésbé. Az igazán nagy setupokat nem tudják belőni és esetekben csak a hidegzuhany jön,ami jót tesz az egőnknak, hogy a "miénk otthon jobb". Előfordulhat, de nem biztos. Amikor nálam jártak a TMP-s fiúk AVantgarde-ot hallgatni, annyit mondtak: ez Münchenben nem így szólt (célozva rá,hogy bazzmeg, ott meg nem annyira). Ennek egy egyszerű oka van. pl az AA esetén van egy un shop setup. Beállltják ütősre, karcorsa, mint a tévéket a médiában. Full kontraszt,stb... Az ott töltött 5-10 perc alatt kell megfogni a vevőt és a nagy többség erre jobban bukik. Az iskolázott fülű zenekedvelő egyből ráhúzza a xar jelzőt és való igaz, amit hall, xar (kivéve, mikor jól belövik). De Ő csak 1 az ezerből. A másik 999 bekulázik a brutális kontrasztoktól és hamisan, dinamikának hívott mű-attacktól.
Menni kell a kiállításokra, ott kell lenni, de nem ott fog senki megtanulni zenét hallani. Persze, vannak üdítő kivételek, de ezek többnyire az egyszerűbben instalálllható rendszerek szobáiban vannak. De ez is tanít valamit: ne bonyolítsd túl a rendszered, mert csak a baj lesz vele
köszi a türelmet, kiforgatni nem érdemes, nem pőcsméregetésnek szántam
