Altec

[bandi100]

Tavaly történt, de csak most szembesültem vele a Facebook-on. Az Altec-utód Great Plains Audio (GPA) árakat emelt. Mert el kell tartania egy új menedzsmentet. A GPA-alapító Bill Hanuschak, az utolsó mérnök, aki már az Altecnél is szolgált, nyugdíjba vonult ugyanis.

[bandi100]

Ilyenem volt (604-8G, 620-as dobozban, így együtt Model 17) és szerettem.
Aztán szerettem a VOTT A7-est, most meg az A5-öst.
Kifejezetten rossz Altec-et még nem hallottam. Talán egyszer, a Model 14-est, aminek sivítós, kemény hangja volt - de lehet, hogy csak annak a párnak.

[lullus]

A 604 korai típusaiban mindig AlNiCo-mágnest találunk és többé-kevésbé többcellás (multicell) tölcsért. A későiekben ferritmágnest és MantaRay-tölcsért. A képen együtt látható hangszórók a két típust képviselik: 604-8K és a 604-8G.604_1.JPG

Hangmester fiam fényképezte ma, egy szakmai napon. A Pannónia Stúdió múltbeli munkájáról szólt az előadó, a stúdió egykori főmérnöke.

pannonia_studio.jpg (1.72 MiB) Megtekintve 5716 alkalommal

[bandi100]

És egy berlini ajánlat, VOTT A7
https://www.ebay.de/itm/163526648535?ul_noapp=true

[lullus]

Ha valaki VOTT-ot épít, érdekes lehetőség:
https://www.ebay.fr/itm/143209364029?ss ... e#shpCntId
Ezek a tölcsérek ritkák és drágák, különösen Európában. Ráadásul meghajtók és közdarabok is vannak hozzájuk. Az egy készletre vonatkoztatott ár szerintem kedvező. (A szállítást talán meg kell szervezni, de talán az eladó rábeszélhető a Magyarországra szálíltásra.)

[bandi100]

Nem egy gyönyörű példány, de eladót egy VOTT A5 az USA-ban:
https://www.ebay.com/itm/233190026373?ul_noapp=true

[bandi100]

Eddigi tanulságok: igen, az A5 jobb az én füleimnek, mint az A7 - de ha valakinek az kedvesebb, asszem, tudom miért. Az A7 - jó hangszórókkal - lejjebb és följebb is megy, mint az A5. Az A7 hangja az A5-köz képest brutális, nagy. Rockhoz az A7 jobb talán. De akkor mi tud olyan jó lenni az A5-ben? Hát az, hogy rohadtul valóságosnak érzem a hangot. Minden hangszernél, minden énekesnél sokkal azt érzem, hogy ott játszanak, danolnak az orrom előtt. A hang finomsága vetekszik az elektrosztatikusokéval, de azokhoz képest őrült nagy a dinamika, valóságos méretű és hangosságú a hang, s e tekintetben sokkal erősebb a koncertszerű élmény. A mélyre sem panaszkodom, 40-50 Hztől fölfelé nagyon igazi minden, s a basszus érzetét, életszerűségét az adja, hogy mi történik az 50-150 Hz-es tartományban. A 288-as számot viselő magas, amit tökfejnek hívok, ténylegesen akkora, mint egy közepes dísztök. Alighanem a nagy membránméret miatt lesz egy szaxofon, trombita vagy ének nagyon életszerű. Igenám, de nem nagyon megy 10.000 Hz fölé. Ezért a rendszerhez, mint sokan előttem, hozzáillesztettem egy szupermagast, nálam ez egy pár Coral 105-ös, alnico mágnessel. Na, ez már jóval 20.000 Hz fölé megy, a felharmonikusokat is jól adja. A hang tökéletesen egybeolvad a tökfejével. Így már 3 utas a dolog, de sehol nem érzek benne kellemetlen váltást, szakadást - nagyon egységes.
Más tanulságok: kísérleteztem azzal, hogy a lenti nyílást mekkorára hagyjam. Hiraga nagyon kicsi, alig több mint 300 cm2-es nyílást hagyott. Mások 1000 cm2 körüli, illetve még nagyobb nyílást javasoltak, ismét mások azt, hogy az egész lenti frontot szabadon kell hagyni.
Hiraga egykori segédje azt írta egy fórumon nemrégiben, hogy tuti recept nincs, ebbe a hangolásba a szoba is beleszól. Én azt tapasztaltam, hogy a nyílás kisebbedésével nő egy kicsit a mélytömeg (nem feltétlenül "megy mélyebbre" a hang), de belekerül egy természetellenes buffogás. Nekem az a megoldás jött be, hogy a teljes alsó nyílás felső harmadát fedem csak le, az alsó kétharmad nyitva marad. Mellesleg az A5-ösökről, A7-esekről látott képeken ez a leggyakoribb változat. Így éreztem azt, hogy még bőven van elég mély, de minden természetes, nem buffog, nem böfög, nem bummog a cucc.
Más: kísérleteztem azzal, hogy a dobozokat lábakra állítom, kb 8 cm-esekre, darabonként háromra. Érdekes módon ez nem jött be, s jobbnak tetszett, ha a doboz a padlón van (pici, 1-2 mm-es posztópöttyöket ragasztottam a fenékre mindazonáltal, hogy ne sértse a padló fáját). Ennél a súlynál (a dobozok egyenként jóval több mint 100 kilósak a posztó már nem nyel el szinte semmi energiát szerintem). Szóval ez működni látszik. Az 1005-ös tölcséreket aránylag előre húztam, hogy a tökfejek membránja kábé egy síkban legyen a mély membránjával.

[lullus]

Ma végre valahára beleugrott a majom a vízbe. Elkészült az Altec VOTT A5

Jobb-e, mint az A7 volt?

[lullus]

Szuper.
Deák Ferenc állítólag azt mondta, hogy minden becsületes ember megnősül 30 alatt. Azt is mondta, hogy az okos ember sose nősül meg. Ő mindenesetre agglegény maradt.

[bandi100]

Bocsánat az off-topicért, de nem tudtam ellenállni a megosztás kísértésének.

[lullus]

Elkészült az Altec VOTT A5.

Gratulálok, és veled izgulok én is.

[olaf]

Kedves Bandi,kiváncsian várom a folytatást.

[bandi100]

Ma végre valahára beleugrott a majom a vízbe. Elkészült az Altec VOTT A5. Ez este 6 tájt történt és még most, javában éjfél után is hallgatom, Sonny Rollinstól Edita Gruberováig sokan programon voltak már.
Persze, nyilván azt szeretnétek tudni, hogy milyen a hang. Jó. Mennyire? Nagyon. Nincs benne semmi dobozosság. Viszont van teltség, valóságosság, őrült dinamika. Az élmény koncertközeli. A mély tuti nem megy le 30 Hz-ig sem, de nincs hiányérzetem, mert ami van 45-50-től, az tökös, igazi. A közép és a magas finomsága az elektrosztatikusokéval vetekszik.
Eleinte lábakra (3 fa félgömb, a gömbölyű oldallal lefelé) állítottam a dobozokat. A középmagas alaplemezét ugyancsak ilyen kis facicikre állítottam a mélydoboz fedlapján. Hát, ezeket a faciciket hiába csináltattam meg, festettem le, nem értek semmit, sőt, csak rontottak a hangon. Kiszórtam őket.
Még biztos sokat kísérletezgetek majd, hogy hogy lesz a legjobb. A mélydoboz alsó nyílásának mérete lesz az egyik változó, az elhelyezés a másik, a dobozok belső bélelése, csillapítása a harmadik. Nagyon lelkes vagyok.

[bandi100]

Szia, Olaf, kezdem az Altec A5 és az A7 közti hasonlósággal. Mindkét kombinációban ugyanazok a dobozok szerepelnek, vagyis ami lehet az Altec A5 doboza, az lehet az A7-é is. Ez a közös doboz kezdetben az Altec 825-ös jelű volt, később az 828-as lett. (A 825-ösnél a hátfalnak csak a felső fele volt nyitható, a 828-asnál az egész hátfal. Az altípusok különböztek anyagban, anyagvastagságban és abban, hogy a basszustölcsér mögött mindkét oldalon található tér egybe van nyitva a dobozbelsővel vagy elkülönül attól. Készültek dobozok lazább és sűrűbb pozdorjából, vékonyabb és vastagabb rétegelt lemezből. A dobozok jó részét nem az Altec készítette, hanem beszállítók, partnerek, önálló - autorizált vagy autorizálatlan - asztalos műhelyek.)

Hasonló volt az A5 és az A7 felhasználási köre is: előadótermek, mozik, kisebb színháztermek hangosítására használták őket. Innen a név: Voice of the Theatre (a szokásos rövidítés VOTT vagy VOT), a színház hangja. S innen származik a szürke szín is: a hangfalaknak, akár a színpad oldalán, akár a vetítővászon mögött helyezték el őket, nem volt szabad csillogni, elvonni a figyelmet a show-ról.

Az A7 jóval olcsóbb volt. A basszushangszóró általában a 416-os, illetve annak valamely altípusa vagy rokona. A magas lehetett a 802, 806, 902, s lehet, hogy még jó néhány hangszóró. A magasak mind nyomókamrásak, vagyis a membrán előbb egy szűk térben mozgatja a levegőt, amelynek kifelé van egy szűk nyaka, még kijjebb folyamatosan szélesedik a tere, hogy végül hatékonyan kapcsolódjon a terem levegőjéhez. Az A7 esetében tudtommal kétféle tölcsért használtak, a 811-es és az 511-es jelűt. Mindkettőnek fésűfogai vannak, mint egy cethalnak; szektorális tölcsérnek is hívják őket. Minél nagyobb egy tölcsér, annál mélyebb hangok jöhetnek ki rajta. A 811-es 800 Hz-ig megy le, az 511-es 500 Hz-ig. És persze a válási frekvenciának megfelelő hangváltót szereltek a dobozokba.

Az A5 volt a luxusváltozat. A mély driver általában a nagymágnesű 515-ös családból került ki. A magas (vagy itt már inkább középmagas) hangszóró (pl. 288 vagy 291) nagyobb testű, a membránja nagyobb átmérőjű. Nagyobb a tölcsér is, és - kevés kivétellel - sokcellás. (Míg a szektorális tölcsérnél csak a tölcsér külső szájánál, merevítésként vannak fogak, a sokcellásnál már a tölcsér torkánál elkezdődnek az osztások, nemcsak függőlegesen, hanem vízszintesen is. Így a külső szájnál kis négyzetek láthatók.) Tipikus tölcsérek a 804-es vagy az 1005-ös, az előbbi szájánál 8, az utóbbinál 10 osztás látható. A legnagyobb többcellás tölcsérnél, azt hiszem, 18.)

Később - akár A5-ről, akár A7-ről van szó - jöttek a Mantaray típusú tölcsérek, amelyekben már nincs osztás. A korai, alnico-mágneses hangszórókat fölváltották a ferritesek. És minden felépítési módnak, minden anyagnak, mágnes- és tölcsérfajtának megvannak az elkötelezett hívei, akik elmondják, hogy az a legjobb, s hogy miért.

A VOTT hangfalak rajongói sok tekintetben legóznak, hangszórókat, tölcséreket, dobozokat, hangváltókat kombinálnak össze, modifikálnak, hintenek meg néhány csepp szenteltvízzel.

Sokan és sokáig úgy tartották, hogy ezek a hangfalak hangosításra valók, nem pedig hifizésre. Ebben a legnagyobb változást talán Jean Hiraga hozta. Ez a japán papától és francia mamától született mérnök és hifiszakíró a kilencvenes években, Párizsban kezdett el játszadozni az Altec A5 VOTT-tal. A dobozt kibéleltette még egy lapnyi rétegelt lemezzel, az alsó reflexnyílást beszűkítette, külön hangváltót tervezett hozzá (egyet a 8, egyet a 16 ohmos változathoz), s biztos beépített még egy tucatnyi kis furfangot. Na, ennek aztán csodájára jártak a népek. Terjesztette a hírt John Stronczer, egy másik mérnök-szakíró is, aki "első hallásra, az első ütemnél szerelembe esett" ezzel az A5-tel. Cikke, amiben sok érdekes tábla és ábra is található Altec VOTT ügyben, itt taláható: https://wajonaudio.webs.com/Voice%20of% ... heatre.pdf

Hát, dióhéjban ennyi. Ha valamiben tévedtem volna, elnézést, remélem, Lullus vagy mások kijavítanak.

[olaf]

Kedves Iván és Bandi,köszönöm szépen az erősitésre irt válaszotokat .Azt szeretném megkérdezni hogy ,mi a külömbségaz a5 és az a7 között?

[lullus]

Szóval a régi közbölcsesség szerint 400 Hz alatt minél merevebb, minél könnyebb doboz kell.

Lehet, hogy Bandinak igaza van, és talán nem bolondság viszonylag könnyebb, de nagyon merev dobozt építeni. Bandival együtt izgatottan várom az eredményt, de VOTT-ügyekben semmi tapasztalatom nincs, nem tudok hozzászólni. Onken-dobozzal viszont szándékom ellenére végrehajtottam egy kísérletet, amely Bandi elképzelését támasztja alá.
Onken-doboznak általában egy 360-literes űrtartalmú hangládát neveznek. Terjedelmébe nem számítják bele a hatalmas és mély reflexnyílásokat. Olvasmányaim szerint a hosszan vezetett reflexnyílások egyúttal akusztikus aluláteresztő szűrőként is működnek. Állítólag 50Hz körül kezdődik ez a hatás, és 30Hz körül éri el maximumát. Némelyek szerint a dobozt kifejlesztő japán kisiparos, Koizumi az ’50-es évek egy Jensen-gyártmányú hangládájáról vette az ötletet. Koizumi Altec 416-8A hangszórót vagy a saját, Altec-ihlette, hasonló hangszóróját szerelte a dobozba. Később jelentkezett az Onken–W-vel, amelynek kevés köze volt az eredeti dobozhoz. Ez vízszintes tájolású, jóval nagyobb láda, amelybe két Altec 416-ost vagy hasonló hangszórót kell beletenni. Nincs többé aluláteresztő szűrő, csak két szokásos reflexnyílás. Mivel kétszer hangosabb, mint a voltaképpeni Onken-doboz, jobban illeszkedik tölcséres rendszerekhez, viszont kevésbé megy le mélyre. Még később Koizumi megjelent egy belépő szintű dobozzal is. Az Onken cég, pontosabban a mögötte álló Tanaka és Koizumi elgondolásait Nyugaton a L’Audiophile tette széles körűen ismertté. A francia folyóirat szerkesztőségi műhelyében kifejlesztettek saját, „kis Onkent” és „mini-Onkent” is.
Amikor a saját, klasszikus Onken-dobozomat csináltattam, 1982 körül, éppen nem lehetett kapni egyhüvelykes (25,4mm) rétegelt lemezt, így kénytelenségből megelégedtem háromnegyed-hüvelykessel (19mm), de a merevítések ügyében nem kényszerültem megalkuvásra. A kényszerűen könnyített – de persze még így is pokoli nehéz – dobozzal azóta is tökéletesen elégedett vagyok.

[lullus]

(Elírások: Blaupunkt; továbbá: megnéztem a 6SZ33SZ-V adatlapját, és rosszul emlékeztem, a cső még remekebb. 120V anódfeszültség mellett is megengednek rajta 550mA anódáramot.)

[lullus]

Vagyis inkább azt kérdezném.hogy ki milyen erősitővel,és rendszerben használja altec dobozát és hogy mi a tapasztalata ,és ha van min változtatna?

Szia, Olaf.
Először a ’80-as években rohamoztam meg a Legjobb Erősítő témáját. Eldöntöttem, hogy az Eszményi Erősítő ellenütemű. A korszakban nagy divatban voltak a néhánywattos, együtemű, tiszta A-osztályú erősítők, de én visszariadtam tőlük. A híres, közvetlen fűtésű teljesítménytriódák, mint a 300B vagy a 2A3, beszerezhetetlenek voltak, útlevél- és pénzhiány miatt pedig nem volt módom külföldön meghallgatni őket. Az együtemű, A-osztályú, elektroncsöves erősítő viszont egyáltalán nem volt ismeretlen előttem. Aki hallott régi, Orion gyártmányú rádiót, az nagy valószínűséggel ilyennel találkozott. Tulajdonképpen szerettem ezeket a régi, finom rádiókat. A pákozdi nyaralóban még most is egy hatalmas, ősi Blaupunkon keresztül szoktunk CD-ket hallgatni; abban is együtemű, A-osztályú, persze pentódás (EL84) végfok van. A régi rádiókkal egy bajom van: még sohasem találkoztam brumm-mentes példánnyal. Egy együtemű végfokot elég nehéz megszabadítani a hálózati zajtól. A régi teljesítmény-triódák közvetlen fűtése se könnyíti meg a zajmentesítést.
Aztán kiválasztottam a Legjobb Csövet. A választás egy szovjet, katonai teljesítmény-triódára esett, a 6SZ33SZ–V-re. Nem korai, hanem késői eszközt akartam. A Szovjetunióban még az 1960-as években is fejlesztettek katonai elektroncsöveket, a 300B viszont az 1930-as évek vákuumtechnológiai szintjét képviseli. Az eszköz valóban fantasztikus. Alacsony, 90V-os anódfeszültség mellett akár fél amper anódáram is megengedhető rajta. Olyan, mint egy teljesítmény-tranzisztor. Kimenő-transzformátor nélküli végfokokat szoktak építeni belőle. Én is kimenőtrafó nélküli végfokot akartam – de kimenőtrafóval! Vannak előnyei a trafónak: az elég jó impedancia-illesztés és a hangszóró egyenáramú leválasztása. Egy kis-áttételű trafó – és itt erre van szükség – nem nagyon kritikus alkatrész, szemben a hagyományos, nagy áttételű kimenőtrafókkal.
Az erősítő megtervezésére és kivitelezésére a megadott specifikációk alapján Dénes Péter barátomat kértem fel. Kérésemre nem pentódával, hanem emeletes triódákkal indított (SRPP). Az SRPP felső katódja galvanikus csatolással, közvetlenül kapcsolódik egy földelt rácsú fázisfordító fokozat első csövéhez. A fázisfordító, mint differenciálerősítő, közvetlenül hajtja meg a végcsöveket. Az erősítő elég jól szól, de mérve kicsit magas a torzítása. Ennek oka bizonyára a differenciálerősítő közös katódellenállásának alacsony értéke. Valamikor talán egy tökéletesebb áramgenerátorral, pl. egy térvezérlésű tranzisztorral kellene helyettesíteni ezt az ellenállást. Addig az erősítő a szekrényben pihen, én pedig régi, egykor elismert hangú, gyári erősítők hangját hasonlítgatom össze egymással. Nem triódák vannak bennük, hanem köznapi sugártetródák – aminek szintén megvan a maga előnye.
Mostanában a legtöbbször az új szerzemény, egy pár McIntosh MC30-as van bekötve. Ez alapozta meg a gyár hírnevét; sokkal több készült belőle, mint a későbbi típusokból. A kapcsolási rajz lényegében azonos az MC40-nel és MC240-nel. Az 1960-as években gyártott MC225 egy kicsivel egyszerűbb, az MC275 egy kicsivel bonyolultabb – de a mostani MC275-replikák megint csak visszatértek az MC30 alapkapcsolásához. Gyönyörűen szól.
Talán egy árnyalattal kevésbé dinamikus, de talán még folyékonyabb, még szebb hangja van a Quad II-párnak. A sokféleképpen elemezhető, nehezen értelmezhető kapcsolásban a rendkívül kis számú alkatrész általában több funkciót is ellát. Így sikerül megoldani, hogy az erősítő – egyedülálló módon – összesen két fokozatból áll. A példány – ahogy az MC30-pár is – kifogástalan állapotban került hozzám (még a gyári dobozok és papírok is hiánytalanul megvannak), de a fiamnak minden kondenzátort és ellenállást ki kellett cserélnie benne. Az ellenállások jelentős mértékben megváltoztak az évtizedek alatt, az pedig nem engedhető meg, hogy, mondjuk, egy olajpapír átvezető-kondenzátoron szivárgás jelenjék meg. A gondosan kiválasztott, gyakran szovjet, katonai alkatrészek beépítésekor a régi, angol cuccokat jól dokumentálva megőriztük, hiszen ezek az erősítőhöz tartoznak. Eltettük a még mindig tökéletesen működő, GEC KT66-os végcsöveket is, és kísérletképpen kisebb teljesítményű csövekkel helyettesítettük őket (a munkapontot enyhén módosítva): ipari minőségű, szovjet 6P3SZ–E-kkel.
A legkevésbé a harmadikat szeretem, pedig elvben valószínűleg ez a legjobb: az Audio Research D70-es. Ennek még a többinél is kisebb torzítása van. A felső régiókban ugyanolyan lágyan muzsikál, mint a Quad, de a szubbasszusban talán még harapósabb, mint a McIntosh. Hihetetlen, hogy ilyen kicsiny kimenőtrafókból hogy tud ennyi szubmély kijönni. Amit nem szeretek benne, az az, hogy ez már nem hificucc, hanem high end, aminek az a lényege, hogy a felhasználó kényelme a gyártót a legkevésbé sem érdekli. Nem az erősítő alkalmazkodik hozzám, hanem nekem kell őhozzá. Van benne emlékezetem szerint valami 8 db. ECC88 (én ráadásul persze Mullard E88CC-ket dugtam bele). Mármost a fiamnak, aki készülékeim ápolója, nagyfeszültségű mérőzsinór és műanyag csavarhúzó segítségével be kellett állítania e csövek munkapontját. A könyörtelen használati utasítás értelmében ugyanezt meg kellett tennie a 6550-es (nálam KT90-es) végcsövekkel kapcsolatban is, pedig ott tényleg rendes feszültségek vannak rendes elkókban, amelyek elég jól ki tudnak sülni az emberi testen keresztül. Arról most nem is beszélek, hogy a D70 és más, hasonló, korabeli ARC-típusok milyen csúnyán bánnának a hangszóróval kikapcsoláskor, ha szabadjára hagynánk őket.
Van aztán egy negyedik, egy digitális erősítő, pontosabban digitális hifilánc is, amelyet főleg háttérzenéhez használok. Források: egy CD-játszó optikai kimenete, egy merevlemezzel összekötött, kis Málna- (Raspberry-)számítógép USB-kimenete, aztán egy végig digitális erősítő (márkás, de a márkáját nem írom ide [vagy mégis: NAD D7500]), amelynek nincs is analóg bemenete, és analóg kimenete is csak félig-meddig van. A digitális/analóg átalakítás tulajdonképpen csak a hangszórókban fejeződik be. A digitális erősítő kb. 3 éve van meg. Az idő egy részét a javítóműhelyben töltötte, mert nem lehetett standby-üzemmódba kapcsolni. Alaplap-csere után egy ideig jól érezte magát. Most a hangszóróból pattogásokat hallok a hangerő változtatásakor. Attól tartok, a digitális erősítő lassan eléri élettartama végét.

[arzachel]

Az meghiszem, ezt Én is nehezen bírnám cérnával. Mekkora helyre fog kerülni?

Ha visszanézel a topik elejére látod a helyét.

[Peger]

Az meghiszem, ezt Én is nehezen bírnám cérnával. Mekkora helyre fog kerülni?

[bandi100]

A majom nemsokára a vízbe ugrik.
Utolsó előtti simítások az Altec VOTT A5-ös dobozán. Ha rákerül az utolsó festékréteg, még 2-3 hétig kell hagyni szilárdulni. Nem tudom, hogy fogom bírni türelemmel.

[bandi100]

Szia, Olaf,
nekem az A5-ös VOTT-hoz egy Takács Jenő által gyártott OTL végfokpárom van, ezt nagyon kafa párosításnak tartom.
Hallottam Alteceket jól szólni kis teljesítményű, finom csövesekkel is, illetve egyszer egy V-Fetes erősítővel. Sokan hallgatnak Altecet 30-as, 40-es, 60-as, 75-ös McIntoshokkal.
Egy barátom egyszer elhozta a Dénes Péter féle SE erősítőjét, nem volt rossz, de az OTL jobb (jóval drágább is).

[olaf]

Vagyis inkább azt kérdezném.hogy ki milyen erősitővel,és rendszerben használja altec dobozát és hogy mi a tapasztalata ,és ha van min változtatna?

[olaf]

Sziasztok,mi a tapasztalatok melyik altec dobozhoz milyen,melyik erősitő passzol ?

[bandi100]

Az USA-ban van egy fickó, Gary Fishernek hívják, aki Altec VOTT-okat újít föl.
Legutóbbi Facebook-hozzászólásában azt írta, hogy ezentúl nem eredeti dobozokat használ a VOTT-restaurációkhoz, hanem új másolatokat, mert azok jobb anyagból vannak, jobb a merevítésük, kisebb a kabinet-rezonanciájuk.
Ez azt jelentheti, hogy hang szempontjából valószínűleg megéri új dobozt építeni / építtetni!
https://www.facebook.com/52727243411350 ... =3&theater