fererencz írta: ↑2026.02.09., hétf. 19:19
Lenti kép annyira jól sikerült, hogy a mai nappal marketinganyag lett belőle.
Őszintén szólva szerintem sokan vagyunk itt, akik már kissé belefáradtunk a (cables) hangfalkábelekről szóló, időről időre újra előkerülő „megfejtésekbe”.
A hangsugárzó lengőcsévéjében használt 0,2–0,3 mm-es huzal például egy teljesen más funkciójú alkatrész. Rövid, mozgó, induktív elemről van szó, amelynek a méretezését mechanikai, hő- és mágneses szempontok határozzák meg. A hangfalkábel ezzel szemben hosszú, statikus vezető, amelynek elsődleges hatása a soros ellenállás és – kisebb mértékben – az induktivitás. A kettő közé egyenlőségjelet tenni szerintem műszakilag nem indokolt, még akkor sem, ha elsőre logikusnak tűnik az érvelés.
A „minél vastagabb kábel nem jobb” állítással részben egyet lehet érteni, de fontos kiegészíteni: nem önmagában a vastagság a lényeg, hanem a kábel hossza, a terhelés impedanciája és az erősítő csillapítási tényezője együtt. Egy bizonyos keresztmetszet fölött valóban nincs hallható előny, de ez nem jelenti azt, hogy a keresztmetszet irreleváns – csak azt, hogy van egy ésszerű optimum.
A csatlakozókkal kapcsolatban is árnyalnám a képet. Nem önmagában az a kérdés, hogy „mennyi fém van benne”, hanem az érintkezési felület minősége, az oxidáció elleni védelem és a mechanikai stabilitás. Egy jól kivitelezett banándugó vagy villa sok esetben jobb és reprodukálhatóbb kontaktust ad, mint egy lazán zsíros újjal összesodort és betekert, idővel oxidálódó csupasz vezeték.
A köpeny nélküli kábelről is írtunk már bőven. A szigetelés hiánya önmagában nem hordoz hangminőségi előnyt, viszont mechanikai és hosszú távú megbízhatósági szempontból hátrányokat igen. Ettől még lehet jó egy ilyen kábel, csak nem ezért.
Összességében én azt látom, hogy a hangfalkábel kérdése gyakran túl van misztifikálva. Normális anyagminőségű réz, megfelelő keresztmetszet, korrekt csatlakozás – ezen túl a különbségek már nagyon gyorsan a mérhetetlen vagy erősen szubjektív tartományba esnek. Ettől persze mindenkinek joga van azt használni, ami neki tetszik, de szerintem érdemes a fizikai alapokat különválasztani a hitbeli vagy esztétikai preferenciáktól.
A végére csak annyit: ez a téma nagyjából harminc éve ugyanígy kering az audio fórumokon, új köntösben, de változatlan tartalommal. Őszintén szólva baromi unalmas már, egy rég lerágott csont. Tudom, a legegyszerűbb az lenne, ha az ember ignorálná és továbblépne – sokszor én is ezt teszem. De amikor ugyanazok a féligazságok újra és újra tényként jelennek meg, nehéz szó nélkül elmenni mellettük.
