Lemezjátszó

Én 18, de nem számít semmit szerintem. Vki együtt él akár több évtizedekig egy készülékkel vki 1-2 évig. Ebből nem érdemes levonni következtetést, szerintem.
Több idő, több tapasztalat.

Vagy 45 éve "HiFi-zem"
Én 18, de nem számít semmit szerintem. Vki együtt él akár több évtizedekig egy készülékkel vki 1-2 évig. Ebből nem érdemes levonni következtetést, szerintem.

Maradjunk a topik címéhez mérten a lemezjátszók körűl.
Itt már a hájendnek kikiáltott Sima erősítőkön keresztül(szerintem nem az), a Mark Levinson cédákig lassan minden szóba kerül.
A végén így nem lehet eligazodni. :/

(OFF: Töröltettem a Mark Levinson cédás hozzászólásomat.)

Az eredeti Sima nem volt high-end erősítő. A 20 éves évfordulós modell (aminek egyetlen alkatrésze sem azonos az eredeti Simával) már sok szempontból olyasmi. De azt feltehetően nem ismered.Erre azért ne vegyél mérget, de ez itt off. Az ítéletet haggyjuk a juzerre.

Az első az nem igazán gond ha csak nem hetente v. havonta változnak (szeret megismerni új dolgokat vagy mást) ezt nem ítélem el. A 2. ponttal még nem találkoztam ismeretségi körömben.
Vagy 45 éve "HiFi-zem"

a hájendnek kikiáltott Sima erősítőkön keresztül (szerintem nem az)

Az eredeti Sima nem volt high-end erősítő. A 20 éves évfordulós modell (aminek egyetlen alkatrésze sem azonos az eredeti Simával) már sok szempontból olyasmi. De azt feltehetően nem ismered.

Én csak onnan tudom, hogy: 1./ Folyton csereberélnek, 2./ 10 hanghordozónál nincs többjük, vagy ha van, akkor sem azt hanem tesztlemezeket hallgatnak.
Ha van másfajta attitűd, az csak jó.

Az első az nem igazán gond ha csak nem hetente v. havonta változnak (szeret megismerni új dolgokat vagy mást) ezt nem ítélem el. A 2. ponttal még nem találkoztam ismeretségi körömben.

Mindig megemlítitek, hogy hallottatok olyat akinek drága rendszere van és nem élvezi annyira a zenét, meg hogy rettenetesen szólt a méreg drága cucc. Ezt honnan veszitek? Ő mondta nektek, hogy beleölt sok-sok pénzt és nem élvezi. Vagy egyszerűen ti így hallottátok nála. Aki nálam járt annak sem tetszett mindenkinek a hang. Nekem kell, hogy jó legyen. Én tartom pár fórumossal a kapcsolatot (és elég sokan vannak így pláne aki nem is fórumozik) akiknél fantasztikus készülékek vannak. Különböző félék mégis élveztem mindegyiket vmilyen tulajdonsága miatt és a tulaja is. Ők se írnak sohasem a fórumra, néha felnéznek, hogy mi újság. De egymással tartják a kapcsolatot. Sőt még készülékeket is megosztanak egymással, hogy nagyobb tapasztalatra tegyenek szert. Ez miért nem mehetne publikusan...? Azért amiért Limar is írta. Kinek hiányzik ez. Ki akar akárkit is meggyőzni? Igen vannak olyan drága cuccok is amik az árukhoz képest nem úgy szerepelnek. De ez szinte mindig párosítás vagy egyszerűen a saját ízlésünk miatt van és nagyon ritkán a műszaki színvonala miatt. A kereskedők, legalább is akik képviseltetik magukat itt, le a kalappal mert nagyon segítőkészek.
Nekem is sokat segítettek már levelezés formájában és telefonon is pedig nem vásárolok tőlük minden héten de még évben sem. Tudnék írni még pár sort, de már nagyon elkanyarodtunk....egy takarítás elférne.

Én csak onnan tudom, hogy: 1./ Folyton csereberélnek, 2./ 10 hanghordozónál nincs többjük, vagy ha van, akkor sem azt hanem tesztlemezeket hallgatnak.
Ha van másfajta attitűd, az csak jó.

Maradjunk a topik címéhez mérten a lemezjátszók körűl.
Itt már a hájendnek kikiáltott Sima erősítőkön keresztül(szerintem nem az), a Mark Levinson cédákig lassan minden szóba kerül.
A végén így nem lehet eligazodni. :/

Mindig megemlítitek, hogy hallottatok olyat akinek drága rendszere van és nem élvezi annyira a zenét, meg hogy rettenetesen szólt a méreg drága cucc. Ezt honnan veszitek? Ő mondta nektek, hogy beleölt sok-sok pénzt és nem élvezi. Vagy egyszerűen ti így hallottátok nála. Aki nálam járt annak sem tetszett mindenkinek a hang. Nekem kell, hogy jó legyen. Én tartom pár fórumossal a kapcsolatot (és elég sokan vannak így pláne aki nem is fórumozik) akiknél fantasztikus készülékek vannak. Különböző félék mégis élveztem mindegyiket vmilyen tulajdonsága miatt és a tulaja is. Ők se írnak sohasem a fórumra, néha felnéznek, hogy mi újság. De egymással tartják a kapcsolatot. Sőt még készülékeket is megosztanak egymással, hogy nagyobb tapasztalatra tegyenek szert. Ez miért nem mehetne publikusan...? Azért amiért Limar is írta. Kinek hiányzik ez. Ki akar akárkit is meggyőzni? Igen vannak olyan drága cuccok is amik az árukhoz képest nem úgy szerepelnek. De ez szinte mindig párosítás vagy egyszerűen a saját ízlésünk miatt van és nagyon ritkán a műszaki színvonala miatt. A kereskedők, legalább is akik képviseltetik magukat itt, le a kalappal mert nagyon segítőkészek.
Nekem is sokat segítettek már levelezés formájában és telefonon is pedig nem vásárolok tőlük minden héten de még évben sem. Tudnék írni még pár sort, de már nagyon elkanyarodtunk....egy takarítás elférne.

Érdekes terület a high-enddel kapcsolatban az ár-érték arány alakulása. Sok esetben a hang "javulása" exponenciális árnövekedéssel jár, miközben egy adott komponens vagy akár rendszer hangjának a megítélése totálisan szubjektív. A Bugatti azért rossz példa, mert az autó esetében eléggé pontosan mérhető paraméterek vannak (lóerő, nyomaték, gyorsulás, végsebesség) emellett a kivitele is kiváló (luxus) minőségű, ami viszont megint szubjektív megítélés kérdése lehet. Egy audio komponens hangjának a megítélése viszont totálisan szubjektív, hallottam már olyan drága hangot, ami bár nagyon attraktív, nem szeretnék napi szinten olyat hallgatni. A high-end létjogosultsága nem kérdéses, amíg volt/van/lesz rá igény, addig gyártanak ilyen berendezéseket. Akit beszippant ez a világ az megveszi, ha megengedheti magának, az is igaz, hogy sokan viszont valóban sznobériából vesznek ilyen rendszereket. A high-enddel kapcsolatos ellenszenv egy jelentős része az ilyen emberek miatt létezik. A problémát én ott látom, hogy ha olyan embert szippant be, aki nem engedheti meg magának ezt az árszintet, holott sokkal olcsóbban ki lehet hozni a high-endhez hasonló hangot, ne adj Isten akár olyat is, ami adott esetben egy közvetlen összehasonlítás (vakteszt) során jobbnak bizonyul a méregdrága rendszernél, pont a szubjektivitás miatt.
Nemrégiben a facebookon idézett valaki egy zenészt, aki kb. ezt mondta: az audiofil nem arra használja a berendezéseit, hogy hallgassa velük a zenédet, hanem arra használja a zenédet, hogy hallgassa vele a berendezéseit.
Ebben sok igazság van, de ha valaki arra használja a high-end rendszerét, hogy élvezze a zenét, akkor van létjogosultsága a high-endnek is és szerintem vannak ilyenek. Mint ahogy vannak olyanok is, akik egyre drágább cuccokat vesznek hogy azokat hallgassák. Sok olyan zeneszerető emberkét látni a neten, akik egy belépő lemezjátszóval (Akai, Pioneer, Taya stb.) hallgatnak zenét és őszintén örülnek, amikor egy kisebb beruházással (pl. egy AT95-ös vagy akár egy AT100-as hangszedő) észrevehetően javul a rendszerük hangja. Bár ők messze járnak a high-endtől, ennek ellenére lehet hogy jobban élvezik a ZENÉT, mint sok drága berendezés/rendszer tulajdonosa.

Oh yeah! Csak ettől még a kereskedők éhen halnak!

Audio-Phil

Kedves Limar!

Akkor meg tudná mondani,hogy egyes készülékek miért kerülnek annyiba amennyi..,hogy 1 kisebb településen 2-3 házat de 1 nagyobb városban is 1 komolyabb lakást lehetne kapni az árából.Hol van itt arányában a hangminőség javulás??
Ez semmi más csak sznobizmus..és farokméregetés.....
Az igaz,hogy az élet más területein is jelen van ez,kevesen tudnak ennyit kifizetni ezért, főleg Magyarországon.
Az autós példa a Bugatti azért az más,hangminőség ennyit nem javul 1 talicska pénzért sem,akkor hol itt az igazság?

Érdekes terület a high-enddel kapcsolatban az ár-érték arány alakulása. Sok esetben a hang "javulása" exponenciális árnövekedéssel jár, miközben egy adott komponens vagy akár rendszer hangjának a megítélése totálisan szubjektív. A Bugatti azért rossz példa, mert az autó esetében eléggé pontosan mérhető paraméterek vannak (lóerő, nyomaték, gyorsulás, végsebesség) emellett a kivitele is kiváló (luxus) minőségű, ami viszont megint szubjektív megítélés kérdése lehet. Egy audio komponens hangjának a megítélése viszont totálisan szubjektív, hallottam már olyan drága hangot, ami bár nagyon attraktív, nem szeretnék napi szinten olyat hallgatni. A high-end létjogosultsága nem kérdéses, amíg volt/van/lesz rá igény, addig gyártanak ilyen berendezéseket. Akit beszippant ez a világ az megveszi, ha megengedheti magának, az is igaz, hogy sokan viszont valóban sznobériából vesznek ilyen rendszereket. A high-enddel kapcsolatos ellenszenv egy jelentős része az ilyen emberek miatt létezik. A problémát én ott látom, hogy ha olyan embert szippant be, aki nem engedheti meg magának ezt az árszintet, holott sokkal olcsóbban ki lehet hozni a high-endhez hasonló hangot, ne adj Isten akár olyat is, ami adott esetben egy közvetlen összehasonlítás (vakteszt) során jobbnak bizonyul a méregdrága rendszernél, pont a szubjektivitás miatt.
Nemrégiben a facebookon idézett valaki egy zenészt, aki kb. ezt mondta: az audiofil nem arra használja a berendezéseit, hogy hallgassa velük a zenédet, hanem arra használja a zenédet, hogy hallgassa vele a berendezéseit.
Ebben sok igazság van, de ha valaki arra használja a high-end rendszerét, hogy élvezze a zenét, akkor van létjogosultsága a high-endnek is és szerintem vannak ilyenek. Mint ahogy vannak olyanok is, akik egyre drágább cuccokat vesznek hogy azokat hallgassák. Sok olyan zeneszerető emberkét látni a neten, akik egy belépő lemezjátszóval (Akai, Pioneer, Taya stb.) hallgatnak zenét és őszintén örülnek, amikor egy kisebb beruházással (pl. egy AT95-ös vagy akár egy AT100-as hangszedő) észrevehetően javul a rendszerük hangja. Bár ők messze járnak a high-endtől, ennek ellenére lehet hogy jobban élvezik a ZENÉT, mint sok drága berendezés/rendszer tulajdonosa.

Talán még annyit a lentiekhez mint alap szabály, ami nem csak az én 3 évtizedes hifi tapasztalatom, régebben is és éppen manapság is rendes példák mutatják, nem egyedüli példák, bárkinek aki ott meghallgatta, sőt még hifistának se kell lenni hozzá annyira hallható.
Egy klasszis forrás készülék minősége, különbségei, minőségi szintje simán átjön olyan hifi rendszereken is amik 1 millió Ft alatti egyéb komponensekből állnak. A forrás készülékek esetében biztos hogy nem követelmény a legmagasabb szintű (árszintű) rendszer megléte hogy valaki meghallhassa, megítélhesse és tényleg azt hallhassa ami van.

Teljesen igazad van! Ilyen kor aztán persze nem derül ki más mint, hogy a Technics lemezjátszó nem rosszabb vagy jobb is mint a highend lemezjátszók és akkor ez biztosan így is van. Gratulálok! Így tovább!
Mellesleg szerintem nem jobb mint egy jobb felszereltségű Rega 3 vagy Systemdek. De talán még olyan sincs.

Talán még annyit a lentiekhez mint alap szabály, ami nem csak az én 3 évtizedes hifi tapasztalatom, régebben is és éppen manapság is rendes példák mutatják, nem egyedüli példák, bárkinek aki ott meghallgatta, sőt még hifistának se kell lenni hozzá annyira hallható.
Egy klasszis forrás készülék minősége, különbségei, minőségi szintje simán átjön olyan hifi rendszereken is amik 1 millió Ft alatti egyéb komponensekből állnak. A forrás készülékek esetében biztos hogy nem követelmény a legmagasabb szintű (árszintű) rendszer megléte hogy valaki meghallhassa, megítélhesse és tényleg azt hallhassa ami van.

Istenem, komolyan mondom, ennyire nem lehetsz már szemellenzős. Ez már szinte fáj...
Úgy gondolom nagyon félre ment ez az egész. Szerintem egyáltalán nem értetted meg mit is akarok én ezzel az egésszel.
Olyat sehol le nem írtam hogy egy 300.000 Ft-os erősítő mindig felér egy 3 millióssal. (igaz olyanra volt példa hogy egy 350.000 Ft-os hangban fölé ment egy más félmilliós nagy híres vasnak direkt összevetésben, többek számára is )
Amúgy nem a 2-3 milliós árszintekkel van a legnagyobb probléma, hanem a sokkal feljebb lévőkkel.
Egyébként részemről a lényeg, hogy amire rákérdeztem, arra a két dologra továbbra sincs válasz. Kérdeztem, nem állítottam valamit és nem ítéltem meg a két készüléket magát sehol.
Ha a felhasználókra hivatkozunk akkor arra azért én is tudok valamennyire. Egyrészt aki azt a tesztet összehozta gondolom minimum rendelkezett a Continuum LP-játszóval és úgy érezte ennek a tesztnek van valami értelme. Ezen kívül konkrétan nem egy emberről tudok akik, ahogy már írtam, high-end kategóriás gépekről váltottak valamelyik régebbi Technics-re. Ők se akármiket használtak, abba is volt jó sok CNC fém anyag, vagy/és egyéb high-endnek tartott technikai megvalósítás. Mégis alapos próba után meglépték a cserét és úgy gondolom nekik már nem lesz onnan vissza út a high-end LP-játszó vonalra. Miközben a rendszereik többi részébe se lehetne túlságosan bele kötni hogy ne lenne elég jó (vagy drága).
Amúgy meg ismét leírom, nem a régebbi használt, ki tudja milyen állapotban, milyen jó hazai buhera barkács tuningokon esett át Technics példányokra kérdeztem rá, hanem az új SL-1200G típusra.

Istenem, komolyan mondom, ennyire nem lehetsz már szemellenzős. Ez már szinte fáj.
Komolyan azt hiszed, hogy egy Technics akár csak a közelébe lenne képes kerülni egy Continuumnak, de még egy Michell Orbenak is?
Még annak sem hiszel, aki együtt él ezekkel évek óta és tűélesen látja, hallja a különbségeket ugyanabban az általa jól ismert rendszerben, amivel sok éve együtt él és minden rezdülését ismeri?

Utolsó érvként mindig előrántjátok az érdekeltségeket. Komolyan nevetséges és szánalmas.
Miért van az, hogy bizonyítási kényszere mindig azoknak van, akik gyenge készülékeket hallgatnak és valahogy meg szeretnék indokolni azt, hogy miért ezt hallgatják?

Ha valaki tud olvasni a sorok között, nagyon hasznos információkat lehet szerezni a komolyabb sajtókból ( Absolute Sound, Stereophile, 6 moons..). Azok az emberek sem süketek, akik tesztelnek és nagyságrendekkel nagyobb tapasztalatuk van, mint itt bárkinek is. Nyilvánvalóan csak a legritkább esetben mondanak direktben rosszat bármiről is. Általában a komolyabb információkat nem az éppen tesztelt készülékről lehet beszerezni, hanem amit megemlítenek mellette, amihez őt viszonyítják. A személyes tapasztalatom szerint mindig a valóságot írják le azokról. Hogy a tesztelt készüléket az utolsó bekezdésben ajánlják, az természetes, hiszen az újság a reklámokból él és a fogyasztók zöme csak ezt olvassa el, ha végig olvassa a cikket, úgysem ért belőle semmit.

Csodálkoztok azon, hogy épeszű és tapasztalt emberek messze elkerülnek benneteket, a színvonal béka segge alá süllyed. Szerinted kinek van szüksége arra, hogy folyamatosan ki legyen oktatva olyanok által, akiknek a tapasztalata meg se közelíti az övékét? Az élő fába is beleköttök. Jelen esetben NJ-be és belém is. Szerinted nekünk erre szükségünk van? Milyen érdekünk fűződik ahhoz, hogy kinyissuk a szemeteket a világ olyan térségei felé, ahova innen soha senki el nem fog jutni? De tagadni ezek létét a legnagyobb ostobaság és önámítás.

Nem mi jelentjük a legnagyobb veszélyt rátok, hanem azok, akik saját piti anyagi érdekükből elhitetik veletek, hogy egy tizenötezer forintos kábel pont olyan jó, mint a tízszer drágább gyári. A háromszázezres erősítő pont olyan jó, mint a hárommilliós. És minden kereskedő, gyártó a legnagyobb gonosz, aki él a Földön, mert csak az extraprofitjukkal le akar húzni benneteket. És elhiszitek, mert el akarjátok hinni, jól akartok járni. És vég nélkül megy a nép hülyítése, beszippantva őket a mocsárba. Onnan aztán szerencsétleneknek esélyük sincs kievickélni, mert csak egyre mélyebbre süllyednek általuk. Annak sincs kedve már beírni bármit is, aki valós és komoly tapasztalattal bír, mert azonnal ízekre szeditek. Így aztán nem marad senki, akitől információhoz lehetne jutni. Ha meg mégis vállalja ezt valaki, pillanatok alatt el is megy a kedve az egésztől.

Hát ez igen szánalmas volt
Első körben ennyit tudnék hozzáfűzni..

Van egy olyan gyanúm hogy ilyen soha nem lesz sehol. Mert akinek lenne rá lehetősége annak nagyon nem lesz érdeke egy ilyen eredmény.
A hivatalos hifi sajtó meg ... tudjuk miből él az is és hogyan.

Istenem, komolyan mondom, ennyire nem lehetsz már szemellenzős. Ez már szinte fáj.
Komolyan azt hiszed, hogy egy Technics akár csak a közelébe lenne képes kerülni egy Continuumnak, de még egy Michell Orbenak is?
Még annak sem hiszel, aki együtt él ezekkel évek óta és tűélesen látja, hallja a különbségeket ugyanabban az általa jól ismert rendszerben, amivel sok éve együtt él és minden rezdülését ismeri?

Utolsó érvként mindig előrántjátok az érdekeltségeket. Komolyan nevetséges és szánalmas.
Miért van az, hogy bizonyítási kényszere mindig azoknak van, akik gyenge készülékeket hallgatnak és valahogy meg szeretnék indokolni azt, hogy miért ezt hallgatják?

Ha valaki tud olvasni a sorok között, nagyon hasznos információkat lehet szerezni a komolyabb sajtókból ( Absolute Sound, Stereophile, 6 moons..). Azok az emberek sem süketek, akik tesztelnek és nagyságrendekkel nagyobb tapasztalatuk van, mint itt bárkinek is. Nyilvánvalóan csak a legritkább esetben mondanak direktben rosszat bármiről is. Általában a komolyabb információkat nem az éppen tesztelt készülékről lehet beszerezni, hanem amit megemlítenek mellette, amihez őt viszonyítják. A személyes tapasztalatom szerint mindig a valóságot írják le azokról. Hogy a tesztelt készüléket az utolsó bekezdésben ajánlják, az természetes, hiszen az újság a reklámokból él és a fogyasztók zöme csak ezt olvassa el, ha végig olvassa a cikket, úgysem ért belőle semmit.

Csodálkoztok azon, hogy épeszű és tapasztalt emberek messze elkerülnek benneteket, a színvonal béka segge alá süllyed. Szerinted kinek van szüksége arra, hogy folyamatosan ki legyen oktatva olyanok által, akiknek a tapasztalata meg se közelíti az övékét? Az élő fába is beleköttök. Jelen esetben NJ-be és belém is. Szerinted nekünk erre szükségünk van? Milyen érdekünk fűződik ahhoz, hogy kinyissuk a szemeteket a világ olyan térségei felé, ahova innen soha senki el nem fog jutni? De tagadni ezek létét a legnagyobb ostobaság és önámítás.

Nem mi jelentjük a legnagyobb veszélyt rátok, hanem azok, akik saját piti anyagi érdekükből elhitetik veletek, hogy egy tizenötezer forintos kábel pont olyan jó, mint a tízszer drágább gyári. A háromszázezres erősítő pont olyan jó, mint a hárommilliós. És minden kereskedő, gyártó a legnagyobb gonosz, aki él a Földön, mert csak az extraprofitjukkal le akar húzni benneteket. És elhiszitek, mert el akarjátok hinni, jól akartok járni. És vég nélkül megy a nép hülyítése, beszippantva őket a mocsárba. Onnan aztán szerencsétleneknek esélyük sincs kievickélni, mert csak egyre mélyebbre süllyednek általuk. Annak sincs kedve már beírni bármit is, aki valós és komoly tapasztalattal bír, mert azonnal ízekre szeditek. Így aztán nem marad senki, akitől információhoz lehetne jutni. Ha meg mégis vállalja ezt valaki, pillanatok alatt el is megy a kedve az egésztől.

Hozzászólás Szerző: **zz7** » 2017.12.27., szer. 22:52

De nekem ez semmit nem jelent. Normális körülmények között kell meghallgatni.
>

Van egy olyan gyanúm hogy ilyen soha nem lesz sehol. Mert akinek lenne rá lehetősége annak nagyon nem lesz érdeke egy ilyen eredmény.
A hivatalos hifi sajtó meg ... tudjuk miből él az is és hogyan.

Hozzászólás Szerző: **zz7** » 2017.12.27., szer. 22:50

Ahogy látom konkrét technikai indoklás továbbra sincs. Ahogy igazából hang összevetés eredménye se nagyon.

Hozzászólás Szerző: **NJ_** » 2017.12.27., szer. 20:26

Te írtad le kb. azt hogy a műszaki tartalom a lényeg mérnöki szemmel. Én csak vissza kérdeztem hogy hol van az a műszaki tartalom, mi a lényege.

Minden cuccot el lehet rontani. Főleg buherálással, nem megfelelő párokkal stb. De ez egy eset, ez nem indokol semmit. Viszont hogy máshol meg nem így szól az biztos. Ha egy holmi az egyik helyen jól működik, a másikon meg nem, akkor a hibát lehet nem benne kell keresni.
Én meg több esetet tudok amikor high-end szíjas gépek lettek Technics-re lecserélve és ma se bánja a gazdája. Sőt, inkább úgy érzi korábban egy nagy átverés áldozata volt.
Amúgy a kérdésem tárgya nem a régebbiek voltak, hanem az (3500 EUR árú ha már számít ez is) SL-1200G modell.

Szóval akkor még sincs technikai indoklás hogy hol, miben jobb, miben ér többet egyik a másiktól? Valahogy sejtettem hogy így lesz. Mert hogy igazából ilyen nincs is.

Hangra meg ott vannak a felvételek. Ki mit hall belőlük?

Nagyon szép gyönyörű lemezjátszók
Kár,hogy mind a szemnek készült.
Az ismerősöd valamiért csak nekirugaszkodott a Technicsnek.
Kár hogy egyből elbaltázta az SME karral..
Gondolom még kapott szuper karkábelt,meg valami ezoterikus lemezalátétet.
Akinek nem jön át a szíjas lemezjátszók instabil és enervált hangja annak tényleg nem való Technics..

hát ez itt már rég nem a lemez lejátszásáról szól
Estemben volt sok olyan alkalom, hogy a "pénztárca" megengedte volna nekem, hogy óva drágább holmit (bármi nem pont hifi) vegyek.
Az eszem meg azt mondta, hogy beérem a kevesebbel is, mert nekem még pont megfelelő az amit annyiért nyújtani tud.
Ez a hifiben sőt legyen high end, még sarkosabb, mivel nagyon exponenciálisan kezdenek az árak emelkedni az elérhető minőségugráshoz képest.

Az én mottóm: egy lemezjátszó részben művészet, részben minőség.

Egyet értek e a 6 számjegyű árakkal? Nem. Megérik e az árukat a 6 számjegyűek? Nem tudom. Az exponenciális ár növekmény mögött van e valós műszaki tartalom? Igen. Sokszor van, sokszor nincs. De a legfőbb kérdés: mi a minőségugrási növekmény értékmérője? Lásd. alább (**)

Most egy olyan lemezjátszóról van szó, aminél van mögöttes valós műszaki tartalom. Én nem fogom felsorolni a felvonultatott technológiákat és azok technikai paramétereit. Google. Van bőven. Meg befektetett munkaóra is a felhasznált anyagválasztékon túl.

"Kár, hogy mind a szemnek készült."
...

"...még sincs technikai indoklás...valahogy sejtettem hogy így lesz. Mert hogy igazából ilyen nincs is."

Jó nektek. Ezek szerint ti ismeritek, tudjátok. Ezzel én nem akarok vitatkozni. (Nem is vagyok Doehmann, hogy megvédjem a terméket.) De az is nyílvánvaló, emiatt nem is ti terveztek lemezjátszókat.

Ami biztos:
Ma, és holnap, a lassuló ütemű, mindig kisebb és kisebb mértékű előrehaladás érdekében egyre többet és többet kell megtenni, igen exponenciálisan, egyre aprólékosabb, egyre összetettebb technikai megoldások tárházával.
Ezt hívják úgy, hogy "túlbonyolítás"?

Lehet, de nem feltétlenül. Mert egy lemezjátszó részben művészet, részben minőség.

Végülis miért van mindez? Idézem tunerman-tól:
"Mivel a vágófej (pl. Neumann, Westrex) nagyságrendekkel jobb minőségű...Egyetértettünk abban, hogy több információ lehet a lemezen mint amit sejtünk.."nem tudjuk mi minden van még a hanglemezek barázdáiban" (Csontos István)."
Így zárul be a kör.

A barázdába vágódik be a vágófejek szinte határtalan képessége, az információ, amit a lejátszó rendszerek fogyatékosságai miatt nem tudnak 100%-osan visszaolvasni. Az erre való törekvés, na az a közös sok tervezői megközelítésben. (**) Ez a fent említett minőségugrási növekmény értékmérője. És a siker? Kinek, hogy jön össze. Meg kell hallgatni.

A digitálisról visszahallgatható analóg tesztről aka Fremer pedig annyit, hogy a problémás hullámos lemezzel történő hülyítés után feltett vokál összevetésnél már tisztán hallatszott a lejátszók közötti lényeges különbség. De nekem ez semmit nem jelent. Normális körülmények között kell meghallgatni.
>

Én továbbra is alábbi kérdésemre várom a választ a mérnöktől (és nem a kereskedőtől):

A Technics SL-1200G lemezjátszóban mi az ami olcsó és silány minőségű rész, mondjuk egy Continuum géphez képest is? Alkatrész, technikai megoldás, műszaki paraméter?

Az új sorozatú Tekákat nem ismerem, így ezzel kapcsolatban konkrétumot sajnos nem tudok mondani.

Viszont mivel dolgozom high-end gyártónak, illetve kereskedem is ilyen termékekkel, van némi rálátásom a dologra.

1) Tudás. A high-end konstruktőrök olyanok, mint a mester séfek. Tudják, milyen hozzávalókkal mit kell csinálni, hogy elérjék azt az eredményt, amit megálmodnak. Nem úgy születnek, hogy mindent tudnak - tanulnak, elmélyednek részletkérdésekben, kísérleteznek, eközben sokszor kerülnek zsákutcába. A legjobb konstruktőrök azok, akik a legtöbbet hasznosítják a saját zsákutcáikból.

2) Zsenialitás. Nem elég mindent tudni - a Technics mérnökei is tudnak mindent. A tudáshoz kell a kreatív szikra, hogy a mások által is birtokolt tudásanyagot új összefüggéseiben tudják valami merőben újszerű formában alkalmazni. A legtöbb high-end márka mögött áll egy konstruktőr, aki a nevét adja a termékekhez. Ezek a termékek tipikusan az ő zsenialitásukat hirdetik. A Technicsnél és más hasonló üzleti vállalkozásoknál inkább mérnök teamek dolgoznak, ami tökéletesen megfelel "elegendően jó" termékeket készíteni, de a zsenialitást kibontakoztatni nem. A csapatsportok fantasztikusak, a világbajnok focicsapat vagy hokicsapat játéka szemet gyönyörködtető. Viszont nem tudok felidézni művészeti alkotást, verset, szobrot, fotográfiát, szimfóniát, ami csapatmunkában készült volna. (Az más kérdés, hogy Beethoven is konzultált gyakorló hangszeres zenészekkel, és az ő tapasztalatuk is benne van a szimfóniákban.)

3) Végtelen árú alkatrészek. Tojást lehet venni a sarki kisközértben. De aki maximalista a konyhában, az tudja, hogy milyen fajtájú tyúkot mivel kell táplálni, és milyen körülmények között kell tartani, hogy olyan tojássárgáját kapjon, ami az adott fogáshoz kell. Sok séf jut el odáig, hogy saját baromfiudvara (meg saját konyhakertje, sőt saját mini malma) legyen. Nyilván egy ilyen tojásnak a bekerülési költsége nem annyi, mint a teszkósnak. A hifi piacon játszó készülékek esetén figyelni kell az árat, a féktelen kísérletezgetést gyorsan leállítja a könyvelési osztály. A teszkós tojás helyett még mehet a tanyasi tojás a piacról, de a saját baromfiudvar nem jöhet szóba. A high-end készülékek tele vannak egyedi, vagy nagyon kis szériás alkatrészekkel, amivel az adott funkciót tökéletesebben tudják ellátni, mint a boltban kaphatóak. Gondoljunk Kondo vagy Godina úr kondenzátoraira, a csöves erősítőknél már szinte alap egyedileg tekercselt trafókra.

4) Végtelen idő. A high-end készülékek kifejlesztése egészen elképesztően időigényes, mire minden a helyére kerül. Amikor a piacilag egyébként rendkívül sikeres Pointe Sima erősítők huszadik évfordulójára megjelent Sima 20 modell bemutatóját tartottuk, valaki megkérdezte Tibortól, mi a különbség az akkori és a mostani Sima erősítő között. Tibor csak annyit válaszolt egy félmosollyal: "20 év." Ez nyilván az első ponttal ("tudás") van összefüggésben, de tény, hogy egy új erősítő kifejlesztése is rendkívül időigényes folyamat. Már odáig is több száz óra eljutni, hogy mi NE legyen az erősítőben. A különbség itt is a hozzáállás, az "elegendően jó" kontra "kompromisszummentes" között.

5) A szépség ára. Tegyük fel, elkészült egy szuper készülék. Ahogy megszólal, az a mennyek zenéje. A fejlesztés rengeteg költséggel járt, az alkalmazott műszaki megoldások és a felhasznált alkatrészek iszonyú sokba fájnak. Ha csak a puszta beltartalmat árulnánk, az is sok-sok pénzbe kerülne. Csak akkor senki nem venné meg, mert értelmezhetetlenül ronda lenne. Ha már valaki rákényszerül, hogy sok-sok-sok forintot kérjen el egy hifi-készülékért, nem árt, ha az a készülék ki is néz valahogy. Elvégre a nappalink díszhelyére kiállított készüléket nemcsak hallgatjuk - de nézzük is. Akkor is, amikor nem szól. Egy értékesnek kinéző készülékház megtervezése és kivitelezése iszonyú drága lehet. A mi új erősítőnk előlapját csak egy elég spéci alumínium ötvözetből lehet igazán szépen előállítani, ami bírja az eloxálást, szálhúzva szép felületet ad, és alkalmas a 3D gravírozásra is. Ezt - jobb híján - mi Svédországból rendeljük, fél tonnás tömbökben (ez a legkisebb rendelhető mennyiség). Csak az 30 ezer forintba kerül, hogy a feldolgozó üzemben a tömböt ledaruzzák a teherautóról. Ami előtte átszállította a tömböt fél Európán keresztül. Ne tudd meg a költségét. Pláne egy készülékre vetítve.

6) Ami drága, az még drágább. Az exponenciális árnövekedés oka az, hogy a fentiek szellemében készült termék mindenképp drága lesz. Ami drága, az kevesebb embernek eladható. Ami kevesebb embernek eladható, abból kis sorozatok készülhetnek csak. Márpedig egészen más árat kapsz, ha valamiből 100 darabot rendelsz, mintha tízezret - gondoljunk például a készülékházra, minden hifi-készülék (egyik) legdrágább "alkatrészére," de ugyanez vonatkozik például a csomagolásra is. A high-end termékeknél sokan kiemelik a kézi összeszerelés jelentőségét, ami egyfelől tényleg fontos, másfelől nem csak azért szerelik kézzel ezeket a készülékeket, mert az jó, hanem azért is, mert nem ésszerű gépesíteni, automatizálni, robotizálni egy olyan gyártást, ami évi pár tucat készüléket hoz csak létre.

7) Az értékesítés költségei. Én az újautó-kereskedelemből érkeztem (vissza) a hifi világába. Ahhoz képest, hogy egy 8 millió forintos személyautón mennyi árrés van, egészen döbbenetes, mennyivel többet lehet keresni egy 8 milliós hifi készüléken. A különbség oka, hogy amíg 8 milliós személyautóból találkozom kb öttel, amíg végigsétálok itt a falu főutcáján, addig 8 milliós erősítője (vagy akár komplett hifi lánca) senkinek nincs itt a környéken. Egy nem túl jól menő vidéki autó márkakereskedés is elad évi 150-200 új autót (Magyarországon kb 400 márkakereskedés van, idén pedig kb 100.000 új autót helyeztek üzembe). A 150-200 autóból olyan 10-15 lehet (ex-has) a 8M körüli. Komplett 8M körüli hifi láncból az egész országban nem adnak el egy év alatt 10-15 darabot. Ez azt jelenti, hogy ha akarsz egy embert, aki arra teszi fel az életét, hogy hifi-készülékeket árusítson (mondjuk napi 24 órában legyen kész demót tartani, de legalább a telefonját felvenni, egy emailre pár órán belül válaszolni, megszervezni és megtartani egy demót tipikusan vagy este (késő este) vagy hétvégén és munkaszüneti napokon, adott esetben háznál, kiszállással, korántsem mindig garantált vételi szándék esetén is, garanciális ügyeket intézni, egyedi kívánságok után loholni, stb), azt egy-egy eladott termék után jobban meg kell fizetni, mint aki "csak" autókat árul. Mert ha azt szeretnénk, hogy holnap is ezzel foglalkozzon, azaz fenn tudja tartani a családját, de a piac jellege miatt csak kisebb mennyiség értékesíthető, akkor magasabb árrést kell biztosítani.

Van persze a B-terv is, amikor a gyártó maga a kereskedő - az úgynevezett magyar modell :-) Ez egyfelől mindenkinek előnyös: a gyártó/kereskedő többet keres az eladott terméken, miközben a vevő olcsóbban jut hozzá. Heuréka! Csakhogy vannak bökkenők is. 1) A készülékek tervezése egy szakma, amihez bizonyos kompetenciák kellenek. A készülékek marketingje, értékesítése egy teljesen más szakma, amihez teljesen más kompetenciák kellenek. Kicsi az esélye, hogy X. Y. ugyanolyan otthonosan mozogjon a különböző kapcsolások között, mint a potenciális vevők között. 2) A vevők ritkán indulnak el úgy vásárolni, hogy tudják, az ABC-123 jelű készülékre van szükségük. Szeretik az összehasonlítás és a választás lehetőségét. A klasszikus többmárkás hifi-kereskedések sokkal-sokkal több készüléket tudnak eladni pusztán amiatt, hogy választási lehetőséget kínálnak. 3) Az ár alatt eladott komponensek méltóságon aluli rendszerekbe kerülnek, és valójában soha nem tudják kifutni magukat. Ha Messit leigazolná a Tököl FC, biztosan ő lenne a csapat legjobb játékosa meg a házi gólkirály - de a csapat vele sem jutna fel az NB III-ba. Szóval Messi is maradna a Megyei I-ben.

8) "The pride of ownership" (a tulajdonlás büszkesége) - a fent részletezett felárért cserében viszont járnak a high-end készülékekhez plusz "szolgáltatások" is. Ezek nem kifejezetten a hangminőséggel függenek össze, hanem azzal, hogy aki high-end készülékeket vásárol, az utána büszke lehet a kifinomult ízlésére, büszkélkedhet a készüléke hangjával, tudásával, kinézetével, hírnevével. Listaárával. Oké, mi itt mindannyian a tökéletes hangzást keressük, Miles Davist és Yehudi Menuhint akarjuk megidézni a nappalinkban, de azért nem baj, ha a High-End Shown összefutva ezeréves haverunkkal, a "most min hallgatsz zenét?" kérdésre menő márkájú készülékeket tudunk felsorolni, az ilyenkor szokásos szerénykedő mosoly kíséretében. Emberek vagyunk, hiú emberek. Az a cég, aki korábban tudását, zsenialitását, üzleti kockázatát (!), marketing költségvetése százezreit (forintban vagy euróban) tolta bele abba, hogy a márkaneve jól csengjen legalább a hobbisták fülében, az hülye lenne nem alkalmazni egy pár százalékos felárat pusztán a márkanévért. Fogadjuk ezt el természetesnek. (Ha nem így lenne, a racionális emberek, ha extrára vágynak, mind a Ford Mondeo legmagasabb motorizáltságú és legmagasabb felszereltségű változatát vennék meg. Nem is lenne piaca a BMW, a Mercedes és az Audi autóinak, amik azonos vételárért sokkal-sokkal kevesebb lóerőt és sokkal-sokkal-sokkal bénább felszereltséget adnak.)

Köszönöm, hogy végigolvastátok és megfontoltátok :-)

Borzasztó lehet, ha valaki hazaérve leül a nagyon nagyon drága rendszere elé zenét hallgatni, és nincs megelégedve a produkcióval (hogy mért az most más kérdés)
Igazán az a dolog, hogy az a zenei választék miből áll ..
erre örök példám az, amikor egy ügyfélnél jártam (anno jó rég még a DVD is újszerű és drága cucc volt a lapos tv-k is eléggé aranyárban)
szóval volt lapos TV elég nagy (ma már inkább átlag lenne de akkor) komplett Denon cucc HM erősítő meg DVD játszó az akkori csúcs cuccok, nagy hangfalak tán B&W de jó nagy (és feltehetőleg drága is)
Karvastag kábelek hálózati és összekötő
pazar kiállású és nagyon drága mozi volt
éééés szerte szét a lakásban sok sok DVD lemez több száz
kitalálod mennyi volt ebből eredeti? Igen ahogy sejted .. 1 sem, mind valami másolt 1 rétegűre butított verzió.

másik példa
Csúcs zenecucc Accuphase minden a CD-től az erősítői
ProAc hangfal mindenütt a nappaliban ugye egy pár de még a hálóban a minihifi is kis ProAc hangfalakon szól.
na ehhez a nappaliban egy sajtbúrás lemezlejátszó cucc társult, nem nagyon emlékszem a típusra, de tuti nagyon drága volt valami igen márkás hangszedővel
és az egész úgy működött, hogy a LP játszóból két centi átmérőjű összekötökábel jöt telő, bele egy ProJect phono box-ba az a 6x8 cm nagyságú picike darab ami a legesleg kezdőbb belépő szint, és abból két másik ilyen borzalom vastag ment az erősítőbe. a phono boxot nem is kellett letenni sehova mert a kábelek megtartották az erősítő és a lejátszó mögött a levegőben
egyrészt "csudaszép" látványt nyújtott, másrészt ár arányban valami iszonyat mélység lakozott a holmik és a phonobox között
(lehet hogy épp elromlott valamelyik erősítő phono bemenete vagy más okból volt ez így de... )

Hasonlót én is láttam, és csodálkozott a gazdája, hogy miért nem szól jól, pedig Ő asztán megadta a módját. Sokan nem is gondolják/tudják, hogy milyen fontos láncszem a phono előerősítő. Ugyanolyan fontos mint a lemezjátszó, a hangkar és a hangszedő, ha nem fontosabb.

Ez egy nagyon elfogadható álláspont; nyilván a kereskedő tiltakozni fognak ellene. Sokszor egy jó " fejlesztés", "előrelépés" a HiFI-zésben, ha nem cserélünk le, régi jól bevált készüléket egy magát kellető újra. A lényeg nálam, hogy mikor fáradtan jövök haza örömmel gondoljak arra, hogy ZENÉT fogok otthon hallgatni.
És itt még az a régi probléma, dilemma is felmerül, hogy kinek hogy viszonylik a zenei állomány - mint szoftver - a lejátszó - mint hardver - árához. Tudom ma a klf netes zenei oldalak korában már nehéz árasítani.

Borzasztó lehet, ha valaki hazaérve leül a nagyon nagyon drága rendszere elé zenét hallgatni, és nincs megelégedve a produkcióval (hogy mért az most más kérdés)
Igazán az a dolog, hogy az a zenei választék miből áll ..
erre örök példám az, amikor egy ügyfélnél jártam (anno jó rég még a DVD is újszerű és drága cucc volt a lapos tv-k is eléggé aranyárban)
szóval volt lapos TV elég nagy (ma már inkább átlag lenne de akkor) komplett Denon cucc HM erősítő meg DVD játszó az akkori csúcs cuccok, nagy hangfalak tán B&W de jó nagy (és feltehetőleg drága is)
Karvastag kábelek hálózati és összekötő
pazar kiállású és nagyon drága mozi volt
éééés szerte szét a lakásban sok sok DVD lemez több száz
kitalálod mennyi volt ebből eredeti? Igen ahogy sejted .. 1 sem, mind valami másolt 1 rétegűre butított verzió.

másik példa
Csúcs zenecucc Accuphase minden a CD-től az erősítői
ProAc hangfal mindenütt a nappaliban ugye egy pár de még a hálóban a minihifi is kis ProAc hangfalakon szól.
na ehhez a nappaliban egy sajtbúrás lemezlejátszó cucc társult, nem nagyon emlékszem a típusra, de tuti nagyon drága volt valami igen márkás hangszedővel
és az egész úgy működött, hogy a LP játszóból két centi átmérőjű összekötökábel jöt telő, bele egy ProJect phono box-ba az a 6x8 cm nagyságú picike darab ami a legesleg kezdőbb belépő szint, és abból két másik ilyen borzalom vastag ment az erősítőbe. a phono boxot nem is kellett letenni sehova mert a kábelek megtartották az erősítő és a lejátszó mögött a levegőben
egyrészt "csudaszép" látványt nyújtott, másrészt ár arányban valami iszonyat mélység lakozott a holmik és a phonobox között
(lehet hogy épp elromlott valamelyik erősítő phono bemenete vagy más okból volt ez így de... )

Nagyon szép gyönyörű lemezjátszók
Kár,hogy mind a szemnek készült.
Az ismerősöd valamiért csak nekirugaszkodott a Technicsnek.
Kár hogy egyből elbaltázta az SME karral..
Gondolom még kapott szuper karkábelt,meg valami ezoterikus lemezalátétet.
Akinek nem jön át a szíjas lemezjátszók instabil és enervált hangja annak tényleg nem való technics..

Azok.

Meg azoknak, akik otthonukban hallgathatják őket boldogan. Másnak nem valók. Azoknak javallott még a gondolat elhessegetése is ezek kvalitásairól. Jobb az a lelki békének.

Igen nekiugrott, mivel munkaeszköznek szánt egy strapabíró gépet. A munkaeszközzel, strapabíróságával nincs is gond, egyedül a hangjával. Azzal viszont gond van egy komolyabb gép mellett. Önmagában persze ez nem feltűnő, jól is szól a többi gagyi direkthajtásos és gagyi szíjas gép mellett. Azoknál tényleg jobb (ahogy közös barátunk is egy ősi Projektet váltott Technicsre - az ő ízléséhez jobban illett a JBL-Siltech-Mark Levinson vonalában, persze mindegyik legalább 30 éves).
A gyári állapotához sokat tett egy SME III-as kar (bár szerinted ezzel elbaltázta, csak tudnám honnan vagy képes ezt látnoki módon kinyilvánítani - mindegy, hagyjuk is ezt..ha elbaltázta, hát elbaltázta), de nem érte el az Orbe szintjét így sem. Nem kis összegért CNCztetett egy SME karbázist hozzá. Ezen kívül mindent elkövetett, hogy legalább közelítsen ahhoz, de ez nem jött össze. Az is lehet, hogy maradni fog. Na nem zenehallgatásra, hanem célszerszámnak. Munkaeszköznek kiváló darab. De hiszen arra is készült, nem pedig zenehallgatásra.

Milyen mérnöki magyarázatra vársz egy lemezjátszó esetében? (de akármilyen audio berendezés esetében)
A szokásosan mérhető paraméterek mindkét gépnél kiválóak.
A hangjuk között hatalmas szakadék tátong.
Történetesen a Technics-et elég jól ismerem, egy kedves barátom szenved vele évek óta, mert még második lemezjátszónak is rettenetes egy Michell Orbe mellett. Nem akarja elhinni, hogy ez ennyire gyenge. Dinamikátlan, lapos, vékony a hangja. Pedig már nem is az eredeti karja van tajta, hanem egy SME III. A jellege nem változott.
Valószínűleg eladó sorba fog kerülni, mivel a Michell Orbe átveszi a második lejátszó szerepét, az első egy Micro Seiki RX5000/RY5500 lesz több karral.

Nagyon szép gyönyörű lemezjátszók
Kár,hogy mind a szemnek készült.
Az ismerősöd valamiért csak nekirugaszkodott a Technicsnek.
Kár hogy egyből elbaltázta az SME karral..
Gondolom még kapott szuper karkábelt,meg valami ezoterikus lemezalátétet.
Akinek nem jön át a szíjas lemezjátszók instabil és enervált hangja annak tényleg nem való technics..

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.