pärt írta: ↑2020.09.06., vas. 21:49
A félresiklott értékrend miatt a fiatalokat kárhoztatni: az a saját csődünk beismerése.
Ez az egy mondatod olyan erős volt, hogy libabőrös lettem tőle.
Én pont a Te korosztályod és az általad leírt fiatalság között vagyok, két világ között satuban. 1984-ben születtem, így engem 5-6 éves gyerekként durván traumatizáltak szüleim Ausztriai kirándulásai. 6 éves koromban magamra mertek hagyni a Shopping City Süd-ben. Nem csak a Nintendot nyomtam, mint a többi gyerek, hanem a műszaki boltok hifi részlegén tátottam a számat a korabeli Sony, Pioneer, Yamaha, Philips, Marantz hifikre, amelyekkel kapcsolatban tudatomba égtek édesapám szavai, hogy ezeket az osztrákoknak árulják, nem nekünk, magyaroknak. Azt a gyermeki fájdalmat mai napig érzem, annyira fájtak ezek a szavak.
Ilyen élmények után egy gyerek teljesen természetes, hogy egy hibás, ránk erőltetett társadalomszervezési modell miatt éppen kivérzett saját országát nem jó helynek érzi. Édesapám látta szomorúságomat és mutatta könyvekben, hogy léteznek a világon a miénknél szegényebb országok is. Persze ahogy nyitott a piac, beérkezett hozzánk is sok “nyugati” dolog, de rengeteg inkább használtan.
Első egyetemi ösztöndíjamból egy Orion hifit vettem, és ahogy elkezdtem dolgozni, úgy lépkedtem felfelé lassan. A zene szeretete és imádata mellett tudatalattimban ott munkáltak a gyerekkori ausztriai élményeim és iszonyatosan motivàltak a tanulásra és a munkára. A bosszú, irigység félelmetes motivátor. Szüleimnek alig kellett tanulásra ösztönözni. Meg akartam mutatni, hogy magyarként érek annyit, mint egy osztrák.
Volt bennem egy bosszúvágy. Az, hogy nekem nem lehet olyan életem, mert magyarnak születtem. Végül mára saját erőből elértem egy átlagos osztrák életszínvonalat Magyarországon és két olyan hifim van, ami gyerekkoromban csak jómódú külföldieknek lehetett, azaz beteljesült a “bosszúm” itthon, Magyarországon. Megmutattam, hogy képes vagyok rá. Így eltűnt az a bosszúvágy, ami ifjúságomat hajtotta. Nyugalom van a helyén. 5-6 éves kisfiam ezt már nem értheti, mert ugyanolyan autókkal járunk és ugyanolyan életünk van, mint nekik, esetleg egy kicsit gyengébben síelünk, mint ők. De jól van ez így, a mai gyerekeknek új motivátorok kellenek.
Nem azt írta, hogy régen csak sz@rt gyártottak, hanem, hogy kipróbált bizonyos dolgokat, amiket akkor pocséknak talált, most viszont mások mennyekbe menesztik.
