DAC-olás

-én sem szeretném a honi hangmérnököket szidni,eszem ágában sincs,de azt biztosra mondhatom,hogy régen mondjuk amikor házimoziztam,és vettem a drága filmeket eredetiben,és nyelvet váltottam,mondjuk a Magyar az kuka volt az Amerikaihoz képest,na most erről ki tehet nem tudom,de általában nem Magyar nyelven(szinkronnal néztem)Olyan szarul volt lekeverve az 5.1-hogy csak na!
Biztosan az Amerikaiak csesztek el valamit.
Ennyi erővel az audio lemezekkel is lehetnek ilyen balesetek.

Némi logikával könnyen megtalálható a jelenség magyarázata. 10-20 évvel ezelőtt komoly bevételt hozott a magyar szinkronhangos külföldi filmek kiadása. Akkoriban áldoztak is rá a kiadók és a stúdiók, mert a sok ezer példányos eladás és a filmszínházak zsíros bevétele meghálálta a befektetést. A magyar szinkron igen híres volt, a legtöbb országban hasonlót sem csináltak soha, sok helyen beérték a mezei hangalámondással, feliratozással. Manapság, amikor a DVD és BR eladások minimálisak és a mozik látogatottsága is erősen visszaesett, sokkal kevesebb pénz jut a magyarosításra. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy míg régebben 1-2 hét jutott egy 2 órás játékfilm szinkronizálására, manapság lezavarják egy nap alatt. Másrészt a stúdiók technikai felszerelését sem újítják fel, mert soha nem térülne meg anyagilag. Harmadrészt a legtöbb szinkronstúdió nem alkalmaz hangmérnököket és profi színészeket, mert nem tudják őket megfizetni. Ezek és a még nem említett problémák nyilván nem használnak a minőségnek.

Azt tudod, hogy melyik CD hol készült?
Én azt tapasztalom, hogy a magyar nyomású CD-k nagy része meglehetősen vacak.
Ha jól emlékszem egyszer a Bon Jovi New Jersey CD-jét hallottam magyar nyomásban, az is pocsék volt.
Ritka kivétel az Omega Időrabló lemeze, vagy az LGT 1. De pl. az LGT Loksi már egy csörömpöl, magasba húz, üresen puffog, stb.
Az Edda, P.Mobil lemezekről ne is beszéljünk de ezek LP-n sem szóltak jól, kíváncsi lennék, hogy ennek zenei, vagy politikai okai voltak akkoriban
'83-ban még nem volt hazai CD-gyártás, '88-tól volt Glória Kft ami '93-ban VTCD-vé alakult át
Azt még nem figyeltem, hogy lehet-e ez alapján besorolni az ott készült CD-ket, de egy barátom ismerőse ott dolgozott akkoriban, azt mondta olyan szinten megy a minőségbiztosítás, mintha szándákosan meg akarnák buktatni a céget, de sajnos konkrétan nem emlékszem, hogy ez melyik évben volt.
A legjobban szóló magyar lemezem ( Skorpió Rohanás) LP-ről van otthon írva.

-én sem szeretném a honi hangmérnököket szidni,eszem ágában sincs,de azt biztosra mondhatom,hogy régen mondjuk amikor házimoziztam,és vettem a drága filmeket eredetiben,és nyelvet váltottam,mondjuk a Magyar az kuka volt az Amerikaihoz képest,na most erről ki tehet nem tudom,de általában nem Magyar nyelven(szinkronnal néztem)Olyan szarul volt lekeverve az 5.1-hogy csak na!
Biztosan az Amerikaiak csesztek el valamit.
Ennyi erővel az audio lemezekkel is lehetnek ilyen balesetek.

Megértem, hogy nem ő tehet róla. De azért csak az ő ujja van a potin....... (ördögös smiley nem volt)
Végrehajtja, amit a felettese utasításba ad. Szerintem elég sokan vannak így a munkahelyükön, talán nem csak a hangmérnöknél számít ez bűnnek. A nagyon szuverén lelkek építhetnek saját stúdiót, ahol kedvük szerint ténykedhetnek, maximum nem kapnak munkát, ha nem engednek a nagy kiadók által diktált trendeknek. Az elmúlt 20 év erről szólt, de most nagy változások zajlanak, amiknek végét még nagyon kevesen látják.

Egyébként a masteringet általában nem hangmérnökök és nem stúdiókban végzik.

Gondolom azért a studio berendezésein, azok minôségén is múlik a dolog, nem csak a hàlàtlan feladattal megàldott mérnökön.

Elébe mentem az eseményeknek.

Megértem, hogy nem ő tehet róla. De azért csak az ő ujja van a potin....... (ördögös smiley nem volt)

Elébe mentem az eseményeknek.

Előbb-utóbb úgyis előjön ez a hangmérnök téma.

Nem a hangmérnököt szidtam.
Elébe mentem az eseményeknek.

OFF

Ma szerencsére szabadnapom volt, és ráértem zenét hallgatni. Rábukkantam Deák Bill Gyula Rossz vér című albumára, amit lejátszottam. Megtaláltam a hdd-n még egyszer ugyanezt az albumot, így ismét végighallgattam. Az elsőnek hallott jobban tetszett, így megnéztem, mi lehet a különbség köztük. Mindkettő flac volt, csak az elsőnek hallott 1983-as (vagy 1984?) kiadás, a második pedig bő 10 évvel későbbi.
Akkor ezalatt a 10 év alatt vagy elfelejtettek valamit a lemezkiadók, vagy a producerek (managerek) tologattatják a potmétereket a keverőpulton nagyívben tojva a minőségre, vagy...... ? Akkor ilyen lehet a tömegízlés?
A tömegek ízlése szvsz kevésbbé lenne befolyásolható, ha egy felvételből létezne 1, 2 esetleg 3 különböző kiadás (nem csak sima reprint). Viszont így is alig éri meg albumokat megjelentetni (állítólag), ergo eszed - nem eszed alapon azt kapod, amit. Tisztelet a kivételeknek.

ON

Azt tudod, hogy melyik CD hol készült?
Én azt tapasztalom, hogy a magyar nyomású CD-k nagy része meglehetősen vacak.
Ha jól emlékszem egyszer a Bon Jovi New Jersey CD-jét hallottam magyar nyomásban, az is pocsék volt.
Ritka kivétel az Omega Időrabló lemeze, vagy az LGT 1. De pl. az LGT Loksi már egy csörömpöl, magasba húz, üresen puffog, stb.
Az Edda, P.Mobil lemezekről ne is beszéljünk de ezek LP-n sem szóltak jól, kíváncsi lennék, hogy ennek zenei, vagy politikai okai voltak akkoriban
'83-ban még nem volt hazai CD-gyártás, '88-tól volt Glória Kft ami '93-ban VTCD-vé alakult át
Azt még nem figyeltem, hogy lehet-e ez alapján besorolni az ott készült CD-ket, de egy barátom ismerőse ott dolgozott akkoriban, azt mondta olyan szinten megy a minőségbiztosítás, mintha szándákosan meg akarnák buktatni a céget, de sajnos konkrétan nem emlékszem, hogy ez melyik évben volt.
A legjobban szóló magyar lemezem ( Skorpió Rohanás) LP-ről van otthon írva.

Ezt a történetet speciel ismerem. A Hungaroton 1995-ben új masteringet készíttetett (sok más anyaghoz hasonlóan) az 1983-as eredeti MAFILM felvételhez az akkoriban sokat hangoztatott új elvárásoknak megfelelően és újra kiadták. Leginkább az EMI-nak akartak villogni, akikkel akkoriban erősen össze akartak barátkozni, de végül nem jött össze a frigy. Lehet szidni a hangmérnököket ismét, de beleszólásuk nem volt a történetbe.
Szerintem ekkor készülhettek ezek az Illés, LGT dobozos kiadványok is. Sajnos azoknak is kevés közük van hangilag az eredeti lemezkiadványokhoz.

Ezt a történetet speciel ismerem. A Hungaroton 1995-ben új masteringet készíttetett (sok más anyaghoz hasonlóan) az 1983-as eredeti MAFILM felvételhez az akkoriban sokat hangoztatott új elvárásoknak megfelelően és újra kiadták. Leginkább az EMI-nak akartak villogni, akikkel akkoriban erősen össze akartak barátkozni, de végül nem jött össze a frigy. Lehet szidni a hangmérnököket ismét, de beleszólásuk nem volt a történetbe.

Nem a hangmérnököt szidtam.

A flacoknak mi a forrása? Egy vinil rip és egy CD rip?

Délután megpróbálom megnézni.

De érdekes, hogy pont a Rossz vért emlegeted, az egy annyira brutális jó felvétel, hogy régen amikor jött valaki hozzánk, sokszor azt tettem fel lp-n, szerénységet tettetve, hogy ez csak egy régi magyar lemez, persze tudtam, hogy döbbenetesen jól fog megszólalni, (és persze baromi jó zene) 180g-s csilivili lemezek elbújhattak mögötte

Az LP nálam is itt van, azt direkt nem is említettem.

OFF

Ma szerencsére szabadnapom volt, és ráértem zenét hallgatni. Rábukkantam Deák Bill Gyula Rossz vér című albumára, amit lejátszottam. Megtaláltam a hdd-n még egyszer ugyanezt az albumot, így ismét végighallgattam. Az elsőnek hallott jobban tetszett, így megnéztem, mi lehet a különbség köztük. Mindkettő flac volt, csak az elsőnek hallott 1983-as (vagy 1984?) kiadás, a második pedig bő 10 évvel későbbi.
Akkor ezalatt a 10 év alatt vagy elfelejtettek valamit a lemezkiadók, vagy a producerek (managerek) tologattatják a potmétereket a keverőpulton nagyívben tojva a minőségre, vagy...... ? Akkor ilyen lehet a tömegízlés?
A tömegek ízlése szvsz kevésbbé lenne befolyásolható, ha egy felvételből létezne 1, 2 esetleg 3 különböző kiadás (nem csak sima reprint). Viszont így is alig éri meg albumokat megjelentetni (állítólag), ergo eszed - nem eszed alapon azt kapod, amit. Tisztelet a kivételeknek.

ON

De érdekes, hogy pont a Rossz vért emlegeted, az egy annyira brutális jó felvétel, hogy régen amikor jött valaki hozzánk, sokszor azt tettem fel lp-n, szerénységet tettetve, hogy ez csak egy régi magyar lemez, persze tudtam, hogy döbbenetesen jól fog megszólalni, (és persze baromi jó zene) 180g-s csilivili lemezek elbújhattak mögötte

OFF

Ma szerencsére szabadnapom volt, és ráértem zenét hallgatni. Rábukkantam Deák Bill Gyula Rossz vér című albumára, amit lejátszottam. Megtaláltam a hdd-n még egyszer ugyanezt az albumot, így ismét végighallgattam. Az elsőnek hallott jobban tetszett, így megnéztem, mi lehet a különbség köztük. Mindkettő flac volt, csak az elsőnek hallott 1983-as (vagy 1984?) kiadás, a második pedig bő 10 évvel későbbi.
Akkor ezalatt a 10 év alatt vagy elfelejtettek valamit a lemezkiadók, vagy a producerek (managerek) tologattatják a potmétereket a keverőpulton nagyívben tojva a minőségre, vagy...... ? Akkor ilyen lehet a tömegízlés?
A tömegek ízlése szvsz kevésbbé lenne befolyásolható, ha egy felvételből létezne 1, 2 esetleg 3 különböző kiadás (nem csak sima reprint). Viszont így is alig éri meg albumokat megjelentetni (állítólag), ergo eszed - nem eszed alapon azt kapod, amit. Tisztelet a kivételeknek.

ON

A flacoknak mi a forrása? Egy vinil rip és egy CD rip?

OFF

Ma szerencsére szabadnapom volt, és ráértem zenét hallgatni. Rábukkantam Deák Bill Gyula Rossz vér című albumára, amit lejátszottam. Megtaláltam a hdd-n még egyszer ugyanezt az albumot, így ismét végighallgattam. Az elsőnek hallott jobban tetszett, így megnéztem, mi lehet a különbség köztük. Mindkettő flac volt, csak az elsőnek hallott 1983-as (vagy 1984?) kiadás, a második pedig bő 10 évvel későbbi.
Akkor ezalatt a 10 év alatt vagy elfelejtettek valamit a lemezkiadók, vagy a producerek (managerek) tologattatják a potmétereket a keverőpulton nagyívben tojva a minőségre, vagy...... ? Akkor ilyen lehet a tömegízlés?
A tömegek ízlése szvsz kevésbbé lenne befolyásolható, ha egy felvételből létezne 1, 2 esetleg 3 különböző kiadás (nem csak sima reprint). Viszont így is alig éri meg albumokat megjelentetni (állítólag), ergo eszed - nem eszed alapon azt kapod, amit. Tisztelet a kivételeknek.

ON

Ezt a történetet speciel ismerem. A Hungaroton 1995-ben új masteringet készíttetett (sok más anyaghoz hasonlóan) az 1983-as eredeti MAFILM felvételhez az akkoriban sokat hangoztatott új elvárásoknak megfelelően és újra kiadták. Leginkább az EMI-nak akartak villogni, akikkel akkoriban erősen össze akartak barátkozni, de végül nem jött össze a frigy. Lehet szidni a hangmérnököket ismét, de beleszólásuk nem volt a történetbe.

OFF

Ma szerencsére szabadnapom volt, és ráértem zenét hallgatni. Rábukkantam Deák Bill Gyula Rossz vér című albumára, amit lejátszottam. Megtaláltam a hdd-n még egyszer ugyanezt az albumot, így ismét végighallgattam. Az elsőnek hallott jobban tetszett, így megnéztem, mi lehet a különbség köztük. Mindkettő flac volt, csak az elsőnek hallott 1983-as (vagy 1984?) kiadás, a második pedig bő 10 évvel későbbi.
Akkor ezalatt a 10 év alatt vagy elfelejtettek valamit a lemezkiadók, vagy a producerek (managerek) tologattatják a potmétereket a keverőpulton nagyívben tojva a minőségre, vagy...... ? Akkor ilyen lehet a tömegízlés?
A tömegek ízlése szvsz kevésbbé lenne befolyásolható, ha egy felvételből létezne 1, 2 esetleg 3 különböző kiadás (nem csak sima reprint). Viszont így is alig éri meg albumokat megjelentetni (állítólag), ergo eszed - nem eszed alapon azt kapod, amit. Tisztelet a kivételeknek.

ON

Egyre jobban érdekelne egy lista ezekről a tömegizlést kiszolgáló felvételekről, de az megjobban, hogy milyen gyakran, és egyáltalán miért hallgatjátok ezeket?

Ja ez olyan, mint a Mónika-show... Senki nem szokta nézni, de azért jól kitárgyalták mi volt benne

A "túlzottan forszírozzák" szerintem torzítás, mégpedig abból a fajtából, amit nem szoktak specifikálni. Vannak pl. olyan közkedvelt modernTexas dac csipek (PCM51xx), ami 32/384 is tudja, beépített vonalszintű analóg fokozata is van, de evvel az is együtt jár, hogy egy kapcsoló üzemű tápot is integráltak a csipbe, amitől aztán az életben nem fog igazán jól szólni.

Gyakorta megesik, de szvsz nem feltétlenül van így. A sok nullás - nevezzük high-end - rendszereknél nem igazán szokott gond lenni a felbontással. Ha a jól hallható részletek/levegősség az elektronikák "zaj mentességének" a következményeként jön létre, akkor annak nem volna szabad bántania/fárasztania.
Minél tisztább, torzításoktól mentesebb a hangzás és minél nagyobb a rendszer dinamikaábrázolási képessége, annál több részletet fedezünk fel a produkcióban. Ez eddig rendben van, de a mai modern D/A konverterek nagy része (jellemzően a távolkeletről érkezők) túlzottan forszírozzák a részletgazdag produkciót, ami néha már terhes lehet.

A nagyon jó lejátszó rendszer a felvétel több jellegzetességét (így akár hibáit is) képes megmutatni, ahogy teszik ezt a jobb stúdió monitorok is, de jó esetben ennél nagyobb mértékben javulnak a pozitív paraméterek, tehát a kevésbé sikerült anyagok is szebben szólnak rajta. Sok éve van néhány olyan albumom, amiket zeneileg nagyon kedvelek, de technikailag elég problémásak, így nem minden láncon szólnak élvezhetően. Felületes hallgató egy legyintéssel elintézné, hogy ezek simán rossz felvételek, de akkor miért képesek néha élvezetesek lenni?

...tapasztalatból mondom, én is jártam ebben a cipőben, és mindig az volt a magyarázat, hogy minél jobb a felbontás, annál jobban kijönnek a hibák is.

Gyakorta megesik, de szvsz nem feltétlenül van így. A sok nullás - nevezzük high-end - rendszereknél nem igazán szokott gond lenni a felbontással. Ha a jól hallható részletek/levegősség az elektronikák "zaj mentességének" a következményeként jön létre, akkor annak nem volna szabad bántania/fárasztania.

Amennyiben hősünk azt tapasztalja, hogy fejlesztései eredményeként egyre inkább csak a felvételek hibáit hallja, akkor nagy bizonyossággal kijelenthetjük, hogy rossz úton jár.
Ezzel egyetértek. Elvileg az egyre "tisztàbbà" vàlò elektronikàval java részt csökkenie kell a megszòlalàs tökéletlenségeinek. A súlyosan selejt felvételek hiànyossàgai viszont tovàbbra is szembetûnôek lesznek, amit ki ìgy - ki úgy kezel...

Egyre jobban érdekelne egy lista ezekről a tömegizlést kiszolgáló felvételekről, de az megjobban, hogy milyen gyakran, és egyáltalán miért hallgatjátok ezeket?

A felvételek minôségérôl, nem magàròl a rögzített produkciòkròl szòl/t az eszmecsere. A HiFistàk egy része szereti, ha mindkettô rendben van.

igényes zenéket hallgatok.
Mi az igényes zene? Komolyan kérdem.

Amennyiben hősünk azt tapasztalja, hogy fejlesztései eredményeként egyre inkább csak a felvételek hibáit hallja, akkor nagy bizonyossággal kijelenthetjük, hogy rossz úton jár. Ez objektív tény, de természetesen nem jelenti azt, hogy csak egyetlen út vezet az audio nirvanaba.
Akkor egy klasszikus...van jó hang és rossz hang:-)

A "jò iràny" azért szerintem szubjektív. Mi alapjàn àlìthatnà bàrki, hogy az àltala jònak ítélt a mérvadò?
Amennyiben hősünk azt tapasztalja, hogy fejlesztései eredményeként egyre inkább csak a felvételek hibáit hallja, akkor nagy bizonyossággal kijelenthetjük, hogy rossz úton jár. Ez objektív tény, de természetesen nem jelenti azt, hogy csak egyetlen út vezet az audio nirvanaba.

Nem fogjuk meggyőzni egymást. A dinamika pont olyan elválaszthatatlan része a zenének, mint a pirospaprika a pörköltnek...
Nincs győzködés, mivel én tényekről, piaci trendekről, szakmai lépésekről írtam. Ezekkel nem kell egyetérteni, vitázni is lehet róluk, attól még nem változnak.

A dinamika fontosságát soha nem vontam kétségbe. Sajnálom, hogy ennyire félreérted, vagy szándékosan félreértelmezed a soraimat.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.