Hifi mánia - hobbi tudatos kontrollja kényszerbetegség nélkül

[tonee73]

Erősen gondolkozom, hová lehetne megideologizálni az építését egy 5. rendszernek, amit használnék is...

Még szerencse, hogy rajtad nincs ez a kényszerbetegség valami... :) Akkor mi lenne...

Kicsit figyelmesebben meg kellett volna nézd az előzményeket, ott a válasz:

Vettem is egy sokadik erősítőt, meg akkor már hangfalakat is, mert elhatalmasodott a kór rajtam :-)

Igen, ahogy valaki egy topikban épp a napokban megjegyezte: az olvasni tudó embernek párja nincs...

[Aszpirin]

Erősen gondolkozom, hová lehetne megideologizálni az építését egy 5. rendszernek, amit használnék is...

Még szerencse, hogy rajtad nincs ez a kényszerbetegség valami... :) Akkor mi lenne...

Kicsit figyelmesebben meg kellett volna nézd az előzményeket, ott a válasz:

Vettem is egy sokadik erősítőt, meg akkor már hangfalakat is, mert elhatalmasodott a kór rajtam :-)

[cables]

Erősen gondolkozom, hová lehetne megideologizálni az építését egy 5. rendszernek, amit használnék is...

Még szerencse, hogy rajtad nincs ez a kényszerbetegség valami... :) Akkor mi lenne...

[-CB-]

A dolog úgy kezdődött, hogy hirdettek egy Pioneer sx-3700-ast, ami nagyon megtetszett, hát megvettem, de akkor már 2 receiver állt a polcon munka nélkül, mert nem volt min szólniuk.
Aztán kimentünk a barátomnak venni Bécsbe 2 Tannoy HPD-t, ott meg volt 2 Lorenz Acoustic t1-120, ami nagyon megtetszett a design miatt, hát velem kellett jönniük...
De jól is mutatnak, bár 2 hét múlva meg jön 2 Pioneer HPM, úgyhogy újabb csapda :-)
Erősen gondolkozom, hová lehetne megideologizálni az építését egy 5. rendszernek, amit használnék is...

[avl2]

Behalt a topic. Vettem is egy sokadik erősítőt, meg akkor már hangfalakat is, mert elhatalmasodott a kór rajtam :-)

és miket?

[-CB-]

Behalt a topic. Vettem is egy sokadik erősítőt, meg akkor már hangfalakat is, mert elhatalmasodott a kór rajtam :-)

[-CB-]

Nem mindig. A 90 literes hangfalaim 18 mm-es pozdorjából vannak, megkopogtatod, és kong. Zenélés közben meg rezeg a 30 cm-es hangszórótól. Még sincs cseppet sem dobozhangja.

[Retrofuturista]

Másik megfigyelésem, hogy csak relatíve nagy, tömör, furnéros faanyagú, nehéz hangfalak tudtak eddig nekem olyan hangot adni, ami nem szenvedett a "dobozhang" betegségtől, azaz vékonyabb, könnyebb, pozdorja anyagú hangfalak úgy hangzottak a nagy nehéz hangfalak után, mint amikor egy Sennheiser HD600 után felteszek egy 80-as évekbeli narancssárga szivacsos walkman fejhallgatót. Sok faktorból lehet engedni, de a nehéz furnéros valódi fa hangfalból nem tudtam.

[-CB-]

...És a nagyobb térben a kis dobozok mindig megtáltosodnak tapasztalatom szerint. További bizonytalanságot szítva a "rezidens" hangfalak létjogosultságát illetően :-)

[kupecke]

visszatekintéshez csatlakozva, általában én is bekötöm a nagyobb térbe a máshová tervezett hangsugárzót is
két jenki, a kis Scott '71-es, a The Fisher talán '70-es évek közepe, kellemes vintage hang mindkettő
én sem gyűjtögetek, csak egy maradhat ( mindenhol egy )

kéths.jpg (67.55 KiB) Megtekintve 2186 alkalommal

[earforce]

Nem voltam híve sosem annak, hogy összegyűjtsek jó sok készüléket és csereberéljem aszerint, hogy mire vágyom.
Igyekeztem mindig apró (hahaha ), meggondolt, tudatos előrelépéseket eszközölni és a szignifikáns vagy annak hitt javulás(ok)nak örülni, ízlelgetni, együtt élni vele; értékelve a bekövetkezett változásokat.

Ugye a hobbink alapvetően két részre osztható: van a hifizés mikor készülékeket hallgatsz (legtöbbjük tesztlemezekkel [pfej!]), meg van a zenehallgatás szeretete miatti rendszerépítés. És ezeknek különféle variációi halmazon belül.
Természetesen elfogadom azt is, mikor valakinek a hifizés azt jelenti, hogy legyen tele fullig a pince mindenféle kütyüvel és minden helyiségben legyen legalább egy rendszer, de ez mégiscsak nagyon távol esik attól, amit nyugodt, önfeledt zenehallgatásnak hívunk.

Mikor az ember érzi, hogy megcsömörlött a sok kütyütől, akkor vagy el kell adni mindent és a legjobbat megtartani vagy elindulni egy teljesen más irányba. Nekem a sztatikus, dipól lesugárzási elv hozta meg az áhított hangot. Emelett tudom, hogy ez sem tökéletes, sőt évek után hallom a hibáit is, de elfogadom, együtt tudok vele élni. Amíg hozza a libabőr effektust, míg tudom azt mondani sok felvételre, hogy úba**zeg ez mennyire jól szól már, míg képes mosolyt csalni az arcomra a hallott hang, addig nagy gond nincsen. Tudom el fog múlni

Lehet rám a köveket dobálni, de mai napig vallom, hogy a hifisták úgy kb. a fele egyáltalán nem hall jól, fogalma sincs mit akar, milyen irányba induljon el. Nincs koncepció vagy van egy torz kép a fejében ami szerinte 'lemos mindent', de távol áll attól amit 'jó hangnak' nevezünk. Nincs egy benne kialakult belső kép (hangkép ideál) hogy mit akar a rendszerétől, mit vár el tőle. Vagy hogy mennyit akar rákölteni, mi az a tartható és pl. önmagát és a családot sem érintő budget, ameddig el lehet, el tud rugaszkodni. Először ezeket kellene tisztáznia magában az őrlődő zene/hifiszerető hobbitársnak.

[phyton71]

Érdekes, hogy míg a többség megérti, hogy a mozi nem színház, a színház meg nem a való élet - és ebből ki-ki nézi a neki tetszőt, elfogadva a másik létjogosultságát és korlátait, addig a hifi gittrágásban állandóan az jön szembe, hogy de bezzeg a hangosítatlan élő zene, az élő zene, meg a koncert felvétel az mind csoda de a "kevert" meg digitális zene szar. Hol marad az elfogadás?

El kéne fogadni, hogy sokan szeretjük, hogy bazi nagy a halálcsillag és ezt szeretjük a mozivásznon. Ahogy mi is megérjük, hogy a halálcsillag nem fér el egy színpadon 20 tie fighterrel, sőt - azt nem is várjuk el egy színházban.

El kéne fogadni, hogy sokan szeretjük, mert kereslet van rá? miért is alakul ez?
Egy rossz példa, de mégis hasonló.
Van a guminőgárrtás. Évtizedek alatt sokat fejlődött a gyártástechnológiája, mert úgy tűnt, sokan költenek erre inkább, mint a jóval bonyolultabb hús-vér változatára. Ázsiában és főleg Japánban nagy kereslet alakult erre. Látva az érdeklődést, gyártók egyre kifinomultabb és egyre élethűbb modelleket tudnak ma már gyártani, egyedi konfigot is. Az üzlet az üzlet, reklámmal /erre alkalmas felületen/ tolják az emberek tudatába, ez jó, ezt érdemes venni, fussál, most akciós.

Durva, de nekem a villany-mesterkélt-elektronika szét maszterezett zenékről ez jut eszembe.

Tudtam, hogy neked is volt guminőd, vagy valamilyen kapcsolatod vele. Én 3-4 hónapig éltem eggyel, míg az egyik ismerősőm féltékenységből, vagy aljas előre megfontolt szándékkal meg nem ölte, azóta már nincs az ismeretségi körömben.
Amúgy ajándékba kaptam szülinapomra két válás után, hogy kicsit felvidítson, de vannak aljas emberek, és nem bírják más örömét nézni.

[Retrofuturista]

Egy kis visszatekintés az időben, hogy miből lett a régóta stabil Marantz rendszer. A képek 2015-ben készültek.

Nagyon sokáig voltam a magas hangokban erős Vifás Arcus és egyéb hangfalak rabja. 1-2 év után elkezdtek ezek a hangfalak fárasztani. Később jöttem rá, hogy valami puhábbra, lágyabbra vágyom. Ebből lett a Magnat 10P II, majd a mai Marantz model 900. Ez utóbbit már bármeddig örömmel elhallgatom.

Amikor az Avx-en regisztráltam, épp a két NAD receiver-ért rajongtam. Az a rajongás elmúlt, a név rajtam maradt. Kellett az az intenzív kísérletezős 4-5 év ahhoz, hogy ma azt mondjam, elvagyok azzal, amit választottam. Már akkor tudtam, hogy nem érdekel a high end, a hifi kategória felsőbb rétege érdekelt csak, mert szórakoztató zenehallgatásra ezt a kategóriát alkalmasnak találtam.

Az irányzatot elneveztem deep end-nek, ahol csak a zenei élvezet érzelmi tömegközéppontját kerestem őszintén. Hamar kiderült, hogy a Yamaha és a Marantz képes kommunikálni a deep end érzéssel.

[kupecke]

Ha minden kábelcsere után, ezo bigyó után, alátét után azt érzed előre léptél, pláne ha ez sűrűn megtörténik, akkor fogalmad sincs, mit csinálsz, merre van az előre, akkor hát honnan tudnád, előre léptél-e.

Nekem már legalább szóltak, hogy körbejárok

[asebestyen]

Előrelépés... az, 100Ft-os tuning és tsai.
Valódi előrelépést 3 módon lehet szerintem elérni:
1. Rengeteg pénz + rengeteg szerencse ~5%
2. Rengeteg pénz elköltése és pofára zuhanásos tapasztalatszerzés után ~90%
3. Hozzáértéssel ~5%

Ha minden kábelcsere után, ezo bigyó után, alátét után azt érzed előre léptél, pláne ha ez sűrűn megtörténik, akkor fogalmad sincs, mit csinálsz, merre van az előre, akkor hát honnan tudnád, előre léptél-e.

[Tctronic]

Számomra a zenehallgatás és a "Hifizés" nem ugyanazt jelenti. A hifizés a tudomány, technika, kultúra, érzelmek csodálatos egyvelege. Ne mondja senki, hogy nem maga a csoda ahogy az elektronok és megannyi apró alkatrész meghatározott sorrendbe történő illesztésével egy hatalmas érzelmi impulzust, feltöltődést, megnyugvást, örömöt tudunk adni magunknak és akár másoknak is.
Közben pedig egy nagyon-nagy utazás is. Utazás, útkeresés, megtapasztalás. Csalódás, kiábrándulás. Tanulás. Feladás, majd újra kezdés. Mint az életben.
Nem tudom kinek volt már, (nekem igen), hogy néha besokalltam. Megfordult a fejemben, hogy eladom az összes cuccot, és veszek egy minimum rendszert. Mert minden felesleges... A zene az zene marad.De eddig még mindig jött valami, vagy valaki aki azt mondta ezt érdemes kipróbálni, megpróbálni.
Szerintem a Hifizésben a megtapasztalás, átélés, megélés, tapasztalatszerzés ugyanolyan fontos mint maga a zene.
Lehet a vége ugyanaz lesz, mint ahol minden elkezdődött. Vagy mint NAdFan kollégánál...Még nem tudom, de eddig mindig jött valami....

[denesdr]

Személyes végállomás. Itt nincs tovább. Hova, minek.

Egy kis szobaakusztika kezelés?
Bár ha így is elégedett vagy...

[istvan01]

...én úgy tapasztaltam, hogy ami örömet szerez ebben a hobbiban az a jobb hangzás egy sikeres előrelépés után.

Ilyenkor érzem azt, hogy más-más hobbit űzünk. A jobb permanens hajkurászása magával hozza a folyamatos elégedetlenséget, amiből csak néhány napra kap felmentést a mókus.

jobb hang illúziója, eufória tart egy napig, aztán jön a letargia, mert több hét is lehet egy következő kütyü, bigyó tesztelgetése utáni siker (valós?) élménye. Ha ezt csak súlyos forint befektetéssel gondolja elérni, ott a költségteher vastagon torzítja megítélés balanszát.

[Luxor Audio]

...én úgy tapasztaltam, hogy ami örömet szerez ebben a hobbiban az a jobb hangzás egy sikeres előrelépés után.

Ilyenkor érzem azt, hogy más-más hobbit űzünk. A jobb permanens hajkurászása magával hozza a folyamatos elégedetlenséget, amiből csak néhány napra kap felmentést a mókus.

[-CB-]

A túl drága, és kifinomult rendszereken már nem a zenét, hanem a rendszer hangját élvezzük, bár ezt többen megfogalmazták már.
A hétvégén visszakötöttem egy régi barátomat a rendszerbe egy 77-es olcsó kis Technics sb-x3-at. Semmi extra. De élvezetes volt rajta a zenét hallani. Mert Nem azt figyeltem, mennyire megy mélyre, meg mennyire simák a magasai, mert nem azok.
Őkelme amúgy a konyhai szett része, étkezések trubadúrja. De néha bejöhet a szobába is az angolok elé:-)
Talán ez is egyfajta kontroll: nem újabbat, és drágábbat veszel, hanem házon belül variálsz a rendszerrel.

[cables]

Ha százan, vagy ezren gondolják és mondják, hogy nekik ez - a maguk által korlátosnak érzett hangzás a végső és nem kell jobb, én úgy tapasztaltam, hogy ami örömet szerez ebben a hobbiban az a jobb hangzás egy sikeres előrelépés után. És az a jó, hogy ez bármilyen színvonalon működik, mert a jobb hang a lényeg, az előzőnél jobb hang ami jobban hat ránk.

[Retrofuturista]

Hosszú út megtétele után tudom már legbelül: vége van. Sok-sok irányzat és készülék után minden tapasztalat és vágy ide csapódott le: 1970-es évek és Marantz. Annak minden szépségével és hibájával. Amit nem hallok, már nem kérem.

Lehet komolyabb dacot kötni az öreglányra, de nem érdemes. A meglévő hálózati játékos és dac kitolja belőle amire kb. fizikailag képes. Sokak számára pontatlan, maszatolós karakter. Számomra az élvezet netovábbja. Az analóg tuner és bakelit játékos szívet melengetően élvezetes. Személyes végállomás. Itt nincs tovább. Hova, minek.

[pärt]

El kéne fogadni, hogy sokan szeretjük, mert kereslet van rá? miért is alakul ez?
Egy rossz példa, de mégis hasonló.
Van a guminőgárrtás. Évtizedek alatt sokat fejlődött a gyártástechnológiája, mert úgy tűnt, sokan költenek erre inkább, mint a jóval bonyolultabb hús-vér változatára. Ázsiában és főleg Japánban nagy kereslet alakult erre. Látva az érdeklődést, gyártók egyre kifinomultabb és egyre élethűbb modelleket tudnak ma már gyártani, egyedi konfigot is. Az üzlet az üzlet, reklámmal /erre alkalmas felületen/ tolják az emberek tudatába, ez jó, ezt érdemes venni, fussál, most akciós.

Durva, de nekem a villany-mesterkélt-elektronika szét maszterezett zenékről ez jut eszembe.

Ez jópofa analógia (bár, magad is írod, lehet hogy rossz- de persze, értem). Az ok-okozat, kereslet-kínálat összefüggést nem biztos hogy kibogozzuk, jó lenne hallani egy aktív felhasználó véleményét (valaki? ), hogy próbált-e sikertelenül udvarolni valódi nőnek, vagy már eleve, kiskamaszként is a gumiváltozatról fantáziált, mert a marketig gőzhenger kíméletlenül maga alá gyűrte. Messzire vezetne, hogy az említett társadalmakban miért van rá nagyobb igény Néhány, nem minden alap nélküli, csúnya előítéletem van a dologról- mindenesetre ott elég mélyen gyökerező bajok vannak, ami nem állítható párhuzamba a zenei, felvételi ízléssel.

Azért kell elfogadni, mert mást nem is lehet tenni. A zene is üzleti tevékenység, még egy jótékonysági koncert is az. Szabad piac van, mindenki olyan terméket árul, amilyet eladhatónak gondol. Adott esetben mehet egyszerűen az igény után, de akár aktívan alakíthatja is azt, ha az nagyobb haszonnal kecsegtet, esetleg a lekörözéstől való félelemtől hajtva, rálicititál a korábbi normákra, idióta spirálba pörögve (pl. loudness war a felvételeknél, koncertek agyatlan túlhangosítása), netán technikai fejlesztésekhez gyárttat tartalmat (sokpontegyes hm. effekt baromkodások, CGI túltengés). Ezek ellen nem lehet ízlésrendőrséggel fellépni, csak a bevételek szintjén jelentkező visszacsatolás bírja rá a tartalmat előállítót/közvetítőt/árusítót, hogy valami mással (is) kéne próbálkozni.

De ez is elég off. Ami viszont a témába visszavezet: a hifit nem reális elvárásokkal megterhelve- egy ideális, illuzórikus eszményképet hajszolva máris megérkeztünk a topik témához, amennyiben mindez egyenes út a garantált sikertelenséghez és boldogtalansághoz. A ZolaBA féle hasonlatot alapul véve a zene a festmény, a hifizés egy színes, sokszorosított nyomat: jobb-rosszabb, de semmiképp sem több annál. Hogy bonyolódjon a kép: az eredeti műalkotás is lehet egy színes, sokszorosított nyomat, mert nem az olajfesték, vászon, pasztell, merített papír teszi műalkotássá.

[kupecke]

Kicsit korábbról:
"A ritmus és a harmónia hatol be legjobban a lélek belsejébe."
Platón

[Retrofuturista]

Nem akárki mondta ezeket a húsba és témába vágó szavakat.