Kábelezzünk

Vendég

Ha az itteni attitűdöt venném figyelembe, képtelen lennék megérteni, hogy 50-60-70 évvel ezelőtt hogy tudták azok megszeretni zenét, akik szinte csak kizárólag középhullámú rádióvevőkön, vagy max. egy levehető hangszórójú kristályhangszedős pl. Tesla lemezjátszón hallgatva találkoztak vele. Mint ahogy azt is, hogy hogyan tudja valaki végighallgatni (és minden percét élvezni) még ma is Beethoven összes szimfóniáját egy RFT lemezjátszón. Ami szerintem semmivel sem mutat meg több részletet a zenéből, mint egy jobb fajta boombox. Szintúgy képtelen lennék megérteni, hogy vajon hogyan szerethette az Wagnert, aki legjobb minőségben is csak egy néprádión hallgathatta, mert mire ennél jobbhoz jutott volna, akkorra meghalt. Pedig voltak olyanok, akik így is szerették Wágnert.De szerencsére pontosan megértem...

Most akkor érted, vagy sem?
Nagyon ügyesen próbálsz a gépi zenehallgatás hangminősége iránti igényből fekete-fehér-igen-nem álkérdéskört kreálni, miközben nyilván jól tudod, az emberi lélek van annyira irracionális, hogy az efféle megközelítés eleve kudarcra ítéltetett.
(Wagner zenéjének nem használ a hifiben "részletezőképességnek" nevezett félreértés, szokványos koncerttermekben és néhány felvételen hasonló ok miatt nem áll össze...)

A jó rendszer ismérve, hogy őszintén megmutatja a felvételek közötti különbségeket, de úgy, hogy mindegyiket megemeli, ezáltal a kevésbé jók is élvezhetőek lesznek.

Két különböző üzemmód a zenehallgatás és a hifizés.

Szerintem nagyon is egy malomban őrlünk. Ezekkel a gondolatokkal egyetértünk, csak valahol elbeszélünk egymás mellett a zene szeretete és a kedvenc zenéink igényes megszólaltatása tekintetében, mint ami képes felturbózni élményeinket. Nekem az a csúcs, ha a kettő együtt találkozik.
Zeneszerető emberként napi szinten hallgatok jó zenét kommersz berendezésen (pl. út közben), de akkor nincsenek olyan elvárásaim, hogy a tüdőmben érezzem a nagybőgőt, vagy simogassa az arcomat a chello hangja...
A gyönyör érzését fokozni kívánó audiolánc elé leülve viszont vannak egyéb elvárásaim is....amihez a jó felvételek hozzá tudnak járulni. Ezeket egyébként gyakran pont olyan céllal rögzítettek, hogy a 'mennybemenetel' érzés magasabb szintű legyen a kommersz zenehallgatás adta 'élvezeteknél'.

Hitem szerint minél jobb az audio láncunk, annál jobban képes fokozni az előadott darab élvezeti értékét. Viszont az is igaz, hogy a silány felvételeknél - ha hifis szemszögből nézzük - elveszhet sok minden a fentebb említettekből.

Bocs mindenkitől a 'kábelezéstől' való kanyarért!

u.i. Ha csupán csak a zene szeretetéről beszélünk, kis túlzással felesleges a hifi fórumon való eszmecsere, és a jobb hangzás utáni erőfeszítések is.

Ez szerintem nem így van! A nagyon jó rendszer éppenséggel könyörtelenül kimutatja a felvételek hibáit. És nagyon kevés az igazán jól felvett CD. Pl.a mélyhangok nagyon sok CD-ről egyszerűen hiányoznak!

.Szerintem egy jól összerakott rendszeren kevés kivételtől eltekintve minden jól,és jól is kell hogy szóljon.Az már más kérdés hogy ha egy ilyen jól összerakott rendszert akarunk még hájendesíteni az boríthat mindent,és csak sok sok pénz beleölése,vagy szerencse után lesz ismét minden élvezhető-élvezhetőbb rajta.
A mezei cd-lemezekről meg úgy általában nem is a mélyhangok hiányoznak,hanem a dinamika.Pl egy tizes skálán ezen lemezek dinamika szintje kb 3 és 7 között mozoghat egy jó felvétel 1-től 10-es skálájához képest.De ettől függetlenül még élvezhetőek a nekünk tettsző zenék így is,én pl jól elvagyok velük,és nem hibáztatom sem a rendszerem,sem a lemezeket ezért.Szeretni kell a hallgatott zenét,és akkor nem húzzuk a szánkat ha valami nem tökéletesen szól,mert tökéletes úgy sem lesz soha.

Vendég

.

Ha az itteni attitűdöt venném figyelembe, képtelen lennék megérteni, hogy 50-60-70 évvel ezelőtt hogy tudták azok megszeretni zenét, akik szinte csak kizárólag középhullámú rádióvevőkön, vagy max. egy levehető hangszórójú kristályhangszedős pl. Tesla lemezjátszón hallgatva találkoztak vele. Mint ahogy azt is, hogy hogyan tudja valaki végighallgatni (és minden percét élvezni) még ma is Beethoven összes szimfóniáját egy RFT lemezjátszón. Ami szerintem semmivel sem mutat meg több részletet a zenéből, mint egy jobb fajta boombox. Szintúgy képtelen lennék megérteni, hogy vajon hogyan szerethette az Wagnert, aki legjobb minőségben is csak egy néprádión hallgathatta, mert mire ennél jobbhoz jutott volna, akkorra meghalt. Pedig voltak olyanok, akik így is szerették Wágnert.
De szerencsére pontosan megértem, mert számtalan ilyen embert ismerek, és ráadásul én magam is úgy kezdtem, hogy Sokol rádióról készítettem felvételeket egy Unitra ZK-140-es magnóval, az iskolában pedig egy Tesla lemezjátszóról hallgattuk az agyonkopott lemezeket, és fel sem tűnt, hogy serceg, pattog, pedig se lemezmosó, se carbon kefe, se semmi hasonlónak még csak híre sem volt. Nem tűnt fel, mert a zenére figyelt az ember, és nem a sercegésre. Azt sem állítom, hogy most -valamivel jobb láncon hallgatva- nagyobb élvezetet nyújt pl. Liszt Erdőzsongásának hallgatása, mint 12 éves koromban az iskolában azon az ócska Tesla lemezjátszón, arról a sercegő, recsegő, ropogó lemezről. Sőt, azt hiszem, a legnagyobb hatást pont akkor, azon az ócska rendszeren az első sor harmadik padjában ülve tette rám.

"Egy újszülöttnek minden vicc új", szól a mondás. Akik ellenben már korábban is olvasták a hozzászólásimat, azok tudják, pont én hangoztattam leginkább, hogy a Hi-Fi-zés semmivel nem alacsonyabb rendű hobbi, mint a zenehallgatás, vers olvasás, bélyeggyűjtés, vagy bármi más, de fapacival együtt vallom, hogy a zenehallgatás és a Hi-Fi-zés az két különböző hobbi, még ha van is közös halmazuk. És most is csak ugyanazt a sántikáló hasonlatot tudom hozni, mint már számtalanszor, hogy két külön dolog, ha valaki horgászni szeret, és ha halat enni. A horgászatban fontosak a különböző botok, csalik, villantók, kuttyogtatók, és még ki tudja, mi minden, és horgászok élveznek is ezekkel "vacakolni", erről egymással beszélni. A halevésnél ezeknek vajmi kevés jelentősége van. Ráadásul, van egy csomó horgász, aki sokkal kevesebb halat eszik, mint a halételekért rajongók, a halételekért rajongók nagy része soha az életében nem fogott a kezébe horgászbotot.
Én Hi-Fi-s vagyok, mert legalább annyira érdekel ez a hobbi, mint a zene. Érdekelnek a kütyük (erősítők, kábelek, hangsugárzók, és az általuk megtapasztalható eltérő hangzás), de soha nem álmodoztam olyat, hogy ez bármi kicsivel is közelebb vitt volna engem a zenéhez, vagy, hogy közelebb lennék, mint az a muzsikus, karmester, zenetanár, stb. aki pl. még mindig az említett RFT lemezjátszón hallgatja Beethovent.

.

Köszi, hogy bemérted a helyzetemet! Te hol tartasz a stációk sorában?

ahogy írtam, olvass vissza, szerintem megérted amire gondolok, gondolunk

Ha vissza olvasol itt pár oldalt, akkor többünk véleménye alapján mondható, hogy te még csak a hifistációk közepe felénél tartasz ..

Köszi, hogy bemérted a helyzetemet! Te hol tartasz a stációk sorában?

Ez szerintem nem így van! A nagyon jó rendszer éppenséggel könyörtelenül kimutatja a felvételek hibáit. És nagyon kevés az igazán jól felvett CD. Pl.a mélyhangok nagyon sok CD-ről egyszerűen hiányoznak!

Ha vissza olvasol itt pár oldalt, akkor többünk véleménye alapján mondható, hogy te még csak a hifistációk közepe felénél tartasz .. majd fog ez változni

A jó rendszer ismérve, hogy őszintén megmutatja a felvételek közötti különbségeket, de úgy, hogy mindegyiket megemeli, ezáltal a kevésbé jók is élvezhetőek lesznek.

Ez szerintem nem így van! A nagyon jó rendszer éppenséggel könyörtelenül kimutatja a felvételek hibáit. És nagyon kevés az igazán jól felvett CD. Pl.a mélyhangok nagyon sok CD-ről egyszerűen hiányoznak!

Szerintem, meg ez az "ennyi" a legtöbb ami a zenével kapcsolatban elvárható, vagy a zenétől kapható.

Mindenesetre, én nem vagyok túl, és nekem az az "ennyi" az éppen elég, mint ahogy fura módon a legtöbb zenésznek, énekesnek, zenekritikusnak, zenerajongónak is.

.

Kedves Gábor! Köszönöm a magam és talán mások nevében is, hogy megosztotta velünk ezt. Mármint, hogy a zene érdekli és aféle elnézhető, de kissé érthetetlen technikai hobbinak tartja az audio technikát.

Ehhez képest sok beírása van itt. Képzelem mennyi lenne, ha érdekelné is ez a technika! hobbi

Szerintem, meg ez az "ennyi" a legtöbb ami a zenével kapcsolatban elvárható, vagy a zenétől kapható.
Habár rögtön eszembe jut egy korábban itt megjelent, azóta sokszor -és nem csak általam idézett mondás, miszerint ".... mert a zenén már sokan túl vagyunk ....".
Mindenesetre, én nem vagyok túl, és nekem az az "ennyi" az éppen elég, mint ahogy fura módon a legtöbb zenésznek, énekesnek, zenekritikusnak, zenerajongónak is. És erre mi sem jobb példa, mint hogy a különböző zenei fórumokon (pl. momus.hu, fidelio.hu, komolyportal.tk) az ott zenéről beszélgető szakemberek vagy csak a zenében komolyabban elmélyedő műértők nagy részét egyáltalán nem érdekli a Hi-Fi, nem is érti miről beszél az a pár ember, akinek van némi affinitása ez iránt a technikai hobbi iránt.
(Ilyenkor mindig sajnálom, hogy pl. vidor2009 fórumtársunk, mint a MÁO énekese nem osztja meg velünk személyes tapasztalatit ebben a kérdésben. Nem meséli el, hogy a patinás intézmény vajon hány tagjának van az övéhez fogható rendszere otthon, egyáltalán hánynak lenne rá igénye, vagy hogy hány mutat valamiféle érdeklődést a komolyabb Hi-Fi iránt.)

Igen közkeletű, ám fura mód, csak a Hi-Fi-sek által hangoztatott tévedés pl., hogy "a zene ránk gyakorolt hatása függ a hangminőségtől", vagy hogy "ugyanazon felvétel jobb láncon meghallgatva közelebb visz az adott zene lényegéhez" (mondanivaló/szépség). Elég csak arra gondolni, hogy a zeneiskolákban sokszor milyen, számunkra ócskának tűnő, hordozható gagyi CD-s "rádiómagnókon" mutatják be a növendékeknek a zeneműveket, illetve azok különböző előadók/karmesterek általi interpretációját, és az ifjú zenészpalánták mégis megérték a lényegét, átélik a mondanivalóját, és nagy valószínűséggel soha nem lesz belőlük Hi-Fi-s, hiába hallgatják meg ugyanazt a felvételt annál jobb készülékeken. A legtöbbször fel sem tűnik nekik a különbség zenehallgatás közben. És nem azért, mert nincs fülük hozzá, hanem azért, mert számukra ennek nincs jelentősége a zene szempontjából.
.

Gábor, azért a zeneiskolai példád így nem reális. A realitás az hogy a zeneiskola hatalmas erőfeszítéseket tesz azért valahogy biztosítson hangszereket a tanulóknak, nem mindenkitől szokás elvárni hogy saját hangszere legyen, a demonstráló minihifi meg kényszerűség, nem futja nekik komolyabb felszerelésre. Egyébként a tanárnak a hangszeren kell tudni közvetlenül bemutatni bizonyos zenei megoldásokat, vagy a diákkal játszatja le, szóval a gépzene a zeneiskolában tényleg nem a fontos dolgok közé tartozik.

Viszont fontos lenne itt a városomban az 50éve működő zeneiskola ne zárjon be, mert a mostani és városi politikusoknak 50-ed rendű a létezésük, ha dicsekedni kell a város iskola/kultúra színvonalával addig nagyon érdekes, de a működési költségeket kell előteremteni na akkor jön a taktikázás, összevonás, egyszerűsítés ... minden más fontosabb egy eladósodott önkormányzatnál. Ja, ez a vidéki zeneiskola soha nem lehet önfenntartó, egy ilyen kisvárosban ahol egyre több munkahely szűnik meg. /Ez utóbbi napi politikának nagyon nem kéne behallatszani a zeneoktatásba/

Vendég

Elég csak arra gondolni, hogy a zeneiskolákban sokszor milyen, számunkra ócskának tűnő, hordozható gagyi CD-s "rádiómagnókon" mutatják be a növendékeknek a zeneműveket, illetve azok különböző előadók/karmesterek általi interpretációját, és az ifjú zenészpalánták mégis megérték...
Oda nem ilyen botfülek járnak ám, mint mi...)))
A "megérti a lényeget" olyan kulcsmondat, ahol érdemes kicsit elidőzni. Mennyire fontos a megértés? Ez lenne a cél? Avagy ...? Mi célból hallgatunk zenét? Miért hallgatjuk meg ugyanazt századszor, ötszázadszor, miközben mégse válik elcsépeltté, unalmassá - holott "megértettük a lényeget"? Kérdezd meg az ifjú zenészpalántákat, milyen ötletnek tartanák Wagner Ring ciklusának végighallgatását, boomboxon... Rendben, tudjuk (akarom mondani, az élő eladás alapján sejtjük!) hogyan, milyen arányokkal kell megszólalnia a következő tételnek.... de ne komplkáljuk túl, vegyünk példának egy hegedű-zongora szonátát. Ha a szólóhegedű a tétel 70%-ában túlvisítja a zongorát, továbbá nehéz elhinni, hogy a hangszórókból kevesebb, mint 3 vagy 4 hangszer szól, akkor milyen eséllyel fog közel kerülni a megszólaló műhöz a zenei antitálentum hallgató? Sok ilyen kellemetlen élmény után mekkora eséllyel fogja még a műfajt is kerülni?

Vendég

.........Más dolog a zene szépségére/mondanivalójára figyelni (elégedett lehet aki ennyivel beéri), .............

Szerintem, meg ez az "ennyi" a legtöbb ami a zenével kapcsolatban elvárható, vagy a zenétől kapható.
Habár rögtön eszembe jut egy korábban itt megjelent, azóta sokszor -és nem csak általam idézett mondás, miszerint ".... mert a zenén már sokan túl vagyunk ....".
Mindenesetre, én nem vagyok túl, és nekem az az "ennyi" az éppen elég, mint ahogy fura módon a legtöbb zenésznek, énekesnek, zenekritikusnak, zenerajongónak is. És erre mi sem jobb példa, mint hogy a különböző zenei fórumokon (pl. momus.hu, fidelio.hu, komolyportal.tk) az ott zenéről beszélgető szakemberek vagy csak a zenében komolyabban elmélyedő műértők nagy részét egyáltalán nem érdekli a Hi-Fi, nem is érti miről beszél az a pár ember, akinek van némi affinitása ez iránt a technikai hobbi iránt.
(Ilyenkor mindig sajnálom, hogy pl. vidor2009 fórumtársunk, mint a MÁO énekese nem osztja meg velünk személyes tapasztalatit ebben a kérdésben. Nem meséli el, hogy a patinás intézmény vajon hány tagjának van az övéhez fogható rendszere otthon, egyáltalán hánynak lenne rá igénye, vagy hogy hány mutat valamiféle érdeklődést a komolyabb Hi-Fi iránt.)

Igen közkeletű, ám fura mód, csak a Hi-Fi-sek által hangoztatott tévedés pl., hogy "a zene ránk gyakorolt hatása függ a hangminőségtől", vagy hogy "ugyanazon felvétel jobb láncon meghallgatva közelebb visz az adott zene lényegéhez" (mondanivaló/szépség). Elég csak arra gondolni, hogy a zeneiskolákban sokszor milyen, számunkra ócskának tűnő, hordozható gagyi CD-s "rádiómagnókon" mutatják be a növendékeknek a zeneműveket, illetve azok különböző előadók/karmesterek általi interpretációját, és az ifjú zenészpalánták mégis megérték a lényegét, átélik a mondanivalóját, és nagy valószínűséggel soha nem lesz belőlük Hi-Fi-s, hiába hallgatják meg ugyanazt a felvételt annál jobb készülékeken. A legtöbbször fel sem tűnik nekik a különbség zenehallgatás közben. És nem azért, mert nincs fülük hozzá, hanem azért, mert számukra ennek nincs jelentősége a zene szempontjából.

.

A 'hallgathatóak lettek' gondolom nem jelenti azt, hogy high end minőségben szólalnak meg. (Tényleg, mit értünk high end alatt, ha audio rendszerekről esik szó? )
A témához hozzászólók java részt nem csupán a hallgatható, hanem a magas élvezeti értékű megszólalásról próbálnak információt közzé tenni. Többségünk ezért hifizik/fejleszt. Nem elégszünk meg a csupán 'hallgatható' kategóriával, legalábbis a maximalisták nem.
Gondolom azért a te minőségi rendszered is érzékelteti a különbséget a felvételek között. Ha nem, akkor kérlek tedd közé mi a titkod.
Más dolog a zene szépségére/mondanivalójára figyelni (elégedett lehet aki ennyivel beéri) , és más dolog/élmény közben az élethűhöz közeli megszólalást is keresni. Ez utóbbi szvsz nem tud létrejönni, csak nívós rendszeren/jó akusztikai körülmények között, ahol a hitvány felvétel - szépíthetjük a dolgot - bizony hitványul is fog szólni, talán hallgatható lesz, de nem leszünk tőle 'libabőrősek', hacsak nem a felvétel hibái miatt.

A jó rendszer ismérve, hogy őszintén megmutatja a felvételek közötti különbségeket, de úgy, hogy mindegyiket megemeli, ezáltal a kevésbé jók is élvezhetőek lesznek.

A többivel kapcsolatban sajnos két malomban őrlünk. Számodra - ha jól értettem - a zene élvezetéhez szükségeltetik a High End (?) megszólalási minőség, számomra nem. Két különböző üzemmód a zenehallgatás és a hifizés. Utóbbinál a szokványos hifista jellemzőkre figyelek, tesztelek, elemzek, de zenehallgatás közben nem érdekelnek ezek a dolgok. Ezért tudok az autómban, vagy éppen egy mezei mobil lejátszóval és fülhallgatóval is nagy élvezettel zenét hallgatni, néha akár még libabőrösen is. És gondolom számodra is elfogadható, hogy a zeneszeretők többsége így van ezzel, én legalábbis biztos vagyok benne, hogy nem csak High End rendszerek tulajdonosai lehetnek elégedett zenehallgatók, sőt én pont abban a csapatban keresném legkevésbé őket.

Van a zenészek között egy mondás, miszerint a muzsikus egy habverővel is képes zenélni, az amatőr kezébe meg hiába adsz milliós mesterhangszert, abból nem lesz muzsika. Azt gondolom, ez a zenehallgatással és még nagyon sok más dologgal is így van, mert az érték utat tör magának.

Vendég

Bizonyára mindkettő. Szokványos pályát jártam be, tehát voltak fiatal korom szeretett felvételei, amik az első hifizős lépések után egyszerűen hallgathatatlanná váltak. Aztán sok év munkájával ismét hallgathatóak lettek.

Át. Egyébként érdekes, hogy a kábeles témák mindig elkanyarodnak. Ebből is látszik, mennyire kevés konkrétum áll rendelkezésünkre, nincs miről beszélni.

Konkrétum nincs, csak tapasztalás. illetve Kábeltípus specialista lelki pásztorok.

Szokványos pályát jártam be, tehát voltak fiatal korom szeretett felvételei, amik az első hifizős lépések után egyszerűen hallgathatatlanná váltak. Aztán sok év munkájával ismét hallgathatóak lettek.

A 'hallgathatóak lettek' gondolom nem jelenti azt, hogy high end minőségben szólalnak meg. (Tényleg, mit értünk high end alatt, ha audio rendszerekről esik szó? )
A témához hozzászólók java részt nem csupán a hallgatható, hanem a magas élvezeti értékű megszólalásról próbálnak információt közzé tenni. Többségünk ezért hifizik/fejleszt. Nem elégszünk meg a csupán 'hallgatható' kategóriával, legalábbis a maximalisták nem.
Gondolom azért a te minőségi rendszered is érzékelteti a különbséget a felvételek között. Ha nem, akkor kérlek tedd közé mi a titkod.
Más dolog a zene szépségére/mondanivalójára figyelni (elégedett lehet aki ennyivel beéri) , és más dolog/élmény közben az élethűhöz közeli megszólalást is keresni. Ez utóbbi szvsz nem tud létrejönni, csak nívós rendszeren/jó akusztikai körülmények között, ahol a hitvány felvétel - szépíthetjük a dolgot - bizony hitványul is fog szólni, talán hallgatható lesz, de nem leszünk tőle 'libabőrősek', hacsak nem a felvétel hibái miatt.

Szerintem meg bár jó dolog a hifi(zés), de a jó zene az jó zene, és pl. egy laptop másfél centis hangszóróján hallgatva is az marad. Én legalábbis szívesen meghallgatok így egy nekem tetsző zenét, mint egy nem tetszőt akármilyen hájend berendezésen, szuper minőségben. Persze az a legjobb, ha mindkét dolog teljesül, de azért nem szabad abba a hibába esnünk, hogy a rendszerünk (vagy a felfogásunk) határozza meg a milyen zenéket/felvételeket hallgatunk.

Kellemes Karácsonyt mindenkinek!

Teccikelem.

Ebben én érzek egy kis ellentmondást. Vagy mégsem? A porosodó lemezen ami tartósan hallgathatatlannak bizonyult egyszer csak megjelent a művészet és a muzsika vagy egyszerűen a fejlesztés elért arra a szintre, hogy a gyengébbnek hitt felvétel is megnyílt? Vagy te változtál és szívesebben hallgatod most már?...
Bizonyára mindkettő. Szokványos pályát jártam be, tehát voltak fiatal korom szeretett felvételei, amik az első hifizős lépések után egyszerűen hallgathatatlanná váltak. Aztán sok év munkájával ismét hallgathatóak lettek.

Lassan át kéne települni innen egy másik topikba...

Át. Egyébként érdekes, hogy a kábeles témák mindig elkanyarodnak. Ebből is látszik, mennyire kevés konkrétum áll rendelkezésünkre, nincs miről beszélni.

opel123

Hogy kissé visszakanyarodjunk a HiFi-hez... vallom, hogy a rosszabb felvételek is élvezettel hallgathatóak, mert bennük van a muzsika. A jó lejátszó lánc (és kábelezés) tulajdonsága, hogy nem csak a szuper anyagokat tudja élvezhetően tolmácsolni. Az elmúlt időszak legnagyobb hifista sikere számomra az, hogy a sok éven át fiókban porosodó, tartósan hallgathatatlannak gondolt felvételeimet is örömmel tudom hallgatni otthon.

Ebben én érzek egy kis ellentmondást. Vagy mégsem? A porosodó lemezen ami tartósan hallgathatatlannak bizonyult egyszer csak megjelent a művészet és a muzsika vagy egyszerűen a fejlesztés elért arra a szintre, hogy a gyengébbnek hitt felvétel is megnyílt? Vagy te változtál és szívesebben hallgatod most már? Ha az utóbbi akkor az nem hifista siker, hanem az ízlés természetes változása. Vagy a "muzsika" addig is ott volt csak a megfelelő tálalásban és a jó technika tolmácsolásában könnyebben ért el hozzád. Vagy egy olyan napod volt amikor megragadott benne valami.

Nagyon nehéz felfogni bármelyikünknek is, hogy mi az ami megragad minket, ha megszólal a zenei és azonnal tetszik. Kora gyermekkorban ment a rádióban és tudat alatt ott volt? Majd amikor a rádióban hallom azonnal bekattan a dolog. Vagy valami más? A fene tudja.

Igen a laptopon és az ótvar autóhangszórón át is tudjuk értékelni a szép muzsikát. Aztán megvesszük a CD-t akár több előadóval is, hogy keressük azt benne ami szerintünk ott van csak nehezen nyílik meg. Nem véletlen, hogy CD-n sokszor megvettem Beethoven hetediket. Valahol a Ferencsik féle méltóságteljes előadást keresem bennük ami a Hungarotonos lemezen ott van csak a rossz felvétel miatt kevésbé élvezetes. Eddig nem sikerült és sok más zeneművel is így vagyok.....érdekesen működik az agy.

Lassan át kéne települni innen egy másik topikba...

már aki tényleg kábelt készít, mert az innen onnan titkos forrásból beszerezett huzalokat húzogatom különféle harisnyába, szigetelő valamibe, meg dugót teszek a végeire azt én nem igazán tartom kábel fejlesztésnek, gyártásnak. A kábel komplex technológiáját sokkal kevesebben tartják a kezükben, fejlesztenek mint ahány márkanév forog a piacon.

Viszont van annyira misztikus a kábel viselkedés és olyan könnyű azt dugdosni, cserélni, haverokkal körbehallgattatni és ezért jó piaca van ennek a kábelszerelő üzletágnak is, és most nem akarom megsérteni az itteni kábelszerelős embereket ezzel az állásponttal..

Jogos a felvetésed, nem is szabad túlértékelni a kábelesek tevékenységét. Ámbátor - ha már ez a hasonlat került elő - a szakács sem feltétlenül a saját kertjében megtermett alapanyagokat használja fel a maga által nevelt állatok húsának ízesítéséhez, mégis az ő neve alatt fut a recept. Azt is sokan tudjuk, hogy a hírneves kábelgyárak többsége is mások által fejlesztett anyagokat használ. Nem látok ebben problémát, elektronikáink is "idegen" alkatrészekből állnak össze. Valamiért nem találunk kivetni valót abban, ha valaki a saját (márka)neve alatt hoz ki egy bárki által beszerezhető alkatrészekből összeállított erősítőt. Akkor a kábeleknél ez miért bűn?

Aztán hogy a kábelforrasztgatás helyett miért nem az erősítő, vagy a hangdoboz fejlesztés lett a divat? Gondolom azért, mert azokhoz sokkal alaposabb háttértudás és anyagi befektetés szükséges.

éppen ide passzol, az oroszoknál van egy jó szokás, a hangmérnököket a zeneakadémián képzik (főleg), ahol valószínűleg sokkal nagyobb súllyal okítják a hangzást, hangszer ismeretet, zeneműveket, műfajokat mint a technika központú pl magyar hangménök képzésben.

-Музыкальная звукорежиссура

http://www.edu-all.r...ent=1025&Type=4

Az oktatásban nincs nagy különbség. Nálunk az egyetlen hivatalos hangmesteri képzés a Színművészeti Egyetemen folyik nemzetközileg elismert igényességgel, de ott a technikai képzés alacsonyabb szintű, mint a művészeti. Mellette működik néhány technikai magániskola változó színvonallal, de egyik sem ad(hat) felsőfokú képesítést. Hosszú téma ez, nem akarok itt belemenni.

A környékünkön nagyjából 100x több emberke dolgozik "hangmérnökként", mint ahányan ilyen képességekkel rendelkeznek. Magyarországon évente átlagosan 3-4 db hangmesteri diplomát adnak át (valójában nem is indul minden évben a szak), de csak Budapesten minimum 2000 hangmérnöki állás van (amiknek többsége persze mezei technikusi feladat, csak az kevésbé hangzik jól). Félreértés ne essék, nem vagyok munkaügyi ellenőr, nem kötném papírhoz a tevékenységet, de a legtöbb kolléga zenei és kreatív képességei egyáltalán nem jobbak, mint az utcán bárkinek, tehát szomorú lenne, ha a zenehallgatási élvezetem teljes mértékben tőlük függne. Szerencsére nincs így, mivel a hangfelvétel technikai tevékenység, ahol a szoftverhez hasonló jelentősége van a hardvernek is. Egy magas színvonalú technikai háttér már fél siker. Ha ehhez egy alázatos és kevésbé egoista hangmérnök társul, ott már nagy hibát nem lehet véteni. Ellenben egy leharcolt, gagyi technikával senki nem tud jó felvételt készíteni.

Hogy kissé visszakanyarodjunk a HiFi-hez... vallom, hogy a rosszabb felvételek is élvezettel hallgathatóak, mert bennük van a muzsika. A jó lejátszó lánc (és kábelezés) tulajdonsága, hogy nem csak a szuper anyagokat tudja élvezhetően tolmácsolni. Az elmúlt időszak legnagyobb hifista sikere számomra az, hogy a sok éven át fiókban porosodó, tartósan hallgathatatlannak gondolt felvételeimet is örömmel tudom hallgatni otthon.

Egy hangdoboz bekerülési és fejlesztési költségei azért nem igazán említhetőek egyazon lapon a kábelekével.

Hifisajtó? Én már azt sem tudom, az mi. Évek óta nem olvasok ilyesmit és gyanítom, sokan leszoktunk erről már rég.

már aki tényleg kábelt készít, mert az innen onnan titkos forrásból beszerezett huzalokat húzogatom különféle harisnyába, szigetelő valamibe, meg dugót teszek a végeire azt én nem igazán tartom kábel fejlesztésnek, gyártásnak. A kábel komplex technológiáját sokkal kevesebben tartják a kezükben, fejlesztenek mint ahány márkanév forog a piacon.

Viszont van annyira misztikus a kábel viselkedés és olyan könnyű azt dugdosni, cserélni, haverokkal körbehallgattatni és ezért jó piaca van ennek a kábelszerelő üzletágnak is, és most nem akarom megsérteni az itteni kábelszerelős embereket ezzel az állásponttal..

Mért? van egyáltalán hifi sajtó ma Magyarországon? sőt akár Európában?
Már ami nem reklám és támogatott formában valóban pártatlan és kivülállóként próbál megítélni hifi dolgokat?

Amúgy meg ez a kábellezzünk topictól elég távolódó utóbbi néhány gondolat inkább az általában a hifi-ről topicba való lenne (ha van olyan most lusta vagyok keresni )

Vendég

gondoskodjunk megfelelő világításról
A világítás szinnházban és mozgóképen is tudatosan használt művészi kifejezőeszköz. Ehhez hasonlóan a "tálalás, megvilágítás" akár mélyebben is érintheti a zenét, mint elsőre gondolnánk. (Feltéve, hogy zeneművészetről beszélünk.)

A túlértékelés a hifiben nem tegnap kezdődött (mennyivel jobb az úgymond túlértékelt kábelnél a másfél millás, borzasztó hangú hangdobozpár?!), továbbá nem hiszek a fórumtársak felelősségében. A valódi okot a hifisajtó ömlengő, nemritkán szuperlatívuszokban fogalmazó kábeltesztjei környékén kellene keresgélni.

Egy hangdoboz bekerülési és fejlesztési költségei azért nem igazán említhetőek egyazon lapon a kábelekével.

Hifisajtó? Én már azt sem tudom, az mi. Évek óta nem olvasok ilyesmit és gyanítom, sokan leszoktunk erről már rég.

Nem a kérdésre válaszoltál, de sebaj.

Érdekes megvilágítás... El tudom fogadni, bár az én logikám kissé más. Leginkább abban térünk el, hogy részemről a felvétel műszaki tartalma hangmérnököstül, keverésestül kevésbé lényeges része az anyagnak, nem ér fel a muzsika valódi tartalmához. Ez bizonyára onnan fakad, hogy a legtöbb zenész sokkal felkészültebb és kreatívabb, mint a legtöbb hangmérnök. Nem véletlen, hogy manapság már sok zenész inkább maga végzi a keverést, mint hogy egy hangmérnökkel szenvedjen (és sok pénzt fizessen a stúdióért). Ezzel szemben manapság hány hangmérnök játszik komoly szinten valamilyen hangszeren? Ez régebben elvárás volt, ma már nem az, pedig teljesen más hozzáállást ad a szakember kezébe. Elkurvult ez a szakma, nem kétséges. Mondom ezt úgy, hogy volt szerencsém életem során a hangpult mindkét oldalán állni.

éppen ide passzol, az oroszoknál van egy jó szokás, a hangmérnököket a zeneakadémián képzik (főleg), ahol valószínűleg sokkal nagyobb súllyal okítják a hangzást, hangszer ismeretet, zeneműveket, műfajokat mint a technika központú pl magyar hangménök képzésben.

-Музыкальная звукорежиссура

http://www.edu-all.ru/VC_Scripts/selInf ... 025&Type=4

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.