20dB feletti szint csökkentésnél (ilyenkor az analógoknál a 100m (V) szintnél kell nézni a torzítást már elég kicsi a különbség és egész biztos, hogy a zaj dominál az analóg cuccoknál (nekem a Benchmark inkább referencia szintű, mint a Parasound, az érthetetlenül gyenge eresztés. Az analóg zaj amúgy spektrálisan kevésbé zavaró, mint a digitális zaj.
Van egy 100wattos Parahang thx minősítésű végerősítőnk, ami 1V bemeneti feszültségre produkálja a 100wattot a terhelésre. Már amennyiben 8 ohmos hangsugárzónk van, amúgy még 3dB- jelet kell csökkenteni 4 Ohmos terhelésnél. Az átlagos odafigyelős zenehallgatási hangerőhöz (80dB) átlagos hangszóró hatásfokkal (85dB/W/m) 2,5m távolságból sztereo üzemmódban az átlagos teljesítmény 1W körül lesz. A zene dinamikája következtében előforduló általában rövid idejű zenei csúcsok 20dB-t feltételezve a csúcsteljesítmény 10W.
Azaz eleve a tizedére le kell osztani a bemenő jelet, hogy ne legyen túl hangos a csúcsoknál sem (100dB
)
De az átlagteljesítményen a bemenő jel átlagosan már 40dB-lel kisebb, csak 100mV, 4 ohmos hangsugárzóknál 70mV. No itt már nem előnyös a digitális hangerőszabályzás, mert a 16 bites elméleti felbontású kedvenc nótánkból 9bit se marad
Mi következik ebből? A jelszint illesztés igen fontos tényező. Ha valaki előfokot használ, az ne legyen se zaj, se torzítás miatt rosszabb, mint a dac analóg kimeneti fokozata. No woman no cry -ha nincs előfok, akkor nincs hozzáadott torzítás és zaj. A végfok bemenetén levő (lehetőleg minőségi) hangerőszabályzóval rontunk a legkevesebbet.
Olvasva juliush hozzászólását: Még elég sokáig a 16 bites felvételek maradnak velünk, és a 24 bitesek sem azok gyakorlatilag, mert a felvételkészítés folyamán messze vannak a teljes kivezérléstől (majd esetleg fapaci leírja, mennyivel) Nem gondom, hogy 50dB digitális szintcsökkentés elfogadható lenne a minőségi zenehallgatásban. A "legalább 24 biten" meg elég illuzórikus kijelentés a 32bit meg a 384kHz elég értelmetlennek tűnik eleddig
