Sztereó erősítők

[tunerman]

Ez ugyan példának okáért tuner , de ez volt az induló szint, és végig kell nézni, hogy hová jutottak a végén...
 
http://audioklassiks.de/wordpress/?p=1252

[4you]

Engedjétek meg, hogy pár szót én is szóljak, annak ellenére,hogy nem vagyok hifista, így inkább az általános témára kanyarodok. Nagyon sok érdekes kérdés elhangzott, én párat most kiragadok, és azokra reagálok.
Kétségtelen tény, hogy a kondezátorokból egy idő után "elfogy" az elektrolit, amely jelentősen befolyásolja a hangzást. Ezt azonban könnyű pótolni, pár ezer forintos kiadással megoldható. A potik recsegése sem egy egetverő dolog, hiszen egy egyszerű kontaktspével ez akár házilag is megoldható, lásd itt. http://garazs.de/hangtech/hifierositok.html
 
Nem tudom megítélni, hogy a régi vagy a mostani erősítők a jobbak-e, valószínűleg mindegyiknek megvan a maga hangzásvilága, illetve a régi vagy az új dolgokhoz való vonzódás a tulajdonosok részéről. Sokan talán ezért is ragaszkodnak a régi erősítőkhöz, úgymond nosztalgikus érzések miatt.
Ugyanakkor a véleménymondásnak is megvannak az erős korlátai, ezt hifistáknak nem kellene nagyon ragozni. Például önmagában az a kijelentés értékelhetetlen véleményem szerint, hogy x erősítő nem jó komolyzenére vagy jazzre. Egyrészt mert nemcsak maga az erősítő befolyásolja a hangzást, hanem maga a rendszer, aminek része a hangfal, a zenelejátszó és a zenei hang is, és nem felejtve el a környezetetet sem. Egy bóvli kábel elrontja a legjobb audiofil rendszert is, bár azt hiszem Ti ezt sokkal jobban tudjátok. A rendszer olyan erős, amilyen a leggyengébb tagja. Ráadásul adott hang is másképpen szól más-más akusztikájú környezetben, bár ehhez már talán egy kis fül is kell. Kiváló példa apósom, aki maga is zenész (klarinétművész), amikor megvette sok-sok évvel ezelőtt az első hangfalát természetesen kipróbálta. Egész jó -mondta, hazavitte, és ott már nem annyira tetszett neki. Más volt az erősítő, más volt a környezet. Meg sem állt a JM labig...
 
Elhangzott, hogy egy mai belépő készülék már utat mutat az audiofil világba. Lehet, nem tudom. De egy régi audiofil készülék már nem nyújtja azt, mint egy mai? Itt a többség azzal értett egyet, hogy a régi készülékek igenis jók, és képesek a megfelelő hangzásra. Itt álljunk meg. Kinek mi a megfelelő hangzás? És vajon mennyire tudja értékelni a zenét adott személy? Nekem pl. hányingerem van az olyan videóktól a jutyubon, amely úgymond teszt adott hangfalról, csak éppen a zene harmóniája, az összhangzás nem hallatszik ki, mert odateszi a kamerát a hangfalhoz...



 
Nem tudom a netdeposok mennyire komolyak, nekem két dolgot mondtak:
1. zenéhez nem teszünk mélynomyót, mert eltorzítja a hangot (tehát két fronthangfalon át hallgatjuk a zenét egy-két kivételtől eltekintve, pl. zenei dvd)
2. egy sztereó erősítő mindig jobb hangzást ad, mint egy házimozi erősítő. Pontosabban 2:5 aránylik egymáshoz ha az árat nézzük, vagyis egy 100 ezres sztereó erősítő hangjával egy 250 ezres házimozi erősítővel ér fel. Hangsúlyozom, nem tudom így van-e, nekem ezt mondták.
 
Az audiofil rendszerekre visszatérve "sznob" bölcsészként megkérdem, vajon mennyire fontos egy audiofil rendszer annak, aki maga nem audiofil, mert zenei képzettsége még a minimálszintet sem éri el? Annak, aki nem tudja megkülönböztetni a klarinétot az oboától, és a kürtöt a harsonától, és most a megjelenésre gondolok, nem a hangzásra!?
Ott hiába van kiváló rendszer, ha a zenehallgatás a másodlatos. Úgy vettem észre ugyanis, hogy sokszor maga a zenehallgatás háttérbe szorul, és a rendszer dicsérete kerül az első helyre. Pedgi minden rendszerből a saját maga képességei szerinti legjobbat kell kihozni egy adott térben, ehhez pedig nem biztos, hogy százezres beruházásokat kell végrehajtani, amennyire én látom, de hangsúlyozom, én csak saját csekély benyomásaim alapján írom ezeket a sorokat. Ha lenne pénzem, akkor persze én is kialakítanék egy jó kis rendszert magamnak, a magam stílusának megfelelőt.
Nem elhanyagolható probléma a zenei forrás. Nem hiszem, hogy meglepő lenne, de ugye a tömörített állomány soha nem fog úgy szólni, mint maga a cd lemezen lévő zene, amelyet cd lejátszóból hallgatunk.
És akkor itt van maga a zene, illetve a zenei ízlés. Itt azonban megállok, mert nem akarok bántó lenni.
Még egy megjegyzés: ki miért hallgat zenét, és ebből kifolyólag mindenkinek audiofil rendszert kell kialakítania? Én azért hallgatok zenét, hogy szórakozzak. Ha elér egy minőséget, akkor elégedett vagyok. Persze egy jobb rendszer jobb minőséget is jelent, de mindig van egy határ ahol meg kell állni, mert ugye a pénz nagy úr. És ugye mindig van jobb rendszer, tehát soha nem állhatunk meg...örök körforgássá válik a dolog, és talán öncélúvá is. Biztos vagyok abban, hogy az én környezetemben egy általam kedvelt rendszernél (amely mondjuk 100 ezer ft.) egy tízmilliós elektronika nem fog százszor jobban szólni...tehát a beruházásoknak is megvan a maga határa, amelyet talán fölösleges feszegetni.


Teljesen igazad van! Elég összetett dolog a hifizés,és ezt te le is írtad.

[Pointe]

 
Kétségtelen tény, hogy a kondezátorokból egy idő után "elfogy" az elektrolit, amely jelentősen befolyásolja a hangzást. Ezt azonban könnyű pótolni, pár ezer forintos kiadással megoldható.
 


 
 
Ez tulajdonképpen igaz, viszont a kondenzátoroknak megvan a saját hangjuk. Teljesen korrekt megoldás "pár ezer forintból" kicserélni tehát a kondenzátorokat, de az teljesen kizárt, hogy ugyanolyan kondenzátort tudjunk szerezni, mint amit a konkrét készülékben 20-30 éve használtak.
 
(Egyébként egy pár évtizedes áramköri lapon dolgozni is jelent bizonyos kihívásokat.)
 

Elhangzott, hogy egy mai belépő készülék már utat mutat az audiofil világba.


 
Nem, ez így, ebben a formában biztos nem hangzott el :-)
 

Úgy vettem észre ugyanis, hogy sokszor maga a zenehallgatás háttérbe szorul, és a rendszer dicsérete kerül az első helyre.


 
A hifi egy autó, jobb-rosszabb, de képes eljuttatni eddig ismeretlen helyekre. Ez lenne az igazi célja és értelme. Viszont tényleg vannak egy csomóan, akik állnak a garázsukban, és ott túráztatják a motort.
 

de mindig van egy határ ahol meg kell állni, mert ugye a pénz nagy úr. És ugye mindig van jobb rendszer, tehát soha nem állhatunk meg...


 
Ha nincs pénz, akkor nincs pénz, ez eddig tiszta. Van viszont egy olyan réteg, ahol van pénz - náluk inkább értékrend kérdése, mire költenek inkább. Egy hosszú hétvégés wellness pihenés árából már egész jó hangfalkábelt lehet például venni :-)

[Luxor Audio]

Még egy gondolat, amivel konstruktőrként nyilván egyetértesz: a sorozatgyártott készülékekben nem az áramköri lap meg az elektronikus alkatrészek az igazán drágák, hanem a készülékház és az egyéb ingyombingyomok (pl. a csomagolás). Tehát ha valaki nagyon spórolni akar, akkor elsősorban a készülékházon tud spórolni, nem azon, hogy egyes áramköröket tovább integrál, vagy kibutít két ellenállást és három kondenzátort egy kapcsolásból...


 
Kedves Pointe! Volt már rá példa, hogy valakivel egyetértettél bármiben is?
 
A gyártási költségeknél jellemzően mindenki a kézzel fogható mütyüröket számolgatja csak, pedig ennél nagyobb falat a fejlesztés, a logisztika, a marketing, a stáb és a cég egyéb fenntartási költségei. Mire egy készülék eljut odáig, hogy sorozatgyártásba kerül, máris van rajta egy szép nagy költségtétel, ami az addig tartó úton szedett össze. Mondjuk dolgozott rajta 12 ember fél éven át, akiknek fizetést kellett adni, biztosítani kellett nekik a munkakörülményeket, szerszámokat, alapanyagokat. Ehhez képest már elenyésző tétel a kész tervek alapján a végleges alkatrészek nagy tételben történő beszerzése, hacsak nincs köztük valami nagyon speciális darab (de hát ugye általában nincs). A készülékházat is meg kell tervezni, le kell gyártani a szükséges szerszámokat, sablonokat. Tehát ha úgy tetszik, az első példány igen sokba kerül, de a második már töredéke. Ezért szoktak megbukni a kalkulációk, mikor a hifisták elkezdik összeszámolni, mennyibe is kerül annak a bizonyos erősítőnek a megépítése.

[csoma]

Ez tetszik, ekkora baromságot is régen hallottam
 
Ezzel azt a kollégát minősítem aki mondta, nem téged.


 
Megkérdeztem, hogy kell-e aktív mélynyomó zenehallgatáshoz, ekkor mondta ezt. Mondom, én nem értek túl sokat hozzá, nem tudom mi az igazság ezzel kapcsolaban.

[nandi28]

zenéhez nem teszünk mélynomyót, mert eltorzítja a hangot


 
Ez tetszik, ekkora baromságot is régen hallottam
 
Ezzel azt a kollégát minősítem aki mondta, nem téged.

[csoma]

Engedjétek meg, hogy pár szót én is szóljak, annak ellenére,hogy nem vagyok hifista, így inkább az általános témára kanyarodok. Nagyon sok érdekes kérdés elhangzott, én párat most kiragadok, és azokra reagálok.
Kétségtelen tény, hogy a kondezátorokból egy idő után "elfogy" az elektrolit, amely jelentősen befolyásolja a hangzást. Ezt azonban könnyű pótolni, pár ezer forintos kiadással megoldható. A potik recsegése sem egy egetverő dolog, hiszen egy egyszerű kontaktspével ez akár házilag is megoldható, lásd itt. http://garazs.de/hangtech/hifierositok.html
 
Nem tudom megítélni, hogy a régi vagy a mostani erősítők a jobbak-e, valószínűleg mindegyiknek megvan a maga hangzásvilága, illetve a régi vagy az új dolgokhoz való vonzódás a tulajdonosok részéről. Sokan talán ezért is ragaszkodnak a régi erősítőkhöz, úgymond nosztalgikus érzések miatt.
Ugyanakkor a véleménymondásnak is megvannak az erős korlátai, ezt hifistáknak nem kellene nagyon ragozni. Például önmagában az a kijelentés értékelhetetlen véleményem szerint, hogy x erősítő nem jó komolyzenére vagy jazzre. Egyrészt mert nemcsak maga az erősítő befolyásolja a hangzást, hanem maga a rendszer, aminek része a hangfal, a zenelejátszó és a zenei hang is, és nem felejtve el a környezetetet sem. Egy bóvli kábel elrontja a legjobb audiofil rendszert is, bár azt hiszem Ti ezt sokkal jobban tudjátok. A rendszer olyan erős, amilyen a leggyengébb tagja. Ráadásul adott hang is másképpen szól más-más akusztikájú környezetben, bár ehhez már talán egy kis fül is kell. Kiváló példa apósom, aki maga is zenész (klarinétművész), amikor megvette sok-sok évvel ezelőtt az első hangfalát természetesen kipróbálta. Egész jó -mondta, hazavitte, és ott már nem annyira tetszett neki. Más volt az erősítő, más volt a környezet. Meg sem állt a JM labig...
 
Elhangzott, hogy egy mai belépő készülék már utat mutat az audiofil világba. Lehet, nem tudom. De egy régi audiofil készülék már nem nyújtja azt, mint egy mai? Itt a többség azzal értett egyet, hogy a régi készülékek igenis jók, és képesek a megfelelő hangzásra. Itt álljunk meg. Kinek mi a megfelelő hangzás? És vajon mennyire tudja értékelni a zenét adott személy? Nekem pl. hányingerem van az olyan videóktól a jutyubon, amely úgymond teszt adott hangfalról, csak éppen a zene harmóniája, az összhangzás nem hallatszik ki, mert odateszi a kamerát a hangfalhoz...



 
Nem tudom a netdeposok mennyire komolyak, nekem két dolgot mondtak:
1. zenéhez nem teszünk mélynomyót, mert eltorzítja a hangot (tehát két fronthangfalon át hallgatjuk a zenét egy-két kivételtől eltekintve, pl. zenei dvd)
2. egy sztereó erősítő mindig jobb hangzást ad, mint egy házimozi erősítő. Pontosabban 2:5 aránylik egymáshoz ha az árat nézzük, vagyis egy 100 ezres sztereó erősítő hangjával egy 250 ezres házimozi erősítővel ér fel. Hangsúlyozom, nem tudom így van-e, nekem ezt mondták.
 
Az audiofil rendszerekre visszatérve "sznob" bölcsészként megkérdem, vajon mennyire fontos egy audiofil rendszer annak, aki maga nem audiofil, mert zenei képzettsége még a minimálszintet sem éri el? Annak, aki nem tudja megkülönböztetni a klarinétot az oboától, és a kürtöt a harsonától, és most a megjelenésre gondolok, nem a hangzásra!?
Ott hiába van kiváló rendszer, ha a zenehallgatás a másodlatos. Úgy vettem észre ugyanis, hogy sokszor maga a zenehallgatás háttérbe szorul, és a rendszer dicsérete kerül az első helyre. Pedgi minden rendszerből a saját maga képességei szerinti legjobbat kell kihozni egy adott térben, ehhez pedig nem biztos, hogy százezres beruházásokat kell végrehajtani, amennyire én látom, de hangsúlyozom, én csak saját csekély benyomásaim alapján írom ezeket a sorokat. Ha lenne pénzem, akkor persze én is kialakítanék egy jó kis rendszert magamnak, a magam stílusának megfelelőt.
Nem elhanyagolható probléma a zenei forrás. Nem hiszem, hogy meglepő lenne, de ugye a tömörített állomány soha nem fog úgy szólni, mint maga a cd lemezen lévő zene, amelyet cd lejátszóból hallgatunk.
És akkor itt van maga a zene, illetve a zenei ízlés. Itt azonban megállok, mert nem akarok bántó lenni.
Még egy megjegyzés: ki miért hallgat zenét, és ebből kifolyólag mindenkinek audiofil rendszert kell kialakítania? Én azért hallgatok zenét, hogy szórakozzak. Ha elér egy minőséget, akkor elégedett vagyok. Persze egy jobb rendszer jobb minőséget is jelent, de mindig van egy határ ahol meg kell állni, mert ugye a pénz nagy úr. És ugye mindig van jobb rendszer, tehát soha nem állhatunk meg...örök körforgássá válik a dolog, és talán öncélúvá is. Biztos vagyok abban, hogy az én környezetemben egy általam kedvelt rendszernél (amely mondjuk 100 ezer ft.) egy tízmilliós elektronika nem fog százszor jobban szólni...tehát a beruházásoknak is megvan a maga határa, amelyet talán fölösleges feszegetni.

[Pointe]

Volt a tervezésben és a gyártásban elegendő pénz, nem kellett ádáz harcot folytatni a gazdasági menedzserekkel, hogy mit kell kihagyni a termékekből...


 
Szia Jenő, köszönjük az újabb értékes általánosítást :-)
 
Bár tőlünk ez nem így látszódott, de a 70-es 80-as években már zajlott a modern kapitalizmus azokban az országokban, ahol a mai audiofilek számára is érdekes készülékeket gyártották, tehát -- nagyon helyesen -- akkor is a profit volt minden vállalkozás célja. Sok mai nagy márka éppen akkoriban alapozta meg a mai globális hírnevét.
 
Ezek a márkák ugyanakkor nem egyetlen készüléket gyártottak, hanem akkor is megvoltak a terméksoraik. Ha el is fogadjuk, hogy a csúcs készülékük valóban kevés kompromisszumot tartalmazott, a sorban lejjebb következő készülékeknél igenis volt a mérnökök előtt költség limit.
 
De ez ma sincs másként: azt nem hiszem, hogy a nagy audiofil márkák csúcskészülékei (most a high-endről nem is beszélve) túl sok műszaki kompromisszumot hordoznának. Lejjebb persze igen -- de ez már huszon-harminc-negyven éve is így volt.
 
Még egy gondolat, amivel konstruktőrként nyilván egyetértesz: a sorozatgyártott készülékekben nem az áramköri lap meg az elektronikus alkatrészek az igazán drágák, hanem a készülékház és az egyéb ingyombingyomok (pl. a csomagolás). Tehát ha valaki nagyon spórolni akar, akkor elsősorban a készülékházon tud spórolni, nem azon, hogy egyes áramköröket tovább integrál, vagy kibutít két ellenállást és három kondenzátort egy kapcsolásból...

[tunerman]

Lehet, hogy minden általánosításnak van alapja...
 
Ami a korszakos meghatározásokat illeti - abban is van egy kis igazság, mert a tervezési filozófiák és a hozzátartozó technológia mindig erősen meghatározó volt a készülékek létrehozásakor.
Lásd sorrendben elektroncsövek, tranzisztorok, különböző FET-ek stb.
 
Az alapvető kérdéssel kapcsolatban - régi vagy új erősítő - én egyértelműen a hifi aranykorának számító 70'-es 80'-as évek teljesítményét értékelem nagyra. Az akkor legyártott készülékek között sok legendás darab található, és ez korántsem az esztétikai kivitelezés miatt van így.
Volt a tervezésben és a gyártásban elegendő pénz, nem kellett ádáz harcot folytatni a gazdasági menedzserekkel, hogy mit kell kihagyni a termékekből...
 
Üdv: TJ.

[Pointe]

A hetvenes-nyolcvanas éveknek pedig volt egy nagyon karakteres hangzásideálja, amit akkor a gyártók éppen úgy igyekeztek követni, mint a mostanit a maiak, vagy a hogy az ötvenes évekbelit az akkoriak.


 
Ez az általánosítás némileg ellentmond annak a másik általánosításnak, miszerint a japán készülékek japánosan, a németek németesen szólnak, miközben ott a brit hang meg az amerikai iskola.
 
Ja, meg a csöves hang és a tranzisztoros hang.

[toti71]

Mármint a mini ORION-ra vonatkozva, amit írtam, és "rossz példaként" alátámasztva az integráltság meghibásodási hajlamára.

[Pointe]

az első IC-s széria már akkor problémás volt, javíthatatlan volt, ha meghibásodott


 
Pontosan ezért hoztam ellenpéldának arra, hogy ezek a régi készülékek milyen egyszerűen és olcsón javíthatóak

[Vendég]

Biztosan akad az újak között is inkább az a kérdés mennyiért.


A Hi-Fi-ben minden korszaknak meg volt a jellegzetes hangzásideálja, éppen úgy, ahogy pl. a női ideál is koronként változott. A hetvenes-nyolcvanas éveknek pedig volt egy nagyon karakteres hangzásideálja, amit akkor a gyártók éppen úgy igyekeztek követni, mint a mostanit a maiak, vagy a hogy az ötvenes évekbelit az akkoriak. Akinek pedig a hetvenes-nyolcvanas évek hangzásvilága jön be, annak igen nehéz megfelelő erősítőt találni a maiak között.
Akinek Marilyn Monroe volt a nőidelál, annak hiába mutogatták a hatvanas években Twiggyt, nem tudott beleszeretni.
 
 
.

[tigris]

Biztosan akad az újak között is inkább az a kérdés mennyiért.


Igen, igazából az árra értve tértem ki a dologra.

[Big]

Háááát, nem tudom mi lenne az a mai új termék, amire a Sansui elő végfokom becserélném. De erősen keresgélnem kellene, mint ahogy tettem azt eddig is, és folyamatosan. Ezzel nem azt álltom, hogy nincs újak közül jobb vagy hasonlóan jó minőség...De, tű a szénakazalban...


 
Biztosan akad az újak között is inkább az a kérdés mennyiért.

[toti71]

Ez már az olyan alapfokú, de igényes készülékekre sem igaz, mint a NAD 3020.
 
Sőt, talán még emlékszel az Orion minitorony erősítőjére, bizonyos SE 1025 nevűre. Ennek is volt egy B változata, mert az eredeti végfok trafókat nem lehetett többé beszerezni, a B pedig egy másfajta tranzisztort jelentett. Ezek az 1025B készülékek másképp szóltak, az akkor tesztek szerint "rosszabbul."


 
Az első 1984-ben jelent meg, és Sanken végfok IC volt benne, aminek megszüntették a gyártását, ezért tervezték át tranzisztorosra (85-körül), amit könnyen lehet ma is javítani, viszont az első IC-s széria már akkor problémás volt, javíthatatlan volt, ha meghibásodott, bár jobb volt a hangja.

[tigris]

Háááát, nem tudom mi lenne az a mai új termék, amire a Sansui elő végfokom becserélném. De erősen keresgélnem kellene, mint ahogy tettem azt eddig is, és folyamatosan. Ezzel nem azt álltom, hogy nincs újak közül jobb vagy hasonlóan jó minőség...De, tű a szénakazalban...

[Big]

Elég ennyivel elintézni?


 
Nem akartam komolyabb fejtegetésbe belebonyolódni, de igaz a dolog.

[Indy]

Eljárt felette az idő.


 
Elég ennyivel elintézni?

[Big]

Jövőhéten kipróbáljuk.
A csúcs Rotel végfokom sajnos nem ette meg még a Jungsont sem.
Gyorsan visszapakoltuk a polcra,pedig azt hittem,hogy lényegesen jobb lesz több hangsugárzóhoz is,de nem így lett.A JBL-hez sem lett jobb,sőt...
Ez a Rotel 1995-ben a csúcskészülék volt.Akkor fizettem érte 600000 Ft-ot.
 
Rotel RHB-10
 


 
Eljárt felette az idő.
 
 
 

[Pointe]

Régebben nem használtak spéci megoldásokat, olyan alkatrészekből építkeztek, amit szinte bármelyik boltban meg tudtál venni.


 
Ez már az olyan alapfokú, de igényes készülékekre sem igaz, mint a NAD 3020.
 
Sőt, talán még emlékszel az Orion minitorony erősítőjére, bizonyos SE 1025 nevűre. Ennek is volt egy B változata, mert az eredeti végfok trafókat nem lehetett többé beszerezni, a B pedig egy másfajta tranzisztort jelentett. Ezek az 1025B készülékek másképp szóltak, az akkor tesztek szerint "rosszabbul."

[AVX]

Lehetnék most erősen elfogult és írhatnám, hogy a most éppen reneszánszukat élő és 50-80e forintért beszerezhető régi Crown végfokok mindegyike megeszi uzsonnára a mai belépő szintű (azaz 200e Ft alatti) erősítőket. No és bizonyára még sok példát lehetne mondani, mint akár az említett Sansui, vagy más Denon, Marantz, Luxman példányok.


 
Jövőhéten kipróbáljuk.
A csúcs Rotel végfokom sajnos nem ette meg még a Jungsont sem.
Gyorsan visszapakoltuk a polcra,pedig azt hittem,hogy lényegesen jobb lesz több hangsugárzóhoz is,de nem így lett.A JBL-hez sem lett jobb,sőt...
Ez a Rotel 1995-ben a csúcskészülék volt.Akkor fizettem érte 600000 Ft-ot.
 
Rotel RHB-10

[Luxor Audio]

Szerintem ha egy 30 éves Sansui készülékben kimegy a végfok tranzisztor, olyat sehol a földön nem fogsz találni. Azt is "meg lehet javítani," persze, de már soha nem lesz olyan, mint volt...


 
Nem egészen van ez így. Régebben nem használtak spéci megoldásokat, olyan alkatrészekből építkeztek, amit szinte bármelyik boltban meg tudtál venni. Ezek túlnyomó többségét ma is be lehet szerezni és bármelyik közepesen képzett műszerész ki tudja cserélni őket. Ha annak idején bevittél egy bármit a Gelkába, igen komoly esélye volt, hogy megjavítják. A mai készülékek többségénél ez nagyon másként van, mivel a gyártási technológia teljesen megváltozott, az integrálás és a speciális alkatrészek eredményeként dedikált szakszerviz szükséges minden beavatkozáshoz, ami általában komplett panelek cseréjéből áll, mivel így olcsóbb és egyszerűbb. Gyanítom, 10-15 év múlva ezek a panelek kb semennyire nem lesznek beszerezhetőek (mivel a világ egyetlen pontján készülnek egy ideig, aztán semennyire), ellenben a 80-as évek végtranzisztoraival, vagy helyettesítő típusaival (amiket több száz gyárban készítenek).
 
Persze nem garantálható egy régi készülék javíthatósága sem, ez csupán egy szempont a sok éves használt versus új készülékek kérdésében, a mérleg pedig itt a régiek felé billen. A döntésnél figyelembe kell venni a hangzásvilágot, szolgáltatásokat és az árat is természetesen. Én továbbra is azt gondolom, 200e Ft alatt nagyon nehéz olyan új készüléket vásárolni, ami hangzásában felér egy töredék áron elérhető 20-30 évvel ezelőtti komoly masinával. Írhatok csúcsmodellt is, hiszen 50-100e Ft környékén nagyon komoly darabokat lehet találni. Lehetnék most erősen elfogult és írhatnám, hogy a most éppen reneszánszukat élő és 50-80e forintért beszerezhető régi Crown végfokok mindegyike megeszi uzsonnára a mai belépő szintű (azaz 200e Ft alatti) erősítőket. No és bizonyára még sok példát lehetne mondani, mint akár az említett Sansui, vagy más Denon, Marantz, Luxman példányok.

[opel123]

Szerintem ha egy 30 éves Sansui készülékben kimegy a végfok tranzisztor, olyat sehol a földön nem fogsz találni. Azt is "meg lehet javítani," persze, de már soha nem lesz olyan, mint volt...


 
Ja, régebben a szervízelhetőség tervezéskor figyelembe volt véve, ma nem számít. Egyszerű alkatrészek cseréje a modulrendszerű cserebere helyett. A múlt hónapban cserélték ki a laptopomban az alaplapot garanciában mert a wifi kapcsoló egyik SMD lába lepattant a panelról Hát nem röhej? A szervíztechnikusok páka nélkül mennek ki a helyszínre........

[opel123]

A hálószobában pont egy Sansui R7-es szól. Vaterán vettem, egyik oldal nem ment. Végfok tranzisztor csere és szól, plusz egy izzó pótlás és olyan szép mint újkorában. Takinál van egy halom régi bontott készülék, majdnem mindent ki tud szedni ezekből. Ma ha a kijelző nem jó egy mai készüléken, nem biztos, hogy meg lehet javítani olcsón. Azt nem tudom, hogy úgy szól-e, mint régen, de a két oldal között nem hallok különbséget. De ez egy 5000 Ft-os vétel volt nem is foglalkozom a tuningjával, mert nem az a kategória, újan sem volt nagyon jó csak egy-két érdekes megoldás ragadott meg benne. Felváltva hallgatom egy Tandberg receiverrel. Na ennek már sokkal szebb a hangja, a 60-as évek végéről származik és éppúgy könnyedén szervízelhető.
 
A Pointe-m is lassan nagykorú lesz, ha az eredeti gyártási dátumra gondolok és nagyon jó tuningalap, a javítása meg egy hozzáértőnek gyerekjáték. Elég "egzotikus" alkatrészekkel raktuk most tele és a hangja hát nem éppen halott. Most a finomhangolás megy, pár hét és kész a végleges felállás, de ezt majd a DIY-ban boncolgatom...
Üdv,
NL