Pop/rock műfajokban nehéz mellényúlni, ha ismerjük a vágyott zenei anyagot, bátran levehetjük a polcról a CD-t, vagy megrendelhetjük a Discogs-ról használtan, durva kockázat nélkül (hacsak nincs durván leharcolva a médium, amibe én is belefutottam, de reklamációmra visszakaptam a vételárat). A streamingnél szokás emlegetni a sokféle master okozta káoszt, ami azért annyire nem drámai, a kiadóknak nincs okuk rá, hogy ne mindenhova ugyanazt a verziót töltsék fel. A népszerűbb kiadványokat persze szeretik 10-15 évente áthangolva újra piacra dobni (a régit pedig eltűntetni), ami streamingnél szívás, CD esetében kevésbé fenyeget.
Klasszikus műfajokban nehezebben vadászom, mert itt a zenemű mellett az előadó és a felvétel (elkövetője, helyszíne, dátuma) is lényeges, márpedig a népszerűbb zeneművekből sokszáz kiadvány forog a piacon komoly szubjektív/objektív minőségi szórással. A streaming kínálatban a nehezen megtalált kedvenceket megjelölhetjük, lejátszási listákba rendezhetjük, de ez addig működik, míg odafent bele nem nyúlnak az adatbázisba, ami ugye nem ritka. Viszont nagy segítség, hogy online bele tudok hallgatni sokféle kiadványba és ez alapján eldöntöm, mit töltsek le offline használatra, vagy vásároljam meg lemezen. Bónusz segítség, hogy a Discogs-on (is) van lehetőség saját lemezgyűjteményt listaként létrehozni, a tegnapi Lemezbörzén is erre támaszkodtam, mi van már meg CD-n, nehogy duplán megvegyem. Az online kívánságlista is hasznos, elég egyszer összeállítani, aztán jönnek az ajánlatok, lehet mazsolázni.
Szóval az online világ előnyeit élvezhetjük a régebbi technikáknál is, nem látom értelmét mereven elválasztani őket.
