revox írta: ↑2026.05.08., pén. 10:40
Valamit jól csináltak, lemezjátszót is,csak nem ennyire,ahova árazták. ma kb 5 milla egy LP12 és ennyibe kerül egy TW Acustic Raven GT (szeritnem GT2 is belefér, 2 kardeszka) is. értek én mindent,de ha választanom kell 30-35 kg masszív tank és egy LP12 között a kérdést fel se teszem magamnak

(félre ne menjen, jó az LP12, de lehet kicsit túltolták az árcédulát,de manapság minek nem)
edit: lehet csak 25 kg... a régebbui GT nehezebb volt,lehet visszavettek a sassziból. de még így is kompakt tank kategória.
Manapság már nem tűnik olyan fontos szempontnak, de valakinek alapfeltétel.
Mármint, hogy lehetőleg a lemezjátszó legyen klasszikus lemezjátszó formájú. Elegáns, nem túl feltűnő, a szoba berendezésébe besímúló darab.
Ebben a Linn verhetelen, hiába szól nála feltételezhetően jobban egy kukta, vagy vödör formájú 30 kilós szerkezet.
Ettől függetlenül érdekes téma az, amit felvetettél.
Akár a TW GT, vs Linn Sondek, akár az Operád hangja a T. Rock 1 - hez képest - nem tudom, hova lett az az írásod...
Szóval, hogy a nagy tömegű gépeknek van egy olyan stabilítás a hangjában, amivel a könnyebbek nem igen tudják tartani a lépést. Sokáig úgy gondoltam, hogy a stabil hangzásnak alapfeltétele a tökéletes egyenfutás.
Viszont, valami másnak is kell lennie, mert egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a TW - nek jobb egyenfutása lenne, mint a Linnek, és hogy saját példát is hozzak fel, a zseniális egyenfutású Roxan-nak is jobb egy hajszállal az egyenfutása - a peremsúlyos tányérnak, a rendkívül vékony csapágytengelynek és a trükkös motorfelfüggesztésnek köszönhetően - mint a kilenc kilós tányérú, 25 kilós Rock Reference - nek.
Mégis, ha hangstabilításról beszélünk, számomra az utóbbi az etalon az én látókörömben lévő gépek között.
( Kár, hogy nem hallottam az Opera - dat.

)