Huh...nem egy bolygón élünk! De ez nem baj...

Onnan,hogy kaptam kölcsön és ezt hallgatom egy hete.Rock60 írta: ↑2025.01.03., pén. 16:08A legfontosabb kérdés szerintem az, hogy miért gondolod, hogy egy baromi olcsó kábel kiszolgálja az igen csak felső kategóriás rendszeredet ?
Persze, előfordulhatnak árukhoz képest jó vételek, de nagy csodák nincsenek.
Szerintem már egy olyan rendszerbe is, aminek az ára " csak " a hangfaladdal megegyező értékű, minimum 1.5 milliós hsz. kábel kell, természetesen a gyári szerelésű csatlakozóival.
A teljes setup értékét szem előtt tartva 2 millió feletti kábelek között keresgélnék. / Van tippem is, de az más kérdés./
Minden ( sokkal ) olcsóbb próbálkozás agyonüti a készülékeid képességét.
Nem kicsit. Nagyon.
Az eredeti kérdésre visszatérve.
Sodrott rézkábelek hosszútávon nem alkalmasak pőrén a szorongatásra, főleg, ha néha bontva is vannak, mert szétmállanak. Ok, néha le lehet vágni belőle, de az előbbiek miatt szerintem ez Számodra nem opció.
Az egyetlen kábel, amiről tudom, hogy árához képest nagyon - nagyon jó és bírja is a gyűrődést, az a Bese - féle Alisca Black Line.
Az egy relatíve kevés szálból készített masszív kábel, amit bátran lehet szorongatni, gyártója, B. Attila is csupaszon használja a rendszerébe, másoknak is úgy ajánlja, maximum a végeket ezüst tartalmú cinnel futtatva...
A legfontosabb kérdés szerintem az, hogy miért gondolod, hogy egy baromi olcsó kábel kiszolgálja az igen csak felső kategóriás rendszeredet ?
Egy két nap alatt, szóval nagyon gyorsan. Egyébként a pőrén jobb vélemény abból ered, hogy a csati vagy nagyon rossz (ld.ábra), vagy ha igazi Z banán az rosszul van forrasztva pl. a belsejébe forrasztja valaki a huzalt.
Ha az érintkező vezeték/befogó fémek egymásra szorítása folyáshatárig fokozható, akkor lesz közel gáz-kizárt a két felület érintkezése. Ez nem túl gyakori. Lágy rézzel, vastag aranybevonattal ez megvalósítható. Azonban minden újra csatlakozásnál így megfolyatni a felületet, többször formálódik a felület.Alex_Aston írta: ↑2025.01.03., pén. 14:24De az a fele is, ami nincs bolygatva, hanem szépen és erősen be van fogatva? Az nem érintkezik közvetlenül a levegővel, nem?
HA azt nézzük, hogy a vezető határfelületén (ahol a kémiai reakciók lejátszódnak) a vezető tisztaságát növelve pl. 4N (99.99%) réz helyett 8N (99.999999%) réz van, akkor az oxidáció mértéke ill. annak esélye a vezető tisztaságával csak növekedhet. Hiszen a levegő oxigéntartalma, nedvességtartalma nagyobb eséllyel találkozik oxidálandó elemekkel, mint egyéb szennyezőkkel (pl. már oxidálódott fém-oxidokkal, ásványi anyagokkal).
Ez biztos? Anno kezdő hifistaként az olcsó rézkábel nagyon gyorsan oxidálódott, rendszeresen vágni kellett. Lapka rézen (OFC) viszont nem is láttam szennyeződést. Illetve ugyanez igaz az OFC és az OCC rézre is?
De az a fele is, ami nincs bolygatva, hanem szépen és erősen be van fogatva? Az nem érintkezik közvetlenül a levegővel, nem?
Ó..
Egy jó minőségű rézkábel pőrén mennyi idő alatt oxidálódhat le,hogy az hallható legyen?wittao írta: ↑2025.01.03., pén. 12:11Valoban nem fekete-feher a tema szerintem sem.
Ha a hangfalkabel vegeit beonozzuk, akkor ugyanugy beiktatunk egy extra anyagot a kontaktba. Ami vagy jo, vagy nem.
Ha nem tesszuk ezt, akkor viszont a levego paratartalma miatt az oxidacio elkerulhetetlen, es ha valami nem igazan produkal jo hangot az az oxidalt vegu hangfalkabel.
Szoval osszessegeben csak ugy “poren” nem kotnem be. Hacsak nem valami kontakt javito, oxidalodast gatlo kencevel nem kennem be a vegeit…
A masik lehetoseg, amikor a gyari szerelt kabelek kozul olyat valasztok, amelyik a vezetonek megfelelo, kezelt feluletu villaval/banannal szereli a kabelet. (ennek csak az a hatranya, hogy sokszor ezek az anyagok igencsak puhak, es konnyen deformalodnak, nehez kabeleknel pl. banan eselytelen, mert kitori a kabel a fenebe sajat sulya miatt).
Éppen ezért írtam, hogy a gyárilag szerelt csatlakozókat nem babráljuk.juliush írta: ↑2025.01.03., pén. 11:15Előre bocsátom, nem vagyok szakértő, de szerintem ez a csatlakozó-kérdés (mint annyi egyéb a hobbinkban), közel sem annyira fekete-fehér, hogy a "kevesebb automatikusan jobb is".
Mert mi is történik a sima, csatlakozó nélküli befogásnál? Jön az általában exotikus anyagokból, speciális geometriával kialakított kábel, bemegy egy többnyire aranyozott lyukba, majd egy másik aranyozott csavarral beszorítjuk, értsd fizikailag szétbarmoljuk, és létrehozunk valamilyen érintkezést közöttük.
El tudom képzelni, hogy ennél akár jobb is lehet egy a hangfalcsatlakozó aljzat és dugó között jól "kézben tartott" átmenet, illesztett anyagválasztással, nagy érintkezési felületet biztosító geometriával, a kábelt a csatlakozóba megfelelő technológiával forrasztva, az oxidációt csökkentő módon, légmentesen lezárva.
Vagy nem...majd kábelekben járatosabbak megmondják!![]()
Régebben letört a réz anyagú, lap formátumú kábelem csatija, ezért átmenetileg leszedtem a csatit és beszorítottam valóban két aranyozott felület közé. Ekkor nem javulást, hanem azt tapasztaltam, hogy "változik" a hangzás. A változást alkalmakra értem, mondjuk hétfő után a keddi napon ugyanaz a zene másképpen szólt (vagy úgy tűnt), de idegesített. Viszont mikor a dac csatija tört ki és be lett forrasztva az IC, hallható volt a javulás. Ezért kérdeztem rá a csati elhegyására, mivel valóban létrejön egy "interface" csatlakozó felület a kábel és az erősítő között, ami olyan, amilyen. És ha kihagyom az erősítő csatiját és magába a készülékbe forrasztom be a kábelt? Nem szép, de a "lőtéri kutya" se nézi.juliush írta: ↑2025.01.03., pén. 11:15Előre bocsátom, nem vagyok szakértő, de szerintem ez a csatlakozó-kérdés (mint annyi egyéb a hobbinkban), közel sem annyira fekete-fehér, hogy a "kevesebb automatikusan jobb is".
Mert mi is történik a sima, csatlakozó nélküli befogásnál? Jön az általában exotikus anyagokból, speciális geometriával kialakított kábel, bemegy egy többnyire aranyozott lyukba, majd egy másik aranyozott csavarral beszorítjuk, értsd fizikailag szétbarmoljuk, és létrehozunk valamilyen érintkezést közöttük.
El tudom képzelni, hogy ennél akár jobb is lehet egy a hangfalcsatlakozó aljzat és dugó között jól "kézben tartott" átmenet, illesztett anyagválasztással, nagy érintkezési felületet biztosító geometriával, a kábelt a csatlakozóba megfelelő technológiával forrasztva, az oxidációt csökkentő módon, légmentesen lezárva.
Vagy nem...majd kábelekben járatosabbak megmondják!![]()
Pontosan felsoroltad azokat a többlet kockázati elemeket, ami csatlakozóval/nélkül bekerülnek a kontaktus átmenetei halmazba. Ez egyáltalán nem garantál minden esetben jobb eredményt. Tehát ezt is jól meg kell "tervezni", vagyis az átmenetek, felületek, szennyeződés, oxidáció, anyag kopás-roncsolódás és persze az oldhatóság is legyen szempont.juliush írta: ↑2025.01.03., pén. 11:15Előre bocsátom, nem vagyok szakértő, de szerintem ez a csatlakozó-kérdés (mint annyi egyéb a hobbinkban), közel sem annyira fekete-fehér, hogy a "kevesebb automatikusan jobb is".
Mert mi is történik a sima, csatlakozó nélküli befogásnál? Jön az általában exotikus anyagokból, speciális geometriával kialakított kábel, bemegy egy többnyire aranyozott lyukba, majd egy másik aranyozott csavarral beszorítjuk, értsd fizikailag szétbarmoljuk, és létrehozunk valamilyen érintkezést közöttük.
El tudom képzelni, hogy ennél akár jobb is lehet egy a hangfalcsatlakozó aljzat és dugó között jól "kézben tartott" átmenet, illesztett anyagválasztással, nagy érintkezési felületet biztosító geometriával, a kábelt a csatlakozóba megfelelő technológiával forrasztva, az oxidációt csökkentő módon, légmentesen lezárva.
Vagy nem...majd kábelekben járatosabbak megmondják!![]()
Valószínűleg megfogadom.Alex_Aston írta: ↑2025.01.03., pén. 10:34Miért? Látszik?![]()
Ha az elméletet nézzük, csatlakozó nélkül jobbnak kéne lennie a hangnak. A csatlakozó az praktikus ugye, mert nem kell beszorítani a csatlakozóba, ami sűrűbb cserélgetés esetén megkönnyíti a dolgot, és a kábel végének elettartamára is jó hatással lehet. Ez esetben olyan csatlakozó kell, ami legkevésbé szól bele a hangba.
Ha viszont a kábel a helyére kerül, és ott is van jó darabig (nincs állandó csere-bere), akkor szerintem jobb lehet csatlakozó nélkül.
Nálam ez utóbbi van, nem tervezek semmit cserélni, így a nem gyári, bár kiváló minőségű Kácsa dugókat leszedtem a Rocket 88-ról, és úgy hallgatom nagy megelégedéssel.
Téged ismerve a pőre megoldást tudnám ajánlani.
A Neotech Nemos 3080 - as (ugyancsak a Kácsa Audiótől) esetleg jó választás lehet - mivel szögletes a formája, így gondolom beszorítani is praktikusabb)? Esetleg valaki hasonliított már összes a fentebbi kábeleket mondjuk egy gyári Nordost kábellel?Alex_Aston írta: ↑2025.01.03., pén. 10:34Miért? Látszik?![]()
Ha az elméletet nézzük, csatlakozó nélkül jobbnak kéne lennie a hangnak. A csatlakozó az praktikus ugye, mert nem kell beszorítani a csatlakozóba, ami sűrűbb cserélgetés esetén megkönnyíti a dolgot, és a kábel végének elettartamára is jó hatással lehet. Ez esetben olyan csatlakozó kell, ami legkevésbé szól bele a hangba.
Ha viszont a kábel a helyére kerül, és ott is van jó darabig (nincs állandó csere-bere), akkor szerintem jobb lehet csatlakozó nélkül.
Nálam ez utóbbi van, nem tervezek semmit cserélni, így a nem gyári, bár kiváló minőségű Kácsa dugókat leszedtem a Rocket 88-ról, és úgy hallgatom nagy megelégedéssel.
Téged ismerve a pőre megoldást tudnám ajánlani.
Miért? Látszik?
Ha jó a kábel maga, akkor nagyon sokat nyom a latba a csatlakozó. Sztem a Z banán, jól forrasztva, a legjobb.
Köszönöm a tájékoztatást, anno a blue h. és red d. között vaciláltam és valamiért az előbbit vettem meg azzal a tudattal, hogy az jobb is. Mindegy. Akkor még kellett a három méter, most 1.6 is elég.