hi-fi írta: ↑2019.09.30., hétf. 09:43
Több mint 40 éve vagyok a Hi-Fi rabja.
Szalagos magnóval kezdtem, amikor még az RTV újságban kutattam melyik adást sugározzák sztereoban, és műfajtól függetlenül meghallgattam mindent.
Aztán jött a lemezjátszó, kazettás magnó, cd játszó, cd írás (PLEXTOR Premium 2), ape, flac, Pioneer N50, Dual 505-3, Pro-Ject, Rega Planar, Technics SL-1210GR ...stb.
Egy csomó erősítő és hangfal váltogatások, kábel cserélgetés...stb
Most már csak a ZENÉT hallgatom 24-bit/192 kHz, vinyl lemezen, internet rádión, vagy simán FM rádión
Gedeon YouTube összegzése, a lehető legtömörebben és érthetőbben megfogalmazott útmutató azoknak, akik azon vacilálnak mennyire ássák bele magukat ill. mennyit költsenek egy rendszerbe.
Kiemelném azt az általa elmondott tényt, amit a mostani újra fellángoló "bakelit" lázban sokan nem néznek, hogy az újra nyomott lemezek többsége már digitális anyagról készül, és csak sok utána keresgéléssel lehet analóg szalagról készülő új lemezeket találni.
Szóval, nem értem mit fik.zzák
Nem néztem meg (még) a videót, de viszonylag friss LP-sként írtam már egy "szösszenetet" a tapasztalataimról az általános hifi topikba, ami azért nem annyira hízelgő...
A lényeg:
- az LP-zés ma a legrágább hifis műfaj olyanok számára, akik nem rendelkeznek "történelmileg" nagymenyiségű lemezzel. Az új jkiadású lemezek vagy túlárazottak, vagy nem szólnak jól. Vannak jó nevű, viszonylag megbízható reissue kiadók nagyon jó hangú, de olykor horror árú kiadványokkal (7-25 ezer forint per lemez!!!!) és vannak "olcsónak számító" 3-4000 forintos lemezeket kiadó, tisztázatlan forrásanyagból dolgozó ilyen-olyan reissue cégek (DOL és társai), amelyek elárasztják a piacot gyenge mp3-ként szóló, de még megfizethető lemezekkel
- bármilyen árkategóriájú új hanglemez egy lutri, ha a vásárlás helyszínén nem tudod kibontani és alaposan szemügyre venni, illetve - még jobb esetben - lejátszani. Szerintem elképesztő és felháborító mennyiségű gyártási selejt van (a szó szoros értelmében vett selejtekről beszélek, nem a "csak" rosszul szólókról: buborékos, vadonatújan karcos, sercegő, durva barázdazajt produkáló stb. egyedek... az én eddigi tapasztalatom alapján az ilyenek aránya - mégegyszer mondom, árkategóriától függetlenül - akár 25-30%, ezért nagyon körültekintően kell vásárolni. Az elrettentő példám egy 14ezer forintos (amúgy nagyon-nagyon jó hangú) lemez, amit személyesen vissza kellett vinnem a boltba, mert buborékos volt az egyik oldala, és még 3-at bontottunk ki a boltban, mire találtunk egy nem-selejt darabot. A teljes széria nagyrészt selejt volt.
- rá kellett jönnöm, hogy egy új áron 260ezer forintos lemezjátszó + 75ezer forintos hangszedő (ezek az aláírásomban szereplők) + 80ezer forintos phono (ez már nincs az aláírásomban) a(z alsó-???)középkategóriát képviseli még, és ezt a szintet bizony könnyű "megverni" hasonló kategóriát képviselő digitális eszközzel (pl. egy 300ezer forintos DAC, egyszerűen laptopra kötve USB-n szinte biztosan minden tekintetben jobban tud szólni, mint a fenti, 425 ezer forintos kombináció, cserébe viszont nem kell tízezren felül költeni a jól szóló albumok darabjáért)
- és akkor még nem beszéltünk a "kényelmetlenségekről", mint a lemeztisztítás/mosás/mosatás, stb.
A fentiek ellenére az LP-zésnek van egyfajta sajátságos hangulata, ami az összetéveszthetetlen analóg hangban is megnyilvánul - és nem lep meg, hogy sokan jobban szeretik, mint a "steril"(nek mondott) digitális zenét. Én szeretem ezt a vonulatot (LP-t) is, és örülök, hogy ismét belevágtam. Csak a helyén kell tudni kezelni, és nem bedőlni az eltúlzott hype-nak...
Jómagam arra jutottam, hogy
- LP-zni valóban teljesen analóg kiadványokkal érdemes elsősorban. Ezek lehetnek régi első kiadások vagy olyan újrakiadások, amelyek teljesen analóg folyamatban készülnek, a felvételtől a nyomásig. Vannak kiadók, amelyek ilyeneket készítenek, a viszonylag megfizethetők közül kiemelném a Speaker Corners-t, amelynek minden reissue-ja teljesen analóg, és erről a honlapjukon is határozottan nyilatkoznak, még a berendezések neveit is megemlítve. A kiadványaik 95%-ban tényleg jól is szólnak - pár kivételtől eltekintve.
- ennek ellenére szerintem egy tévhit, hogy attól, hogy valami digitálisan lett felvéve, nem tud otthon nálad jobban szólni LP-n, mint CD-ről vagy fájlból. A lejátszón sok múlik, de az igazán jól szóló digitális forráskészülékek/DAC-ok is eléggé drágák tudnak lenni, tehát lehet, hogy egy jó minőségű hanglemez (ami, ismétlem, a hype miatt nem lesz olcsó, sőt!) a középkategóriás lejátszó láncon is jobban szól, mint az ugyanabból a felvételből készített CD vagy hangfájl
- az LP kontra digitális kérdésben leginkább egyéni ízlés (melyik szól jobban a fülednek), pénztárca (a hanglemezek sokba kerülnek) és kényelmi szempontok fognak dönteni, egyéntől függően más-más eredménnyel
- a világ fejlődési vonalát nem lehet megálítani, így a "régen minden jobb volt" kijelentés valóságtartalmáról érdemes személyesen is meggyőződni, lehetőleg a megcélzott árkategóriát képviselő cuccokkal, mindkét oldalról. A fenti szempontok alapján egyéntől függően más-más lesz a végkövetkeztetés.
Ha ez a tudás nincs meg, akkor amíg telálsz egy jó minőségű használtlemezt jó áron, addig veszel három-négy olyant, amit csak egyzser fogsz meghallgatni, azt is kínok között. És az egy "jóárú, jó minőségű" lemez árához akkor számold hozzá ezeket is.
