Általában a hifiről

[La_Valse]

Ha valaha használtál már pendrive-ot, streameltél hangot hibák nélkül, vagy netán csillagász vagy, és fogadtál telemetriai adatokat egy milliárd kilométer távolságra száguldó űrszondáról, akkor már találkoztál Richard Hamming munkásságával.
1915-ben született Chicagóban. Az ottani egyetemen tanult matematikát, de a mérnöki tudományok is érdekelték.
A Manhattan Projektben az akkori számítástechnika mindenese volt, a Bell laboratóriumban együtt dolgozott például Shannonnal. Itt fogalmazta meg a kérdést, ha a gépek képesek érzékelni a hibás adatokat, miért nem tudják javítani? Megoldotta egy paritásellenőrző bitkészlet hozzáadásával. Ez ma is alapvető fontosságú a villamosmérnöki és számítástechnikai tudományokban.
Ezzel a néhány sorral emlékeztünk a 110 éve született Hamming kódjára.

[kaef2]

Néhány idézet magyarul a The Guardian cikkéből egy német klub minőségi hangzása kapcsán.

"Ernestus nem luxusnak, hanem alapvető követelménynek tartja a kiváló hangzást. „Amikor az emberek még vadászok és gyűjtögetők voltak, a fülünk volt a riasztórendszerünk” – mondja. „A fülek az embrióban az elsők között fejlődő szervek, és közvetlenül kapcsolódnak az agy stresszt feldolgozó részeihez.

Még az 50 decibel, például egy csendes szoba hűtőszekrényének zaja is hosszú távon káros lehet. Ez növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Alapvetően szinte nincs egészséges zaj.”A rossz hangminőség és a nem megfelelő akusztikai kezelés hosszú távú expozíciója foglalkozási egészségügyi kockázatot jelent. Az emberi idegrendszer a torz, éles vagy rosszul kiegyensúlyozott hangokat alacsony szintű fenyegetésként érzékeli, ami fiziológiai stresszreakciók kaszkádját váltja ki, például fokozott kortizoltermelést, izomfeszültséget, kognitív fáradtságot és alvászavarokat. Hosszú távon ez a szívbetegségek és anyagcsere-rendellenességek, például a 2-es típusú cukorbetegség kockázatának növekedéséhez vezethet. Az agy a disszonáns hangbevitelek kompenzálására fejfájással és szemfáradtsággal reagál.

Paradox módon a rossz hangminőség gyakran arra készteti a DJ-ket, hogy a monitorok hangerejét növeljék a kompenzáció érdekében, ami csak tovább súlyosbítja a testre gyakorolt hatást. Ezért használják a hangot szélsőséges formában a katonai erők pszichológiai hangfegyverként, hogy szorongásos rohamokat, fülfájdalmat és magas vérnyomást idézzenek elő... Ha az akusztikai beruházás ennyire létfontosságú, miért értékelik szisztematikusan alul?

Ernestus szerint az akadály nem feltétlenül anyagi, hanem a prioritások helytelen meghatározása. „Érzékszervi információink körülbelül 80%-át a szemünkön keresztül vesszük fel, és emiatt a vizuális elemeket mindig túlértékelik” – mondta. „Sok klubtulajdonos inkább költ 50 000 eurót egy lenyűgöző LED-installációra, mint ugyanennyit akusztikai kezelésre.”

Riedel, Ernestus és az Open Ground zenei kurátora, Arthur Rieger körbevezet a klubban a nyitvatartási idő előtt. Belépve a térbe, ahol nincs meg a vendégek szokásos csevegése, azonnal szerzetesi csend öleli körül az egész klubot. Az akusztikus szakértő, Willsingh Wilson a Wax Acoustics-tól falról falra szürke szálas paneleket telepített az egész térbe (nem csak a zenei területekre, mint a legtöbb klubban). Ez a szabadalmaztatott anyag elnyeli a zavaró hangvisszaverődéseket, így tökéletes környezetet biztosít a Funktion-One rendszer kiemelkedő teljesítményéhez, amely a 20 kilohertzes magas madárcsicsergéstől a 24 hertzes mély, vibráló frekvenciákig terjedő teljes hangspektrumot képes megszólaltatni. Az Open Ground egyike azon ritka beltéri helyszíneknek, amelyek a nagy teljesítményű F132 mélysugárzókat is alkalmazzák.

Visszatérve a tánctérre a túra után, figyelem, ahogy egy huszonéves nő az első sorban teljes testével ide-oda csapkod, teljesen elmerülve egy vad, értelmező táncban. Az éjszaka még fiatal, a fő tánctér még félig üres, de ő olyan gátlástalanul mozog, mintha csúcsidő lenne. Őt nézve eszembe jut, amit Markus felesége, Christine mondott nekem korábban az este: „A hangzás olyan jó, hogy nincs szükség drogokra.”"
(AI fordítás)

https://www.theguardian.com/music/2025/ ... war-bunker

[Vinkler]

A gyenge ember mentsvára, hogy saját bizonytalanságát leplezendő próbálja maximalizálni maga körül azokat, akik hozzá hasonlóan vélekednek, a többieket pedig üldözi. Pedig az eltérő vélemények ütköztetése, egyeztetése legalább akkora, de inkább nagyobb kaland, csak egyre kevesebben képesek rá.

Ez a gondolatmenet full fából vaskarika.

Most akkor gyenge vagyok, mert van akivel egyetértek, és van akivel nem ?
Üldözöm azokat, akikkel nem értek egyet ? Vagy mekkora kaland az, amikor ütköztetem a véleményemet, azokkal akikkel nem értek egyet ?
Aki képes arra, hogy ütköztesse a véleményét, az jót cselekszik, vagy evvel automatikusan üldözi azokat, akivel nem ért egyet ?

Ha segítenél kibogozni...

Ennek semmi köze a hifihez.
Más témában, más is elkezdte felhigítani a témát erősen határeset, vagy teljesen oda nem illő beírásokkal, ami sem ebben, sem más témában nem szerencsés.

Kérlek téged, és azokat, akik magukénak érik ezt a mennyiségi kommunikációs tevékenységet, hogy gondolja át a postolásait, mi az, amit valóban megéri megírni, olyan szinten, hogy a közösséget szolgálja vele.

Köszönöm!

[Rock60]

A gyenge ember mentsvára, hogy saját bizonytalanságát leplezendő próbálja maximalizálni maga körül azokat, akik hozzá hasonlóan vélekednek, a többieket pedig üldözi. Pedig az eltérő vélemények ütköztetése, egyeztetése legalább akkora, de inkább nagyobb kaland, csak egyre kevesebben képesek rá.

Ez a gondolatmenet full fából vaskarika.

Most akkor gyenge vagyok, mert van akivel egyetértek, és van akivel nem ?
Üldözöm azokat, akikkel nem értek egyet ? Vagy mekkora kaland az, amikor ütköztetem a véleményemet, azokkal akikkel nem értek egyet ?
Aki képes arra, hogy ütköztesse a véleményét, az jót cselekszik, vagy evvel automatikusan üldözi azokat, akivel nem ért egyet ?

Ha segítenél kibogozni...

[kaef2]

Nem értem, egy ilyen videó alatt miért nem kapcsolják ki a kommentelés lehetőségét?

youtu.be/ktFkkSQwg5s

Az ilyen videók lényege általában (tisztelet a kivételeknek) az un engagement, a minél több kattintás, hozzászólás.
Több kattintás - több reklám.

[fererencz]

Nem értem, egy ilyen videó alatt miért nem kapcsolják ki a kommentelés lehetőségét?

youtu.be/ktFkkSQwg5s

[white-tiger]

Hozzátenném, mint mindenféle művészetfogyasztás, úgy a zenehallgatási élmény minősége és mélysége is leginkább a hallgatón múlik, kevésbé a technikai környezeten, vagy akár a felvételen.
…..

És vannak szintek (kasztok?). Van, aki egy Sokol rádión is örömmel tudja hallgatni Bartók zenéjét, és megjegyezi, hogy milyen gyönyörű…Édesanyám is ilyen volt. Pont, ahogy írod, ő a zenét hallgatta, nem a berendezést.
A hifi berendezés feladata szerintem, hogy ne legyen akadály a zene és a hallgató között, aki hallgatja, az képes legyen befogadni a zenét. Viszont ez a szint, egyénenként más és más. Ettől még a másik ember nem kevesebb, vagy több, hogy jobb vagy gyengébb a hifije, ahogy attól sem az, hogy kacsalábon forgó palotában lakik, vagy egy egyszobás lakásban.

És mindenkinek más zene tetszik, ami megint a lenézés alapja. Lassan 50 éve, kb. 1980 óta állandóan a fejemhez vágják, hogy lehet olyan zenéket hallgatni, mint a Dschinghis Khan vagy a Boney M.?
1. Volt egy időszak, amikor ebből éltem, mint disc jockey, és nagyon sok embernek tetszettek akkoriban ezek a zenék. Sőt, sokaknak ma is tetszenek. Van, akinek meg nem. Csak tudnám, ez miért baj?
2. Akik a HBB- t meg a Led Zeppelint hallgatják, azok felsőbbrendűnek gondolják magukat hozzám képest. Megszoktam. A mai napig így van. ( elfajzott a zenei ízlésem, mondták)
3. Amikor elmegyek az Operába, akkor meg elismerően nyilatkoznak, hogy, azta, megnézted a Simon Boccanegra- t!
4. Aztán meg azért is hallgatok, hogy lehet olyan zenét hallgatni, mint az Irigy Hónaljmirigy?
Pavarottit is hallgatom, de mellette nem lenne szabad meghallgatni a Hungária dalait?

Hallgatok jazzt is, magyar és külföldi könnyűzenét is, komolyzenét is, country- t is, szóval nagyon sokféle zenét, emiatt többen rosszallóan csóválják a fejüket évtizedek óta. Nem tudom, hogy a sznobságon kívül mi a probléma?

A sznobságon kívül semmi. A sznobság maga a probléma...

[Luxor Audio]

Csak tudnám, ez miért baj?

A gyenge ember mentsvára, hogy saját bizonytalanságát leplezendő próbálja maximalizálni maga körül azokat, akik hozzá hasonlóan vélekednek, a többieket pedig üldözi. Pedig az eltérő vélemények ütköztetése, egyeztetése legalább akkora, de inkább nagyobb kaland, csak egyre kevesebben képesek rá. És ez pontosan így zajlik a HiFi körül is, a hitviták nem gyengülnek, újra és újra fellángolnak. Tegnap kicsit aktívabb onine napom volt, bele is futottam két áldatlan párbeszédbe. Az egyikben a DSP létjogosultságát próbálta valaki megkérdőjelezni (nem lesz jó soha), a másikban a mérésekkel próbálta valaki ugyanezt tenni (nincs semm haszna). Ezek ugye itt sem ismeretlen témák. Mindkettő kezelhető lenne némi szakmai tájékozódással és toleranciával.

[akvapark]

Mindenki olyan zenét hallgat, ami neki tetszik.
Mindenki úgy élvez, ahogy tud.("vadász" néhai Hificity)
De! "Bizonyos szint felett, nem megyünk bizonyos szint alá." E.P.
És hogy ki határozza meg ezt a szintet? Tenmagad.

[ANDS]

Hozzátenném, mint mindenféle művészetfogyasztás, úgy a zenehallgatási élmény minősége és mélysége is leginkább a hallgatón múlik, kevésbé a technikai környezeten, vagy akár a felvételen.
…..

És vannak szintek (kasztok?). Van, aki egy Sokol rádión is örömmel tudja hallgatni Bartók zenéjét, és megjegyezi, hogy milyen gyönyörű…Édesanyám is ilyen volt. Pont, ahogy írod, ő a zenét hallgatta, nem a berendezést.
A hifi berendezés feladata szerintem, hogy ne legyen akadály a zene és a hallgató között, aki hallgatja, az képes legyen befogadni a zenét. Viszont ez a szint, egyénenként más és más. Ettől még a másik ember nem kevesebb, vagy több, hogy jobb vagy gyengébb a hifije, ahogy attól sem az, hogy kacsalábon forgó palotában lakik, vagy egy egyszobás lakásban.

És mindenkinek más zene tetszik, ami megint a lenézés alapja. Lassan 50 éve, kb. 1980 óta állandóan a fejemhez vágják, hogy lehet olyan zenéket hallgatni, mint a Dschinghis Khan vagy a Boney M.?
1. Volt egy időszak, amikor ebből éltem, mint disc jockey, és nagyon sok embernek tetszettek akkoriban ezek a zenék. Sőt, sokaknak ma is tetszenek. Van, akinek meg nem. Csak tudnám, ez miért baj?
2. Akik a HBB- t meg a Led Zeppelint hallgatják, azok felsőbbrendűnek gondolják magukat hozzám képest. Megszoktam. A mai napig így van. ( elfajzott a zenei ízlésem, mondták)
3. Amikor elmegyek az Operába, akkor meg elismerően nyilatkoznak, hogy, azta, megnézted a Simon Boccanegra- t!
4. Aztán meg azért is hallgatok, hogy lehet olyan zenét hallgatni, mint az Irigy Hónaljmirigy?
Pavarottit is hallgatom, de mellette nem lenne szabad meghallgatni a Hungária dalait?

Hallgatok jazzt is, magyar és külföldi könnyűzenét is, komolyzenét is, country- t is, szóval nagyon sokféle zenét, emiatt többen rosszallóan csóválják a fejüket évtizedek óta. Nem tudom, hogy a sznobságon kívül mi a probléma?

[Luxor Audio]

Többször leírtam már, érdekes módon otthon zenét hallgatva én inkább azt érzem, mennyire sokat tud visszaadni az élő élményeim hangulatából, az emlékezetemben élő megszólalásból, semmint azt, hogy mennyi minden hiányzik! De lehet, hogy én csak a "félig tele az a pohár" típusú ember vagyok!

Hozzátenném, mint mindenféle művészetfogyasztás, úgy a zenehallgatási élmény minősége és mélysége is leginkább a hallgatón múlik, kevésbé a technikai környezeten, vagy akár a felvételen. Mióta hifizek, értetlenül állok az olyan hozzáállással szemben, minek szellemében hobbitársak hosszasan sorolják negatív élményeiket. Sok más hobbit űztem már, de azokban többnyire pozitív, elégedett hozzállás a jellemző, hiszen mi másért üzné őket bárki is.

Nem feltétlenül értek egyet a hangrögzítést, mint iparágat általánosságban gonoszul "manipulatívnak" beállító megjegyzésekkel...

Ez egy csábító, mostanában népszerűnek is mondható vonat, amire nem feltétlenül érdemes felszállni. AKA populizmus? A hangfelvételkészítés és kiadás a szórakoztatóipar része és mint ilyet, mesterkéltséggel, műviséggel vádolni nagyjából olyasmi, mint a betanult szöveget előadó színpadi színészt hazugnak mondani. Bizonyos szempontból jogos a vád, de azért vegyük már észre, hogy egy színházban vagyunk!

Szobrászat, festészet, fotográfia... Minden képzőművészeti ágban voltak naturalista korszakok, mikor a valósághűséget minden más szempont fölé helyezték, sőt az ennek nem megfelelő műveket és művészeket néha üldözték is, aztán - szerintem szerencsére - elmúlt ez a vasszigor, győzött az alkotói szabadság. Vannak események, történések, amiken etikátlan módosítani, ezeknél a lehető legjobb hűségre kell törekedni (dokumentálás, archiválás), de ez nem adhat alapot ahhoz, hogy minden teremtő folyamatot ilyen jelszóval korlátozzunk.

[cables]

Konzervzene vs. élő zene 784. felvonás

Hangosítás nélküli élő zene

[Aszpirin]

Konzervzene vs. élő zene 784. felvonás

[cables]

Többször leírtam már, érdekes módon otthon zenét hallgatva én inkább azt érzem, mennyire sokat tud visszaadni az élő élményeim hangulatából, az emlékezetemben élő megszólalásból, semmint azt, hogy mennyi minden hiányzik!
De lehet, hogy én csak a "félig tele az a pohár" típusú ember vagyok!

Igen, otthon zenét hallgatva nekem is az az érzésem, hogy milyen jól szól a hifim.
Aztán egy koncerten, ahol unplugged hallom a hangszereket, ott fordul a kocka.

Igen ezzel pontosan így vagyok én is.

[ANDS]

Többször leírtam már, érdekes módon otthon zenét hallgatva én inkább azt érzem, mennyire sokat tud visszaadni az élő élményeim hangulatából, az emlékezetemben élő megszólalásból, semmint azt, hogy mennyi minden hiányzik!
De lehet, hogy én csak a "félig tele az a pohár" típusú ember vagyok!

Igen, otthon zenét hallgatva nekem is az az érzésem, hogy milyen jól szól a hifim.
Aztán egy koncerten, ahol unplugged hallom a hangszereket, ott fordul a kocka.

[kaef2]

...Az agyon maszterelt, agyon simogatott stúdió felvételek egy virtuális valóságot akarnak nekünk eladni, egy álomvilágot, mint egy film, tele VFX/CGI effekttel, aminek semmi köze a realitásokhoz, megvariált idősíkokkal, belső időzítésekkel, az élő (hangosított) zene meg a valós, látott, érzékelt élményt kellene, hogy átadja és kiterjessze a koncertterem egészére...

Nem feltétlenül értek egyet a hangrögzítést, mint iparágat általánosságban gonoszul "manipulatívnak" beállító megjegyzésekkel. Az általam hallgatott zenéken (ami elsősorban, bár nem kizárólag klasszikust és jazzt jelent) legalábbis olyan hangmérnökök, bővebben produkciós csapatok munkáját hallom, akikről érződik, hogy kívülről-belülről ismerik a megszólalás körülményeit, és technikailag, és művészikeg is elegendően felkészültek ahhoz, hogy a mikrofonokkal rögzített információt az otthoni, átlagos, két- vagy többcsatornás hallgatási környezetben igen nagy hűséggel reprodukálhatóan keverjék, masztereljék. Elég meghallgatni egy koncertet a MüPában, aztán egy-egy Jared Sacks produkciót a Fesztiválzenekarral ugyanott. De a Decca felvételeit hallgatva is úgy gondolom, hogy például John Dunkerley is pontosan tisztában volt a montreali Saint-Eustache templom egy bizonyos pontján hallható hangzással, és megvoltak az eszközei és persze képességei ennek otthon reprodukálhatóan történő keveréséhez.
A cél pont az, hogy az inherensen korlátozott képességű otthoni rendszereken is viszonylag nagy hűséggel szólalhasson meg, ez nem fog másképp menni, mint a rendelkezésre álló rögzített információ megfelelő transzformációjával. De nem transzformál maga az élő helyszín is? Épp múltkor értekeztetek hosszasan arról, mennyire befolyásolja a fizikai környezet az adott ponton élvezhető hangzást. Akkor a MüPa is "VFX/CGI effektekkel", meg "megvariált idősíkokkal, belső időzítésekkel" operál az állítható hangvetőinek köszönhetően testre szabható akusztikai jellemzőivel? Érdekes filozófiai kérdés.

A hangfelvételek többsége (közel 100%-a) utómunkával készül, az élő előadás megszólalását az utómunkával együtt autentikusan megőrizni képes fevételek száma szerintem az összes kiadott felvétel 1-2%-nak nagyságrendjében lehet, vagy még annyi sem. Vagyis nagyon kevés felvételnél törekszenek erre. Sokkal inkább törekszenek a produkció során arra, hogy szórakoztató és élményt adó legyen a megszólalás akkor is, ha nem az autentikus élőt akarják reprodukálni. Ezt is lehet nagyon jól csinálni, sok jó felvétel van, aminek ez sikerül.

A VFX/CGI manipulációs megjegyzésem az utómunka-alapú zenei produckiókra, kiadványokra és a mainstream felvételkészítési módszerekre vonatkozik, a hangosítatlan koncertekre nyilvánvalóan nem. A Müpa különböző állítható akusztikai elemei inkább az elhangzó mű és az előadás fizikai méretei kapcsán bírnak jelentőséggel. Ahhoz optimalizálják az akusztikát, erős korlátok között.

Ahogy ezt egy másik blog posztban írtam pár hete, az élő megszólalásnak is megvannak a korlátai, amik a fizikai terjedési veszteségekkel és a helység elrendezés adta torzítások keletkezésével jelentkeznek.

https://medium.com/@mediaengineering/a- ... 1d39a305af

Az akusztikus hangszerek hangosítására azért is lehet szükség, hogy nagyobb, a zenei megszólalásra akusztikailag nem feltétlenül optimális térben a szinpadi vagy szinpadközeli hangzást ki tudják terjeszteni segítségével a nézőtér egészére, lehetőség szerint azonos élményt biztosítva mindenütt (a fizikai veszteségeket ilyen módon is eliminálva vagy megkerülve). Illetve azért is, mert sok hangszer diszperziója, megszólalási karakterisztikája nem tud nagyobb termeket arányos és a többi hangszerrrel egyensúlyban lévő módon megtölteni.

[juliush]

...Az agyon maszterelt, agyon simogatott stúdió felvételek egy virtuális valóságot akarnak nekünk eladni, egy álomvilágot, mint egy film, tele VFX/CGI effekttel, aminek semmi köze a realitásokhoz, megvariált idősíkokkal, belső időzítésekkel, az élő (hangosított) zene meg a valós, látott, érzékelt élményt kellene, hogy átadja és kiterjessze a koncertterem egészére...

Nem feltétlenül értek egyet a hangrögzítést, mint iparágat általánosságban gonoszul "manipulatívnak" beállító megjegyzésekkel. Az általam hallgatott zenéken (ami elsősorban, bár nem kizárólag klasszikust és jazzt jelent) legalábbis olyan hangmérnökök, bővebben produkciós csapatok munkáját hallom, akikről érződik, hogy kívülről-belülről ismerik a megszólalás körülményeit, és technikailag, és művészikeg is elegendően felkészültek ahhoz, hogy a mikrofonokkal rögzített információt az otthoni, átlagos, két- vagy többcsatornás hallgatási környezetben igen nagy hűséggel reprodukálhatóan keverjék, masztereljék. Elég meghallgatni egy koncertet a MüPában, aztán egy-egy Jared Sacks produkciót a Fesztiválzenekarral ugyanott. De a Decca felvételeit hallgatva is úgy gondolom, hogy például John Dunkerley is pontosan tisztában volt a montreali Saint-Eustache templom egy bizonyos pontján hallható hangzással, és megvoltak az eszközei és persze képességei ennek otthon reprodukálhatóan történő keveréséhez.
A cél pont az, hogy az inherensen korlátozott képességű otthoni rendszereken is viszonylag nagy hűséggel szólalhasson meg, ez nem fog másképp menni, mint a rendelkezésre álló rögzített információ megfelelő transzformációjával. De nem transzformál maga az élő helyszín is? Épp múltkor értekeztetek hosszasan arról, mennyire befolyásolja a fizikai környezet az adott ponton élvezhető hangzást. Akkor a MüPa is "VFX/CGI effektekkel", meg "megvariált idősíkokkal, belső időzítésekkel" operál az állítható hangvetőinek köszönhetően testre szabható akusztikai jellemzőivel? Érdekes filozófiai kérdés.

[kaef2]

Többször leírtam már, érdekes módon otthon zenét hallgatva én inkább azt érzem, mennyire sokat tud visszaadni az élő élményeim hangulatából, az emlékezetemben élő megszólalásból, semmint azt, hogy mennyi minden hiányzik!
De lehet, hogy én csak a "félig tele az a pohár" típusú ember vagyok!

A hozzértéssel hangosított, viszonylag kevés ember előtt megtartott koncertek is nagy élmény tudnak adni.

"Már relatíve olcsó hangosító rendszerek is élvezetesebben, szórakoztatóbban és persze élőbben tudnak szólni, mint bármilyen kábelezésű otthoni rendszer néhány tíz négyzetméteren.

A titok része az is, hogy másképpen kell hallgatni és mást kell kihallani a hangzásukból.

Az agyon maszterelt, agyon simogatott stúdió felvételek egy virtuális valóságot akarnak nekünk eladni, egy álomvilágot, mint egy film, tele VFX/CGI effekttel, aminek semmi köze a realitásokhoz, megvariált idősíkokkal, belső időzítésekkel, az élő (hangosított) zene meg a valós, látott, érzékelt élményt kellene, hogy átadja és kiterjessze a koncertterem egészére.

A hangosított zene korlátja a fizikai méret, minél távolabbról és minél több ember hallgatja a koncertet (stadionokban például) annál nagyobb az esély arra, hogy akár élvezhetetlen is lehet a hangosítás. Kb 2–300 emberig olyan minőségű hangosítást lehet csinálni, amivel nagyon nehéz az otthoni rendszereknek versenyezni. Már persze, ha valaki az élő hang azonnaliságát, tranziens viselkedését, dinamikáját vagyis az “élőségét” keresi."

Ez egy részlet egy a kábeles topikban folytatott beszélgetés kapcsán írott blog posztomból:

https://medium.com/@mediaengineering/mi ... 7ae0daf7d2

[alto]

Többször leírtam már, érdekes módon otthon zenét hallgatva én inkább azt érzem, mennyire sokat tud visszaadni az élő élményeim hangulatából, az emlékezetemben élő megszólalásból, semmint azt, hogy mennyi minden hiányzik!
De lehet, hogy én csak a "félig tele az a pohár" típusú ember vagyok!

Igen, végül is ennek a hobbinak pont valami ilyesmi a célja és értelme!

[juliush]

Többször leírtam már, érdekes módon otthon zenét hallgatva én inkább azt érzem, mennyire sokat tud visszaadni az élő élményeim hangulatából, az emlékezetemben élő megszólalásból, semmint azt, hogy mennyi minden hiányzik!
De lehet, hogy én csak a "félig tele az a pohár" típusú ember vagyok!

[ANDS]

…
Nem voltam még a Váci Vigalmon, de nehezen tudom elképzelni, hogy ne lenne ott hangosítás.

Mi közel lakunk, gyakran kimegyünk. Van több színpad, szabadtéri fúvóskoncert, templomi orgonakoncert, kamarazene, rockzene, stb.
Van, ami a nagyszínpadon van, azt hangosítják. Vagy a 2-3 fős együtteseket.
A templomi orgonaversenyt nem.
A fúvószenekart csak részben hangosították, a basszusgitárt és az éneket igen, a többi hangszert nem. Nagy élmény ott állni 1 méterre 4 tubától, amiket fújkálnak, vagy a harsonákat 5 méterről az ember arcába küldik…
Olyan energiákat mozgatnak meg élőben ezek a hangszerek, amit hangszórók nem tudnak visszaadni (illetve nekem még nem volt szerencsém olyan hifit hallgatni, ami ilyet tudott).

[Aszpirin]

Ha figyelmesen olvasod amit írtam, abban nincs utalás a Váci Vigalomra. De ne ragozzuk ezt...

H figyelmesen olvastad, amire válaszoltál (vagy nem arra válaszoltál? Mert nagyon kontextusban volt), az a Váci Vigalomról szólt.

[cables]

Főleg a hangosítás nélküli zenei hangok ébresztik rá az embert, hogy van még hova fejleszteni a rendszerünket :)

Nem voltam még a Váci Vigalmon, de nehezen tudom elképzelni, hogy ne lenne ott hangosítás.

Ha figyelmesen olvasod amit írtam, abban nincs utalás a Váci Vigalomra. De ne ragozzuk ezt...

[Aszpirin]

Főleg a hangosítás nélküli zenei hangok ébresztik rá az embert, hogy van még hova fejleszteni a rendszerünket :)

Nem voltam még a Váci Vigalmon, de nehezen tudom elképzelni, hogy ne lenne ott hangosítás.

[cables]

Főleg a hangosítás nélküli zenei hangok ébresztik rá az embert, hogy van még hova fejleszteni a rendszerünket :)