Aszpirin írta: ↑2024.04.18., csüt. 11:47
Egyszerűen összemosod a szándékot az okozattal, SZERINTEM, és erre akartam rávilágítani.
Szerintem csak a Te olvasatodban jelenik meg az összemosás, ami az eltérő logikai ösvényeinkből fakadhat. Az elbizakodott európai ember hajlamos a távolból a média felületes hírei alapján megfejteni végtelenül komplex folyamatokat, ezt a hibát én is elkövettem éveken át Afrikával kapcsolatosan (is). Azóta eddig 17 alkalommal jártam ott turistaként, fotósként, utazóként, illetve pár hónapig dolgoztam önkéntesként két afrikai országban, ennek dacára (vagy pont emiatt) egyáltalán nem gondolom, hogy átlátom és értem az ottani folyamatokat. De talán kicsit jobban annál, mint aki a fotelből próbálkozik ugyanezzel. (Nem rád céloztam.)
A 100-150 évvel ezelőtti (európai) gyermekhalandóságot az afrikai túlnépesedés okaival párhuzamba állítani két szempontból is óriási logikai bukfenc. Egyrészt a világ előre mozdult és az Afrikára is igaz.
Bármilyen jelenségek között felállítható párhuzam, ha van köztük valamilyen logikai kapcsolat, én ezt nem tekintem bukfencnek, de Te gondolhatod annak. A családok magas gyermekvállalása a világon mindenhol hasonló okokból történt a történelem során, ezek között talán a legerősebb a magas gyermekhalandóság. Hogy a magyar és afrikai folyamat között eltelt néhány évtized, még nem teszi logikátlanná a párhuzamot, viszont szépen rávilágít egy tipikus kettős mércénkre (zárójelben céloztam is rá tegnap). A nyugati ember nagyon gyorsan felejt, emiatt pl. hajlamos ma olyan "bűnök" miatt vádolni afrikai és ázsiai országokat, népeket, amiket mi magunk is bőven elkövettünk néhány évtizeddel ezelőtt (háborúk, népírtás, környezetszennyezés, migráció, stb.).
A világ valóban előre halad, legalábbis egészségügy terén. Afrika sem kivétel, de ennyivel nem intézhető el a kérdés. Egyrészt hatalmas, Európánál 3x nagyobb kontinens és egyáltalán nem homogén a maga közel száz népcsoportjával. Néhány országában durva tempóban közelítenek a nyugati életszínvonalhoz, máshol még mindig középkori viszonyok vannak, ennek megfelelően az egészségügyi ellátás színvonala is nagyon sokféle. A gazdagabb országokban már van komoly kórházi és körzeti orvosi hálózat (jellemzően nyugati támogatásból nyugati személyzettel), de az elmaradottabb részeken nem ritka, hogy egyetlen orvos sincs 50 km-en belül (1 napi gyalogtáv).
A helyzetet jól jellemzi a Covid elleni oltási arány, ami ugye aktuális jelenség, nem évtizedekkel ezelőtt történt. A világ nagy része magas átoltottsági arányt ért el kb egy év alatt, ám Afrikában még az 50 %-ot sem sikerült elérni 3 év alatt és ha kivesszük a jobbmódú országokat a képletből (Egyiptom, Tunézia, Marokkó, Etiópia, Dél-Afrika), sokkal szomorúbb számokat láthatunk. Szóval igaz, amit írtál, léteznek vakcinák, modern gyógymódok, de ezek nem jutnak el mindenhova, például mert nem tudják megfizetni, vagy egyszerűen nem jut nekik. A járvány végefelé is komoly viták zajlottak amiatt, hogy a nyugat évekre lekötötte a vakcina gyártókapacitásokat és Afrikába még az első oltást sem tudták beadni, amikor mi már a harmadikat kaptuk. Szépen kimutattuk a fogunk fehérjét szolidaritás témában és ez is alig 2 éve, nem évtizedekkel ezelőtt történt.
Egyszerűen fogalmazva: minél jobban élnek az emberek, paradox módon annál kevesebb gyereket vállalnak, a gyermeknevelés sokkal jobb körülményeire ellenére is. Ez a magas várható életteartammal párosítva a magas életszínvonalú országok elöregedéséhez és külső utánpótlás nélkül a népesség drasztikus csökkenéséhez vezet. Olyan ez, mintha valamiféle negatív visszacsatolás lenne az emberi népességdinamikában.
Ez abszolút így van, a jobb életkörülmények és a magas élettartam nem növeli, hanem csökkenti a szaporulatot. Ettől szenved jó ideje Japán és Korea (1,2 termékenységi rátával), újabban pedig már Európa is (1,4). A termékenységi listák élén csupa afrikai ország áll, például az általam kicsit jobban ismert Etiópia 6,0 körüli értékkel. Mi zajlik ott?
Van egy modern világváros, Addis Ababa, ahol a népesség alig 30 év alatt ötszörösére ugrott, jelenleg közelít az 5 millióhoz. A szolgáltatások, benne az egészségügy színvonala erópai szemmel nézve sem rossz és ennek meg is van az eredménye, szintet lépett a jólét és nagyot csökken a szaporulat, de ezt felülírja a betelepülők óriási száma, naponta egy kisebb városnyi ember érkezik vidékről a jobb élet reményében. (Ez is ismerős lehet nekünk, hiszen Európában pont ez zajlott az iparosodás idején.) Etiópia népessége 5 évtized alatt négyszeresére, 30-ról 125 millióra ugrott, a vidéki részeken még mindig 7-8 gyerek van családonként, mert ott lassabban javulnak a körülmények és a megszokások, időre van szükség az évszázadok alatt rögzült reflexek elengedéséhez. Néhány éve annyira rossz volt náluk a helyzet, hogy még a gazdag etióp király és a szintén jómódú államelnök több gyereke is meghalt fiatalon. És bizony az öregek fejében még az is ott van, hogy bármikor jöhetnek a faluba rabszolga kereskedők, akik elviszik a fiatalokat. Komoly meggyőző erő ám ilyen történeteket személyesen hallani, egyből lefejeled a komfortos európai életed korlátait.
Ez történik, amikor találkozik a modern világ a hagyományokkal: még sok gyereket vállalnak, de azok már fel is nőnek. Ám a tendencia már változik, az évszázad második felében Afrikában is a népesség csökkenését várják, ahogy az egész világon.
Addis Ababa belvárosa napjainkban:
... nem láttam még egyetlen filantrópot sem, aki pl. azért adományozott az éhező és/vagy beteg afrikai gyerekek javára, hogy Afrika népesedését csökkentse.
Személyenként ez bizonyára túlvállalás lenne, ilyen léptékekben a világszervezetek tudnak működni (akikhez amúgy nem kevés magánadomány érkezik). Sok támogatás megy Afrikába, én magam is egy kanadai magánadományból épülő iskolában dolgoztam, ahol egészen jók a körülmények, de azért az áramszolgáltatás ott is órákra megszűnt minden nap. A közműhálózat fejlesztése tipikus állami feladat, de az erőforrásaik erősen elmaradnak a kisebb projektekbe érkező nemzetközi támogatásoktól.
Hosszú lett, bocsánat, de én erről napokig tudok locsogni. Ám nem szeretném bizonygatni, miért kell támogatnunk másokat. Ezt valaki vagy érzi belülről, vagy nem. Hogy ide születtünk az európai jólétbe, az egy kövér mázli, nincs benne semmi érdemünk, így szerintem nem is jogosít fel minket az érzéketlenségre és megvetésre a szerencsétlenebb sorsú emberek iránt.
