Nézd, végső soron számomra az a fontos, hogy egy konzervzenét hallgatva mi esik jól a fülemnek, és az agyamnak, és mire mondom azt, hogy “hűha”. Az esetek legalább 99,999 százalékában olyan “konzervzenétl hallgatok, amelynek a felvételénél - még ha közönség előtt játszott élő zenéről is van szó - esélyem sem volt ott lenni, tehát az eredeti élmény ismerete nélkül akarja összerakni az agyam. De ezen nem agyalok sokat, mert számomra nem ez a lényeg, hanem a zene maga. Ha te azt várod el egy konzervzenétől, hogy úgy legyen interpretálva, mintha a Kodály Köpontban ülnél a 7. sorban, én azt őszintén el tudom fogadni, sőt még azt is, hogy minden ezen túlmenőt a zene komplexitása művi mutogatásának tartasz. Azt is elfogadom (ki vagyok én, hogy efelett ítélkezzek), hogy szerinted ennél egyszerűen nem kell több. Viszont, ha rám akarnád erőltetni, hogy mi tetsszen nekem, mi okozzon jóérzést vagy éppen zenei orgazmust nekem, egy konzervzene hallgatásánál, akkor alighanem majdnem reménytelen eset lennék számodra. És meggyőződésem, hogy sokan mások is. Mert én pl. az Amandine Beyer-féle Vivaldi lemez hallgatását akkor is az egyik legjobb konzervzenei élménynek tartom, ha pontosan tudom, hogy azt hallom, amit a mikrofonok hallottak a felvételnél, és nem azt, amit ugyanezen mű és ugyanezen előadók Kodály központban való előadásán hallanék a 7. sorban. Hogy miért, abba most kár lenne belemennünk, mert benne van nagyjából az egész előéletem, beleértve a zenei és hangszeres képzésemet is, amiből - ha hiszed, ha nem - egész kicsi gyerekkoromtól nagykamasz koromig bőven több jutott nekem, mint amennyit akkor elégségesnek tartottam volna magamnak - bár messze nem annyi, amennyi itt jónéhány fórumtársunknak. És félre ne értsd, nagyon messze áll tőlem, hogy itt most magamat helyezzem a központba vagy bárkivel szembe vagy fölé - egyszerűen csak a saját indokaimról és a saját személyes izlésem kialakulásáról van szó. Mint ahogyan mindenki másnál is.bitrograde írta: ↑2019.11.07., csüt. 21:07Szerintem annál "részletezőbb" hang, mint egy koncertteremben - mondjuk a Kodály Központban - van, egyszerűen nem kell. Egy nagyzenekar esetén pedig az az igazi különbség a koncert- és a konzervhang között, hogy az előbbi annyira komplex, hogy agyban kell összerakni. A legtöbb rendszer csak szeretne ezért a komplexitásért a "felbontással" kárpótolni. Amikor azt mondom itt, hogy elég a "hetedik sor közepe" élménye, akkor erre (is) gondolok, meg arra, hogy nem kellene a részletek, a felbontás, meg a lélegzetvétel, meg a tér, meg a mit-tudom-én-még-mi felvételszinten való kidomborításával a zenei komplexitás mutogatását erőltetni.
A nagyzenekar konzervzenei hangzása, amit felhoztál, a legnehezebb téma szerintem, és valószínűleg nem fog itt a társaság soha teljes egyetértésre jutni. A rengeteg felhasználói vélemény alapján ugyanis, amit pl. az sa-cd.net-en elolvastam egy-egy konzervzene beszerzése előtt, bizton állíthatom, hogy az embereknek nagyon különböző elvárásaik lehetnek, és nagyon különböző szempontjaik is ezen elvárások direkt vagy indirekt megfogalmazásánál, a konzervzenével kapcsolatban.
Hogy robicit idézzem (fejből, a pontosság igénye nélkül), Itt a “mindenkinek igaza van” esete forog fenn.
,
