Egyéni rangsorok minden bizonnyal vannak. Ahogyan - szerintem, még - vannak megkérdőjelezhetetlen kulturális rangsorok is. A műfaji besorolás tekintetében megoszlanak a vélemények, és maga a korszak, amiben élünk is arról ismerszik meg, hogy ezeket a határokat elit- és tömegkultúra között elmosni igyekszik (lásd még: posztmodern). És ez javarészt független attól, hogy egy-egy műfajon belül milyen míves alkotások jönnek-e létre. (Ld. még Dream Theater.) De az ítészek jó része ezt - még Iiro Rantalát is - a "midcult" (Dwight Macdonald) jelenségéhez sorolná, és egy hagyományos műfaji hierarchiában elrendezve értékelné. Én ebben a kérdésben kevésbé magabiztosan nyilatkoznék (én sem vagyok teljesen elfogulatlan), ám ettől függetlenül vannak egyértelmű esetek. A Beethoven vs. Dream Theater "celebrity death matchét" (ha valaki még emlékszik az MTV kiváló műsorára) mindig Beethovennek kell nyernie. És ez független attól, hogy melyik a jobb zene (egyébként Beethoven), és pusztán ahhoz van köze, hogy a kulturális jelentősége Beethovennek eleve nagyobb. (Ennek a zeneelméleti és zenetörténeti kifejtéséhez én kicsit vagyok.)Aszpirin írta: ↑2020.02.20., csüt. 11:17...a zenehallgató igényessége a fenti megfogalmazás fényében mennyire korrelál a hallgatott zene műfaji besorolásával? Például: Dream Theater a maga "egzotikus" (pl. 7/8-ados) és (sűrűn) váltott ütemeivel (bonyolult, de zseniális ritmika, progresszív metál), esetleg a King's X a nagyon szokatlan akordjaival és harmóniáival (talán hard rock, de abból a "keménnyebbik" fajta) vagy Philip Glass, Ligeti György, stb. illetve ezek szeretete áll fennebb a rangsorban, esetleg nincs ilyen rangsor?bitrograde írta: ↑2020.02.20., csüt. 10:48Természetesen az, hogy lehetőségeihez mérten ki hogyan képes a zenehallgatásra vagy -nak áldozni.
De ezeknek a kérdéseknek szerintem semmi keresnivalója egy hifis fórumon, mert egyszerűen nem itt születnek meg rájuk a válaszok (még). Itt mindenki azt kedvel, amit akar, és azt gondol a kedvencéről, amit akar. Szabad a műfaji és ízlésbeli keveredés, és ennek összetévesztése az értékkel. Ebből aztán jó nagy veszekedések lesznek, mint a "komolyzenei ajánlóban", és az meg kinek jó? (Lassan úgy hangzik, mintha klaca nevében beszélnék.) Szóval, jó zenéket emlegetsz, de Glass és Ligeti fentebb van a rangsorban, és ezt attól függetlenül el kell ismerni, hogy magam is (többek közt) metálon nőttel fel, és nagyon ritkán ég mindig hallgatok is azt (is).