Snipi írta: ↑2024.06.26., szer. 15:40
kaef2 írta: ↑2024.06.26., szer. 14:50
2. A Besh o DroM azért már vagy 25 éve világsztár és Juhász Gábornak is, mint jazz gitárosnak van vagy 50-60 különböző kiadványa és több évtizedes zenei múltja. Ők azért nem olyan nagyon ismeretlenek. Ráadásul többször is letölthetővé tettem mintákat a felvételekből dsd-ben is, pcm-ben is, nem olyan nagyon zsákbamacska igy ez az album. :)
A Besh o Drom-ot ismerem/ismertem rég óta. Juhász Gábort nem ismerem.
Én amúgy a jazzes világzenéhez sorolom mondjuk a Saint Germain-t, vagy mondjuk a Garde du Nord-ot, és mondjuk Erik Truffaz-t is akiket imádok, de pl. olyat is amit egyszerűen nem bírok elviselni. Azokat inkább nem nevezném meg, nem is biztos, hogy meg tudnám, mert meghallgatom, nem tetszik és onnantól nem is érdekel.
Nekem ez a zene nem igazán tetszik, és nálam mindig is fontosabb maga a zene mint a hangminőség. Nem is vettem soha csak azért egy lemezt mert jól szól, ha nem tetszik a zene. Amik vannak (mert van elég sok) azokat mind apámtól örököltem. Persze az "örökségemben" is vannak piszok jól szóló és szuper zenéket tartalmazó lemezek - és szerencsére ebből van sokkal több - amik ma már beszerezhetetlenek, vagy ha igen akkor csillagászati összegekért. (Pl. 70-es, 80-as évek-beli eredeti USA nyomású Telarc LP-k.)
A felsoroltak nem igazán világzenei művészek szerintem, inkább a jazz elektronikusabb, itt-ott talán fúziósnak is mondható részéhez tartoznak.
Juhász Gábor a nemzetközileg is talán legismertebb jazz gitárosaink egyike.
https://juhaszgabor.eu/lemezek.html
Érdemes meghallgatni pár albumát, a Juhász Gábor Trió (Karosi Júliával, Tony Lakatossal) közösen kiadott Planets dupla CD-je például minden streaming szolgáltatónál fent van. Magam is osztottam meg belőle két tracket is nagy felbontásban is az elmúlt hónapok során, mert ugye volt némi közöm a kiadáshoz.
A BJPP album meghallgatása azért is izgalmas (még ha az ember esetleg azt gondolja, hogy nem szereti a jazzes világzene műfaját), mert két mikrofonnal készült, pár méterről, semmilyen dinamikai korlátozás/hamisítás nem volt és mert nem volt benne utómunka sem egyáltalán. Nincs a szólamonkénti eq-zással audiofilre simogatva, nincsenek az első sorokban hallható arányok megváltoztatva, nincs neki zengetett tere, vagyis minden olyasmi hiányzik belőle, amitől szokás elájulni egy rövid demón. Mondhatni ez egy anti-Stockfisch kiadású album.
Ha valakinek van olyan jó a rendszere, hogy a leghangosabb részeket 95dB feletti hangosságúra tudja beállítani, akkor tényleg azt fogja hallani amit az első sorokban ülők hallottak. Itt a halk részek nagyon halkak, a hangos részek nagyon hangosak, ahogy élőben is megesett. Ami dinamikát a Nagra megengedett 38-as sebességen, az benne van a felvételben, és a 45-ös fordulaton ez szépen át is jön, a két lemezoldal kb 29 perc, ami kényelmesen ráfért, különösebb trükközés nélkül.
Van a lemezen valami olyan "élőség", spontaneitás, amit manapság egyre ritkábban hallani a felvételekből és ami engedi a zenészeket szárnyalni. A fiúk hosszabban játszottak, mint megbeszéltük, elvitte őket a lendület és így kifutott a szalag pár perccel korábban, mint ahogy a koncert végetért. A szalagról digitalizált DSD256 kiadásban pár hét múlva majd bónusz track-ként benne lesz a digitálisan felvett teljes hosszúságú utolsó track is.
