A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük!
Az alábbi képeket 2015 június 14.-én készítettem, Peruban.
Maras - az inkák "sóbányája"
Idézet a Wikipédiáról: "Maras közelében, a hegyoldalban találhatók a híres sólepárlók, kecsua nyelvű nevük kachi raqay. Körülbelül ötezer kicsi, nagyjából 5 m²-es, szögletes, sós vízű mesterséges tavacska van itt szorosan egymás mellett, lépcsőzets elrendezésben. A tavacskákba szivárgó sós vízből az erős napsütés hatására elpárolog a víz, és kikristályosodik a só. Egy hónap után a sóréteg vastagsága akár a 10&cm-t is elérheti, ekkor szokták betakarítani."
Az ember természetformáló erejének eme történelmi példája sokszáz éves, már az inkák is használták, talán ők is hozták létre, ki tudja mennyi idő kellett hozzá... Mindenesetre a mai napig lényegében változatlan formában működik Peruban, bőven 3000 m feletti magasságban, a világ egyik legrégebbi és leglátványosabb sólepárlója. Maras település kecsua indián lakói ezzel keresik a kenyerüket, elég keserves munka, és elmesélésük szerint nem is túl jövedelmező... de valamiből meg kell élni. A sólepárló közös tulajdon, ha valaki odaköltözik, elfoglalhat magának egy-két üres medencét, feltétel "csak" annyi, hogy dolgozza is meg...
Fő rendszer: Mac (Roon Server) | Thorens 206 + Goldring 2200 | NAD M55 → NAD M33 → Audio Physic Classic 20
Én is köszi, nagyon jó ilyet olvasni! Igen, nekem nagyon bejön Marokkó, köszönöm a részleteket! Amikor még az Inter-Rail-rendszerben benne volt Marokkó, akkor vonatoztunk 3 hétig két cimborámmal. Próbáltunk beolvadni, beszéltünk rendesen franciául, fehér buggyos gatyeszt is vettünk, óriási találmány abban a zacsirohasztó melegben, de mindig kiszúrták, h turisták vagyunk. :-) A harirát mi is untuk, de amikor a marrakeshi Youth Hostelbe megérkezve leqrtuk a hátizsákot, hogy végre lezuhanyozzunk, és elengedtünk egy ízletes hazai szófordulatot, 10-ból 8 ottlakó odafordult, "Ti magyarok vagytok?" Így derült ki, h gyakorlatilag a marrakeshi youth hostelben a magyar a hivatalos nyelv. :-)
A fotók lenyűgözőek, nagyon jó kis cuccal csináltad!
Gondoltam megpróbálok új hagyományt teremteni itt ebben a topikban: az egyszerű helyszín- és időpontmegadás helyett minden képemhez írok egy egy kis magyarázatot vagy személyes élményt. Már a sivatagos képemhez is akartam, de akkor most, ha már itt tartunk tarunk akkor jöjjön
Marokkó: a másik véglet
A Magas-Atlasz és egyben Észak-Afrika legmagasabb csúcsát a Jbel Toubkal-t megmászni nem is olyan nehéz. Kis elszántság, némi erőnlét, kitartás, és évszaktól függően megfelelő ruházat és felszerelés kell hozzá. Magashegyi trekkingben való tapasztalat sem árt, de óriási kihívásra nem kell számítani, inkább a rendkívül szeszélyes időjárás, az esetleges brutális erejű szél, a mély és napsütötte délutánokon mindegyre beszakadó hó, a viszonylag nagy és meredek szintemelkedés, valamint a 4000 méter méter feletti magasságban tapasztalható ritka levegő jelent nehezítést.
A túra az Imlil nevű kies berber falucskából indul, ahová Marrakesh-ből bérelt (kis)busszal vagy taxival lehet eljutni (az odajutás napján ott kell aludni, mert érdemes reggel korán indulni a "nagy útra", és ahol az elég szegény népesség 80%-a hegymászók kiszolgálásából, vagyis a turizmus közvetlen bevételeiből él. A mászást kényelmesen 3 nap alatt lehet "letudni":
első nap a kb átlag 1600 m-es tengerszint feletti magasságban található Imlil faluból a 3200 m magasban (ápriéisben még havas környezetben) található Muflon-menedékházig kell feljutni.
második napon kora hajnalban (még sötétben) elindulva már "csak" kb 970 m szintkülönbséget kell megtenni a csúcsig. A Jbel Toubkal tömbjének két csúcsa van tulajdonképpen: az egyik a magasabb, maga a nagy-Toubkal (4167m), ami az emlitetteken kívül tényleg nem rejt nagy kihívást, a másik pedig a nyugati csúcs (Toubkal O-val jelölve a legalsó képen), ami csak 4030 m magas. A nagyobbik kihívást mégis ez a második csúcs jelentette nekünk, mert ez nem a "tipikus" célpont, általában a mászók megelégednek a nagy-Toubkal-csúccsal, és így nincs oda vezető kitaposott ösvény, az oldalában pedig áprilisben, amikor ott voltunk, nagyon mély hó volt, ami ráadásul szakadt is veszettül, többször derékig beestem, szal kínlódás volt egy kicsit, na... az utolsó ötven méter viszont tiszta szikla, max 2-es vagy 3-as sziklamászást igényel, szóval felszerelést, hátizsákot alatta le lehet tenni, a hágóvasat is le kell venni (csupasz sziklán nem annyira élvezetes a hágóvas), és egszerűen kézzel-lábbal felmászni a csúcsra, mint egy fára. Egy izgi gyerekjáték, ha nincs tériszonyod :-) A nyugati csúcsra negyedmagammal jutottam fel, plusz az imlil-ben fogadott helyi "serpámk", Ibrahim, aki a 3. képen látható alant.
ha mindez megvan, akkor a második nap további részében nincs más, mint visszaereszkedni a menedékházig (kora délutánra simán leértünk), és pihenni egyet, közben a "berber sört", a gellyédes és nagyon erős mentateát kortyolgatni (sört vagy egyéb alkoholt abban a menedékházban nem csak nem szolgálnak fel, de szigorúan tilos is fogyasztani).
harmadik nap pedig nyugodt tempóban szépen visszaereszkedtünk 1600 méternyi szintkülönbséget Imlilbe. Itt megint lehet egyet éjszakázni. Vannak egyszerű vendéglők rettenetes harira-levessel meg valamivel kevésbé rettenetes tajine-ételekkel, a lényeg, a koszt elég egyszerű lesz és nem itt lesz életed legnagyobb kulináris élménye...
Na, akkor jöjjenek a képek. Az első négy képet én készítettem, 2017 április 19.-én (a mászás napján), az utolsó kép a netről letöltött illusztráció, látszik rajta a honlap címe, ahonnan letöltöttem. A képek sorban:
kép: a Muflon-menedékház (ez időrendben valójában az utolsó, mert ez visszaérkezéskor készült, induláskor ugyanis még koromsötét volt...
kép: a nyugati csúcs látványa a nagy-Toubkalról (kb 4100 m magasságban készült a kép)
kép: ez a látvány ha a nyugati csúőcs sziklatömbjéről lenézel a kuloárba, ahol feljöttünk (a képen a "serpánk", Ibrahim készül visszzaereszkedni a sziklacsúcsról
kép: igy néz ki a nagy Toubkal csúcs a nyugati csúcsról (ilyen jó befogó képet csak innen lehet készíteni, legalábbis a "földről"... útközben sehol nem látszik ennyire minden része...
kép: a csúcsmászó-napi túraútvonalak illusztrációkja (netről letöltött kép, nem az enyém!)
Fő rendszer: Mac (Roon Server) | Thorens 206 + Goldring 2200 | NAD M55 → NAD M33 → Audio Physic Classic 20
Csak osszejott gratulalok egy elmeny lehetett. En csak egy 250 atpre jutottam ki pont Umagban nyaraltunk.
Valóban az volt, majd mesélek. Gondolom az is nagyon élvezetes volt. Ott gyert a Fucsovics Marci tornát ugye?