Nem tudom jó helyen lesz e itt, de számomra van némi kötődése.
Nincs még egy éve, hogy Doky eltávozott, ami engem amiatt is megérintett (de már előtte is, amikor a folyamodványa volt), hogy 2,5 éve az egyik ikerlányom, aki akkor még csak 5 éves volt, nála végső stádiumban fedeztek fel egy 10cm!-es daganatot. Annyira utolsó pillanatos volt, hogy semmiféle protokollt nem tartottak az orvosok, azonnal cselekedtek, amit jónak gondoltak (majdnem teljesen leállt a veséje, a vérképe borzasztó volt, meg hasonlók), aztán 2 műtét, és 2 hét intenzív osztályos körömrágós időszak után megindulhatott a kezelése. Amikor az ország 3 legjobbnak tartott gyereksebésze foglalkozik vele az egyrészt megnyugtató, másrészt rémisztő, mert szükséges volt (mint elmondták, ők sem gondolták, hogy túléli azt az első pár napot...). De erős volt, és élni akart. Dokyval privát beszélgettünk ezen időszak alatt párszor, ő is biztatott, hogy a gyerekek erősek, és mindent legyőznek.
Nos, nagyjából egy éve lett vége a kezelésének, ami után pedig jött ez a szörnyű dolog a fórumtársunkkal.
És.
És eltelt egy év, és sajnos újra kezdődött a dolog. Szerencsére mivel a protokoll miatt negyedéves kontroll van, így hamar kiderül bármi, hogy azonnal kezelhető legyen (mint mos is, mert ez most 1cm körüli), de akkor is az van, hogy múlt hét óta újra kemoterápián a gyerkőc, és izgulunk, hogy minden rendben legyen.
Nekem anno a zene segített sokat, amikor otthon ültem egyedül (mert 1 évig visszavonultam a munkából is otthonra, hisz nulla közeli fehérvérsejt szint mellett minden veszélyes a gyerekre, nem akartam semmit hazahozni), és valamennyire elterelte a figyelmemet, kikapcsolt. Csak hallgattam, amit régóta szeretek, fedeztem fel új zenéket. Kicsit ebbe is menekültem, ezt nem is tagadhatnám. Viszont a zeneterápia működő dolog, az biztos, amikor otthon ül az ember, mert a felesége, és egyik gyereke a klinikán van, elég rendszeresen.
Ami a lényege lenne talán a hifizésnek is, hogy a zenét élvezzük, és nem a folytonos cserélgetés mániának éljünk.
És ez az amit mostanában nem látok. Itt ez a remek közösség, amit a Doky általi összefogás is bizonyított, akiknek van egy közös hobbija, a zene szeretete, persze a Sokol rádiónál valamivel magasabb színvonalon. Mégis valahogy mindig sikerül ugyanazok körök mentén még a törzs tagoknak is egymás torkának ugrani.
Pedig mennyivel egyszerűbb, és célravezetőbb lenne olyanokat olvasni, hogy pl.
- Elmentem XY-hoz, meghallgattam a rendszerét, ami persze szöges ellentéte az én nézeteimnek, de mégis jó volt zenét hallgatni, és beszélgetni róla, valamint arcot társítani a nick név mögé.
- Tök jó új zenéket hallottam Z fórumtársnál, amiket eddig nem is ismertem. Ajánlom másnak is.
- Hallottam egy számomra eddig lesajnált rendszert, de mégis lehet rajta élvezetesen zenét hallgatni, nem is gondoltam volna.
- Stb.
Az élet rövid, töltsük hasznosan, és vidáman, legalább itt, a közös oázisban.
Ne a hibát keressük a másikban (vagy a rendszerében), hanem örüljünk, hogy vannak (még) hozzánk hasonlóak, és ha úgy látjuk, akkor segítsünk, ha szükséges. Ezért van ez a fórum amúgy is nem?
Érdemes átgondolni, hogy tényleg a rendszerünkkel van e a "probléma", amikor folyton reszelgetni támad kedve az embernek.
És, hogy legyen a topik témához is valami jobban társítható, egy kép a hősről, aki egy-egy ilyen kezelés alatt gyakorlatilag 4 napon keresztül hozzá van kötve az állványhoz, a WC-re is maga után kell húznia...