Re: ValhallA világa
Elküldve: 2026.01.13., kedd 10:23
Agymenés. ON
Többen is rákérdeztetek arra, mit jelent számomra a referencia lánc, kábelrendszer, Ultra High End élmény összegezve. Mivel ez gyakran visszatérő téma, úgy döntöttem, megpróbálom pontosan megfogalmazni az én megtapasztalásaim tükrében. Vagyis a következő agymenésem ezt a célt hivatott szolgálni.
Vannak referenciának tartott – vagy annak mondott – kábelek, amelyek csatlakoztatása után azonnal tetten érhető a hatásuk, mivel erős saját karaktert és jelleget pumpálnak a hangzásba. Vannak azonban olyanok is, amelyeknél az első benyomás az, hogy nem történt semmi meghatározó. A valódi referencia kábel egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik – és pontosan ettől különleges.
A kábel beillesztése után nem a részletek, nem a dinamika, nem a tér változása, „javulása” tűnik fel először. Hanem az, hogy megszűnik a figyelés, koncentrálás kényszere. A zene nem kér fókuszt, nem követel értelmezést, egyszerűen jelen van.
A hangzás egyik legmarkánsabb jellemzője a folytonosság. Nem a klasszikus értelemben vett „folyékonyság”, hanem az időbeli törések hiánya. A hang nem események sorozataként jelenik meg, hanem egységes, megbonthatatlan áramlásként. A lecsengések nem különálló jelenségek, hanem természetes állapotok. Ez különösen a finom dinamikai árnyalatoknál válik nyilvánvalóvá: a legapróbb zenei rezdülések nem halkabbak, hangsúlyosabbak – egyszerűen nem vesznek el.
Számomra egy jó láncon a „háttér” fogalma értelmét veszti. Nem feketébb, nem csendesebb – hanem megszűnik külön, kékvérű audiophilek cilinderéből előhúzott kategória lenni. A fő zenei események és a legfinomabb mikroinformációk azonos „energia-szinten” léteznek, ezért nincs hierarchia, nincs előtér–háttér felosztás. Vagyis minden azonos hangerővel és kottázhatóan szól. Ez adja azt az élményt, hogy minden részlet azonos jelentőségű, mégsem válik analitikussá a hangkép.
A térábrázolás sem látványos értelemben változik. Nem lesz nagyobb, szélesebb vagy mélyebb – inkább pozicionálhatatlanul határtalanná válhat. A hangsugárzók nem „eltűnnek”, hanem elveszítik jelentőségüket. A zene nem előttünk szól, hanem körülöttünk létezik az érzéseinkkel játszadozik, anélkül hogy konkrét pozíciókat akarna kijelölni az agyunk számára.
A dinamika nem erős kontrasztként jelenik meg, hanem linearitásként. A pianissimo és a fortissimo nem külön világok, hanem ugyanannak a folyamatnak a megbonthatatlan részei. Ez az oka annak, hogy hosszabb hallgatás során sem fárasztó, nem unalmas, folyamatosan addiktív az élmény – a zene egyszerűen a lehető természetesebb módon, pőrén lélegzik.
Fontos hangsúlyozni, hogy mindez nem önmagában a kábelezés érdeme. Egy ilyen hatásmechanizmus csak egy rendkívül magas felbontású, koherens rendszerben válik kizárólagosan érzékelhetővé. A megkérdőjelezhetetlen referencia szintű kábelrendszer szerepe nem az, hogy karaktert adjon hozzá, hanem hogy ne vegyen el semmit. Vagyis az utolsó korlát, gát felszámolása a technológia és a hallgató között.
A valós referencia kábel nem „jobb hangot” gyárt, hanem egy a megszokottól lényegesen eltérő, lét és jellemformáló minőségi „állapotot” hozhat létre a zenehallgatáson keresztül.
Kell ennél több..? Nekem nem!
OFF vagy UFF!
Többen is rákérdeztetek arra, mit jelent számomra a referencia lánc, kábelrendszer, Ultra High End élmény összegezve. Mivel ez gyakran visszatérő téma, úgy döntöttem, megpróbálom pontosan megfogalmazni az én megtapasztalásaim tükrében. Vagyis a következő agymenésem ezt a célt hivatott szolgálni.
Vannak referenciának tartott – vagy annak mondott – kábelek, amelyek csatlakoztatása után azonnal tetten érhető a hatásuk, mivel erős saját karaktert és jelleget pumpálnak a hangzásba. Vannak azonban olyanok is, amelyeknél az első benyomás az, hogy nem történt semmi meghatározó. A valódi referencia kábel egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik – és pontosan ettől különleges.
A kábel beillesztése után nem a részletek, nem a dinamika, nem a tér változása, „javulása” tűnik fel először. Hanem az, hogy megszűnik a figyelés, koncentrálás kényszere. A zene nem kér fókuszt, nem követel értelmezést, egyszerűen jelen van.
A hangzás egyik legmarkánsabb jellemzője a folytonosság. Nem a klasszikus értelemben vett „folyékonyság”, hanem az időbeli törések hiánya. A hang nem események sorozataként jelenik meg, hanem egységes, megbonthatatlan áramlásként. A lecsengések nem különálló jelenségek, hanem természetes állapotok. Ez különösen a finom dinamikai árnyalatoknál válik nyilvánvalóvá: a legapróbb zenei rezdülések nem halkabbak, hangsúlyosabbak – egyszerűen nem vesznek el.
Számomra egy jó láncon a „háttér” fogalma értelmét veszti. Nem feketébb, nem csendesebb – hanem megszűnik külön, kékvérű audiophilek cilinderéből előhúzott kategória lenni. A fő zenei események és a legfinomabb mikroinformációk azonos „energia-szinten” léteznek, ezért nincs hierarchia, nincs előtér–háttér felosztás. Vagyis minden azonos hangerővel és kottázhatóan szól. Ez adja azt az élményt, hogy minden részlet azonos jelentőségű, mégsem válik analitikussá a hangkép.
A térábrázolás sem látványos értelemben változik. Nem lesz nagyobb, szélesebb vagy mélyebb – inkább pozicionálhatatlanul határtalanná válhat. A hangsugárzók nem „eltűnnek”, hanem elveszítik jelentőségüket. A zene nem előttünk szól, hanem körülöttünk létezik az érzéseinkkel játszadozik, anélkül hogy konkrét pozíciókat akarna kijelölni az agyunk számára.
A dinamika nem erős kontrasztként jelenik meg, hanem linearitásként. A pianissimo és a fortissimo nem külön világok, hanem ugyanannak a folyamatnak a megbonthatatlan részei. Ez az oka annak, hogy hosszabb hallgatás során sem fárasztó, nem unalmas, folyamatosan addiktív az élmény – a zene egyszerűen a lehető természetesebb módon, pőrén lélegzik.
Fontos hangsúlyozni, hogy mindez nem önmagában a kábelezés érdeme. Egy ilyen hatásmechanizmus csak egy rendkívül magas felbontású, koherens rendszerben válik kizárólagosan érzékelhetővé. A megkérdőjelezhetetlen referencia szintű kábelrendszer szerepe nem az, hogy karaktert adjon hozzá, hanem hogy ne vegyen el semmit. Vagyis az utolsó korlát, gát felszámolása a technológia és a hallgató között.
A valós referencia kábel nem „jobb hangot” gyárt, hanem egy a megszokottól lényegesen eltérő, lét és jellemformáló minőségi „állapotot” hozhat létre a zenehallgatáson keresztül.
Kell ennél több..? Nekem nem!
OFF vagy UFF!
, jöjjön akkor az egyik kedvencem tőle a Let's dance mellett.
