ValhallA világa

[Alex_Aston]

Marty Mcfly 65 éves lett.
Még sok évfordulót neki!

56ee463ddd0895fc5f8b4751.jpeg (79.38 KiB) Megtekintve 30 alkalommal

michael-j-fox-attends-a-country-thing-happened-on-the-way-news-photo-1683839402.jpg (38.84 KiB) Megtekintve 30 alkalommal

[Alex_Aston]

Boldog 70. születésnapot Tom Hanks!

[ValhallA]

Miles.jpg (70.49 KiB) Megtekintve 154 alkalommal

youtu.be/WR1bOE3Fszo

[Alex_Aston]

Boldog 80. születésnapot Rocky (és Rambo, és stb.)!

[Alex_Aston]

40 éves a Fantasztikus labirintus

Mielőtt David Bowie megkapta volna a koboldkirály ikonikus szerepét, a készítők több más világhírű popsztárt is számításba vettek. Jim Henson fejében komolyan felmerült Michael Jackson, Sting, Prince és Mick Jagger neve is a karakter megformálására – jó kérdés, miért pont zenészekben gondolkodott. Végül azért döntöttek Bowie mellett, mert úgy érezték, az ő különleges, kaméleonszerű kisugárzása tökéletesen illik a rejtélyes karakterhez. Bowie nemcsak játszott a filmben, hanem az egész soundtracket is ő szerezte, beleértve a híres Magic Dance című dalt.

624.jpg (82.01 KiB) Megtekintve 521 alkalommal

[ValhallA]

[ValhallA]

A jó még jobb lett: Poseidon Anniversary EVO.

[ValhallA]

Stanley Clarke

[wasiliy888]

Mel Brooks ma ünnepli 100. születésnapját. Felsorolni is nehéz mi mindent csinált, ért el és micsoda nevekkel dolgozott együtt.
Fiatalon jazz dobos volt, klubokban zenélt, és eredeti nevét - Kaminsky - ekkor változtatta meg, nehogy összekeverjék nagy pályatársával.
Egy alkalommal a klub humoristája beteget jelentett, ekkor beugorva a helyére elköteleződött a komédia és humor felé. De producerként részt vett komolyabb dolgokban is pl: Elefántember, melynek rendezője David Lynch. Írt forgatókönyvet, rendezett, musicalhez zenét szerzett. Az utóbbi évtizedekben a Broadway volt inkább alkotó tevékenységének színtere, jövő év elején viszont ismét moziban lesz látható az Űrgolyhók második részében.

Screenshot_20260628_121756_Chrome.jpg (79.57 KiB) Megtekintve 802 alkalommal

A Schwartz legyen veletek!

[Alex_Aston]

Ma 10 éve, hogy itt hagyott minket A legenda.
Örökre kedvenc marad, és sosem fogom elfelejteni. Hidz a gyerekkorom meghatározása volt, akinek a filmjeit ma is előszeretettel nézem.
A 9 éves lány gyeremekeim is imádják, így van rá esély, hogy még több generáción át fennmaradjon az emléke.

Bud-Spencer-e1667234607460.jpg (35.8 KiB) Megtekintve 892 alkalommal

bud-spencer-gesicht.jpg (14.21 KiB) Megtekintve 892 alkalommal

Carlo_Pedersoli_1950.jpg (31.14 KiB) Megtekintve 892 alkalommal

[ValhallA]

In memoriam · James Horner (1953–2015)

[ValhallA]

[ValhallA]

Peter Weller 24 June 1947.

youtu.be/6tC_5mp3udE
Érdekes, hogy a fenti, egyik első hivatalos előzetesben a Terminator zenéje szól és nem pedig a zseniális Basil Poledouris RoboCop soundtrack.
A stúdió nem mert semmit a véletlenre bízni...

[ValhallA]

"Negyven éve jelent meg Sting szólókarrierjének korai szakaszát élőben dokumentáló remek koncertlemez, a Bring On The Night. Jazz világsztárokból álló zenekara élén az egykori Police basszusgitáros végig tündököl, igazi örömzene a majd másfél órányi anyag." Ajánlott!


youtu.be/aqwhGoEGy6E

[ValhallA]

[wasiliy888]

Tegnap 94 éves korában elhunyt Clive Davis zenei producer. A CBS (később Columbia), az RCA és még más lemezkiadó vállalatok vezetője volt. Elsőként szeződtette Janis Joplint, Whitney Houstont és számos neves előadóval - például Aerosmith, Springsteen, Santana, Billy Joel, Pink Floyd, stb. - dolgozott együtt hosszú karrierje során a '60-as évek közepétől nagyjából 2010-ig.

[bibababa]

A fejsze az a hangoláshoz kell ?

TONEaudio NO.126

[ValhallA]

TONEaudio NO.126

https://www.tonepublications.com/MAGPDF/TA_126A.pdf

[arthur3d]

Sziasztok,

Jelen írásomban két dologról is szeretnék említést tenni, melyek igazából teljes mértékben összefüggenek egymással. Lehet, hogy ebből fakadóan kicsit hosszú lesz... bocsi :)

Talán azzal kezdeném, hogy amikor - nagyjából 9-10 évvel ezelőtt - késztetést éreztem arra, hogy ismét építsek egy audio rendszert, a régi eszmei síkon vezérelve „álmodtam” meg az új láncomat. Ergo, a forrás egy CD lejátszó, az erősítő egy integrált csöves – mint régen. Fogalmam sem volt arról, hogy milyen változásokon ment keresztül maga a zenelejátszás, továbbá a kábelek milyenségéről és fontosságáról, mondhatni szinte semmilyen tudásom nem volt. Jól emlékszem az első „drága” RCA összekötő kábelemet ’97-ben vettem (számomra vérfagyasztóan sok pénzért) 7.500,- Ft-ért 0,5 méter hosszban – a feleségem nem volt túl boldog...

Korábban már írtam arról, hogy a mostani rendszerem első komoly(abb) kábele egy ValhallA tápkábel volt, amely a legolcsóbb volt akkor, így úgy voltam vele, hogy ha nem hallunk semmi változást, akkor sem szakad ránk az ég. Volt változás... de még milyen! Igaz egy PC tápkábelt váltott az erősítő előtt, de nekünk az hatalmas ugrás volt. Időközben folyamatosan levelezgettem Ákossal – a mai napig nagyon hálás vagyok a rengeteg segítségéért és hogy bírta üzenetekkel a sok hülye kérdésemet – és úgy gondoltam, hogy kipróbálok egy összekötő kábelét is. Sokat hezitáltam mire eljutottam idág, mert van bennem egyfajta jószándékú szkepticizmus az új dolgokkal szemben. Amikor megérkezett az összekötő kábel egy RCA Aura képében, számomra onnan kezdődik az audio rendszerem időszámítása. Attól a naptól kezdve nem volt megállás - pedig hányszor mondtam, hogy „Na itt a vége”-, folyamatosan lépkedtem följebb és följebb - Aura, Aura Ref., Ethos, Infinity, Infinity Ultimate. Természetesen a láncom is fejlődött folyamatosan így a tápkábeleket és a hangszóró kábelt sem hagyagoltam el. Pár kábelről írtam is itt néhány gondolatot.
Ahogy néhány mondattal följebb említettem, Ákostól rengeteg segítséget, iránymutatást kaptam és kapok a mai napig is. Így időközben az integrált erősítőmet is lecseréltem előfokra és monoblokkokra, valamint a csöves erősítést is elhagytam. Így ugye azonnal megnővekedett a kábelek száma, pontosabban azok hiánya és így jutottam el oda, hogy akkor kellene egy újabb pár Infinity Ultimate összekötő kábel. Több mint 1 év telt el azóta, de végre eljött a nagy nap, mondhattam Ákosnak, hogy akkor kérnék 1 újabb pár Ultimate összekötőt. Jött is a válasz, semmi akadálya, de... de??? De higgyem el, jobban járnék az Ultimate II-vel. Mivel minden elemét ismeri a láncomnak és tudtam, hogy a saját rendszerében már ilyen kábeleket használ, ezért rábólintottam, viszont akkor a jelenlegi kábelemet is cserélnem kell... szóval ismét eltelt pár hónap, mire zöld utat adott a pénztárcám ennek a projektnek.

A láncomban is történt némi változás, de biztos voltam abban, hogy Ákos nem a levegőbe beszélt amikor azt mondta, hogy „Hidd el, jobban jársz vele”. Megtörtént az első bekapcsolás, 2 pár teljesen új összekötő és egy szintén új AES/EBU kábelek készültek arra, hogy lehengereljenek – megjegyzésképp, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a feleségem is nagyon szeret zenét hallgatni, így nálunk ez egy közös kikapcsolódás. Nos a henger nem jött, a feleségem kérdezte, hogy „Ez meg mi???” Mondtam Neki, hogy tudod jól, az új kábeleket NEM az első 5 perc után kell megítélni (és ez így van minden komponenssel is). Így hagytam a rendszert, hogy 4-5 órán keresztül járódjon, majd ismét beültünk... ekkor már olyan erővel jött felénk az a bizonyos henger, hogy csak ültünk és nem tudtunk megszólalni... letaglózott! Olyan felbontás költözött be az audio rendszerbe és a nappaliba, amit addig csak Ákosnál hallottunk korábban. Minden egyes területen olyan mértékű lett a fejlődés, hogy mondtam a feleségemnek, nem is gondoltam, hogy az Usher hanszóróink ilyen hangokra képesek.
Egy barátom is nagyon kíváncsi volt a változásra, mert szerinte már korábban is nagyon szépen szólt a rendszerem, szóval meg is látogatott. Nagyon szereti a komolyzenét és eléggé kritikus is, sokat járt szimfónikus koncertekre. Így egyértelműen adódott, hogy milyen zenéket játszak le.. Paganini, Vivaldi, Brahms... és így tovább. Hogy a szavaival éljek: „Lehunytam a szemem és vártam, hogy megjelenjenek a zenészek itt előttem, de nem Ők jelentek meg, hanem engem repítettek a hangok a nagy koncertterembe. Még a hátam is libabőrös lett. Ez az igazi katarzis!” szépen megfogalmazta.
Én talán úgy tudnám meghatározni a legjobban, hogy amikor leülök zenét hallgatni, akkor egy olyan matrixba kerülök, ahonnan nem akarok kijönni.
Sosem felejtem el, az első Audio Show-ra 2019-ben mentünk el, ott hallottunk egy Esoteric Grandioso láncot, az akkori listaár alapján közel 300e angol font-ba került - hangszórók nélkül. Egy zongora játékot játszottak le SACD lemezről, ami akkor engem teljesen ámulatba ejtett és az lett számomra a referencia hang...akkor...valamikor.

Véleményem szerint Ákos, az Infinity kábelcsaláddal nagyon magasra tette a lécet, amit az Ultimate verzió olyan játszi könnyedséggel ugrott át, amire akkor azt mondtam, hogy itt vége a történetnek. De megjött az Ultimate II... És a változások a korábbihoz képest? Azt mondhatná valaki, hogy, igen van, de nem sok. Ellenben egy nagy felbontású láncban döbbenetes a különbség! Minden egyes területen jól hallhatóak. A zene olyan szinten érinti meg az embert amit még nem tapasztaltam itthon. Olyan finomságok jelennek meg amelyek azonnal hozzák a libabőrt. Sosem gondoltam, hogy valaha is ilyen szinten tudok zenét hallgatni a nappalimban. Számomra az Infinity Ultimate II az Etalon. Ákost ismerve, azt már nem merem mondani, hogy itt a vége.

És most jöjjön a második rész – ígérem ez már rövid lesz

Ahogy fentebb írtam, sokat beszélgetünk Ákossal és pár hete meglátogattuk, egyrészt egy kis személyes baráti beszélgetés mindig jól esik, másrészről pedig mindenképp meg akartuk hallgatni a nagy rendszerét. Egy teljesen egyedi és ebből fakadóan elképesztő koncepció ami alapján megépítette azt a láncot. Ha jól emlékszem, akkor 7 pár végfokkal operál, melyek mindegyike 1 pár sztatikus sugárzót hajt meg (+ 1 pár Subwoofer), melyek úgy vannak (össze)hangolva frekvencia vágásokkal, mint egy hangszer. Így egy olyan kész egészet alkotnak együtt, mint egy mesterien hangolt zongora. Sehol egy „lyuk”, egy torzult hang... soha nem láttam és nem is hallottam még csak hasonlót sem. Olyan felbontás, valamint mikro-makro részlet van jelen, aminek a felfogásához kell egy kis idő, mert annyi az apró részlet, hogy az agyunk hirtelen nem is tudja feldolgozni őket. Mire gondolok? Amikor egy élő felvételnél „halljuk” a mikrofon anyagát, mikor milyen messziről énekel az énekes a mikrofonba, vagy, hogy a zongorista mikor veszi le a lábát a pedálról, mert annak is van egy kis koppanó hangja. Már nem hallgatjuk a zenét, hanem a zenei környezet része leszünk. Amikor az agyunk rááll erre a síkra, erre frekvenciára, akkor döbbenünk rá, hogy együtt rezgünk minden egyes hanggal. Ez a virtuális valóság zenei leképezése. Itt nem lehet meghatározni a lánc hangzását, mert egyszerűen nincs hangzása, nincsenek sávok, ahogy írtam is egy mondattal fentebb, együtt rezonálunk a zenével, az énekessel. Minden egyes zenét, énekhangot olyan természetességgel lehet elemezni, mintha a sajátunk lenne... talán ez jelenti a rezgésekkel való eggyéválást. Az előadásra figyelünk, megfigyeljük a zenészeket a mozdulataikat, az énekesek akcentusát... hihetetlen megtapasztalás volt. Rengeteg munkát tett bele Ákos.
Az külön érdekesség és szerintem kuriózum, hogy 2 pár sztatikus sugárzót Ő maga épített, melyekre kapásból rákérdeztem, hogy melyik gyártó sugárzói :)

És hogy miért is került szóba ebben az írásban? Egyrészről Nála is Ultimate II kábelek vannak bekötve, másrészről pedig valami hasonló koncepciót akarok építeni Ákos útmutatásaival


Ui.: A képeket mindenki kizárólag a saját felelősségére nézze meg, töltse le. Az esetleges hibákért, úgy mint a ferdén, nem azonos hosszúságúra levágott zsugorcsővekért felelősséget nem vállalok... Köszönöm a megértést

[ValhallA]

On June 17, 1983 - The Police released their final album "Synchronicity" The band's most successful release, the album includes the hit singles "Every Breath You Take", "King of Pain", "Wrapped Around Your Finger", and "Synchronicity II".

[ValhallA]

Hájgend Só, avagy a rendszer (nem) mindig drága...

Több, sokat próbált sorstársam is meglehetősen kritikus, kevésbé szalonképes véleménnyel tért haza a 2026-os bécsi High End kiállításról, különösen a sokmillió eurós rendszerek jelentős részét illetően. Ezen őszintén szólva nem lepődtem meg. Hosszú évek óta nem igazán járok kiállításokra, de nem azért, mert ne érdekelne az audio világa, hanem mert már megtaláltam azt a hangzásideált, amit keresek. Nem vonzanak különösebben a különböző karakterű, eltérő filozófiával megalkotott bemutatók és az éppen aktuális trendi hangzások. Számomra már nem az a kérdés, hogy milyen lehetőségek léteznek, hanem az, hogyan lehet a saját elképzelésemet még közelebb vinni a felvételek zenei valóságához.

Sokan úgy gondolják, hogy az abszolút csúcskategória kizárólag a legdrágább, újonnan megvásárolható álomrendszereket jelenti. Én egyre inkább az ellenkezőjét tapasztalom. Meggyőződésem, hogy megfelelő szakmai ismeretekkel, kísérletezéssel és tudatos rendszerépítéssel akár használt, sokszor méltatlanul alulértékelt komponensekből is felépíthető olyan lánc, amely bizonyos paraméterekben felveszi a versenyt, sőt egyes területeken akár túl is szárnyalhat olyan rendszereket, amelyeknek az ára már a több millió eurós, szinte teret görbítő tartományba esik.

Ennek szerintem nagyon egyszerű oka van. A legtöbb gyártó nem kizárólag a maximális hangminőségre optimalizál. Figyelembe kell vennie a gyárthatóságot, a megbízhatóságot, a szállíthatóságot, a költségeket, az eltérő akusztikai környezeteket, valamint azt is, hogy a termék a lehető legtöbb vásárló ízlésének megfeleljen. Ezek teljesen érthető és szükségszerű kompromisszumok.

Egy egyedi rendszert építő audiofil viszont egészen más helyzetben van. Neki nem kell univerzális terméket létrehoznia, kizárólag egyetlen hallgatóra, egyetlen szobára és egyetlen hangzásideálra optimalizálhat. Ez óriási szabadságot jelent.

Talán éppen ez az egyik legnagyobb előny. Nem keresem a hangomat, mert régóta tudom, mit szeretnék hallani. Számomra mindig ugyanazok a tulajdonságok voltak meghatározók: a lehető legnagyobb felbontás, a kiváló tranziensátvitel, a természetesség, a nagy léptékű megszólalás és az alacsony torzítás. Ha valamilyen fejlesztés ezeket az értékeket erősíti, akkor annak helye van a rendszeremben. Ha nem, akkor teljesen mindegy, hogy mennyibe kerül, vagy éppen mennyire divatos.

Éppen ezért én nem különálló készülékekben gondolkodom, hanem kizárólag rendszerben. Egy lánc nem egyszerűen DAC-ból, streamerből, erősítő(k)ből és hangsugárzókból áll. Ugyanolyan fontos a tápellátás, a földelési rendszer, a kábelezés, a mechanikai csillapítás, a rezgéskezelés, az órajel, a szoba akusztikája és az is, hogy ezek a részegységek milyen szinergiában működnek együtt. Gyakran nem egyetlen drágább, elméletben jobb komponens emeli magasabb szintre a megszólalást, hanem sok apró, tudatosan felépített fejlesztés összeadódó hatása.

Éppen ezért számomra egy rendszer fejlesztése sem készülékcserék sorozata, hanem egy hosszú optimalizálási folyamat. Minden egyes változtatásnak csak a teljes lánc összefüggésében van valódi értelme, hiszen a végeredményt nem az egyes komponensek önálló teljesítménye, hanem az egymásra gyakorolt hatásuk és a közöttük kialakuló szinergia határozza meg.

Talán ezért fordulhat elő, hogy egy kívülről nézve viszonylag szerényebb értékű, ráadásul nagyrészt használt, több évtizedes komponensekből felépített rendszer olyan zenei élményt nyújt, amely sokakat meglep. Nem azért, mert önmagukban ezek lennének a világ legjobb készülékei, hanem mert együtt olyan egészet alkotnak, amelynek a teljesítménye jóval túlmutat az egyes elemek nyers minőségén.

Egy rendszer értékét nem a komponensek – olykor már-már a gyártók és kereskedők által is nehézkesen racionalizálható – listaára, hanem azok egymáshoz való illeszkedése és a mögöttük álló koncepció határozza meg. A zenehallgatás végső soron nem (ár)verseny, hanem élmény. Ha pedig egy rendszer képes közelebb vinni a zenéhez, akkor valójában teljesítette a feladatát, függetlenül attól, hogy mennyibe került és mikor gyártották.

A Big Bad John legyen veletek!


youtu.be/VoPUejMgS2k

[Alex_Aston]

Chuck Norris 4 évesen.
Bátor póni volt

chuck_norris.jpeg (89.63 KiB) Megtekintve 1849 alkalommal

[ValhallA]

Marcus Miller

[ValhallA]

Tony Levin (6 June 1946)

[wasiliy888]

A napokban volt a Queen A Kind of Magic című albuma megjelenésének a 40. évfordulója. Ez alkalomból egy remek cikket közöltek az alábbi linken:

Mielőtt az árnyék ránk vetül – 40 éve jelent meg a Queen „A Kind of Magic” albuma - Lángoló https://share.google/saYz7dr4NiDwmrSlq

Az írás nem a szokásos ötperces olvasmány, de érdemes szentelni neki egy kicsit több időt. Queen rajongóknak is nyújthat újdonságokat, de ha mégsem, hát jó így összeszedve olvasni erről a nagyszerű együttesről ennyire magas színvonalon. Nem hemzseg a hibáktól, ahogy sajnos, manapság az online sajtóban garázdálkodó szakírók rémtetteiben gyakran megesik. Egészen a The Works című albumtól indítja a történet fonalát a szerző, és a végén még vannak linkek pl.: Innuendo.