Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük!
ValhallA világa
Moderátor: ValhallA
Online
- ValhallA
- Tizezresek klubja

- Hozzászólások: 13077
- Csatlakozott: 2008.02.11., hétf. 20:48
- Értékelés: 7462
Re: ValhallA világa
Agymenés: ON
Amikor a High End audióban eljutsz egy olyan önismereti és elégedettségi szintre, amely már a külvilág számára is érzékelhető, akkor önkéntelenül is sokkal nagyobb izgalmat és kihívást jelent mások személyiségén keresztül tanulva továbbfejlődni.
Biztosan sokan értetlenül pislogtok, amiért megszámlálhatatlan alkalommal belekeverem a High End audió világába az emberi erényeket, gyengeségeket, a személyiségtípusokat, valamint az ezekből fakadó viselkedési mintázatokat. Meggyőződésem, hogy ez elválaszthatatlan része egy lánc fejlesztésének és fejlődésének.
Az ember zenei ízlése – és ezáltal áttételesen a világlátása, technikai érzékenysége, tudása – idővel ugyanúgy változik és formálódik, ahogy az elektronika, amelybe pénzt és temérdek időt fektet.
Mivel napi kapcsolatban állok rengeteg hobbistával a világ minden tájáról, sokszor szinte kívülállóként tisztábban látom, hogy ki milyen szintet kapargat ebben a komplex hobbiban, mint az illető maga. Azt is gyakran hamar felismerem, hogy érdemes-e segítő kezet nyújtani, vagy a gőg, a csordaszellem, a fizetett hirdetések, különféle hitek és beidegződések már menthetetlen (hifi)vakságot okoztak.
Gyakori tévhit, hogy mindez csak helyi jelenség. Sokan úgy vélik, hogy a rosszindulat, az irigység, a felszínes tudás vagy az önigazolásból fakadó agresszió valamiféle magyar sajátosság. A valóság ezzel szemben az, hogy ezek globális emberi minták. Külföldön ugyanúgy jelen vannak, legfeljebb más formában. Talán annyi a különbség, hogy ott ritkábban engednek meg maguknak nyíltan vállalhatatlan hangnemet, különösen nem név és arc nélkül.
Ha őszinték vagyunk, elgondolkodtató – sőt, kifejezetten nyugtalanító –, hogy felnőtt, sokszor idős emberek milyen könnyedén visszacsúsznak gyermeki viselkedésformákba. Az irigység tárgya teljesen esetleges: lehet az anyagi háttér, a tudás, termék, ideológia, a rendszer szintje, de akár egészen abszurd dolgok is. A lényeg nem az, hogy mi az ok, hanem hogy az irigység maga mindig ugyanonnan fakad.
A kritikusokat ritkán érdekli, mennyi lemondással, kompromisszummal és áldozattal jár az, ha valaki nem pusztán hobbiként, hanem életformaként tekint az audióra. Sokkal kényelmesebb kívülről megítélni, relativizálni, vagy éppen leértékelni mások eredményeit. Ezért fontos kimondani: a rosszindulat nem kulturális sajátosság, hanem gyengeségből fakadó emberi állandó!
Ami szerintem valóban irigylésre méltó, az a komplex elégedettség állapota: amikor egy audiofil véglegesen révbe ér – legalábbis a rendszere hangzását illetően.
Néhány évvel ezelőttig én sem ismertem igazán ezt az érzést. Legfeljebb egy-egy különleges készülék vagy extrém kábelem engedett bepillantást ebbe a világba, ideig-óráig. Az, amikor egy módosítás vagy csere után egy-két hétig elégedett az ember, nem keverendő össze a teljesség élményével. Onnan lehet tudni, hogy jó úton jársz, amikor maga a „hifiskedés” és az azzal kapcsolatos tevékenységek egyre kevésbé érdekelnek.
Úgy rangsorolnám a High End láncokat, hogy az első kategóriába azok tartoznak, amelyek technikai értelemben kielégítőek, „jól szólnak”, de nem hagynak mély nyomot. Jó esetben a legtöbb nevetségesen drága High End rendszer innen indul, vagy legalább eddig (el)jut.
A második kategória már képes érzelmeket közvetíteni: bele lehet feledkezni a hangzásba, a hifi-jelleg egyre kevésbé dominál, és néha azon kapod magad, hogy a gondolataid messze járnak, a zene szárnyán – bár még akadnak pillanatok, amikor egy-egy hiányosság, technológiából fakadó tökéletlenség kizökkent.
A harmadik csoportba az extrém módon addiktív, tökéletesen illesztett és adagolt láncokat sorolnám. Ezek szinte minden tekintetben közel támadhatatlanok, így az albumokat az első hangtól az utolsóig élvezed. Nincs olyan, hogy a harmadik szám 1:30-tól 2:15-ig jól szól, utána meg nem. Ez kifejezetten a gyenge, kiegyenlítetlen, hibás koncepciójú láncok ismérve. A lemezeket, neves szakemberek, egységes koncepció mentén keverték, masteringelték; a kérdés csupán az, hogy a lánc képes-e kibontani az információt – vagy sem.
Egy valóban kompromisszummentes rendszer hallgatása olyan frissítő élmény, mintha folyamatosan zuhanyoznál...
Amolyan fizikálisan és mentálisan is tisztító élmény. Nem fáraszt, nem telít, nem őszpontosítást igényel, hanem frissít. Hosszú órák után sem érzed azt, hogy elég volt – inkább azt, hogy még mélyebbre mennél. Ez az az állapot, amelyet nem lehet katalógusokból vagy specifikációkból megérteni.
A lánc által létrehozható, mondhatni spirituális teljességet – azt a külvilágtól független, hátradőlős nyugalmat – korábban soha nem tapasztaltam.
A technika itt már nem önmagáért van. A rendszer által létrejövő nyugalom, teljesség és belső csend korábban számomra ismeretlen élmény volt. Természetesen mindehhez elengedhetetlen hozzávalók az önismeret, technikai tudás, tapasztalat, idő, pénz és nem kevés szerencse. Nem véletlen, hogy az iparág túlnyomó része nem ezt az irányt követi – a kompromisszummentesség számukra nem üzleti modell csak marketing bullshit.
Ma már nem terhelnek vásárlási vágyak, vagy „mi lesz majd ha lecserélem” típusú gondolatok.
Az itt és most tökéletesen elegendővé vált! A zene pontosan azt adja vissza, amit mindig is kerestem benne. Ez az állapot – minden túlzás nélkül – valóban megfizethetetlen, és talán a leginkább irigylésre méltó érzés, amelyet egy audiophile beállítottságú ember birtokolhat.
OFF!
Amikor a High End audióban eljutsz egy olyan önismereti és elégedettségi szintre, amely már a külvilág számára is érzékelhető, akkor önkéntelenül is sokkal nagyobb izgalmat és kihívást jelent mások személyiségén keresztül tanulva továbbfejlődni.
Biztosan sokan értetlenül pislogtok, amiért megszámlálhatatlan alkalommal belekeverem a High End audió világába az emberi erényeket, gyengeségeket, a személyiségtípusokat, valamint az ezekből fakadó viselkedési mintázatokat. Meggyőződésem, hogy ez elválaszthatatlan része egy lánc fejlesztésének és fejlődésének.
Az ember zenei ízlése – és ezáltal áttételesen a világlátása, technikai érzékenysége, tudása – idővel ugyanúgy változik és formálódik, ahogy az elektronika, amelybe pénzt és temérdek időt fektet.
Mivel napi kapcsolatban állok rengeteg hobbistával a világ minden tájáról, sokszor szinte kívülállóként tisztábban látom, hogy ki milyen szintet kapargat ebben a komplex hobbiban, mint az illető maga. Azt is gyakran hamar felismerem, hogy érdemes-e segítő kezet nyújtani, vagy a gőg, a csordaszellem, a fizetett hirdetések, különféle hitek és beidegződések már menthetetlen (hifi)vakságot okoztak.
Gyakori tévhit, hogy mindez csak helyi jelenség. Sokan úgy vélik, hogy a rosszindulat, az irigység, a felszínes tudás vagy az önigazolásból fakadó agresszió valamiféle magyar sajátosság. A valóság ezzel szemben az, hogy ezek globális emberi minták. Külföldön ugyanúgy jelen vannak, legfeljebb más formában. Talán annyi a különbség, hogy ott ritkábban engednek meg maguknak nyíltan vállalhatatlan hangnemet, különösen nem név és arc nélkül.
Ha őszinték vagyunk, elgondolkodtató – sőt, kifejezetten nyugtalanító –, hogy felnőtt, sokszor idős emberek milyen könnyedén visszacsúsznak gyermeki viselkedésformákba. Az irigység tárgya teljesen esetleges: lehet az anyagi háttér, a tudás, termék, ideológia, a rendszer szintje, de akár egészen abszurd dolgok is. A lényeg nem az, hogy mi az ok, hanem hogy az irigység maga mindig ugyanonnan fakad.
A kritikusokat ritkán érdekli, mennyi lemondással, kompromisszummal és áldozattal jár az, ha valaki nem pusztán hobbiként, hanem életformaként tekint az audióra. Sokkal kényelmesebb kívülről megítélni, relativizálni, vagy éppen leértékelni mások eredményeit. Ezért fontos kimondani: a rosszindulat nem kulturális sajátosság, hanem gyengeségből fakadó emberi állandó!
Ami szerintem valóban irigylésre méltó, az a komplex elégedettség állapota: amikor egy audiofil véglegesen révbe ér – legalábbis a rendszere hangzását illetően.
Néhány évvel ezelőttig én sem ismertem igazán ezt az érzést. Legfeljebb egy-egy különleges készülék vagy extrém kábelem engedett bepillantást ebbe a világba, ideig-óráig. Az, amikor egy módosítás vagy csere után egy-két hétig elégedett az ember, nem keverendő össze a teljesség élményével. Onnan lehet tudni, hogy jó úton jársz, amikor maga a „hifiskedés” és az azzal kapcsolatos tevékenységek egyre kevésbé érdekelnek.
Úgy rangsorolnám a High End láncokat, hogy az első kategóriába azok tartoznak, amelyek technikai értelemben kielégítőek, „jól szólnak”, de nem hagynak mély nyomot. Jó esetben a legtöbb nevetségesen drága High End rendszer innen indul, vagy legalább eddig (el)jut.
A második kategória már képes érzelmeket közvetíteni: bele lehet feledkezni a hangzásba, a hifi-jelleg egyre kevésbé dominál, és néha azon kapod magad, hogy a gondolataid messze járnak, a zene szárnyán – bár még akadnak pillanatok, amikor egy-egy hiányosság, technológiából fakadó tökéletlenség kizökkent.
A harmadik csoportba az extrém módon addiktív, tökéletesen illesztett és adagolt láncokat sorolnám. Ezek szinte minden tekintetben közel támadhatatlanok, így az albumokat az első hangtól az utolsóig élvezed. Nincs olyan, hogy a harmadik szám 1:30-tól 2:15-ig jól szól, utána meg nem. Ez kifejezetten a gyenge, kiegyenlítetlen, hibás koncepciójú láncok ismérve. A lemezeket, neves szakemberek, egységes koncepció mentén keverték, masteringelték; a kérdés csupán az, hogy a lánc képes-e kibontani az információt – vagy sem.
Egy valóban kompromisszummentes rendszer hallgatása olyan frissítő élmény, mintha folyamatosan zuhanyoznál...
Amolyan fizikálisan és mentálisan is tisztító élmény. Nem fáraszt, nem telít, nem őszpontosítást igényel, hanem frissít. Hosszú órák után sem érzed azt, hogy elég volt – inkább azt, hogy még mélyebbre mennél. Ez az az állapot, amelyet nem lehet katalógusokból vagy specifikációkból megérteni.
A lánc által létrehozható, mondhatni spirituális teljességet – azt a külvilágtól független, hátradőlős nyugalmat – korábban soha nem tapasztaltam.
A technika itt már nem önmagáért van. A rendszer által létrejövő nyugalom, teljesség és belső csend korábban számomra ismeretlen élmény volt. Természetesen mindehhez elengedhetetlen hozzávalók az önismeret, technikai tudás, tapasztalat, idő, pénz és nem kevés szerencse. Nem véletlen, hogy az iparág túlnyomó része nem ezt az irányt követi – a kompromisszummentesség számukra nem üzleti modell csak marketing bullshit.
Ma már nem terhelnek vásárlási vágyak, vagy „mi lesz majd ha lecserélem” típusú gondolatok.
Az itt és most tökéletesen elegendővé vált! A zene pontosan azt adja vissza, amit mindig is kerestem benne. Ez az állapot – minden túlzás nélkül – valóban megfizethetetlen, és talán a leginkább irigylésre méltó érzés, amelyet egy audiophile beállítottságú ember birtokolhat.
OFF!
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Online
- ValhallA
- Tizezresek klubja

- Hozzászólások: 13077
- Csatlakozott: 2008.02.11., hétf. 20:48
- Értékelés: 7462
Re: ValhallA világa
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Online
- Alex_Aston
- V.I.P.

- Hozzászólások: 5359
- Csatlakozott: 2020.08.03., hétf. 16:25
- Értékelés: 3882
Re: ValhallA világa
Mostanában újra felfedeztem őt, zseniális a fickó, napok óta szinte mást sem hallgatok.
Michel Petrucciani, akit sokszor Charles Lloyd a közös koncertjeiken az ölében vitt.
Szerintem ő egy igazi virtuóz volt, és talán nem véletlen, hogy Chopin mellé temették.
Alapvetően a sima zongora dalokat nem nagyon kedvelem, nagyon kevés kivételtől eltekintve, viszont az ő játékát nem tudom megunni, ennyire könnyeden játszani nem hallottam senkit (persze nem is vagyok nagyon tapasztalt e téren).
youtu.be/IEbMxNcaSjs
Michel Petrucciani, akit sokszor Charles Lloyd a közös koncertjeiken az ölében vitt.
Szerintem ő egy igazi virtuóz volt, és talán nem véletlen, hogy Chopin mellé temették.
Alapvetően a sima zongora dalokat nem nagyon kedvelem, nagyon kevés kivételtől eltekintve, viszont az ő játékát nem tudom megunni, ennyire könnyeden játszani nem hallottam senkit (persze nem is vagyok nagyon tapasztalt e téren).
youtu.be/IEbMxNcaSjs
Csak a Marantz! :-D
Online
- ValhallA
- Tizezresek klubja

- Hozzászólások: 13077
- Csatlakozott: 2008.02.11., hétf. 20:48
- Értékelés: 7462
Re: ValhallA világa
Alan Rickman (February 21, 1946 - January 14, 2016).
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Online
- ValhallA
- Tizezresek klubja

- Hozzászólások: 13077
- Csatlakozott: 2008.02.11., hétf. 20:48
- Értékelés: 7462
Re: ValhallA világa
Az öreg Peter Gabriel hallgat egy keverést a lepukkant, Real Word stúdió(já)ban, Exigy monitorokon, Tony Banks társaságában.
https://realworldstudios.com/
https://www.exigy.co.uk/
https://realworldstudios.com/
https://www.exigy.co.uk/
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Online
- ValhallA
- Tizezresek klubja

- Hozzászólások: 13077
- Csatlakozott: 2008.02.11., hétf. 20:48
- Értékelés: 7462
Re: ValhallA világa
Agymenés. ON
Többen is rákérdeztetek arra, mit jelent számomra a referencia lánc, kábelrendszer, Ultra High End élmény összegezve. Mivel ez gyakran visszatérő téma, úgy döntöttem, megpróbálom pontosan megfogalmazni az én megtapasztalásaim tükrében. Vagyis a következő agymenésem ezt a célt hivatott szolgálni.
Vannak referenciának tartott – vagy annak mondott – kábelek, amelyek csatlakoztatása után azonnal tetten érhető a hatásuk, mivel erős saját karaktert és jelleget pumpálnak a hangzásba. Vannak azonban olyanok is, amelyeknél az első benyomás az, hogy nem történt semmi meghatározó. A valódi referencia kábel egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik – és pontosan ettől különleges.
A kábel beillesztése után nem a részletek, nem a dinamika, nem a tér változása, „javulása” tűnik fel először. Hanem az, hogy megszűnik a figyelés, koncentrálás kényszere. A zene nem kér fókuszt, nem követel értelmezést, egyszerűen jelen van.
A hangzás egyik legmarkánsabb jellemzője a folytonosság. Nem a klasszikus értelemben vett „folyékonyság”, hanem az időbeli törések hiánya. A hang nem események sorozataként jelenik meg, hanem egységes, megbonthatatlan áramlásként. A lecsengések nem különálló jelenségek, hanem természetes állapotok. Ez különösen a finom dinamikai árnyalatoknál válik nyilvánvalóvá: a legapróbb zenei rezdülések nem halkabbak, hangsúlyosabbak – egyszerűen nem vesznek el.
Számomra egy jó láncon a „háttér” fogalma értelmét veszti. Nem feketébb, nem csendesebb – hanem megszűnik külön, kékvérű audiophilek cilinderéből előhúzott kategória lenni. A fő zenei események és a legfinomabb mikroinformációk azonos „energia-szinten” léteznek, ezért nincs hierarchia, nincs előtér–háttér felosztás. Vagyis minden azonos hangerővel és kottázhatóan szól. Ez adja azt az élményt, hogy minden részlet azonos jelentőségű, mégsem válik analitikussá a hangkép.
A térábrázolás sem látványos értelemben változik. Nem lesz nagyobb, szélesebb vagy mélyebb – inkább pozicionálhatatlanul határtalanná válhat. A hangsugárzók nem „eltűnnek”, hanem elveszítik jelentőségüket. A zene nem előttünk szól, hanem körülöttünk létezik az érzéseinkkel játszadozik, anélkül hogy konkrét pozíciókat akarna kijelölni az agyunk számára.
A dinamika nem erős kontrasztként jelenik meg, hanem linearitásként. A pianissimo és a fortissimo nem külön világok, hanem ugyanannak a folyamatnak a megbonthatatlan részei. Ez az oka annak, hogy hosszabb hallgatás során sem fárasztó, nem unalmas, folyamatosan addiktív az élmény – a zene egyszerűen a lehető természetesebb módon, pőrén lélegzik.
Fontos hangsúlyozni, hogy mindez nem önmagában a kábelezés érdeme. Egy ilyen hatásmechanizmus csak egy rendkívül magas felbontású, koherens rendszerben válik kizárólagosan érzékelhetővé. A megkérdőjelezhetetlen referencia szintű kábelrendszer szerepe nem az, hogy karaktert adjon hozzá, hanem hogy ne vegyen el semmit. Vagyis az utolsó korlát, gát felszámolása a technológia és a hallgató között.
A valós referencia kábel nem „jobb hangot” gyárt, hanem egy a megszokottól lényegesen eltérő, lét és jellemformáló minőségi „állapotot” hozhat létre a zenehallgatáson keresztül.
Kell ennél több..? Nekem nem!
OFF vagy UFF!
Többen is rákérdeztetek arra, mit jelent számomra a referencia lánc, kábelrendszer, Ultra High End élmény összegezve. Mivel ez gyakran visszatérő téma, úgy döntöttem, megpróbálom pontosan megfogalmazni az én megtapasztalásaim tükrében. Vagyis a következő agymenésem ezt a célt hivatott szolgálni.
Vannak referenciának tartott – vagy annak mondott – kábelek, amelyek csatlakoztatása után azonnal tetten érhető a hatásuk, mivel erős saját karaktert és jelleget pumpálnak a hangzásba. Vannak azonban olyanok is, amelyeknél az első benyomás az, hogy nem történt semmi meghatározó. A valódi referencia kábel egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik – és pontosan ettől különleges.
A kábel beillesztése után nem a részletek, nem a dinamika, nem a tér változása, „javulása” tűnik fel először. Hanem az, hogy megszűnik a figyelés, koncentrálás kényszere. A zene nem kér fókuszt, nem követel értelmezést, egyszerűen jelen van.
A hangzás egyik legmarkánsabb jellemzője a folytonosság. Nem a klasszikus értelemben vett „folyékonyság”, hanem az időbeli törések hiánya. A hang nem események sorozataként jelenik meg, hanem egységes, megbonthatatlan áramlásként. A lecsengések nem különálló jelenségek, hanem természetes állapotok. Ez különösen a finom dinamikai árnyalatoknál válik nyilvánvalóvá: a legapróbb zenei rezdülések nem halkabbak, hangsúlyosabbak – egyszerűen nem vesznek el.
Számomra egy jó láncon a „háttér” fogalma értelmét veszti. Nem feketébb, nem csendesebb – hanem megszűnik külön, kékvérű audiophilek cilinderéből előhúzott kategória lenni. A fő zenei események és a legfinomabb mikroinformációk azonos „energia-szinten” léteznek, ezért nincs hierarchia, nincs előtér–háttér felosztás. Vagyis minden azonos hangerővel és kottázhatóan szól. Ez adja azt az élményt, hogy minden részlet azonos jelentőségű, mégsem válik analitikussá a hangkép.
A térábrázolás sem látványos értelemben változik. Nem lesz nagyobb, szélesebb vagy mélyebb – inkább pozicionálhatatlanul határtalanná válhat. A hangsugárzók nem „eltűnnek”, hanem elveszítik jelentőségüket. A zene nem előttünk szól, hanem körülöttünk létezik az érzéseinkkel játszadozik, anélkül hogy konkrét pozíciókat akarna kijelölni az agyunk számára.
A dinamika nem erős kontrasztként jelenik meg, hanem linearitásként. A pianissimo és a fortissimo nem külön világok, hanem ugyanannak a folyamatnak a megbonthatatlan részei. Ez az oka annak, hogy hosszabb hallgatás során sem fárasztó, nem unalmas, folyamatosan addiktív az élmény – a zene egyszerűen a lehető természetesebb módon, pőrén lélegzik.
Fontos hangsúlyozni, hogy mindez nem önmagában a kábelezés érdeme. Egy ilyen hatásmechanizmus csak egy rendkívül magas felbontású, koherens rendszerben válik kizárólagosan érzékelhetővé. A megkérdőjelezhetetlen referencia szintű kábelrendszer szerepe nem az, hogy karaktert adjon hozzá, hanem hogy ne vegyen el semmit. Vagyis az utolsó korlát, gát felszámolása a technológia és a hallgató között.
A valós referencia kábel nem „jobb hangot” gyárt, hanem egy a megszokottól lényegesen eltérő, lét és jellemformáló minőségi „állapotot” hozhat létre a zenehallgatáson keresztül.
Kell ennél több..? Nekem nem!
OFF vagy UFF!
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Online
- ValhallA
- Tizezresek klubja

- Hozzászólások: 13077
- Csatlakozott: 2008.02.11., hétf. 20:48
- Értékelés: 7462
Re: ValhallA világa
Kiegészül és megújul a Draco kábelcsalád.
Az ötödik generációtól (V5) a Reference fölé minőségben egy újabb szint kerül bevezetésre, nevezetesen a Signature.
Ezzel párhuzamosan elkészül egy költséghatékonyabb, amolyan „Draco-Light” megoldás is, Spyro néven.
A Spyro a költségek minimalizálása érdekében alapvetően rézalapú (Cu/Au) kivitelben készül.
Nyers, szubjektív teljesítményét tekintve az Aurora N fölé, ugyanakkor a korábbi, nemesfém-alapú Draco szériák alá pozicionálható.
A Draco V5 alapvető, zsigeri tisztaságával ugyan nem rendelkezik, de még így is több mint korrekt prezentációra képes.
Az ötödik generációtól (V5) a Reference fölé minőségben egy újabb szint kerül bevezetésre, nevezetesen a Signature.
Ezzel párhuzamosan elkészül egy költséghatékonyabb, amolyan „Draco-Light” megoldás is, Spyro néven.
A Spyro a költségek minimalizálása érdekében alapvetően rézalapú (Cu/Au) kivitelben készül.
Nyers, szubjektív teljesítményét tekintve az Aurora N fölé, ugyanakkor a korábbi, nemesfém-alapú Draco szériák alá pozicionálható.
A Draco V5 alapvető, zsigeri tisztaságával ugyan nem rendelkezik, de még így is több mint korrekt prezentációra képes.
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Online
- ValhallA
- Tizezresek klubja

- Hozzászólások: 13077
- Csatlakozott: 2008.02.11., hétf. 20:48
- Értékelés: 7462
Re: ValhallA világa
On January 9, 1984 - Van Halen Released Their 6th Album, “1984”
It reached number two on the Billboard 200 and remained there for five weeks, kept off the top spot by Michael Jackson's Thriller. 1984 produced four singles, including "Jump", Van Halen's only number-one single on the Billboard Hot 100; the top-20 hits "Panama" and "I'll Wait"; and the MTV favorite "Hot for Teacher"
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Online
- Alex_Aston
- V.I.P.

- Hozzászólások: 5359
- Csatlakozott: 2020.08.03., hétf. 16:25
- Értékelés: 3882
Re: ValhallA világa
Ha már így kerted
, jöjjön akkor az egyik kedvencem tőle a Let's dance mellett.
youtu.be/iYYRH4apXDo
youtu.be/iYYRH4apXDo
Csak a Marantz! :-D
Online
- ValhallA
- Tizezresek klubja

- Hozzászólások: 13077
- Csatlakozott: 2008.02.11., hétf. 20:48
- Értékelés: 7462
Re: ValhallA világa
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Online
- ValhallA
- Tizezresek klubja

- Hozzászólások: 13077
- Csatlakozott: 2008.02.11., hétf. 20:48
- Értékelés: 7462
Re: ValhallA világa
Frank Herbert signing copies of Dune, 1971
- Csatolmányok
-
- FH.jpg (99.04 KiB) Megtekintve 1377 alkalommal
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Online
- ValhallA
- Tizezresek klubja

- Hozzászólások: 13077
- Csatlakozott: 2008.02.11., hétf. 20:48
- Értékelés: 7462
Re: ValhallA világa
Éljen sokáig a ma 70 éves Mel Gibson! A kétszeres Oscar- és Golden Globe-díjas színész, filmrendező, forgatókönyvíró és producer megkerülhetetlen figurája a mozis felnövéstörténetünknek, Mad Max, Martin Riggs, William Wallace...
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Online
Happy 84th Birthday to the One and Only Francis Ford Coppola!
- ValhallA
- Tizezresek klubja

- Hozzászólások: 13077
- Csatlakozott: 2008.02.11., hétf. 20:48
- Értékelés: 7462
Re: ValhallA világa
- Csatolmányok
-
- Coppola.jpg (75.21 KiB) Megtekintve 1798 alkalommal
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Online
- ValhallA
- Tizezresek klubja

- Hozzászólások: 13077
- Csatlakozott: 2008.02.11., hétf. 20:48
- Értékelés: 7462
Re: ValhallA világa
Egészségben, békességben, sikerekben gazdag boldog új évet!

- Csatolmányok
-
- 2026.jpg (57.48 KiB) Megtekintve 1931 alkalommal
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Online
- ValhallA
- Tizezresek klubja

- Hozzászólások: 13077
- Csatlakozott: 2008.02.11., hétf. 20:48
- Értékelés: 7462
Re: ValhallA világa
(Luc Besson, Jean Reno and a young Natalie Portman in front of the poster of "Léon," 1994.)
- Csatolmányok
-
- LEON.jpg (105.71 KiB) Megtekintve 1996 alkalommal
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Online
- ValhallA
- Tizezresek klubja

- Hozzászólások: 13077
- Csatlakozott: 2008.02.11., hétf. 20:48
- Értékelés: 7462
Re: ValhallA világa
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Online
- ValhallA
- Tizezresek klubja

- Hozzászólások: 13077
- Csatlakozott: 2008.02.11., hétf. 20:48
- Értékelés: 7462
Re: ValhallA világa
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Online
- ValhallA
- Tizezresek klubja

- Hozzászólások: 13077
- Csatlakozott: 2008.02.11., hétf. 20:48
- Értékelés: 7462
Re: ValhallA világa
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Online
Re: ValhallA világa
https://www.youtube.com/watch?v=3Z_hXbF ... Z_hXbF39OA
(Bocsi, még mindig nem tudok videót beágyazni...)
(Bocsi, még mindig nem tudok videót beágyazni...)
Usher - Valhalla - Emotiva
Online
- ValhallA
- Tizezresek klubja

- Hozzászólások: 13077
- Csatlakozott: 2008.02.11., hétf. 20:48
- Értékelés: 7462
Re: ValhallA világa
Danny Carey az egyik legjobb időzítéssel(timing) rendelkező progresszív dobos.
Még az olyan kiválóságoknak is beletörik a foga a TOOL dobtémákba, mint Mike Portnoy...
Mondjuk a Dennis Chambers-nek ugyan megy első hallásra, de ettől még a nagynevű dobosok 95%-a elvérzik, vagy elveszik a Carey témákban...
Akit érdekel Portnoy látványos szenvedése és Dennis pofaszakasztó zsenialitása az megtalálja a "Tool kihívás" videókat a Drumeo youtube csatornán.
Egyébiránt Danny vérbeli audiophile, aki komoly rendszerrel rendelkezik.
A doboz EggelstonWorks Ivy Signature, referencia VTL elektronikákkal!
youtu.be/BJ671Q0jrLU
Amúgy soha nem értettem, hogyan lehet valaki, "profi zenész", miközben nincs igénye megfelelő minőségű lehallgató láncra.
Amennyiben elfogadom azt az érvelést, hogy önmagát élőben hallja mint valós referencia, még mindig ott van, hogy a rég halott példaképei és a saját albumainak, félkész felvételeinek kritikus meghallgatására csak kellene egy referencia, vagy legalább korrekt lánc...
Aki zenével foglalkozik üzletszerűen, legyen az gyártó, zeneszerző, magát valamire tartó hobbifejlesztő(Sötétben tévelygő, saját zsenialitásától megbódult Mekkmestereket is ide sorolva!), zenész, mindnek kötelező (lenne) a referencia lánc!
Go Danny go!
Még az olyan kiválóságoknak is beletörik a foga a TOOL dobtémákba, mint Mike Portnoy...
Mondjuk a Dennis Chambers-nek ugyan megy első hallásra, de ettől még a nagynevű dobosok 95%-a elvérzik, vagy elveszik a Carey témákban...
Akit érdekel Portnoy látványos szenvedése és Dennis pofaszakasztó zsenialitása az megtalálja a "Tool kihívás" videókat a Drumeo youtube csatornán.
Egyébiránt Danny vérbeli audiophile, aki komoly rendszerrel rendelkezik.
A doboz EggelstonWorks Ivy Signature, referencia VTL elektronikákkal!
youtu.be/BJ671Q0jrLU
Amúgy soha nem értettem, hogyan lehet valaki, "profi zenész", miközben nincs igénye megfelelő minőségű lehallgató láncra.
Amennyiben elfogadom azt az érvelést, hogy önmagát élőben hallja mint valós referencia, még mindig ott van, hogy a rég halott példaképei és a saját albumainak, félkész felvételeinek kritikus meghallgatására csak kellene egy referencia, vagy legalább korrekt lánc...
Aki zenével foglalkozik üzletszerűen, legyen az gyártó, zeneszerző, magát valamire tartó hobbifejlesztő(Sötétben tévelygő, saját zsenialitásától megbódult Mekkmestereket is ide sorolva!), zenész, mindnek kötelező (lenne) a referencia lánc!
Go Danny go!
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)

