A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük!
Felépítését tekintve az Infinity-nél sikerrel alkalmazott: rhodium / platina / graphene vezetőket tartalmazza, más arányszámokkal, módosított izolátorral.
Jelen kábel a hobbin belül eltöltött, küzdelmes, harminc esztendőm összegzése, egyféle kinyilatkoztatása.
Minden egy csomagban, amit a helyes tonalitásról, felbontásról, muzikalitásról, semlegességről, illetve a gépek által prezentált zenehallgatásról vallok.
Nagyképűség lenne kinyilatkoztatni, hogy harminc esztendőnyi, tudatos „fejlesztés” és Valkűrök örömkönnyeiből lepárolódott esszencia lenne, mivel az első nyolc-tíz évet mindenféle anyagú vezetők próbálgatásával, valamint a legkülönfélébb hifis téveszmék és útvesztők feltérképezésével múlattam.
A valós, külső szemlélők által is értékelhető eredmények csak később érkeztek…
Visszagondolva, sokkal inkább volt a korai időszak egyféle intenzív szellemi és jellemfejlődés, mintsem tudatos fejlesztői tevékenység.
Mivel evidensnek nem nevezhető, de ma már tényszerűen kezelt dolgok elfogadásához, majd megértéséhez egy sokkal érettebb, nyitottabb személyiséggé kellett formálódnom.
Talán kissé pátoszosra sikerült ez a sommázás, ám én valóban így éltem meg a kábeleim (r)evolúciójának mindennapjait.
Csatolmányok
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Amikor van egy területe a hobbidnak, ami mélyebben érdekel, arra késztet a megismerés vágya, hogy tanuld, olvass utána mind többet. Egy bizonyos idő és megszerzett tudás mennyiség birtokában hinni kezdesz benne, hogy te ezt meg tudod csinálni. De amíg meg nem teszed, nincs meg a bizonyosság, hogy valóban képes vagy rá.
Így voltam én a hangsuárzóimmal, és bizonyos mértékig a kényszerűség is hajtott efelé. Mivel az állványos Castle Eden dobozaimat több, mint 26 éve vásároltam - exdemo darabokként kedvezményes áron -, ideje volt felújítani őket. Már 16 éve fali tartókonzolon foglalnak helyet - a családi béke érdekében -, viszonylag magasan. Jóval magasabban, mintha állványon lennének. Épp ezért, jócskán lefelé irányozva tudnak csak megfelelő hangot produkálni. Szerencsére ezen még segít, hogy inverz elrendezésű, vagyis a mélyközép hangszóró van felül, és lentebb a magas. Manapság ritka az ilyen konstrukció, és nincsen elegendő anyagi lehetőségem egy igazán minőségi, új hangfal megvásárlására.
A felújítást több meghibásodás, javítás előzte meg. Az egyik mélyközép sugárzóban elengedett a pille. Talán egy év sem telt el, mire a másikban meg a tekercséről levált a kivezetéshez tartó kis vezeték forrasztása. Majd az egyik magas is tönkre ment. Valószínűleg, kiszáradt a ferrofluid benne. Ez utóbbit magam már nem tudtam orvosolni, ki kellett cserélnem. Persze, újat, eredeti állapotút ebből a régi dómból nem lehetett beszerzni, így maradt a felújított, az is Angliából neten rendelve. Csak egyet cseréltem, nem párban a kettőt, ami az álmoskönyvek szerint semmi jót nem jelent, viszont költséghatékony. Minden javítás magával hozott némi kis tuningot is, mikor mit. Hol a kondenzátorok, vagy ellenállások, vagy épp a belső kábelezés cseréjét. Ahol a tanulási folyamatban épp tartottam. Végül elhatároztam, hogy a teljes felújítás/átépítés hozhat nekem csak boldogságot, közelítve az audio nirv…, akarom mondani valhallához.
Többféle mélyközép és magas szóba került, különféle párosításokban, amiknek elérhető adatai voltak független tesztekből. VituixCAD programmal rengeteg órát szórakoztam a váltóvariánsokkal az egyes összeállításokhoz. Volt olcsó verzió, volt ahol az ár nem számított, volt ahol a frekvenciamenetet részesítettem előnyben, és volt más szempontok szerinti.
És végül találtam egy mérnököt, aki teljesen térítésmentesen segített a végső kiválasztásban és azok kézzelfoghatóvá válásakor a mérésekben is. Majd tervezett egy előzetes keresztváltót. Én ezt elvetettem és más nézetkülönbségünk is akadt, így egyedül fejeztem be a projektet.
Az új hangfalam mélyközép hangszórója az SB Acoustic egyik gyártmánya, az SB17NBAC35-8, ahol a 17 a 170mm-es méretre utal (ez a teljes átmérő, a kosárral, peremmel mindennel együtt), az utána lévő betűkből valahogy kijön a membrán anyaga, ami alumínium, a C35 a 35mm-es tekercset jelzi, és végül a 8-as pedig a 8 ohmos átlag impedanciát takarja. Elég jó tulajdonságokkal bír mérve is ez a skandináv tervek alapján, távol-keleten gyártott hangszóró (ilyet ki hallott már?). Alacsony alsó határfrekvencia, viszonylag kis torzítások, magasan jelentkező breakup, eléggé lineáris átvitel, stb. Persze, nem annyira magas az érzékenység, ahogy azt a gyártó adatlapján olvasni lehet, az impedancia pedig 8 ohm helyett, inkább 6 ohmhoz közelítő átlag, az elektromos és mechanikai paraméterei meg nem annyira reflex, mint inkább zárt dobozkonstrukciókhoz teszik ideálissá, de hát nem lehet tökéletes.
A magas hangszóró Seas H1189-06 típus, másik nevén Seas TDFC. Egyszerű lágy dóm, ferrofluid hűtéssel, ami megnöveli a terhelhetőségét, plusz dupla kamrával. Ugyanez a típus kapható hűtőfolyadék nélküli változatban is, nagyjából ugyanannyiért. Az enyém viszont annál másfélszer nagyobb teljesítménnyel hajtható (90W). Bár egyes mérnökök szerint a ferrofluid nincs jótékony hatással a hangzásra. Az előlapja műanyag, a drágább típusoknál azért ez már fém. Amiben kiemelkedő, hogy egészen alacsony frekvenciákon is használható még (az fs 550Hz, illik ennek a háromszorosán váltani kb), illetve még 20kHz fölött is értékelhető a teljesítménye. Ez egy ilyen olcsó, magas hangszórónál egyáltalán nem szokványos. Kicsit fura az impedanciamenet egy nagy csúcs helyett, kettő kisebb van, némileg lankásabbak. Viszont az átlag 6 ohm helyett inkább 4 felé közelít. De ezek kezelhető problémák.
Az átépítés első menetéről, a csillapításról, nemrégiben már írtam ehelyütt, akkor még az eredeti hangszórók és váltó (persze már tuningokkal) kerültek vissza a Castle Eden dobozába. Azt hiszem, egy Audax mélyközép lehet a mélyközép - a ‘90-es években oly’ divatos szénszál szövésű membránnal -, a magas pedig egy Vifa lágy dóm, ami valószínűleg ma már nem kapható, még Peerless néven sem (a Vifa-t néha ezen álnéven lehet vásárolni). Ez utóbbiak anyaga, többnyire textil, valamilyen műanyag keményítéssel.
Rengeteg olyan akadállyal lehet találkozni már a tervezés során is, ami eltántoríthat az egésztől. Sokszor felmerült bennem, hogy érdemes-e egyáltalán belevágni, a számos buktató mellett. Kezdve az elhelyezéssel, ami nálam akusztikai rémálom, vagy hogy a szimulált váltókban a frekvencia, impedancia, elektromos fázis hármasból melyiket favorizáljam. Általában, ha kettőn javít egy alkatrész értékének változtatása, a harmadikon szinte biztosan ront.
Hogy mennyire frusztráló az egész munka során az, hogy folyton ott motoszkál az emberben a kérdés, vajon jó lesz, működni fog, ha nem, rá tudok jönni mi a hiba? Ebbe most nem mennék jobban bele. És magában az a tény, hogy addig nem szól a zene, amíg nincsen kész. Persze, lehetne több pár hangsugárzóm, akkor ez utóbbi nem játszik, de nincs így.
Tehát kibéleltem a dobozt legutóbb, 4mm bitumen, plusz kb 8mm bitumen-filc rétegekkel, és csillapítottam kártolt gyapjúval.
Az új váltó nem túl bonyolult (a keresztfrekvencia kb 1700Hz, érdekes, hogy valami ilyesmi volt az eredeti is), szimmetrikus, alul-felül másodrendű szűréssel - 12dB/oktáv a vágás -, ami nem olyan jó, mintha negyedrendű lenne, ez ugye pont a duplája, alkatrész mennyiségben, árban és 24dB/oktáv vágással, de valahol meg kellett húzni a határokat a kiadások terén. Van még egy zobel közvetlenül a mélyközép előtt, és még pár apró trükk, pl: bypass kondik, amikkel viszonylag olcsón lehet javítani a vele párhuzamosan beépített kondenzátor hangminőségén, és jelentem működik, nem humbuk. A magasnál a szűrőkön kívül csak a szintező ellenállás van, ami muszáj a nagyobb érzékenysége miatt, és az ahhoz párhuzamosan illesztett kondi(k). Ez is egy kis finessz, aminek a lényege, hogy a freki menet végét picit felfelé húzza.
A tervezés idején még jobb alkatrészeket akartam beletenni, a durván elszálló árak miatt azonban, itt is kicsit lazítottam a magam szabta igényeken, elvárásokon. Így is messze jobb az átlagosnál, sőt a legtöbb prémiumnak titulált termék beltartalmánál.
A forrasztásba a váltó építése alatt egész jól belejöttem, igaz, elég nagyméretű alkatrészekről van szó.
Sok dologra felkészültem, de így is adódott néhány, amit menet közben kellett kitalálnom. Ennek következtében a végeredmény külsőre nem túl tetszetős, de legalább igen ronda. A Castle Eden előlapját 2mm-es bitumennel és 2x6mm OSB (préselt fareszelék, nem olyan nehéz, és sűrű, mint az MDF) lappal borítottam. Ezeket vágtam ki a hangszóróknak megfelelő méretűre. Mindeközben kiderült, hogy nem lennék jó asztalos, és semmi tehetségem ehhez. De utólag azért rájöttem, hogyan kellett volna megcsinálni, hogy sokkal precízebb és szebb legyen. Az élekre ragasztottam negyedkörlécet, ez nem dísz, az ott fellépő diffrakció (egyfajta torzítás) csökkentése a szerepe. Utána be akartam borítani egy márványt utánzó fóliával, ami nem ragadt rá egyáltalán a fára. Így ez kimaradt. Később kaptam azt a tippet, hogy lakkozni kell előbb az OSB-t, utána megmarad rajta a fólia. Majd kipróbálom.
A hangszórók porvédőselymét a régi, műanyagtüskés-pattintós megoldás helyett, menő mágneses módon rögzítettem. Igazán király!
Az eredeti súlya a hangsugárzók darabjának 8-9 kg volt, az átépítés után ez 13-14 kg körül alakul.
A két hangszórónak a váltómmal szimulált frekvencia menete: 45Hz-22kHz (+-3dB), de ebben nincsenek benne a reflex doboz és a csillapítás, valamint a falhoz közeli elhelyezés hatásai. Ezekkel együtt, a 40Hz alatti tartományba bőven bele tud menni, ami szép egy 20 literes kis kétutastól. És kellemes basszusokra képes egy 20-25 négyzetméter közötti szobában. A Castle Eden gyári adata szerint 87dB érzékenységű, de egy korabeli (‘97-es) hangfal csoportteszt szerint inkább csak 83-84, és az új hangsugárzó azonos erősítő beállítással hangosabb, ezért úgy gondolom, tippelem, hogy úgy kb 85 dB-re képes. Az impedancia és az elektromos fázis remek. Előbbi átlaga 6 ohm, minimuma: 5,6 (5kHz). 100Hz-nél 6,8 20kHz-nél 7 ohm, de jobbára 6 körül mozog szépen végig. Vagyis könnyen hajtható hangfal, ami nem okoz sokkot az erősítőnek, akkor sem, ha annak a tápja nem igazán erős. A fázis sem mászik el túlzottan, 10-15 fok a maximális eltérés, leszámítva a 200Hz alatti részt.
Összességében az egész nettó 30 óra szerelés, plusz az alkatrész beszerzésekre, tervezésre, tanulásra fordított idő. Az összköltség, mindennel együtt kb 270 ezer Ft, de ezt legalább nem egyszerre kellett kiadnom, szerencsére. Ebben egyedül a Castle Eden eredeti doboza nincs benne. A felét teszi ki a hangszórókészlet, minden más belefér a többibe (kábelek, váltóalkatrészek a régiből újrahasznosítottakat is számolva, faanyag, ragasztó, stb.) Ennyiből csak a középkategória belépő modelljeit lehet megvenni, ha épp akciósak. És az én hangfalam azoknál sokkal jobb, ezt biztosan tudom.
A hifi rendszerem hangzása a korábban sötét, komor tónusa helyett kifejezetten élénk, gyors, könnyed. A mélyek nem telepednek rá a hangképre, de kellő mértékben jelen vannak, ahol kell. Nem puffog, nem brummog, szép, artikulált. Tisztább a megszólalás a teljes frekvenciatartományban, rengeteg torzítás megszűnt. Ez magával hozta, hogy több részletet lehet hallani és nem fárasztó. Ezeken kívül jobb a tere is a zenének, mélységben elsősorban, kevésbé dobozos a hangzás. A fentieket úgy tapasztaltam meg, hogy kb 20 órát szóltak mióta elkészültem velük.
Végezetül, örülök, hogy annak a tanácsára hallgattam, aki azt mondta, szívesebben hallgatja azt a hangfalat, aminek az impedanciája és a fázisa is nagyon jó, még ha kissé mozog is a frekvencia átvitel föl-le 1,5-2 dB-t, az nem a világ.
És még valami, amikor először megszólalt rajta keresztül a zene, jobban, mint előtte bármikor, az az érzés leírhatatlan. Akkor tudtam bizonyosan, hogy képes vagyok rá, addig csupán hittem benne.
Agymenés rapid.:
Sokan nyűglődnek, hogy milyen “gagyi” és “nívótlan”, “itt semmi nincs” kiállítások vannak az országban és megy a bezzeg München…
Aki még nem hallotta volna a világ bevallottan legnagyobb, legnívósabb High End kiállítása 2026-tól állandó jelleggel Bécsben kerül megrendezésre!
Akinek az a helyszín is távol esik, ajánlom ne járjon kiállításra!
Előre kíváncsi vagyok, hogyan küzdenek meg a nylonszatyor csörgető, katalógus vadászokkal és a mindent(is) leszarozó "világlegjobb" hazánk fiaival a nemzetközi kiállítók...
Boldogan mondhatom, hogy én is beléptem a ValhallA kábel tulajdonosok klubjába!
Sajnos én csak egy "olcsó János" vagyok, így nem büszkélkedhetem Ákos valamelyik jelenleg futó kábelével, mindössze két Ag-Pt RXF tápkábelre tettem szert. Az egyik egy korábbi példány, fehér külső köpenyben, ami kisebb teljesítményű készülékekhez ajálott, ezt a fórum apróból vadásztam le. A másik, egy HC V2 példány, ami már Ákos turkálójából származik. Mivel a két kábel nagyjából 1,5 hét különbséggel érkezett, így együtt kerültek be a rendszerbe. A "fehér" az előerősítő, a HC V2 a végerősítő elé került.
Ákos javasolta, hogy a tőle vásárlt kábelnek adjak legalább 50 órát, mert új csatlakozókkal látta el, amiket ajálott bejáratni. A másikról ilyen tekintetben nincs infom, de a járatás annak sem árthat gondolom.
Mivel már egy hónapja hallgatom igy a rendszert, talán már tudok érdemben nyilatkozni a kábelek hatásáról.
Ami elsőre feltűnik, az a gyorsaság, a felszabadultság, az élettel teliség, folyékonyság, izgalmasság, és egy olyan jelenség, ami teljesen eltereli a figyelmet a hifis paraméterekről, és csak a zene kerül előtérbe.
Csak cserélgetem a lemezeket és csodálkozom, hogy az eddig jól ismert zenék, teljesen új oldalukról mutatkoznak be, a hangszerek, az énekhang sokkal felszabadultabbak, élettelibbek, és jó értelemben tömények. Sokkal könnyebb a zenére, a zenészek játékára figyelni, beleélni magamat a zenébe mint korábban, és ez nagyon üdítő érzés! Nagyon őszinte, semmiféle karaktert sem tudnék felfedezni benne, csak úgy teszi a dolgát, olyan magától erthetődő.
Azért a hifis paraméterekről mégis néhány szót. Elsőre mintha kicsit mélyhiányos lenne, de ez csak elsőre van így, mert valójában nem, a mélyhangok minősége, felbontása változott meg, és ezt elsőre másképpen éljük meg, de elég hamar bebizonyosodik, hogy ez valóság és egyértelműen mondhatom, hogy mélyebbre megy a basszus, és sokkal kimunkáltabb, természetesebb. Ezen felül a tér kiterjedése sokkal nagyobb, mint eddig bármikor tapasztalható volt, különösen a mélysége, a szoba alacsonyabb hangerőn is megtelik zenével, csak úgy árad felém a fekete háttérből.
A torzítás is biztosan csökkent, mert a korábbiaknál magasabb hangerőszabályzó állásnál sem válik bántóva, tolakodóvá vagy harsánnyá, és a szövegérthetőség is nagyot lépett előre.
Ez a két kábel minden várakozásomat felülmúlta, más dimenzióba helyezte a rendszerem, tudom kicsit túlzásnak hangzik, de készülékcserével felérő változást hoztak!
Nyilván sejthető, hogy nem milliós készülékekből áll a rendszerem, így talán érthető, hogy ezt így élem meg, és ilyen lelkes tudok lenni két ilyen, itt "nem nagy szám" kábeltől.
Ahogy a pénztárcám engedi, a rendszerem többi hálózati kábelét(további 3db) is ilyenekre tervezem cserélni, csak azt sajnálom, hogy nem léptem előbb ebbe az irányba.
Mai ajánlatom:
Tejbegríz melegen, fagylalt hidegen!
Sokan, sokszor kérdezik: megéri-e a DIY, vagy milyen hangsugárzót vegyek, X-Y árkategóriában…?
A High-End és DIY „megérést” igen nehezemre esik dekódolni, hiszen legalább annyira személy és pénztárca függő, mint a „jócsaj”, kedvenc étel, autó és sorolhatnám.
Számtalanszor leírtam itt és egyéb fórumokon, hogy nem vagyok, varázsló, szellemi-vallási vezető, vagy hi-fi guruba oltott hivatásos megmondó! Mivel eme információ süket fülekre talál már lassan két évtizede, így gyakorta levelezem a fent említett témakörökben.
Talán eme rapid agymenés némileg redukálhatja, vagy legalább fékezett habzásúvá teheti mit gondolok/ajánlok, típusú megkereséseket.
Az Ultra kategóriában a DIY úgy érzem, hogy a legnagyobb pénzkidobás(vagy be) ami lehetséges a hobbin belül. Kizárólag akkor nem, ha maga az építő, tökéletesen pontosan tudja mit akar és megalkotja álmai dobozát, de ezer hobbistából ha egy ilyen mentalitás érhető tetten. Ebben az igazán kivételesen szerencsés esetben, természetesen megfelelő szaktudás birtokában elkészíthető a vágyott, kivételes képességű hangsugárzót. Ebben az esetben bizton állítható, agyament magas költségekkel kell számolni, illetve vér és emberáldozatokat is szedni fog a projekt!
Ajánlom, aki nem képes minden munkafolyamatot a tervezésen át a megvalósításig maga kivitelezni, bele se fogjon építésbe! Egyéb esetben a különböző szakemberek ezer egzotikus kifogását fogja megismerni.
Az átlagos(abb) DIY emberke magáért az építésért épít és a projekt végeztével már egy másik konstrukció foglalkoztatja fejben. Költség tekintetében akrobatikus módon próbál komfortosan mozogni a ár/minőség mutató által gerjesztette, szűk légüres terében, és mindenféle elvű, felépítésű dobozokat ácsol, amelyeket miután elkészített, jó esetben pár hónap után a bekerülési ár alatt, sokszor kényszerűségből értékesít. Nyilván egyik elvben sem tud kivételeset építeni, kiteljesedni a relatíve alacsony költségek és az adott konstrukció, kizárólagosan hosszas, tapasztalati úton megszerezhető tudás hiányában. Nem csak a kábelezésben, itt is felszínre kerülhet az építő jellemhibája, vagyis adott személyiségek esetén, szóban már az első próbálkozás is „világverő” produktummá nemesedhet.
Magam a használt, földközelibb áron beszerezhető High-End klasszikusok átépítését, „tuningolását” járhatóbb útnak tartom.
Ugyanis ezeknek a High-End dobozoknak hatalmas az értékvesztése, míg a beléjük szerelt hangszórók, dobozaik megépítettsége igazán magas szintet képviselnek.
Arthur USHER doboza ez a kategória! (Gyémánt tweeter, beryllium közép, ETON hexacone woofer. Soha rosszabbat! )
Ezeket a hangsugárzókat, használtan a legtöbb esetben olcsóbban be lehet szerezni, mintha rábíznánk egy külsős, profi építőre bármelyik komolyabb projekt doboz kivitelezését. Előző mondatom, nem a szakembereket minősíti, hanem sokkal inkább az elkészítéshez szükséges alap, segédanyagok jelenlegi magas vételárával indokolható!
Nyilván a legtöbb komolynak kikiáltott High-End hangsugárzónak a váltója alapból kuka, de még így is járható(bb) út lehet ez a verzió.
Persze amikor el akarja az ember adni a tuning dobozát, akkor a jelentős feljavítás, mint hátrány fog jelentkezni, hiszen a hifi alkuszok rögtön abba fognak belekapaszkodni, hogy „nem gyári a váltó”. Hozzátenném, hogy szerencsére és egyben a leendő vásárló szerencséjére!
Relatíve földközelben maradva, nem dinamikus elvű hangsugárzókat javasolnék, hanem sokkal inkább dipólokat.
Egyszerűen az 1-2milliós árkategóriában én nem ismerek olyan dinamikus elvű dobozt, amit szívesebben hallgatnék, mint az ilyen áron fellelhető elektrosztatikusok legjavát a közismert technológiai limitációk ellenére.
Tehát meg kell hallgatni egy jó állapotú elektrosztatikus elvű hangsugárzót és ha alapjaiban tetszik és képesek vagyunk elfogadni a kompromisszumait, akkor az alsóbb kategóriákban messze a dinamikus hangsugárzók felett teljesíthetnek.
Sokan azt mondják, hogy az elektrosztatikus elvű hangsugárzókon azt hallják, hogy nylon jellegű a megszólalás. Arra utalva, hogy mivel a membrán anyaga műanyag, ezért az anyaghasználatra jellemző a végső hangzás.
A vágyvezérlet elképzelésekkel szemben a valóságban az elektrosztatikus hangsugárzók, legalább annyira különbözően szólalnak meg, mint a dinamikusok a különféle anyagú membránjaikkal.
A felsőbb és abszolút kategóriákban már kevésbé tartom kiemelkedően jó megoldásnak a sztatikokat, de 1-3M-ig szinte rivális nélküli képességek birtokosai!
Összegezve a „megérés” deklarálhatatlan a High End Audió farvizén evickélve. A leírtak saját kútfejből törtek elő, egyéni ízlés hatására! A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg influenszerét, hifis megmondóját!
Csatolmányok
tejbegriz-recept.jpg (62.4 KiB) Megtekintve 2304 alkalommal
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Do It Yourself kísérletem első tétova lépései nyomán született eme bejegyzés. Régóta tervbe volt már, ahogy maga a projekt is már másfél évet felölel. Most Arthur hasonló írása ad apropót hozzá, így talán érdekesebb lehet.
Amit a címből már sejteni lehet, hogy jelenleg a hangdoboz csillapításnál tartok. Kétutas, 20 liter belső térfogatú, állványos hangfalaim vannak. A keresztváltó alkatrészeinek és a kábelezésnek a cseréjén túl vagyok, szóval pont fordítottan haladok, a kollégához képest.
Viszont éppen ezért tudom külön értékelni, hogy mennyire fontos a megfelelő anyaghasználat a dobozban és milyen hatásai vannak a hangzásra, amennyiben csak ez a tényező változik a teljes hifi rendszerben.
Ennek még igazi DIY hangsugárzó specialisták sem tulajdonítanak kellő figyelmet, szerintem - tisztelet a kivételnek -, a neves gyártók széria darabjairól nem is szólva. Rémlik néhány fotó Ákos korábbi írásaiból, ahol a Magico hatalmas álló dobozait lehetett látni készítés közben, vagy éppen van hazai jó példa is: a Parabox, akik szintén nem fukarkodnak a felhasznált anyagokkal, de ezek sajnos szintén ritka kivételek.
Az én középkategóriába is alig sorolható hangsugárzóm belseje, nem rejtett többet némi szivacsnál. Ami teljesen alkalmatlan bármiféle csillapító szerep betöltésére.
A Castle Eden hangfalaim 25 mm vastagságú MDF-ből készültek, nagyjából 24×50×30 cm a szélesség, magasság, mélység, merevítések nincsenek benne. Ez egy régi doboz, 1997-es. Az egykoron angol Castle, hangsugárzó specialista cég terméke. Ma már ennél jóval kisebb méretűeket sem gyártanak úgy, hogy nincs benne merevítés, vagy igen ritka, bármély cégről is legyen szó. A vastagabb MDF egyébként nem garancia semmire, az is rezeg. Csak más hangerőnél és más frekvencián. Ezért kell csillapítani.
Amikor elkezdtem a felújítás gondolatával foglalkozni, nem sokat tudtam erről az egészről. De szerencsére, több helyen is lehet kellő mennyiségű ismeretanyaghoz jutni, netes blogokból és még segítő szándékú, valóban hozzáértő szakember is fellelhető, igaz, nem könnyű megtalálni őket.
Végül úgy döntöttem, hogy a dobozokat kibélelem 4 mm vastag elasztikus bitumennel (öntapadós), erre raktam egy plusz réteget, ami vastag filc (az a szürke izé, rongy), amit egy vékony kb 1,5 mm vastag szintén öntapadós bitumen hordoz. Így jött létre az a szendvics szerkezet, ami most van: 25 mm MDF, 5-6 mm bitumen és kb 8 mm filc. A bitumen nehéz, ezért jól csillapítja a könnyű farost anyag rezgéseit. A filc pedig a sima egyenletes falú belső helyett, egyenetlen felszínt ad, ami segít csökkenteni az állóhullámok kialakulását.
Ezek főként a párhuzamos oldalaknál szeretnek kialakulni. Ezért jobbak az ívelt falú dobozok, különösen aminek a hátfala sem párhuzamos az előlappal.
A 4 mm vastag bitumen lapokat (25x50 cm méretben kapható) szeletelnem kellett. Egyetértek Arthurral, hogy baromi nagy macera ám, ezt utólag betömködni a hangszóró nyílásán keresztül. Biztosan könnyebb, ha nincs még a helyén az előlap. Egy vékony, hártyaszerű réteg is volt a lapokon, amiről úgy döntöttem, hogy nem kell, és lehúztam a bitumenről. Valószínűleg ennek az lehet a szerepe, hogy ne törjön szállítás közben. Természetesen, erre az elhatározásra azután jutottam, miután már jó négy tenyérnyi darabot beragasztottam.
Előzetesen úgy számoltam, hogy három óra elegendő kell legyen egy hangsugárzóhoz, a szét- és összeszereléssel együtt. Hát nem jött be. Az első, öt és fél óra volt. A másodikra viszont már elégnek bizonyult a betervezett három. Ki kellett tapasztalnom az anyagok tulajdonságait, hogyan és mivel lehet gyorsan a kívánt méretre vágni.
A fentieken kívül került még a dobozba, abból a kígyóból, amit Arthur is használt és be is linkelt. Ez kártolt gyapjú, nem csak a mundorf cég forgalmazza. Amúgy baromi olcsó, és az egyik legjobb kitöltő, csillapító anyag. Flíz is használható helyette, de ez egy fokkal gyengébb. Utóbbit bármelyik méteráru boltban lehet venni, különböző vastagságokban, a vékonyabból nyilván több kell. Angolszász nyelven Acoustiluxnak becézik, de ennek nem kell bedőlni, az is csak egyszerű flíz. De hát a marketing vaker miatt, ezen a néven el lehet adni, mint valami speciális cucc, jó drágán.
Amiatt, hogy a doboz fala vastagszik, valamennyi basszus veszteség lehetséges, hiszen csökken a rendelkezésre álló térfogat. De nálam ez nem volt észrevehető mértékű, amúgy is itt kb 2-3 hertzről van szó, mert az visszajött a kártolt gyapjún, amitől a mély/közép hangszóró nagyobbnak “látja” a dobozt a valóságosnál. Az átalakítás nem kevés súlygyarapodással is együtt járt, ami viszont némi kényelmetlenséget okoz csupán. A nagyjából négy kilogramm/darab növekmény viszonylag soknak mondható, figyelembe véve az eredeti 8,5 kg/db tömeget.
A hang változásokról annyit, hogy korábban voltam egy ismerősnél, akinek nagyméretű (egy méternél magasabb), háromutas (20 cm átmérőjű mélyhangszóróval) álló hangsugárzója van, nála hallottam irigylésre méltó testességet, dinamikát, három dimenziós, szinte kézzel fogható és élethű hangszereket, valamint énekhangokat. És ha nem is ugyanolyan, de egyértelműen abba az irányba mozduló változásokat tapasztaltam otthon. Mindezt pedig, csak a csillapított dobozfal rezgések, és kevesebb állóhullámok miatt. Gondolom, hogy így a kevesebb kioltás és torzítás végett, egyszerűen többet lehet hallani a hangszórók igazi produkciójából. Ezzel szintet léptek a kis Castle hangfalaim. Összesen mintegy harmincöt ezer forint beruházással, és néhány óra munkával. Azt kell mondjam, hogy egyenértékűnek gondolom most az átalakítást a korábbiakkal, mégha jellegében mást is hoz hangban, mint mondjuk az ellenállások cseréje, vagy a kondenzátoroké, vagy épp a kábelezesé. És a mai árak mellett, amikor egy jobb minőségű kondenzátorból egy darab kerül ennyibe, ez igen mérsékelt összegnek mondható.
Most úgy tűnik nekem, hogy a jó hangsugárzóhoz kell egy megfelelően csillapított doboz, jól megtervezett hangváltó, minőségi alkatrészekkel és jó belső kábelezés. Kevésbé fontosak maguk a hangszórók, ami persze így kiragadva ezt a mondatot furán hat, de láttam mostanában, 1,5M forintnál drágább kétutas állványost, neves olasz cégtől, amiben 45 ezer Ft/db értékű magasak voltak. Persze, lehetnek egyedi módosítások rajta, ami a többi széria darabnál nincsen, de nem ezen áll vagy bukik a jó hangsugárzó, úgy gondolom.
Nemsokára folytatom a dobozaim teljes átépítését. Ahhoz viszont, hogy be tudjam tenni az új hangszórókat, fel kell raknom egy új előlapot. A tervek készen vannak, és az alkatrészek is megvannak hozzá. Persze, ez az egész nem sokban kapcsolódik ValhallA Világához, csak legfeljebb annyiban, hogy Ákos gyakran extrém DIY hobbistának titulálja saját magát. S bár én ezek közül legjobban a hobbistát hozom, azért lelkes vagyok.
Szóval, addig is csillapodjunk már, (De hát így hogyan lehet, ha az emberfia magának kell csináljon tisztességes hangsugárzókat?) vagy legalább csillapítsunk!
Csatolmányok
Menet közben nem fotóztam, így nézzétek el utólag csak a reflex cső eltávolításával egy ilyet sikerült lőni. Látszik a filc, és a nyílás jobb szélén a fekete bitumen réteg. A kártolt gyapjút ide nem szabad begyűrni, hogy szabadon áramolhasson a levegő a reflexcső nyílásán át.
A rezgés és hangcsillapító anyag neve Hawaphon, amely kifejezetten, ipari célú hangszigetelő lemez.
Mivel abban az iparágban, még kényszerűen működnie is kell adott dolognak amiért pénzt adunk, ezért működik és effektív!
A rezgéscsillapítóról majd előkeresem az infót, amúgy másodkézből vettem, Ákos intézte ezt is
Az igazat megvallva, az ellenállasokkal és a kondikkal is futottam egy kört, de egyelőre ráhagytam ezt a kérdést, egyrészt az anyagiak miatt, másrészről pedig, mert nem találtam ilyen értékű ellenállásokat (olyan minőségben amikre lecserélném) itt helyben, amik pedig lettek volna az kb. ugyanezt a minőséget képviselték mint ezek a kockacukrok. Továbbá nem találtam olyan szakembert sem, aki segített volna, bármilyen információval is ebben a témakörben - voltak páran akikkel fölvettem a kapcsolatot, de inkább nem részletezném.
Ha eljön az ideje, akkor mindenképp be fogok itt számolni róla, de az lehet 1-2 év is... legalábbis most így gondolom
It's not enough to have talent, you also have to be Hungarian. Robert Capa (1913-1954)
És a végeredmény (ezt sem sikerült feltöltenem a többivel) :
31.jpg
Szia!
Gratulálok a projekthez!
Azokról a rezgéscsillapító kockákról írhatnál valami konkrétumot is, akár még egy link is jöhet, hogy honnan szerezted be. Köszönöm!
A másik, a hangváltó tuning, én egyértelműen bíztatlak rá, mert meglepően sokat tud hozni. Csodálkoztam is, hogy ha már így nekiveselkedtél, akkor azokat a prosztó egyszerű, kerámia ellenállásokat miért nem cserélted ki, valami jobb darabokra. Elnézve a mennyiséget, kb. 30ezerből kijött volna, ez nevetséges beruházás annak a fényében, hogy mennyit javít.
A kondenzátorok, és tekercsek esetében már elgurulhat a gyógyszer, tetemes összeget rá lehet költeni, ha bevállalós vagy, de az ellenállásokból már pár ezer forintért kiválóakat lehet beszerezni, a hatásuk pedig főnyeremény!
Aztán elvárom, hogy majd a hangváltó projektről is ilyen részletesen beszámoljj!